Szegedi Uj Nemzedék, 1937. szeptember (19. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

Szeged, 1937. szeptember 1. szerda Ara 10 (Ulér. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: hónapra . P 2'40 Postán küldve , . P 2‘60 Közalk­almaz. kedvezmény Egyes szám ára 10 fillér. Vasár- és ünnepnap : fillér. Szerkesztőség kiadóhivatal: Szeged, S­u­gonics-tér 12. szám. Telefon: szer­kesztőség, kiadóhivatal­os nyomda • 11­0 X IX. évfolyam, 108. szám. A Katolikus Akció csanádi egyházmegyei szervezetének, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Baross­ Szövetsé szegedi fiókjának, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének és az Államvasuti Alkalmazottak Országos Szövetsége szegedi Üzletvezetőségi kerületének hivatalos lapja Postatakarékpénztári számla 8815 A lebecsült vidék A fővárosi sajtó vérmesebb ter­mészetű része addig dorongolta, ad­­­dig acsankodott az­ úgynevezett »dömping« lapok ellen, amelyek ko­rai zárás folytán még az éjszakai vonatokkal indulnak a mély álom­ban szendergő vidék felé, amíg ma­gaik is bedőltek a délibábnak, ame­lyet feléjük a »dömping« lapok mu­tattak, s most elhatározták, hogy a jó, a jámbor és kritikátlan vidék számára külön, mérsékelt tartalmú kiadást adnak, s ilyenformán ők is a hajnali vonattal érkeznek meg Sze­gedre és a többi vidéki városba. A kétségbeesett kapkodás jellemzi ezt a határozatot, melyre a lebecsült és gúnyosan megmosolygott vidéknek csattanós választ kell adnia! Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a hajnali vonattal csak azok a lapok érkeztek Szegedre, melyek legkésőbben, a kora esti órákban ké­szültek el, s amelyeket inkább a fal­vak nem igényesebb közönségének szánt a lapkiadó érdekeltség. Ezek­ből a lapokból természetesen, ép­pen korai megjelenésük miatt, hi­ányzott mindaz a hírlapi anyag, amit az esti órák eseményei jelentettek az újságok számára... Éppen ezért, maguk a lapkiadók is alig néhány fillérben szabták meg hiányos "tar­­talom lapjaik árát. Komolynak h­itt nagy lapok erkölcsi kötelességüknek, s olvasóközönségük iránti megbe­csülésüknek tartották, hogy­­ne ilyen lapot adjanak sok év óta előfizető, vagy számot,kint vásárló olvasó kö­zönségük kezébe. A magyar városok képének , tisztviselő és iparo­s, ke­reskedő vagy magánalkalmazott tár­sadalmának sokkal magsabb ma már a kulturális igénye, mintsem azt, az este 9 órakor nyomásra indított új­sággal ki lehetne elégíteni. Ennek a lebecsült közösségnek most nemcsak joga, de egyenesen kötelessége is a saját érdekeit meg­védeni, a túlságosan mohó és az üz­leti szemponton kívül­­ás erkölcsi tényezőt alig ismerő fővárosi lapok­kal szemben. Vannak Szegeden is, sajnos nem több százan, míe több ezren olyanok, akik nemhogy évek, de évtizedek óta fizetnek elő egy­­egy újságra. Igazán csak a fővárosi üzleti morál tartja azt megengedhe­tőnek, hogy az ilyen áldozatkész csa­ládapákat annyira lebecsüljék, hogy egy hiányosan összeszerkesztett új­ságot adjanak kezébe, szemben a f­ővárosi előfizetővel, aki ezentúl is­­az eddigi teljes híranyagú lapokat fogja kapni. Erre még nem­ volt példa a magyar sajtó történtében.­­Ennyire még nem tekintették csak szabad vadászterületnek a vidéket,­­holott az a helyzet, hogy csaknem minden fővárosi napilap olvasókö­zönségének nagyobb része vidékről, elsősorban a vidéki városokból ke­rül ki. S most mezt az értékes olvasó­tábort büntetik a fentemlített formá­ban azért, mert hűséges volt, mert kitartott jóban-rosszban kedvenc lap­ja mellett.­­ Az ibrik felfogás és néhai Arany­­tömb Ármin üzleti gondolkozása dom­borodik a fővárosi reggeli lapok egy­­részének helytelen és a gyakorlati eredmény szempontjából semmivel sem számláló kalkulációjából. Ez ellen a szellem ellen, elsősor­ban mi, a vidéki sajtó vesszük fel a könyörtelen harcot. Minden erőnk­kel tiltakozunk az ellen, hogy a vi­déket, az ország második, harmadik és többi városát az üzleti mohóság és kapzsiság ennyire lebecsülje, de egyben kötelessége ez a fővárosi la­pok szegedi előfizetőinek is. Hamas­, képen nem, egészségesen megszerve­­­­zett tiltakozással kell a merényletre vá­laszolni. Minden előfizetőne­k és ol­vasónak joga van követelni a buda­pesti lapkiadóvállalattól, hogy neki ugyanolyan tartalmú lapot adjanak becsületes munkával megkeresett pénzéért, mint amit adnak a fővárosi előfizetőnek. Mivel nagy a valószí­­nűsége annak, hogy ezt a kívánságot­­a pesti lapkiadók üzleti szelleme nem, fogja honorálni, az egyetlen fegy-­­ver, ami a közönség rendelkezésére áll : az önvédelem! Csak egy hónapig ne vásároljanak a szegediek fővárosi­­reggeli lapot, amire végered­mény­­ben túlságosan nagy szükségük nin­csen is, mindjárt más lesz, egészsé­gesebb és erkölcsösebb a fővárosi ilapkodók üzleti politikája.­­ Hiszen a szegedi lapok is teljes mértékben kiszolgálják a közönsé­get. Drágul a papír, napról-napra nagyobbak a közterhek, az olvasó­­közönségnek is egyre nagyobb gon­dokkal kell megküzdenie a folyton tapasztalható drágaság miatt és elég­­­is, a szegedi sajtó hangtalanul, rop­pant áldozato­k árán is aztm van, hogy a hírszolgáltatás szempontjából sem­miben sem maradjon alatta a fővá­rosi lapoknak. Sohasem jutna eszé­be olyan üzleti tevékenységet fejteni ki, mint ami most fenyegeti Buda­pestről a fővárosi lapok olvasókö­zönségét. És nem engedne meg olyan üzleti politikát, mint amelyet a büsz­ke fővárosi sajtó a maga vélt iga­zának tudatában százszor megbélyeg­zett, a gúny és a nevetségessé tétel minden fegyverével szidalmazott és országszerte kipellengérezett.­­ S amellett, hogy egész tevékeny­ségét a becsületes és őszinte üzleti szellem hatja át, sohasem szűnt meg Szeged és a szegedi polgárság é­r­­dekeiért harcolni. Ha itt, vagy ott baj volt, vagy valamelyik társadalmi réteget sérelem ért, sohasem a fő­városi sajtó állott rendelkezésére, hogy a sérelem orvoslását k N c sürges­­se, hanem mindig a Szegedi Új­­Nemzedék, vagy kinek-kinek a saját lapja érezte kötelességének, hogy a szegedi érdekek védelmére siessen. Tagadhatatlan, hogy a budapesti lappolitika súlyos támadást jelent a vidéki sajtó létérdekei ellen. Azt hisszük, nem kérünk hiába, ha ol­vasóközönségünket a nekik tett ren­geteg szolgálat fejében arra kérjük,­­hogy amennyiben nagyobb bu­­dapesti reggeli napilapra fi­zetnek elő, a maguk jo­gait követeljék, s utasítsák vissza azokat a fővárosi lapokat, amelyek az este kilenc óráig történő esemé­nyekkel akarják csupán traktálni őket. Ne fogadják el az­ ilyen új­ságot és ne vegyenek róla tudomást! Ezt a város érdeke is így kívánja. Így­­kívánják az ő érdekeik és annak a szegedi sajtónak az érdeke, te­mely érettük annyi önfeláldozással, mun­­­kával és áldozatkészséggel sohasem szűnt meg dolgozni. " Ez, ami a társadalomra tartozik, ide nekünk kérni és várnivalónk van­­a kormánytól is. Elvárjuk tőle — és ezt nyomaté­kosan hangsúlyozzuk hogy a budapesti üzleti bozótban energiikus kézzel rendet teremtsen, mert ez a rendteremtés egyetemes és országos érdek. S ezt az országos érdeket a Szegedi Új Nemzedékkel együtt a többi vidé­ki lap is szol­gálja annyi eredménnyel, mint az agyon­dédelgetett, s magáról megfe­ledkezett fővárosi sajtó. Az orosz hadsereg 1000 tankkal és 1000 repülő­géppel fölvonult a mandzsu határon Rendkívü­l feszült a japán—szovjetorosz helyzet , London, augusztus 11. •Azon a napon, amelyen a világot beszáguldotta a szenzációs híradás, hogy Kína és Szovjetoroszország kö­zött megnemtámadási szerződés jött létre, befejeződött a szovjetorosz hadsereg távolkeleti felvonulása. Az orosz-mandzsu határon Blücher tá­bornagy fővezérlete alatt olyan '­­ n­agyszabású csapatösszevonás történt, amilyenre a világháború befejeződése óta n­em volt példa. Körülbelül ezer repülőgép és ezer tank áll a többi között indulásra ké­szen a mandzsu határ mentén. Tokió, augusztus 31. A tokiói lapok jelentése szerint már megtörtént az első határincidens a vörös hadsereg kihívó szándéká­nak bizonyságaképen. Juki koreai ki­kötőben egy szovjetorosz hajóraj egy japán gőzöst föltartóztatott. A vörös haditengerészet emberei fölmentek a japán gőzös fedélzetére s az utolsó zugig átkutatták a hajót. A japán gőzöst egy óra múlva bocsátottá­k út­jára. Tokióban óriási izgalmat kel­tett ez az eset, önmagában is rend­kívül súlyosnak tartják, következmé­nyei pedig­­ beláthatatlanok. A vla­­­divosztoki angol konzul állítólag uta­sítást kapott, hogy a diplomáciai for­máik között lehetséges legnyersebb formában fejezze ki tiltakozását az eset miatt. Nagy figy­elmet kelt és komoly bo­nyodalmaik előjelének minősül a ja­pán hatóságoknak az az intézkedése, hogy a kínai Amoiből a japán lakos­ságot sürgősen szállítsák át Formo­­za Szigetére. A japán hadiflotta tete­mes része segédkezik abban, hogy a délkínai város japán lakosságát mi­nél gyorsabban olyan helyre szállít­­hassák, ahol nincsenek közvetlenül kitéve háborús veszedelmeknek. Japán bombazápor Sanghaj északi negyedére Sangihaj, augusztus 11.­­ I kikötőnek hadászati szempontból nincs nagy jelentősége.­­ A japán repülőgépek éjszaka fo­lyamán Katgan bombázása­ i újabb bombazáport zúdítottak a város északi részére. A bombák különösen az északi pá­lyaudvarban tettek igen nagy kárt. A kín­ai repülőgépek a Jang-Ce-Pu negyedet bombázták. A bombázás a negyed több épületét fölgyújtotta. I Saingiháj, augusztus 61. . Kinai hivatalos forrásból jelentik: " A kínai csapatok Lotien közelében visszavonulásra kényszerítették a japán csapatokat. Elogtaják a japánok Wuszungot ' Sangiháj, augusztus 11. ' A japán haditengerészet képviselő­je jelenti, hogy a japán csapatok el­foglalták Wuszung városát. A japán csapatok északnyugati irányban foly­tatják előnyomulásukat. Wuszung­­­kikötőt állítólag még kínai csapatok tartják megszállva, de japán körök­­ban hangoztatják, hogy a vuszungi Saingiháj, augusztus S1. I Megerősítik azt a hírt, hogy a ja­pán repülőgépek bombázták Kalgant. A Kalgan elleni légitámadásban hét japán repülőgép vett részt. Kora reg­gel kezdték meg a bombázást, amely­nek eredményéről eddig még nem ér­kezett jelentés. Tokió, augusztus 31. Hivatalosan közük: Sanghajban az ellenséges­kedések megkezdése óta 28 japán állampol­gár vesztette életét. A japán polgári sebesültek száma 158, közülük 80- na­k súlyos az állapota. Agyonbombáztak 200 földművest • Sanghaj, augusztus 31. ■ A japán repülőgépek bombái Wu­szung közelében megöltek 200 föld­művest, akik társasgépkocsikra vá­rakoztak, hogy azokon, elszállítsák teikét az ellenségeskedések színteré­től. ' Sanghaj, augusztus 31. ' A japán csapatok kedden átkeltek

Next