Szegedi Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Szeged, 1932. évi Január 1., péntek. Keresztény politikai napi­lap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 2­80 P postán küldve . . 3­00 P Közalkalm. kedvezmény. Egyes szám ára 10 fillér Vásár- és ünnepnap Ibfillér Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Dugonics-tér 7. sz. AUTOMATA TELEFON; Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : 11­53. Nyomda : 27—19.­­^Ára 16 fillér. XIV. évfolyam, 1. szám. A Baross Szövetség sze­gedi fiókjának, a MANSZ, a Magyar Nemzeti Szövet­ség, a Turul és az Állam­­vasúti Alkalmazottak Orsz. Szöv. szegedi üzletvezető­­ségi kerülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztári számla 8815. Erről beszéljünk az újév első napján Írta: Diósi Géza dr. Mikor Napó­leon 1812 október vége felé Oroszország ha­tárához ért, az első orosz falushoz közel megál­totta seregét. Az egész falut hom boritotta A tábor körül egy nagy terü­leten el­söpörték a babait s a zászláson­­vigan robogtak a tábortüzek. Előkerült a sok élelem s a hosszú fáradságos menetelés után j­ólesett a katonáknak a gondtalan pihennés. Egyik éjjelen az őrök valami neszt háltottak a zuzmarás cserjés sürüjé­ből és rátaláltak egy szegény asz­szonyn­a ametit három gyermekével a bizonytalanság miatt remegve­, de a kínzó éhség hatása alatt semmitőlb sent félve nézte a tűz mellett jói­zűen falatozó francia katonákat. A szeren­csétlen anyát­ Napóleon elé vitték. A császár megkérdezte tőle, hogy ki ő , m­­ire a szerencsétlen asszony ezek­kel a szavakkal mutatkozott be: »Én az Éhség-nek a leánya vagyok, ezek ped­ig itt körülöttem a Halál gyem­e­­kei.« — Naipoléon ennek hallatára megengedte ugyan, hogy a katedrák néhány falát kenyeret adjanak a. sze -és'A anyáinak és gyermekeinek, de m­ikor megtudn­a, hogy a/ égés/, vidék tele van az. vÉhség bujdosó gyerme­keivel." — azt mondta katonáinak hogy az­ útba eső falvakból kergessék el a hátra maradt asszonyokat és gyermekeket, hogy többé ne kell­jen találkoznia a nyom­ornak il­ten szánalomraméltó áldozataival, mert neki van ugyan résztvevő szíve, de felesleges kenyere ni­ncs. Ez csak egy jelenet, egy borzasztó kép a régi­­háborúkat kisérő nyomor­ból. Mi már névleg messze vágytunk a háború végétől, de bás napjainkban, gazdasági világválság idején u­gyan­ezt látjuk. Ha csapás egy nemzetre a vesztett háború, fokozottan átok nekünk, a mindennirkbul­ kifosztott trianoni m­agy­aroknak látni az Éh­ség bujdosó gyermekeit s h­ogyaton útfélen a szerencsétlenség és emberi részvét, szánalom halad el mell­ett­ ink. Napoleon azt m­ondta, hogy neki van résztvevő szive, d­e felesleges ke­nyere nincs. A m­agyar társadalom, h­a sajnos,m­i­­agyon sok oldalról igénybevett szegedi társadalom is megmutatta sokszor nagylelkűen,, hogy részvéttel várjn a nálánál sze­g­­nyebbek k­ránt, megértette a csonka­ország testéből kifakadó nyomort és nélkülözést, most ennek a társiva- foimnak azt is meg kel mutatnia, hogy van még egy darab felesleges, egy darab nélkülöz­hető kenyere, egy­ik asztalon kisebb, a másikon na­gyobb adagban. Szloven­szkóban már a nyár köze­­­pén, a rossz aratás után m­egis.idítot­­ták a harcot a szent ke­nyér, mely betevő falatja legyen az ott sínylődő milliónyi magyar testvér­nek a tél ínséges napjaiban. Sze­geden a különféle jótékonycélú egye­sületek, majd egyes nemes emberba­rátok buzgolkodása és adománya — a népjóléti ügyosztály segélyezése folytán sok ezren jutnak na­ponkint meleg ételhez, ruhához, cipőfiűz, de­­egy na­gy­ programot átölelő terve­zet csak a közelmúltban látott nap­világot és ennek nyomában a Belvá­ros melegszívű plébánosának szózata szegedi társadalom­hoz, a helyben­ adakozásra szó­lít fel mindenikit és rendszert sürget a Begites munkájá­­ban­, egységet a sokságban, össze­fogást a szétforgácsolásban. .Menn­y­i­­re áldásdúsabb lett volna a termés, ha a terv­ezet és a szavak két hó­nappal ezelőtt jöttek volna! De még gy sem késő! Ha a január 15.-ig ki­tűzött program eredménnyel jár, úgy nemes ügy elérte célját. A sz­ó­­zatban az érv­ek felsorakoztatása m­iindenkit m­ieggyezhet arról, hogy a szegénységy­et sajátjává kell tennie. A betlehemi jászolból útrakelt Szeretet bizonnyal felmelegíti azok szivében s a hidegséget, akik eddig fa­gyasztó sivársággal néztek m­­in­en jótékony megmozdulást, jótékony­sági sürgetést s m­e­gind­ulnak a nyomor utján, mely sir, zokog a ,'i ideig és agyos idő dermesztő légkörében. Hatezer ember éhezik és fázik Sze­geden! Sok a imiumkam nélkü­li, sok a na­plopós, sok a koldus. Ezt a nagy sokaságot nehéz­ ellátni. De ha nem is lehet az egész tömeget úgy ki­­elégiteni, mint szeretnék, legalább nyugalomra és békére csillapítsuk őket. Az éhes gyomor, a rongyosin­­ha, a rongyos lélek sok felford­ulás­n­ak, sok vérengzésnek vollt már oko­zója. A másik oldalon a Moszkva fe­lől guruló arany éppen ez­ektü­l várja a vércirkuszt­, melynek még a gon­­falát, a lehetőségét is el kell h­esse­­getni magunktól. (Mécs László döb­benetes sorokban mutat rá erre a problémára a Naplopók c. ma közölt versében.)* Azt olvassuk, hogy január 1-től nem lesznek Szegeden koldusok. Há­ a hatóságok ezt meg tudják csi­nálni, ha a koldusokat el tudják tün­tetni a sarkokról, az utcaszögletek­­ről, ha a folyton belénkütköző utca­­gyermekek cso­portját el tudják til­tani a kéregetéstől és zaklatástóll, úgy a főpa­pi szózat részben elérte Ha még a myunkanélkülieket is tudnák foglalkoztatni és munkaalkal­­mük nyújtásával, közmunkákkal fiz emberek ezreinek kenyeret aenni, ak­kor az eredmény teljes lenne. Az idők járása azonban itt Szegeden e tekintetben megnehezült felettünk. Így aztán a sok henyérő m­u­nkanél­­kül csak a társadalom eltartottja­. A smitt század negyvenes éveiben Széchenyi egyik na­pon a Lipótváros akkor még klipitetlien részén sétált barátjával. Valamelyik ház előtt egy rezes képű, meglehetősen izmos férfin tartotta kalapját és koldult. A gróf barátja, Zsoldos Ignác, aki a je­lenetet leírja — minden fürkészés és utógon­dola­­ nélkül­ tett­e■ala­­inicskét a kalapjába. A gróf reánéz­vén, s meglehet az­ ő sas-szemei a kéregetüben a részeges dologke­r­ülőt is felismenén, elment mellette,anél­kül, hogy neki valamit adott volna. Tovább menve ........ a szekér ut'on át­veztető gyalog átjárást egy* kol­dus sepergette. Ezt látván a gróf, adott neki valamit,­­s nekem azt m­ondván: ennek adok, .m­ert ez dolgo­zik. Ch­ina pedig amaz emlékezetes szavakat intézte hozzám: Jó, ha a sz­egények segittetnek. De nékem törekvésem az, s mind­­nyájunknak azon kell lenni, hogy koldusaink ne legyenek«. Szegeden mindenkinek azon kell lennie, h­ogy koldusok ,n­e legyenek. Ha mégis felburján­oznak, oka az áldozatkészség hiánya. De mi ránk következő négy hóna­pon erős hi­tünk szerin­t minden megértő em­­bertársun­k teljesíteni fogja lelkiisme­retben kötelességét. A történelmi igazság és a gazdasági szükségesség egyszerre fogják felrob­bantani a mesterséges határokat Aigner Károly dr. főispán bizakodva tekint a magyar újesztendő elé­­ Újévi tisztelgések a város vezetői előtt Szeged, december 31. Csütörtökön 6­ esztendő napján na­­gyo­n mozgalmas volt a városh­áza. Délben 12 óraikor a közigazgatási te­rem zsúfolásig megtelt a Nagy-Sz­e­­ged­ Párt tagjaival, akik eljöttek, hogy az új esztendő alkalmával kifejezzék jókivánságaikat Szeged város közsze­retetben álló főispángársaik, Aigner Károly dr-na­k. A Na­gy-Szeged Párt tagjai lelkes éljenzéssel fogadták a terembe lépő főispánt, akit a párt tagjai nevében Szivessy Lehel dr. üd­vözölt. — Méltóságos Főispán Úr! —mon­dotta Szivessy J.Cehel dr. — Az év utolsó napján megjelentünk, hogy az elmúlt esztendőre és a­nnak eseménye­ire rövid visszapillantást vessünk és í-.igy ■bizalii-f iiról, if, • : rőil biztositsunk és őszinte s/ere.a'se-’ kivánata­inkat kifejtezzü­k. — Az elmúlt esztendő a megpró­báltatások éve volt. Magyarorszé­g kénytelen volt olyan gazdasági intéz­kedéseket foganatosítani, amelyek ed­dig ismeretlenek voltak, kénytelenek vagyunk a nagy­ erőfeszítéseket vál­lalni, mert meggyőződésünk az, hogy a legnagyobb áldozatokat kell meg­hoznunk ezeréves hazánk fennállásá­ért. — Városunk közigazgatásába i­ helyt állottunk. A nagy alkotások ideje egy­előre elmúlt, most a kereteket óh­ajt­­juk fenntartani. Ez minden szegedi jó polgár kötelessége. Ha elmúlik a vi­har, akkor újra következik az épí­­tés korszaka. Viszont az égető kér­dések megoldásától ez a párt elzár­kózni nem fog és így elsősorban a tanyákon élő 40 ezer magyar gaz­dasági helyzetét és jövőjét óhajtjuk megfelelő intézkedésekkel biztosítani. — Pártunk élén, mlinit vezér, t'e működöl. A Te bölcsességed és irá­nyításod mutatja az utat, s a T'e ki­egyenlítő emberi képességeid nagy­ban mozdítják azt elő,­­hogy e város falain belül, ember és ember között nem aggasztók az ellentétek. Mind­en reménységünk megvan abban az — jóleső érzés fog el — mondotta — amikor azt látom, hogy az én ked­ves politikai barátaim és mondtatom, szívbeli barátaim, felkeresnek ez év­­forduló t­lkalmár célt), errert,l­átoiu :■.­.. hogy az a gondolat, amely az én vá­­ros­ kom­ányzásomnak a vezérfonaala, ez a gondolat nem az én egyéni gon­­dolatain­, hanem gondolata a vá­ros polgárságán­ak, a többséginek és ezt igyekszik énkényre juttatni a város ■polgárságának egész nagy többsége. Ben­nünket vezet a városszeretet, ben­nünket vezet a hazaszeretet, bennüün­­ket vezet az aranyközépút, amely min­denféle szélsőségtől mentesen igyek­szik ennek a kis csonka hazának a­­jö­­vőjét kimunkálni. Nevezzenek benntün­­­ket Nagy-Szeged Pártnak, nevezzenek bennünket Egységes Pártnak, nem a ■pártkereíek teszik azt, hogy mi Nagy- Szegedet akarunk, hanem az érzések, az a szegedi becsületes magyar pél­krányban, hogy vezetésed mellett­­a várost a jövőben is elkerülik a tár­sadalmi bajok és megpróbáltatások. Kívánjuk, hogy az Ég áldása reád és családodra szálljon és hogy közpályá­don, nemes törekvéseid­et a haza és a város üdvére, a jó Isten bőséges ál­dása kísérje az újévben. Szivessy Lehel dr. beszéde után a Nagy-Szeged Párt tagjai percekig ün­nepelték Aigner Károly i dr. főispánt. Aigner Károly dr. főispán meg­ha­­tottan mondott köszönetet a megje­­jelenteknek: gázi érzés, amely milulnyújunk lel­kében egyformán él, egyformán lo­bog. A haza és a város érdeke meg­kívánja, hogy a régi kipróbált embe­rek,­­az a többség, am­elynek történel­­mi felelőssége van, együtt m.-.i-ad­­jon és azt a munkát, amelyet meg­­kezdtünk, hazánk és városunk j­aviára becsülettel befejezzük. — Nem vagyunk hibásak, hogy megszakadt a munka. A világ­válsá­g­­ért nem lehetünk hibásak, mi és ve­zetőink. Az igazi felelősség kérdé­sével szembe kell néznünk. Demagóg jelszavakkal hántorgatják, hogy ha a Bethlen-kormány nem költekezett volna, nem jutottunk volna ide. Hát a német kormány és az angol kor­mány is úgy költekezett, azért jutot­tunk világválságba? .A kormányza­­tn­nknak csak elismerés jár, hogy ők amikor már a világválsá­g kezdődött, amely nálunk talán hamarabb kitört A főispán optimista újévi beszéde

Next