Szegedi Uj Nemzedék, 1929. június (11. évfolyam, 122-145. szám)

1929-06-01 / 122. szám

8.szeged S, il9129 juntus L, szombat. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára : Egy hónapra . . 2’80 P Postán küldve . . 296 P Közalkalm. kedvezmény: Egyes szám ára 10 fillér Vásár-és ünnepnap 16 fillér Szerkesztőség és kiadó­hivatal , Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON : S­zerk­esztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 19 53 Mélyponton a búza ára (Ik.) A legutóbbi napokban a búza ára 21 trengere, a rozsé pedig 17-­re esett le. (Szegeden 19.00 és 15.00.) A termelő kétségbeesetten látja, ho­gy az idén hiába dolgozott, mert ,ha a termelési önköltségi árat kiszámít­ja, rájön, hogy majdnem­­ráfizet az idei termésre. Ott pedig ,,ahol a ke­mény tél kifagyasztotta a vetést, és spótolni kellett a hiányos búzatáblá­kat, a ráfizetés annál nagyobb, mi­nél több volt vele a munka. A fo­gyasztó eddig sajnos nem élvezi a kenyérmagvak áresésének előnyeit, mert a liszt, kenyér és sütemény ára egy fillért sem szándékozik esni. Különösen a vidéken, mint például Szegeden szembeszökő a kenyér és sütemény árak szilárdsága. Bűn, vagy hiba, mint már eldöntötték, e kérdés­ben nem terheli a sütőipart, vagy a kereskedelmet, mert ők egy látha­tatlan titkos, de nyomasztó kéz ár­­­ diktatúrájához igazodnak. A nagy­malmok és a banki trösztök akarják úgy, hogy az olcsó magyar búzából i­s drága kenyeret kelljen enni szegény­nek és gazdagnak egyaránt. A hiba­­ abban a rendszerben van, amely sem ,az őstermelő társadalmat, sem a fo­gyasztóközönséget nem képes meg­védeni egyrészt a termelési költsé­gen aluli búzaár katasztrófáli­s kö­vetkezményeitől, másrészt a szisz­­tematikusan drágított kenyérárak diktatúrájától. Ankétok, intervencióik i­ddig is voltak, ezutá­n is lesznek, de senki­­sem hiszi, hogy a­­helyzet megjavulására vezetnek.. A fogyasz­­tók érd­eke most nem ellentétes a termelőkével. A magyar búzát a vi­lágpiaci ár parijáért kritika nélkül­­veszi a fogyasztóközönség.. Csak ak­kor merül fel a jogos önvédelem al­­kal­mazásáiak szükségessége, midőn­­az a helyzet rendszeresítődik az or­szágban, hogy a világpiaci ár alatt álló búzából készült kenyér ára drá­gább, mint bármely külföldi ország kenyere. A magyar kenyérnek pedig semmi esetre sem szabad drágának lenni, mert minálunk a kenyér a sze­gényebb társadalmi réteg legfőbb élelmi cikke. A kenyérárak körül fo­lyó spekuláció megszüntetése tehát a legeminensebb népjóléti fel­adat. Mivel a jelenlegi kormányrend­­szer elvilleg nem­ avatkozik be a ma­gángazdaságba, a fogyasztó és ter­melő érdekeltségeknek saját maguk­nak kell a helyzeten változtatni. Leg­célravezetőbbnek látszik a városok szövetkezeti liszt és kenyérellátása. Elméletileg minden népesebb város fogyasztóközönsége a legolcsóbb tőzsdei búzaáron fedezné le liszt­­szükségletét és olcsó termelésre ra­cionalizált pékműhelyekben előállí­­­tott kenyeret hozna piacra. Egy ala­pos számítás szerint, a közbeeső anyagátalakító üzemek polgári hasz­na betudásával az ab Szeged 19 pen­gős búzából készült kenyérnek az ára legföljebb 24—25 fillér volna, a je­lenlegi 36—40 filléres árakkal szem­ben. Sajnos, a magyar polgári társa­dalom még nem foglalkozik elég intenzíven az ilyen irányú kér-­­­désekkel és a két fronton küzdő tér- I ,/ 1/ 10 miér. XM. évfolyam, 122. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PILLICH_ANDRAS A baross­ Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Államvasuti Alk­almazottak Orsz. Szív. szegedi üzletvezetőségi ke­rülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztári­ számla 8815. nen meló és fogyasztó társadalom között a láthatatlanul dolgozó, nagytőkéket mozgató élelmiszertrösztök kiszámít­hatatlan hasznot vágnak zsebre mindkét kategória kárára. Előbb-utóbb azonban rá kell jönni mindenkinek, még a legkonzervatí­­vabbaknak is, hogy a magyar föld terményeinek a belső fogyasztását, az elsőrendű élelmiszerek árkial­aku­­lását nem lehet a trösztök zsákmá­nyául odaengedni. Hosszas vita dacára sem döntött a minisztertanács a fagykáros gazdák gyorssegélyéről Butd új javaslatot készített a kivitel megszervezéséről Budapest, május 31. A kormány tagjai péntek délelőtt 11 órakor minisztertanácsot tartot­tak, melyen a távollévő Bethlen István gróf miniszterelnök helyett Vass József népjóléti miniszter­el­nökölt. A minisztertanácson Bod János közgazdasági miniszter tett előterjesztést úgy az ipari, mint a mezőgazdasági kivitel további fejlesz­tésének és megszervezésének kérdé­sében. A minisztertanács a közgazdasági miniszter javaslatait egyhangúlag ma­gáévá tette. Ezután Mayer János földmivelés­ügyi miniszter számolt be a fagykár sújtotta vidéken szerzett tapasztala­tairól és­­a helyi hatóságokkal le­folytatott tárgyalásairól. Ezek alapján részletes előterjesztést tett a segítő akció kivitelére és módozatára nézve, melyek felett élénk vita indult meg. Tekintettel arra, hogy a pénzügy­minisztérium még nem fejezhette be , e kérdéssel kapcsolatban a pénzügyi előkészítés munkáját. A minisztertanács végső döntését legközelebb megtartandó ülésére ha­lasztotta. A minisztertanács, mely vé­gül folyóügyeket tárgyalt délután fél 3 órakor ért véget. A gyilkos Racsics védelme az, hogy montenegrói Balkánon a gyilkosság is erény, ha a tettes nem kisebbségi származású Belgrád, május 31. A Racsics Punisa ipor pénteki tár­­gya­lásán a vád- és védőbeszédekre ke­rült a sor. Az álllamügyész kijelentette, hogy­­a vádat tejes terjedelmében fenn­tartja. A védők közül pénteken délelőtt hár­man jutottak szóhoz. Minthogy a három vádlottnak 30 védője van,, egyelőre tel­jesen bizonytalan,, hogy mikor feje­ződnek be a­ védőbeszédek. A fővádlott montenegrói származásá­ból indultak ki. A montenegrói­ szár­mazás — mondották — egészen külö­nös jelleget ad Racsics tettének. A mon­­tenegróiaknak a becs­ületük minden és becsületüket az életnél is többre érd­é­­­keliik. Racsics­­is azt tette, amit min­den montenegrói tett volna helyében, az ősi hagyományoknak megfeleléért védte meg becsületét. Tettének tehát ez a pszichológiai útja. Azt is hangoz­tatják a védők, hogy Racsics családja mindenkor a szerb nemzeti ideál szol­gálatában állott. Ennek az ddeálnak gálatában állott. Ennek az ideálnak husz tagja esett el a harcmezőkön. Az egyik védő azt­­indítványozta, hogy vegyenek a büntetőtörvénykönybe egy új szakaszt, amelynek értelmében a jövőben megengedik, hogy az alap­talanul megrágalmazott megölhesse rá­galmazóját. Németország megegyezett a jóvátételi fizetésben 36,885 milliárd aranymárkában egyeztek meg . Szeptember 1-re kifizetik a rajnai tartományt Páris, május 31. Befejezett tényként jelentik, hogy kész a megegyezés a német jóvátétel kérdésében, miután a német delegá­ció elfogadta Owen Young fizetési tervezetét. Csütörtökön éjfélig tárgyalt a szakértőkből alakított két albizott­ság és a tanácskozás a lehető leg­szívesebb hangú volt. A megegyezés az, hogy a Young­­féle fizetési terv 1929 április 1-ére visszaható erővel l­ép érvénybe, a Dawes-terv pedig egész 1929 július 31-ig marad életben. Ez év augusztus 1-től kezdve 1966 április végéig Né­metország olyan részleteket fizet, amelyek 2050 millió aranymárka át­laggal számítva, — ezt az összeget jelölte meg Owen Young — 37 évi fizetésnek felelnek meg. 1966 április 1-től teljes 22 éven át a német birodalmat olyan összeg fizetésére kötelezi a terv, amely fe­dezi a háborús tartozásokat. Az évi törlesztések 1500 millió aranymárkától kezdve 1700 mil­­lióig emelkednek, az utolsó év­ben pedig 850 millióra csökken­nek. Az összes fizetések Owen Young terve szerint végeredmén­yben 36.885.000,000 aranymárkát tesznek ki. Felszabadul a Rajnavidék Mint befejezett tényt közli a New­­york Herald párizsi kiadása, hogy a szövetségesek a Young-féle terv be­cikkelyezése után haladéktalanul visz­­szarendelik csapataikat a Rajna tar­tományból, amely 5 évvel hamarabb fog felszabadulni, mint ahogy azt a versaillesi békeszerződés rendelte. Nyilván az amerikai delegátusok környezetéből szerezte azt az értesü­ lését a Chicago Tribuna párizsi lap­ja, hogy a német birodalom biztosra veheti, hogy a Rajna-tartomány 1929 szeptember 1-én már felszabadul. A párizsi reggeli sajtó nem foglal még véglegesen állást, csak jelzi, hogy a fordulat örvendetes és a megegyezés biztosítottnak tekinthető, a Newyork Herald párizsi lapja ellenben szenzációs hírrel szolgál. Azt írja, hogy a jóvátételi megegye­zés önként maga után vonja a Rajna felszabadulását. Abban a fizetési tervben, amelyet a németek is elfogadtak, 1930 január 1-én túl nincs fedezet a Rajna-tarto­mány megszállási költségeire, ez pe­dig világosan azt jelenti, hogy abban az időpontban már nem lesznek szö­vetséges csapatok a Rajna mentén. A megszállási költségek fizetése Owen Young terve szerint ez év szeptember 1-én megszűnik, csupán, azokat a költségeket tartozik fizetni a német birodalom 1930 január 1-ig, amelyeket az idegen katonaság el­szállítása von maga után. Szentes nem akar beletörődni Szeged­ megye megvalósításába Szentes, május 31. Szentesen nem remélt idegességet váltott ki Szeged megye go­ndolatá­­n­ak a felvetése. A szentesi lapok egyre lendületesebben írnak a terv ellen, s a vármegye trianonizálásá­­nak neveznek a környékbeli községek közigazgatásának ezt az egyszerűsí­tését. Bajos elképzelni, hogy Kiskun­­dorozsma, sőt az egész kiskundo­rozsmai járás ne Szegedet lássa leg­szívesebben vármegyéje székhelyé­nek. Úgyszintén a kistelekieknek is valósággal kálváriajárás a vármegye székhelyével érintkezni. Egyik szentesi újság legutóbbi számában a következő, kissé komi­kus tervről ad tudósítást: — Szentes mindenkor tisztelettel adózott Szeged fejlődése és törekvé­sei iránt, de amikor egy ősi várme­­­gye mesterséges felosztásáról­­ van szó, megmozdult a város és várme­gye apraja-nagyja (?) és egy hatal­mas demonstrációban fog válaszolni azokra a jogtalan követelésekre, me­lyek elsősorban is a vármegye, má­sodsorban pedig virágzó városaink és községeink életét veszélyeztetnék. Ez a hatalmas társadalmi de­monstráció minden valószínűség sze­rint szombaton fog megtörténni a vármegyeház kapujánál, a Kossuthh­­téren, hol az oszlopcsarnokban alsó­­takáchi Farkass Béla dr. főispán és Csergő Károly dr. alispán a megyei tisztikar élén fogadják Szen­tes város társadalmának hatalmas tömegeit (?), akik e tiltakozásukban fogják megmutatni, hogy mily mé­ ■ lyen él bennük a nemzeti ellenállás ereje, amikor Trianont megismétlő módon akarnak egyesek betörni ősi vármegyénk falai közé. Mint értesülünk, a város társadal­mának e demonstrációban résztvevő tömegei táviratilag fognak tiltakozni a kormánynál Szeged illetéktelen és jogtalan törekvései ellen, mely tilta­kozásukat eljuttatják minden, e kér­désben illetékes tényező elé... Úgy véljük, Szentes város társa-

Next