Szegedi Uj Nemzedék, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

Szeged, 1937. október 1. péntek Ára 10 filér. Keresztély politikai napilap Elit fizetési ára: egy hónapra . . P 2­40 Postán küldve . . P 2­60 közalkalmaz. kedvezmény egyes szára ára 10 fillér. vasár- és ünnepnap 13 fillér. Szerkesztőség­i kiadóhivatal: Szeged, Dugonics-tér 12. szám. Telefon: Cserkeszt­őség, kiadóhivatal és nyomda • 11—13 XIX. évfolyam, 223. szám. A Katolikus Akció csanád­­egyházmegyei szervezetének, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Baross­ Szövetség szegedi fiókjának, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének és az Államvasuti Alkalmazottak Országos Szövetsége szegedi üzletvezetőségi kerületénél hivatalos lapja Postatakarékpénztári számla 881,5 Berlin és Róma Az egész világ feszült figyelme­s érdeklődése kísérte azokat a káp­rázatos és lelkes ünnepségeket, a­­melyekkel a nemzeti szocialista Né­metország a baráti Olaszország ve­zérét, Mussolini miniszterelnököt fogadta. Attól a pillanattól fogva, hogy az olasz fasizmus zseniális megteremtője német földre lépett, a német nép örömujjongása és ha­tártalan lelkesedése kísérte egész útján. Az ünnepségek fényes külső­ségei mögött is meg lehetett érez­ni két azonos világnézetű, azonos célokért küzdő és őszinte barátság­ban összeforrott nép szívének dob­banását. A világpolitikának kétségtelenül kiemelkedő fontosságú eseménye az olasz miniszterelnök látogatása a német nép vezérénél és kancellár­jánál. Nem azért, mintha igazak lennének azok az egyes külföldi forrásokból származó híresztelések, melyek szerint ez a találkozás arra szolgál, hogy Németország és Itá­lia egy zárt blokot, szövetséget lé­tesítsen más európai államok ellen. Mussolini és Hitler egész találko­zásának lefolyása élénken cáfolja ezeket a légből kapott híreket s té­vednek, vagy tudatosan valótlant állítanak a külföldi hírforrások, a­­melyek ily rosszindulatú és támadó színezetet akarnak adni a két nagy­­kulturájú európai nép történelmi horderejű kézfogásának. Hiszen a vendéglátó német nép vezére, Hitler Adolf berlini pohár­köszöntőjében a tőle megszokott nyíltsággal és határozottsággal je­lentette ki, hogy a béke biztosítá­sára és az európai kultúra felvirá­­goztatására irányuló munkájukat nem lehet úgy felfogni, mint más európai államok ellen irányuló biok alakítását. Hangsúlyozta Hit­ler, hogy az Olaszországgal közös egyetértésben végzett munkával meggyőződése szerint legjobban szolgálja nemcsak a két ország ér­dekeit, hanem ezen túlmenően az általános nemzetközi megértés cél­jait is. Mussolini pedig válaszában azt emelte ki, hogy Olaszország és Né­metország bármikor hajlandó együtt­működni minden más, jóakaratú néppel. A két vezérnek e megnyi nyilatkozásai semmi kétséget nem hagynak aziránt, hogy a német és olasz nemzet testvéri kézfogása a legtávolabbról sem jelenti más eu­rópai országok létérdekeinek veszé­lyeztetését, vagy az amúgy is za­varos világpolitikai helyzet további éleződését. Ez a látogatás megpe­­csételése és megerősítése annak a régi barátságnak és rokonszenvnek, amely a fasiszta Olaszországot a nemzeti szocialista Németországhoz fűzi s amely nemcsak a nemzetközi érdekek azonosságán, de a világ­nézeti egységes és az európai kul­túra ellen irányuló minden kísérlet visszautasításán alapszik. A német­­országi találkozó teát a Róma­­berlini tengely megerősödését mu­tatja s egészen bizonyos, hogy ál­talános európai szempontból is fel­becsülhetetlen jelentősége van an­nak, hogy a mai zavaros nemzet- Aláírják Parisban az angolfrancia-olasz tengerészeti egyezményt A Földköz tengeri ellenőrzés új területi beosztása Nagy politikai jelentősége van a megegyezésnek­ ­ bízták, így elsősorban a Tü­rrheni-Páris, szeptember 30. A Havas-iroda jelenti: Az angol, francia és olasz tenge­részeti szakértők között létrejött egyezményt — amely megállapítja Olaszország részvételének módozatát a földközitengeri ellenőrzésben, — csütörtökön délben 1 órakor alá­írták. Az egyezmény szövegét azonnal el­juttatták jóváhagyás végett a három érdekelt kormányhoz. Az egyezmény akkor lép hatályba, mihelyt az érde­kelt kormányok ratifikálják. Nyilvánvaló, hogy a tengerészeti szakértők, akik a tárgyalások során állandó érintkezést tartottak fenn a kormányaikkal, nem írták volna alá kötelező módon az egyezményt, ha ehhez előzetesen nem kapták volna meg a beleegyezést kormányuktól. Az egyezmény­­Szövege megállapítja azokat a tengerészeti útvonalakat és övezeteket, amelyeket a három hajó­had ellenő­rzésére bíznak. tengert. Ez az ellenőrzési terület ma­gában foglalja a Sardinia és Sicilia közötti vizeket, megkerülve az Ap­­­penin-félszigetet és kiterjed egészen adriai és Toni-tengerre. A Földközi-tenger keleti részében ezenkívül Olaszország még egy el­­lenő­rzési övezetet kap, a tripolitani partoktól az egyiptomi partokon át egészen Port-Saidig terjedő szakaszt. Az Égei-tengert az angol hajóhad el­lenőrzése alá helyezték és ez az öve­zet Szintén Port-Saidnál végződik és ugyanitt végződik a siriai partoktól a Palesztinai partokon át terjedő öve­zet is, amelyet a francia hajóhad el­lenőrzésére bíztak. Bár a csütörtökön aláírt egyezmény szigorúan technikai jellegű, mégis nagy politikai hordereje van. (­ Az egyezményben ugyanis bejelenti­­O­laszország részvételét a nyoni egyezményben, ezenkívül pedig az egyezmény jelzi a spanyol polgárhá A Föl­dközitenger nyugati meden-­ ború nyomán keletkezett feszültség cérében a Gibraltárral szomszédos egyik tényezőjének eltűnését. Ez­re­­rvezetet az angol hajóhad ellenőr- j­éig annál nagyobb jelentőségű, mert résére bízták, míg a francia hajóhad ,­­a három hatalom tengerészeti őrsé­­g Franciaország és Algír közötti út-­é­gei elegendőnek mutatko­znak majd vonal ellenőrzését kapta. A Földkö­­zi-tenger e részének további öveze­teit az olasz hajóhad ellenőrzésére arra, hogy véget vessenek a keres­kedelmi hajók ellen irányuló titok­zatos támadásoknak. Róma ünnepi fényben, határtalan lelkesedéssel fogadta a hazatérő Ducét Mussolini meghívta Hitlert Olaszországba ,, ' München, szeptember 30. Mussolini különvonata csütörtökön­­reggel 3 óra 34 perckor megérkezett Jeiefersfelden a német határállomás­ra. Az állomáson Hess Rudolf, Hit- ter helyettese és a Dacéval utazó többi n­émet személyiség leszállt a­­ vonatról, a különvonat pedig folytat­ta útját Ausztrián keresztül. Innsbruck, szeptember 30. Mussolini különvonata csütörtökön reggel fél 6 órakor érkezett osztrák területre. A vonat Kufsteinnél ha­­ladt át a határon. Tekintettel arra, hogy a Duce ebben a korai időpont- bban még aludt, nem volt hivatalos fogadtatás. Az osztrák hatóságok részéről Wöhrl tiroli közbiztonsági felügyelő jelent meg a pályaudvaron és ő ellenőrizte a biztonsági intéz­kedések végrehajtását. Az elnöki vo­nat csak rövid ideig tartózkodott az állomáson, majd folytatta útját a Brenner-hágón keresztül Olaszország­­felé. A vonat reggel hét órakor Bolza­­noba érkezett, amelynek pályaudva­rán a feketeingesek és az egybegyűlt lakosság tömegei lelkes ünneplésiben részesítették a Ducet. A vonat csak néhány percig időzött Bolzanoban majd folytatta útját Róma felé. közi politikai viszonyok közepette két, felfelé­ törekvő, egészséges és alkotó európai nép egymásra talált, kezet fogott, hogy megmentse Eu­rópát és az évezredes európai kul­túrát a sokfelől fenyegető veszedel­mek ellen. Magyar szempontból a legna­gyobb örömmel és rokonszenvvel szemlélhetjük a németországi ese­ményeket. Két oly nemzet találko­zása zajlik le német földön, ame­lyeket már hosszú évek óta az őszinte barátság szálai fűznek hoz­zánk és amelyek mindig teljes meg­értést mutatta­k a magyar nemzet törekvései iránt. Éppen ezért a ma­gyar közvélemény rokonszenves ér­deklődése kisérte nemzetünk nagy barátját, Benito Mussolinit e nagy jelentőségű útján s a magyar nép azt reméli, hogy ez a találkozás, a baráti olasz és német nemzet kéz­fogása közelebb hozza, az általá­nos és egyetemes európai béke, megértés és kiengesztelődés nap­ját is. Mussolini a német határ átlépésé­nél meleghangú táviratot intéztett Hitlerhez. A távirat szövegéből ki­tűnik, hogy Mussolini meghívta Hitlert Olasz­országba. Ismét Rómában Róma, szeptember 30. Mussolini útja az olasz határtól Rómáig valóságos diadalmenete v volt. Róma városa a Duce hazatéré­sére ünnepi köntösbe öltözött. A vá­ros már a kora reggeli órákban zászló­­díszt öltött; minden képzeletet fölül­múl az a fény és pompa, amellyel a pályaudvart fölékesítették. A környe­ző útvonalat százezres tömeg lepte el és 5 órakor már a római helyőrség csapa­tai és feketeingesek különítmé­nyei is fölvonultak a pályaudvar előt­ti térre. A pályaudvar perromját meg­töltötte a díszruhába öltözött előkelő­ségek nagy csoportja. Ott volt Villani Frigyes báró, Magyarország római követe, Berger-Waldenegg osztrák követ. Plessen német ügyvivő, az egész német nagykövetséggel és a nemzeti Spanyolország nagykövete. Pontban fél 7 órakor megszólaltak a Janiculumon lévő ágyuk és üdvlö­vésekkel jelezték a léce vonatának megérkezését, aki fölemelt karral állt szalonkocsija ablakában, majd a tö­meg szűnni nem akaró lelkesedése köz­ben leszállott a vonatról. Miután fo­gadta a hatóságok vezetőinek üdvöz­lését, az udvari várótermen át kilé­pett a váróterem előtti tértre, amely feketéllet a tömegtől, majd gépkocsi­ba szállt. A két km-inyi útvonalon minden ablak és kirakat fényárban úszott. A tömeg a Piazza Veneziára tódult, amelyen pár perc múlva tíz­ezrek tolongtak és a sokaság »Duce ! Duce !« kiáltással várta, hogy Mus­solini megjelenjék az erkélyen. Az olasz kormányelnök 7 órakor meg­jelent a palota erkélyjén és harsonák jelezték, hogy szólni akar Róma né­péhez. A következőket mondotta : — A német-olasz barátság a két nemzet hitében és szívében megerő­södött. Ennek a barátságnak a cél­ja : a két forradalom szolidaritása, Európa újjászületése és a béke azok között a népek között, amelyek mél­tóak erre a névre. A Ducet beszéde után még sokáig éltették. A róma-berlini tengely még jobban meg­­erősödött London, szeptember 30. Mussolini Olaszországba történt hiazautazása után az angol sa­jtó­­igyekszik összeállí­tani a Duce német­­országi látogatásának mérlegét. A la­pok összefoglalóan megállapítják, hogy a látogatás még közelebb hozta egymáshoz Hitlert és Mussolinit és Jezzet

Next