Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám))

1929-01-01 / 1. szám

ft Keresztény politikai napilap Előfizetési ára : Így hónapra . . 2 80 P Postán küldve„ . 2 96 P Közalkaim. kedvezmény. Egyes szám ára 10 fillér Vasár-ésünnepnap 16 fillér Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Szeged, Duger.ics-tér 7. sz. TELEFON : Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53 Szeged, 1929 január 1., kedd ■v^r_sL évfolyam, 1. szám. t FőjzerKeszíö: Dr. DüBAY GYULA Főinunkatárs: P 1 L L I C H _A N D R A S A öaross-Szövétség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti,Szövetség, a Túrul és az Államvasuti Alkalmazottak Orsz. Szf v. szegedi üzletvezetőségi ke­rülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztár»1- számla 8815. A magyar nemzet boldogulása Irta: Bttday Dezső országgyűlési képviselő. A keresztény nemzeti gondolat alapján programba öntött elvek meg­valósításáért közel tiz esztendeje fo­lyik a harc. Akik 1919-ben a zsidó diktatúra bukását mint ellenforra­dalmárok előmozdítottuk és azóta a keresztény nemzeti gondolat zászla­ját magasan lobogtatjuk, megfogyat­koztunk, de nem gyengültünk, mert megtisztultunk. Akik a közélet po­rondján a leglármásabbak voltak, belső .értékekkel nem bírtak, — las­sacskán minden politikai iránytáj felé elszéledtek. Kiki kereste a maga egyéni érdekeinek megvalósítását Akik hitehagyással, elvtagadássál áruba bocsájtkoztak, gyászos csele­kedeteik igazolásául a kritika han­gos jelszavával támadnak az irány­zatnak, holott az irányzat tiszta, fen- költ, de annak nem egy hangos volt képviselője hitvány és alantas. A mi fiatal mozgalmunk erős és egészséges. Az irányítást értékesek és megbízhatók tartják a kezükben és minden garancia meg van, hogy a tisztulás folyamata természetes me­derben jó gyümölcsöket fog teremni. Nem a hangoskodók sokasága, de a híven cselekvőknek, ha kisebb is, de önzetlen tábora az a biztosíték, amely ■ az örökéletü keresztény nemzeti ide­álokat védelmezni, továbbépíteni és a jövőre átmenteni hivatott. Nem a tervkovácsok és a fellegvárépitők szertelen elgondolásai, hanem a ha­tóerőket reálisan számbavevők biz­tos lépései vezethetnek csupán a keresztény Nagym agyarországhoz. A sült galambok kora lejárt, a kö­vér esztendők elmúltak, a sovány esz­tendők minden baja évről-évre meg­újul felettünk. Ezen a nehéz helyzeten csak a kitartás segít át bennünket. Mi hasz­na, ha az egyén ebből a katakliz­mából önmagát megmenti s ha a nemzet elpusztul. Itt nem magán­ügyek, itt nem egyéni érdekek, ha­nem a nemzet megerősödését szol­gáló önzetlen és önfeláldozó munka hozhat virulást a nemzetre és boldo­gulást a nemzet részeire, az egyénre. A mindent rosszaló, tudatlan kri­tizálok rosszmájúsága mindenütt ki­látszik. A törtetők, a könnyű és pe- helysulyuak éktelen tülekedése meg ne zavarja tisztánlátásunkat. Akik nem a saját munkájukkal, hanem a mások lekicsinylésével kívánnak1 emelkedni, azok ártalmai a közér- i deknek. Sok a jogos panasz, még több a jogosulatlan kritika. Ezek között a reális eredmények nem ütik meg a százszázalékos várakozást, de ez nem jelenti azt, hogy tagadjuk a keresz­tény küzdelem eredményeit, hogy kisebbítsük a küzdők között az első­sorban állók értékét és munkáját. A rosszhiszemű kritika, amely nem ja­vítást céloz, hanem csupán az egyént kisebbíti, megrontója minden mun­kakedvnek, mert bizony-bizony köny- nyebb egy mázsa elismerés, mint egy lat gáncs. A mindig másokat okozók a százszázalékos eredménye­ket követelők komoly és nehézfiúm­éban nem láthatók. A mai közélet 'rtalatti kritikusai akadályai egy eljövendő uj gazdasági rendnek. Uj gazdasági rend kell az osztó igazság alapján, amely közelebb hoz bennünket az örök szociális problé­mák megoldásához, amely alkalmas az önhibáján kivül mélységben ver­gődő ágrólszakadt szegény — és a bár érdemeket nem szerzett, — de még így is a hegy tetejére felkuszott dúsgazdag közötti távolságot eny­híteni. Ennek az uj gazdasági rend­nek az alaptörvényei a Megváltó ta­nításában le vannak fektetve. Ez a tanítás megparancsolja a gazdagnak, hogy lehajoljon a szegényhez és emelje fel őt magáhcvi a legnagyobb ellentétben a szóv. 'lbolsevisták min­dent tönkretevő munkájával, amely­ben nem a proletár emeltetik fel, ha­nem a polgár süllyed le. Ezeknek a gonosztevőknek átkos munkája nyomán aki lent volt, lejjebb került, aki fent volt, még feljebb került. Az uj gazdasági rendben mint leg­nagyobb érték az első hely illeti meg a munkát; csak ezt követheti a tőke, mert amíg a munka létrehozza a tőkét, addig a tőke eszköze a ter­melésnek. Nem gazdasági rend a'z, ahol ép­pen azok, akik létrehozzák a va­gyont, maradnak örökre vagyonta­lanok. Egy becsületes gazdasági rendben az első gyarapodás a mun­kásé és csupán a második a tőkéé; ha mindkettőre egyszerre nem telik. Beteg az a gazdasági rend, ahol a tőke gyarapszik és mellette a mun­kás elsorvad, mert nemzeti érdek, hogy a munkás gyarapodjék. A ke- lyérgondoktól megszabadított mun­kás kiegyensúlyozott lelkülete az a termőtalaj, amelyből a nemzeti gon- j iolat dúsnak áhított fája hatalmassá ! lőhet. A kenyérgondokkal küzdő, de i Tiég inkább a kenyértelen munkás ! nelegágya a destrukciónak, eszköze , íz önhaszonért forgolódó és a kapi- j alisták által jól megszervezett ágén- ; ;eknek, propagandistáknak, agitáto- - oknak. Sokan, de sokan kell hogy az uj j gazdasági rend eljövetelét sürgessék, nert egyedül ettől várhatjuk az | igyén és rajta keresztül a nemzet loldogulását. A kapitalizmus és annak egyik leg- inzőbb csoportja a bankárizmus, érő­én zavarja az egészséges gazda­ági rendet. Nem a devizaforgalmat lonyolitja le, mint amire licenciája zől, hánem mélyen belenyúl a lcgá- is kereskedelem feladatkörébe, ma­fához ragadja az áruforgalmat és rélyen belenyúl a tisztességes ipar olgaiba halmozott iparvállalatai ál- al, amelyek révén a kisiparosoknak, kézműveseknek mint független xistenciáknak a száma napról-napra sokkén, hogy tért adjon a sokszor égy-öt iparigazolvánnyal rendelkező ontároknak. Minden nemzet ereje a független xistenciák számával arányos. A mai azdasági rend ezeknek a független xistenciáknak a számát apasztja, íhát a nemzet fennmaradása érde- ében uj gazdasági rend kell, amely­en mindenki a maga mesterségét alytatia, a kisiparosból nem csinál ^ bérmunkást, hanem meghagyja azt a természetes törekvésében, viszont i kényszeríti a bankarizmust is a pénz- j forgalom lebonyolítására. 1 Ebben az uj gazdasági rendben eK' helyezkedést és boldogulást talál minden munkára kész ember, ez az uj gazdasági rend fogja megjavítani mennyiségileg és minőségileg is a számát és képességét, akiknél a pro­duktumok elhelyezkedést találhatnak. Ebben a nehéz gazdasági kérdés­ben gyorsan kell cselekedni, radiká­lisan kell cselekedni, hogy az or­szágban mindenki számára mielőbb meglegyen amit a Krisztusi imádság kér, a mindennapi kenyér. Magya­rok! Adja Isten, hogy az uj eszten­dőben igy legyen! Hodzsa napfényre hozta azokat a cseh álnokságokat, amelyek miatt elvesztettük a Felvidéket A Szlovenszka Dennik közli Hod­zsa vallomásait. A volt cseh minisz­ter a következőket Írja a Felvidék elórzásáról: Tiz év előtt, a cseh—ma­gyar tárgyalások idején a magyarok Hodzsa ama követelésével szemben, hogy vonják vissza hadaikat a Fel­vidékről, azzal a követeléssel álltak elő, hogy vonuljon ki a katonaság és akkor majd lehet tárgyalni. Ek­kor fordult Hodzsa Wix ezredeshez, aki azonban kijelentette, hogy nincs parancsa a magyar katonaság vissza­rendelésére és azt ajánlotta Hodzsá- nak, tényleg vonassa vissza a cseh csapatokat. Hodzsa ezután » sürgö­nyökkel fordult Foch marsallhoz és Benes külügyminiszterhez, parancsol­janak rá Wixre, hogy védje meg az antant haderők érdekeit, tehát az antanttal szövetséges csehszlovák hadierőkét is és a magyar kormányt bírják rá a katonaság visszarendelé­sere. Hodzsa elmondja, hogy tisztában volt azzal, hogy ha a csehek nem teszik rá a kezüket a Felvidékre, a magyarok végrehajtják a népszava­zást és a népszavazás után a magya­rokat a Felvidékről diplomáciai lé­péssel aligha lehetett volna eltávolí­tani. Időt kellett tehát nyerni és ezt Hodzsa úgy érte el, hogy a Károlyi­kormány utasítása ellenére* szinlelt tárgyalásokat kezdett a magyarokkal s a tárgyalásokat igyekezett külön­böző fiktiv nehézségek támasztása ál­tal huzni-halasztani. Mindaddig, tár­gyalni akarr a magyarokkal, amíg a cseh katonaság meg nem szállja a Felvidéket. Végre december 6-án az­után aláírták Bartával a demarkáci­ós megállapodást, amelynek alapján a magyar csapatok kénytelenek vol­tak visszahúzódni Pozsony északi határára és Érsekújvárig. A társadalmi öntudatot csak a sajtó képes fenntartani és erősíteni Vass József újévi beszéde az újságírók küldöttségéhez Budapest, december 31. Vasárnap délben az ujságirótestü- letek tisztelegtek a népjóléti minisz­tériumban Vass József népjóléti mi­niszternél, hogy az újév alkalmával jókívánságaikat kifejezzék. A minisz­ter Dréhr Imre államtitkár társaságá­ban először az Országos Pázmány Egyesület küldöttségét fogadta, mely Vass Józsefben a katolikus irók és hírlapírók tömörülésének elnökét kö­szöntötte. Félegy órakor a Magyar Újságírók Országos Nyugdijegyesülete és a többi ujságiró testület üdvözölte a népjóléti minisztert, aki válaszában többek között a következőket mon­dotta: — Legelső sorban is a társadalom­ról, vonatkozásban a sajtó munkásai­nak leikével és a sajtó munkájáról akarok szólni. A társadalom 'élete nálunk Magyarországon valahogvnn még nem tudott kifejlődni, a társa­dalom specifikus öntudata nem vi­rágzott még olyan mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrával ren­delkező államokban.- Pedig a társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az az els > nil .maira látható volna. A tár­sadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatlanok voltak vagy amelyeket törvényhozók, vagy kor­mánytényezők vettek saját munka­területük közé. Amikor nálunk arról van szó, — természetesen nem aka­rok politizálni — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatósá­ga annyira megy, hogy a függő egyéniségek száma szinte ijesztően szaporodik, akkor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt hogy a magyar társadalom nem éb­redvén fel saját rendkívüli nagy fel­adatának öntudatára, s nem végez­vén el ezeket a feladatokat, termé­szetesen, hogy a gondoskodó kor­mánynak nem szabad ölhetett kéz­zel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatlanul ma­radjanak. — A társadalom öntudatát azonb: amely latens módon megvan, es az a baj, hogy rejtett, ‘el kell ébr teni. Már most ki legren ennek ? ha mázója? Itt kapcsolódom sajtó munkájához, mert sem a pí.’üu szószék, sem az egyeten tedra, sem a parlament maga volta nem alkalmas arra, hogy sadalomban az öntudatot em lyes irányban fel tudja ébresztem. — Egyetlen eszköz van erre s ez a sajtó, amely a maga ezernyi har­sonájával, milliárdnyi ólomkatonájá­val, a gondolatnak eme apró gyalo­gosaival elmasiroz minden magyar lé­leknek kapujához, be is megy rajta mert hiszen ólomökle van, tud teh kopogtatni még a zárt kapukon i

Next

/
Thumbnails
Contents