Szegedi Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
BOLDOG ÚJÉVET TUNGSRAM BÁRIUMCSŐ volna a munkannélküliség formájában, ezt bölcs előrelátással igekeztek enyhhíteni. Megelőzték azt, hogy náliukg hamarabb törjön ki a válság és viszont óriási vagyont mentettek meg a nemzetnek, mert a beruházások mind megvannak. Nem vált ügybe minden, amit remélt a kormányzat. De bárki panaszkodhat, csak mi Szegedieknem. Mi büszkék és hálásak lehetünk azért, hogy azzal a Bethlen-kormányzattal együtt dolgoztunk és hálásak lehetünk azért, hogy a Károlyi-kománynyal együtt dolgozuunk, mert a Károlyi-kormány nagy veszélyekbe ikipróbált szegedi kormány, mert ez a kormány a szegedi gondolatot valósítja meg, hogy most ilyen fájdalmas formában valósítja meg, ez csak gyógyszer. — A magam részéről nyugodtan nézek az újév elébe. Az Ó évnek ezt a mai napját ugy tekintem, mint egy sirkövet, amelyet ráteszünk az elhúlt év sirkantjára és zárjuk azt a sok keserűséget ,■elle„ amelyben részünk volt. Hála Istennek, hogy idáig jutottunk, mert hiszen, aki végignézi a világeseményeket, annak tisztában kell lenni azzal, hogy másként nem oldódhat meg a magyar helyzet és Európa helyzete sem csak úgy, hogy a történelmi igazság és a gazdasági szükségesség egyszerre fel fogja robbantani a vámsorompókat, de azokat a mesterséges határokat is, amelyekre ezek a vámsorompók állítva vannak. Ezeket a határokat a fegyverek erejével, de a politika erejével sem tudtuk volna kitölnni soha, ellenben ki fog magától alakulni, mert a tőke és a közgazdasági helyzet követeli a maga jogait és ezek fogják elsöpörni a vámisokcimpókat és fogják visszaállítani a régi gazdasági egységeket. Most kell kitartani, mert könnyít jó időkben élvezni az előnyöket, de most, amikor ? hazánk ott fetreng a sárban, amikor nyomorúság, szegénység, kínlódás az osztályrésze, most kell megmutatnunk, hogy méltók vagyunk arra, hogy ezt a várost kormányozzuk és méltók vagyunk arra, hogy az ország kormányzásából kivegyük a részünket. — A mi történelmi felelősségünk kétszeres, mert itt állunk a déli végeken. Ez a történelmi felelősség rettenetesen nyomja a vállainkat. Meg kell mutassuk,, hogy férfiak vagyunk ,hogy hűséges katonái vagyunk a regelső magyar embernek, Horthy Miklós kormányzónak, aki számtalanrszor megmutatta,, hogy kivezeti a nemzetet a végső kétségbeesésből, aki Szegedről is kivezette a magyar nemzetet a kétségbeesésből. Támogatnunk kell a jelenlegi kormányzatot is, mert az jót akar. A puszta kritikából élet nem fakad, élet fakad a közgazdasági halálból, ami most van. — Köszönöm a szíves megemlékemélyen leszállított árakon árusítom a túlzsúfolt raktáramat. · Steinerné ernyő és fűző ipartelep Kölcsey u. 12. Gázgyár udvarral szemben, részeket. Kiváltok mindnyájótoknak sokkal jobb, sokkal boldogabb magyar újesztendőt. A küldöttség tagjai beszéde végeztével hosszasan megéljenezte a dolgozó szobájába visszavonuló főispánt. Délután fél egy órakor Breisach Béla c. kanonok vezetésével a kerületi papság tisztelgett Aigner Károly dr. főispánnál. Breisach Béla c. kanonok a katolikus papság nevében a következőket mondta Aigner Károly dr. főispánnak : — A tisztelet, a szeretet és hála hozott ide bennünket. Az a tisztelet, szeretet és hála, amely Méltóságod személyéhez fűződik. Mi, a papság jólesőien tapasztaltuk miindig, hogy Méltóságod az egyiház ágyaiit szivén viseli. Ezzel szemben mi is biztosítjuk Méltóságoddakt, hogy hívó szavárai mindenkor a helyieinkenleszünk s miránk miniden időben számíthat. — Amikor most ezt az évet befejezzük, Méltóságodhoz fordulunk és kérjük legyen továbbra is segítségünkre a szegénység és az ínség enyhítésének nagy munkájában. A papkedvelő főispán A kerületi papság küldöttsége ezután az ijesztendei jókivánságait tolmácsolta a főispáninak, aki az üdvözlésre a következő beszédben válaszolt: — Bezdán József pápai prelátus ur legutóbb papkedvelő főispánnak nevezett engem. Nekem valóban jól esett a prelátus urnak ez a meglátása A kerületipapság küldöttsége után Pálfy József dr. h. polgármester a városi tanácsnokok és a főtisztviselők küldöttségét vezette a főispán elé. Pálfy József dr. üdvözölte a város és elmonlhatom azt is, miért vagyok én papkedvelő főispán. Nagyon sokat foglalkozom ugyanis az emberek pszichéjével s a papi emberek is azok, akik legtöbbet foglalkoznak ezzel. Így tehát ők az én legközelebbi munkatársaim. Most az év utolsó napján elmondhatjuk: — Hála Istennek,, elmúlt megint egy esztendő felettünk. — Kijelenthetem,, hogy a nagyon is nehéz idők dacára optimista vagyok, mert tudom, ahol a legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség. Az emberek életében ez így következett be mindig s én hiszem, hogy ez így fog bekövetkezni a nemzetek életében is. Nem azért, mert a világ népei olyan nagyon szeretnének bennünket magyarokat, hanem azért, mert aféle órarugó vagyunk a nemzetek közösségében; olyan rugó, amely amely megállapíthatja az egész szerkezet működését. — Egész Európa gazdasági követelménye, hogy Magyarország ügyeit rendezzék. A mi kötelességünk pedig az, hogy karitatív és szociális munkával enyhítsük az ország és a város népének nehéz helyzetét. Miután ezt a nagy munkát elsősorban a papi emberek végzik, én minden rendelkezésemre álló eszközzel igyekszem támogatni a papságot ebben a nehéz, emberfeletti munkában. hatósága nevében az új esztendő alkalmából a főispánt s beszédében kiemelte, hoigy Aigner Károly dr. már 12 év óta vezeti közmegelégedésre Szeged város kormányzatát. Kérte a A kerületi papság a főispán előtt A városi tisztviselők tisztelgése A Szegedi Uj Nemzedék eredeti tárcája Kolduskirályfi. Irta: Magyarka Ferenc. A lebukó nap visszás fényt adett a bérházak kőmonstrumaira. A városháza tornyának ablakai még vörös fényt játszottak a siető emberek szemébe, de lenn a korzó elromgyosodott. Kérgy platánjai alatt már ar lett az esti szürkület és lilás-fehér színbe bunkolta a friss hótakarót. Az ágakon fázó, nyugtalankodó verebek csiripelték a tél nyomorúságát. A hulló hópelyhek puha suhogása a csizmák és hócsipők fagyos ropogása, villamos dugás és szánok csilingelése olvadt egybe valami édes-bús monoton, de kedves melódiába .... Hátha még a szivek dobogását is hallani lehetett volna!---___Mert hát fehér karácsony mosolygott az arcokon, a levegőben pedig a Jézuska-várás zsolozsnája zsongott. Misztikus fények vibráltak mindenfelé, belül pedig a szivekben pici karácsonyfagyertyák öröme reszketett. Egy lény esettkivül a Krisztusváros varázskövén, egy ivarfiú ott a Deák Ferenc szobor vállán. És valahogy fölényes nyugalmával magvető tiémaságával a XX. század karácsonytalanjainak vádját károgta a boldog emberek felé. És volt még valaki a korzón,, aki nagyon, de nagyon várta a kis Jézust, de akit egyedül felejtett a sors ezen a csillogó szép estén........ egy lomgyokba burkolt, ványadbt szemű kis gyerek, a korzó kéregetősie. Ma szokatlan emlékeket kavart fel benne a csípős szél, elsárgult száraz emléklleveleket........ Volt egy boldog ,karácsony estéje .. Tündérmesés,, beddhemes karácsony est; az kavargott benne össze-vissza. Míg ide-oda szaladgált a prémes és bundás ember-bábuk között, mindig erre gondolt. Unottam, rekedt hangon hazudta el a mondókáját, amelyre az apja tanította: hat kistestvérem van otthon ruhátlannul, az édesanyám nagyon beteg, apámnak színesen munkája, segítsenek valamivel... Valahányszor elmondta,, belepírullt, mert tudta, hogy hazudik. Hisz édesanyja régesrégen meghalt, kistestvére nem is volt, az apjára még rákötni sem lehetne a munkát. Most is egy városszéli kis kocsmában várja, hatvan fillérre kell neki odamenni este nyolcra. »Ha nem lesz ki a pénz, haza ne mierj jönni« — kiáltotta utána az apja. Igyekezett is nagyon. »Leginkább a párokhoz kell odamennni« — idézte az »apa« tanítását és odaszaladt egy szép bundás, mosolygó hölgyhöz,akit egy Icardos, sarkantyús fiatalember kisért. Kétszer is elverklizte a mondelváját, de rá sem hederítettek. Egyszer csakmeglendült ,y bot és tompa,, fájdalmas ütést érzett a lábas,líván. Igen... az emberek durvák, bántanak —gondolta szomorúan. Az emberek jöttek-mentek, ő pedig, mint egy fáról letépett, fiatalhajtás az áprilisi szélben, kóvilygott ide-oda a cifra lemihez a hullámzásban. A hatvan fillér motoszkált a fejében és félelmében nem merte megszámolni, hogy mennyi van, hisz olyan keveset adtak ma... Dehát karácsonyeste volt, mindenki sietett imádkozni, fát dicsziteni... Egy mosolygó képű szivarozó öregúr nevetve,, de keményen lépett rá a lábára, amikor nem akart mellőle eltágítani. Hetet kongatott a városháza, indulni kellett volna. A járókelők is ritkultak. De csakhuszonnyolc fillér didsergett a kezében. ...»Ha nem lesz ki a pénz haza ne merj jönni« — csengett a fülébe egy pálinkaízű, rekedt hang. Haza nem mehet... Mit tegyen? Szinte belezsibbadt a tehetetlenségébe. A múltkor is kékre verte az apja, pedig csak tíz fillér hiányzott. Aztán meg karácsony este van, a kis Jézus ilyenkor a földre száll. Leült az út menti vasrácsra, a barométer mellé. A karácsonyi mese foszlányai szüremlettek át az emlékezetén. »Egyszer volt, hol nem volt... Tündérkirályfi eltévedt az emberek közé. Lerongyolódott aranyos ruhája, s Tündérkirályfiből kolduskirályfi lett. Karácsony estén az angyaloikat várta... A rossz emberek ,nem akarták elengedni, de angyalok jöttek érte és elvitték a menyországba...« Hátha ő is valahogy eljuthatna most a menyiOrSzágba. Olyan jó lenne... Kemény kéz érintette a vállát— Hol laksz fiam? — Somogyi-telepen. — .Akkor menj gyorsam haza, a szüleid már biztosan keresnek. — Azzal felemelte a vasrácsról és talpraállította. Nem angyaliak jöttek érte... Egy rendőr küldtehaza. Nehéz szívvel indult útnak... A lábán ólomsuly volt. Hogyisne amikor nem mert haza menni. Felnézett a kőfejü bérházak ablakszemeire...boldogságcsillogó szemek voltak ezek, némelyiken karácsonyfát csillogott Holfelé. Egy kivilágított cukrászda kirakatánál állt meg. Fáradt szeme csillogva hancúrozott a kístett karácsonyfán és az ajándékokon. De fia a szempillája lezárult, még szebbet látott, szebbet álmodott... SZEGEDI ÚJ NEMZ! 1932 január 1., péntek I írógépen leírást, másolást soron* kivil is eszközlünk.Irógépek újak és használtak raktáron, javítás, karbantartás. Keller írógép Vállalat Széchenyi-tér 8 szám. — Tel. 13—63. Zseblámpák, elemek.I