Szegedi Uj Nemzedék, 1939. február (21. évfolyam, 32-48. szám)

1939-02-09 / 32. szám

Szeged, 1939 február 9. csütörtök ÁRA 10 FILLÉR. XXL évfolyam, 32. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: DÜGONICS-TÉR 12. KATOLIKUS HAZ. Telelőn: Szerkesztőaég: 21—53. Kiadóhivatal és nyomda: 11—53. Sjjell szerkesztóaég: 21—53. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetés egy hónapra: 3 P 20 fillér. Postatakarékpénztórl számla: 8815. Délfranciaországf községiéi már nem ttidják befog^adni a vörös menekült tömeg^eket Páilis, február 8. Az argelesi gyüjtőtábor nem tudja majd befogadni a köztársasági spanyol menekülteket. Az eredeti tervek szerint többszázezer embert juttatnának fedél alá, a valóságban azonban az épületek még nem készek. Eddig mintegy 60 ezer menekültet helyeztek el a táborba, akik kénytelenek a szabad ég alatt táborozni, de még annyi fájuk sincs« hogy tábortüzet gyújthatná­nak. Egész dandárok özönlenek át a határon Párfs« február 8. A La Tour de Carolba, (pyreneusi francia határ közelében) az utóbbi órában nagy mennyi­ségű köztársasági spanyol hadifelszerelés érke­zett, 3 ezer köztársaság spanyol katona kísére­tében. Szerdán ide 16 ezer, a szomszédos köz­ségbe pedig 30 ezer köztársasági katonát vár­nak. Perthusban szerdán reggel két spanyol dan­dár érkezett. T^erthusnál két nemzetközi dandár átlépte a határt fegyver nélkül, akik már régeb­ben leszereltek. A köztársasági hadsereg felszerelésének nagyrésze, Cerbere határvárosba érkezett. Az éjszaka folyamán 60 vagon futott be a cerberei pályaudvarra. Az ágyukkal, gépfegyverekkel, grá­nátokkal és robbanó anyagokkal megrakott cer­berei pályaudvaron 200 vagon hadfelszerelés vár kirakásra. A milícisták haza szeretnének térni a nemzeti Spanyolországéba Bi^onne, február 8. ! annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy A katalán harctérről mintegy 1600 köztár- vissza szeretnének térni a nemzeti Spanyolor- sasági katona mdniekült Bayonneba. A milicisfák szágba­Franco kész g^ondoskodni az asszonyokról, géyermekekről és agg^okról, de a milicisták ügyében nem tűr kikötéseket Páris, február 8. Berard — Franciaország Burgosba küldött megbízottja — a külügyminisztériumból távozva a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve azzal a fogadtatással, amely­ben a spanyol nemzeti körök részesítették és általában azzal az előzékenységgel, amelyet spa­nyolországi útja során tapasztalt. Nyugalmat és reindet láttam — mondotta Berard. Spanyolor­szági megbízatásával kapcsolatban azonban meg­tagadott minden felvilágosítást, annyit azonban mégis elárult, hogy a menekült kérdés megoldása kedvező irányban halad, amennyiben a nemzetiek hajlandók befogadni a Franciaországba' mene­kült asszonyokat, gyermekeket és aggastyánokat. Ami a miiicistákat illeti, ebben a kérdésben a burgosi kormány fenn akarja tartani cselekvési szabadságát. A köztársaságéi Spanyolországénak nincs többé törvényes kormánya Páris, február 8. A francia politikai közvéleményt a spanyolor­szági eseményekkel kapcsolatban vezető helyen fog­lalkoztatja az a kérdés, hogy tulajdonképpen fennáll-e fnég a köztársasági kormányzat, teldntettel arra, hogy Azana, a köztársaság elnöke és a Negrin-kormány tegtöbb tagja már most nem tartózkodik spanyol te­rületen. A hivatalos párisi diplomáciai körök vé­leménye szerint tulajdonképpen már nem is létezik spanyol köztársasági kormányzat — A köztársasági Spanyolország és hadsere­gének összeomlása teljessé vált abban a percben, amikor a köztársasági miniszterek francia területre léptek, magától értetődően elveszhették hivatalos jellegü­ket és már csak magánszemélyek. Francia- országban semmiféle külföldi kormány nem folytathat tevékenységet. Felvetődik a kérdés, hogy mi történjék azzal a területtel, mely Madridtól a tengerpartig húzódik. Miaya tábornok folytatja-e az ellenállást, vagy pe­dig hajlandó lesz tárgyalni Franco tábornokkal a főváros átadásáról. Franciaországban nem hiszik, hogy a köztársasági Spanyolország megmaradt ré­szében reguláris kormány alakulhasson. Az a tény, hogy Jules Henry francia nagykövet még Perplgnan- ban tartózkodik, csupán azt a célt szolgálja, hogy emberiességi okokból a menekültek és túszok ügyé­vel foglalkozzék. Pénzüg^yi naivak és a ,,szerzett A felsőház keddi ülésén hallatták sza­vukat a régebbi kormányok pénzügyminisz­terei is: Wekerle Sándor és Hegedűs Lóránt. Egyiknek a nevéhez sem fűződik különösebb pénzügyi eredmény. Hegedűs Lóránt volt a pénzügyek játszikedélyü szimfonikus kar­mestere, s arra az időre, míg anyagi ügyeink felett ő őrködött, már csak egy rossz álom és a szimfónia cigaretta emlékeztetnek. Nem is szándékozunk az ő beszédével bő­vebben foglalkozni. Tudjuk, hogy a TÉBE vezérgenerálisa, s ettől az előkelő pozíciótól fényévnyi távolságban vannak a keresztény magyarság szociális kérdései. De foglalkoznunk kell a dánosi földes­úr, Wekeile Sándor argumentumaival. We­kerle Sándor annak a Bethlen kormánynak volt pénzügyminisztere, amely 1931-ben be­jelentette gazdasági összeomlásunkat, mi­re a nemzet régi és szívből jött óhajának megfelelően, az egész kormány lemondott és visszavonult. Nyomukat befödte a dér, a ke­resztény tisztviselőtársadalom számára pe­dig itt maradt a sírás, rívás, s újból gyako­rolnia kellett a lemondás erényeit. Nos, nézzük, a volt pénzügyminiszter hogyan értelmezi a szerzett jogokat: — Az előttünk fekvő törvényjavaslattal szem­ben súlyos aggodalmaink vannak, — kezdte beszé­dét, — mert ez a javaslat szerzett jogokat sért. Már pedig a szerzett jogokat egy jogállamban tisz­teletben kell tartani. Ha azokat nem tartjuk tisz­teletben, lejtőre jutunk, amelyen nehéz a megál­lás. — Szerzett jogokat csak nagy nemzeti érde­kek miatt szabad esetleg elmellőzni. En a jelen esetben ezt nem látom és ezért nem is helyeslem. A közvéleménybe az utóbbi időben túlzottan be­vitettek talán kenyérirígységből is olyan gondola­tok, amelyekben kifogásolták, hogy egyesek nagy jövedelmekkel bírnak, nagy nyugdíjakat vesznek fel stb. Az a nézetem, hogy a nyugdíj szerzett jog, amelyért megszolgáltak. Közgazdasági szempont­ból nem lehet kifogásolni, ha valaki munkaerőt érez magában^ és dolgozik. Helyes gazdasági poli­tika csak az lehet, hogy mindenki erejének maxi­mumát tudja kifejteni... Ez a beszéd bármennyire tetszető­sen hangozzék is, azt a liberális pénzügyi felfogást sugározza magából, amely a nyu­galomba vonult Bethlen kormány gazdaság- politikáját jellemezte. Őszintén csodálko­zunk azon, hogy a dánosi földesúr mindez- ideig nem hallott arról, hogy Magyarorszá­gon körülbelül három milliót tesz ki azok­nak a túlnyomó részben magyar emberek­nek a száma, akik a legbizonytalanabb hely­zetben, rendkívül súlyos kenyérgondokkal tengetik napjaikat. Éppen azokban az idők­ben, amikor a Wekerle Sándorék gazdaság- politikáját tűrte az ország, jelent meg egy könyv Három millió koldus címen. Igen nagy túlzásokat nem találtunk ebben a könyvben, de egy szörnyű fotográfia bon­takozott ki belőle a magyar nép sorsáról, el- hagyatottságárói, szenvedéseiről, és gond-

Next

/
Thumbnails
Contents