Szegedi Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Sseged, 1932. évi Jannár 1., pénteb. Keresztény politikai napi lap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 2‘80 P postán küldve . . 3'00 P Közalkalm. kedvezmény. Egyes szám ára 10 fillér Vasár- és ünnepnap Ibfillér '^Ara 16 fillér. Szerkesztőség is kiadóhivatal Szeged, Dugonics-tér 7. sz. AUTOMATA TELEFON; Szerkesztőség és kiadó- hivatal : 11 53. Nyomda : 27—19. XIV. évfolyam, 1. szám. A Baross Szövetség sze­gedi fiókjának, a MANSr, a Magyar Nemzeti Szövet­ség, a Turul és az Állam- vasúti Alkalmazottak Orsz. Szöv. szegedi üzletvezető- ségi kerülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztári számla 8815. Erről beszéijünk az újév első napján Irta: Diősi Géza dr. Mikor Napo'Jeon 1812 október \ége felé Oroszország haítárához ért, az első orosz faluihoz közel megálEtotta seregét. Az egész faiut ho> boritotta A tábor körül egy nagy terüileten el söpörték a babait s a tásztáson 'vigan iobogtak a tábortüzek. Előkerült a sok élélEm s a bosszú fáradságos menetelés után jiólesett a katonáknak a gondtalan plbeinés. Egyik éjjelen az őrök valami neszt háliották a zuzmarás cserjés sürüjé bői és rátaláltak egy szegény asz szonynia amétit bárom gyermekével a bizonytalanság miatt remegve;, de a kiuzó ébseg hatása alatt semmitö’^ sent félve nézte a tűz mellett jóiizüen falatozó francia katonákat. A szeren­csétlen an)át-Napoleon elé vitték. A császár megkérdezte tőle, hogy ki ő — inrire a szerencsétlen asszony ezek­kel a szavakkal mutatkozott be: »£n az Éhség-nek a leánya vagyok, ezek ped'jg itt körülöttem a Halál gyenne- kei.c — Naipoléon ennek hallatára megengedte ugyan, hogy a katcdiák néhány falát kenyeret adjanak a. sze -éi'A anyániak és gyermekeinek, de niikor megtudiia^ hogy a/ égés/, vidék tele van az. vÉhség bujdosó gyerme­keivel:' — azt mondta katonáinak hogy az. utbaeső falvakból kergessék el a hátnwnaradt asszonyokat és gyermekeket, begy többé ne kell­jen találkoznia a nyonioniak il3ien szánalomraméltő áldozataival, mert neki van ugyan résztvevő szíve, de felesleges kenyere ni.ncs. Ez csak egy jelenet, egy borzasztó kép a régi 'háborúkat kisérő nyomor­ból. Mi már névleg messze vágytunk a háború végétől; de bus napjainkban, gazdasági világMálság idején i:gyan ezt látjuk. Ha csapás egy nemzetre a vesztett háború, fokozottan átok nekünk, a mlndennirkbul' kifosztott trianoni m.agv,ároknak látni az Éh­ség bujdosó gyermekeit s liogyuton útfélen a szerencsétlenség és emberi részvét, szánalom halad el mell'ett'ink. Napoleon azt niondía, hogy neki van résztvevő szive, d'e felesleges ke­nyere nincs. A jnagyar társadalom, — a sajnos,, iiiagyon sok oldalról igénybevett szegedi társadalom is megmutatta sokszor nagylelkűen,, hogy részvéttel v:;jn a nálánál sze;g- nyebbek liránt, megértette a csonka­ország testéből kifakadó nyomort és nélkülözést, most ennek a társiűa- Icimnak azt is meg keW mutatnia, hogy van még egy darab felesleges, egy darab nélkülözíhető kenyere, egvtik asztalon kisebb, a másikon na­gyobb adagban. Szloveiiszkóbam már a nyár köze- ,pén, a rossz aratás után niegii.iditot- ták a harcot a szent ke nyérc mely betevő falatja Jegyen az ott stnylödő milliónyi magyar testvér­nek a tél ínséges napjaiban. Sze­geden a különféle jőíckonycélü egye­sületek, majd egyes nemes emberba­rátok buzgolkodása és adománya — a népjóléti ügyosztály segélyezése folytán sok ezren jutnak ua,ponkint meleg ételhez, ruhához, cipőJiüz, de -egy naigy' programot átölelő terve­zet csak a közelmúltban látott nap­világot és ennék nyomában a Belvá­ros melegszívű plébánosának szózata A történelmi igazság és a gazdasági szükségesség egyszerre fogják felrob­bantani a mesterséges határokat Aigner Károly dr. főispán bizakodva tekint a magyar pjesztendő elé - Újévi tisztelgések a város vezetői előtt Szeged, december 31. Csütörtökön Ó-esztendő napján na- gyx)n mozgalmas volt a városiiáza. Délben 12 óraikor a közigazgatási te­rem zsúfolásig megtelt a Nagy-Sz.c- ged-Párt tagjaival, akik eljöttek, hogy az ujesztendő alkalmával kifejezzék jókivánságaákat Szeged város közsze­retetben álló föispángársalk: Aigner Károly dr-na(k. A Na,gy-Szeged Párt tagjai lelkes éljenzéssel fogadták a terembe lépő főispánt, akit a párt tagjai nevében Szivessy Lehel dr. üdívözölt. — Méltóságos Főispán Ur! —mon­dotta Szivessy l.C'hel dr. — Az év utolsó napján megjelentünk, hogy az elmúlt esztendőre és ainnak eseménye­ire rövid visszapillantást vessünk és í-.igy ■bizalii-f iiról, if, • : rőil biztositsnnk és őszinte s/ere.a'se-’ kivánata inkat kifejiezziik. — Az elmúlt esztendő a megpró­báltatások éve volt. Magyaror^zéng kénytelen volt olyan gazdasági intéz­kedéseket foganatosítani, amelyek ed­dig ismeretlenek voltak, kénytelenek vagyunk a nagy' erőfeszítéseket vál­lalni, mert meggyőződésünk az, hogy a legnagyobb áldozatokat keli meg­hoznunk ezeréves hazánk fennállásá­ért. — Városunk köziga»gatásábairhelyt állottunk. A nagy alkotások ideje egy­előre elmúlt, most a kereteket őliajt- juk fenntartani. Ez minden szegedi jó polgár kötelessége. Ha elmnlik a viihar, akkor újra következik az épi- tés korszaka. Viszont az égető kér­dések megoldásától ez a párt elzár­kózni nem fog és igy elsősorban a tanyákon élő 40 ezer magyar gaz­dasági helyzetét és jövőjét óhajtjuk megfelelő intézkedésekkel biztosítani. — Pártunk élén, mlinií vezér, 1'e müködöI. A Te bölcsességed és irá­nyításod mutatja az utat, s a T'e ki­egyenlítő emberi képességeid nagy­ban mozdítják azt elő, 'hogy e város falain belül, ember és ember között nem aggasztók az ellentétek. Mlndten reménységünk megvan abban az irányban, hogy vezetésed melSeHt la várost a jövőben is elkerülik a tár­sadalmi bajok és megpróbáltatások. Kívánjuk, hogy az Ég áldása reád és családodra szálljon és hogy közpályá­don, nemes törekvéseidiet a haza és a város üd\ére, a jó Isten bőséges ál­dása kísérje az újévben. Szivessy Lehel dr. beszéde után a Nagy-Szeged Párt tagjai percekig ün­nepelték Aigner Károly idr. födspánt. Aigner Károly dr. főispán meg'ha- tüttan mondott köszönetét a megie- jelenteknek: A főispán opíimista újévi beszéde — Jóleső érzés fog el — mondotta — amikor azt látom, hogy az én ked­ves politikai barátaim és mondtatom, szívbeli barátaim, felkeresnek ez év- lordulő tilkalmáfcKlt), 'rrert;l ítoiu :■./.£ hogy az a gondolat, amely az én vá- ros-künnányzásomnak a vezérfon.ila, ez a gondolat nem az én egyéni gon- dülatoiii, hanem gondolata a v.lros polgárságaiiak, a többséginek és ezt igvekszik én'ényre juttatni a varos ■polgárságának egész nagy többsége. Beiinünket vezet a városszeretet, ben­nünket vezet a hazaszeretet, bennini- ket vezet az aranyközéput, amely min­denféle szélsőségtől mentesen igyek­szik ennek a kis csonka hazának a ijö- vőjét kimunkálni. Nevezzenek berntíii- ket Nagy-Szeged Pártnak, nevezzenek bennünket Egységes Pártnak, nem a ■pártkereíek teszik azt, hogy mi Nagy- Szegedet akarunk, hanem az érzések, az a szegedi becsületes magyar pol­gári érzés, amely milulnyújunk lel­kében egyformán él, egyformán lo­bog. A haza és a város érdeke meg­kívánja, hogy a régi kipróbált embe­rek, 'az a többség, lunelynek történel- mú felelőssége van, együtt m.-.i-ad- jon és azt a munkát, amelyet meg- kezdtünk, hazánk és városunk j.aviára becsülettel befejezzük. — Nem vagyunk hibásak, hogy megszakadt a munka. A világ.válsálg- ért nem lehetünk hibásak, mi éé ve­zetőink. Az igazi felelősség kérdé­sével szembe kell néznünk. Demagóg jelszavakkal hántorgatják, hogy ha a Bethlen-kormány nem költekezett volna, nem jutottunk volna ide. Hát a német kormány és az angol kor­mány is úgy költekezett, azért jutot­tunk világválságba? .A koimányza- tiinknak csak elismerés jár, hogy ők amikor már a világvátsáJg kezdődött, amely nálunk talán hamarabb kitört szegedi társadalom,hoz, ihclybeii adakozásra szóHlit fel mindc.ikit és rendszert sürget a ßegites munkájá- baii, egységet a sokságban, össze­fogást a szétforgácsolásban, .Meniry/i- re áldásdusabb lett volna a termés, ha a terv'ezet és a szavak két hó­nappal ezelőtt jöttek volna! De még gy sem késő! Ha a január 15.-igki­tűzött program eredménnyel'ár, úgy nemes ügy elérte célját. A sz,ó- zatban az érv'ek felsorakoztatása luiiudenkit riieggyözhet arról, hogy a szegényiígj'et sajátjává kell tennie. A betlehemi jászolból utrakelt Szeretet bizonnyal felmelegiti azok szivében s a hidegséget, akik eddig fa­gyasztó sivársággal néztek rniiulen jótékony megmozdulást, jótékony sági sürgetést s nic’gindíulnak a nyomor áttán, mely sir, zokog a ,'iidcig és agyos idő dermesztő légkörében. Hatezer ember éhezik és fázik Sze­geden! Sok a imiumkamiélkiili, sok a naiplopói, sok a koldus. Ezt a nagy sokaságot néhéz. ellátni. De ha nem is lehet az egész tömeget ngy ki- elégiteni, mint szeretnök, legalább nyugalomra és békére csillapitsuk őket. Az éhes gyomor, a rongyosin- ha, a rongyos lélek sok felfordiulás­iiak, sok vérengzésnek vollt már oko­zója. A másik oldalon a Moszkva fe­löl guruló arany éppen ez.ektiil várja a vércirkuszt', melynek még a gon- lalát, a lehetőségét is el kell liesse- getni magunktól. (Mécs László döb­benetes sorokban mutat rá erre a problémára a Naplopók c. ma közölt versében.) * Azt olvassuk, hogy január 1-tól nem lesznek Szegeden koldusok. H;j a hatóságok ezt meg tudják csi­nálni, ha a koldusokat eí tudják tün­tetni a sarkokról, az utcaszögletck- rőf, ha a folyton belénkütközü utca- gyermekek csoiportját el tudják til­tani a kéregetéstől és zaklatástóll, úgy a főpa,pi szózat részben elérte Ha meg a uuuikanélkülieket is tudnák foglalkoztatni és munkailkil- mak nyújtásával, közmunkákkal fiz emberek ezreinek kenyeret rdini, ak­kor az eredmény teljes lenne. Az idők járása azonban itt Szegeden e tekintetben megnehezült felettünk. Így aztán a sok henyélő niiinkanél- küH csak a társadalom eltartottja'. A imtit század negyvenes éveiben Széchenyi egyik naipon a Lipótváros akkor még klcpitctlien részén sétált barátjával. Valamelyik ház előtt egy rezes képű, meglehetősen izmos férfin tartotta kalapját és koldult. A gróf barátja. Zsoldos Ignác, aki a je­lenetet leírja — minden fürkészés és utógotidola-T nélkül; tett ^■ala- inicskét a kalapjába. A gróf reánéz­vén, s megSehet az. ő sas-szemei a kéregetüben a részeges dologke .'ülőt is főlismenén, elment mellette,anél­kül, hogy neki valamit adott volna. Tovább menve ........ a szekér ut'On át \ezjető gyalog átjárást egy* kol­dus sepergette. Ezt látván a gróf, adott neki valamit, .s nekem azt niondván: ennek adok, .inert ez dolgo­zik. üh'ina pedig amaz emlékezetes szavakat intézte hozzám: Jó, ha a szjegenyek segittetnek. De nékem törekvésem az, s mlnd- uyájunknak azon kell lenni, hogy koldusaink ne legyenek«. Szegeden mindenkinek azon kell lennie, liogy koldusok ,iie legyenek. Ha mégis fclhurjáiioznak, oka az áldozatkészség hiánya. De ;i ránk következő négy hónaipon erős hi­tünk szerlitt minden megértő em- bertársuitk tcljesiteid fogja lelkiisme­retben kötelességét.

Next

/
Thumbnails
Contents