Szegedi Uj Nemzedék, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

■ SZECEDI / / gj NEMZEDEK Szeged, 1939 március 1. szerdaAra IG FILLÉR. XXL évfolyad­, 49. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: DUGONICS-TÉR 12. KATOLIKUS HÁZ. Telefon. Szerkesztőség; 21—53. Kiadóhivatal és nyomda; 11—53. Éjjeli szerkesztőség; 21—53. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetés egy hónapra: 3 , 20 fillér. Postatakarékpénztár­ számla: 8815. Keresztény munkásnak a Magyar Élet Pártjában a helye A Magyar Él­et Mozgalom szegedi vezető­ségéhez a következő levél érkezett: Testvérek ! Hosszú töprengés után szántam rá magamat e sorok írására. Úgy érzem e sorok i­rásánál, hogy őseink vére lángol fel szívemben és a toll karddá változik kezemben. S ha már mást nem tudok tenni, hát a fájdalmas gazságot leirom. Azt az igazságot, amely ma olyan kegyetlenül ég, perzsel, tüzel minden öntudatra rázott magyar ember szívében és lelkében ! Test­ férek ! Nem egyedül vagyok ! Érzem, tudom, hogy önök és az a sok élet, magyar élet után vágyódó, sóvárgó, lélekben megújhodott magyar testvérem velem van. Velem, hogy együtt kiálthassuk bele a magyar éjszakába, hogy élni akarunk ! Élni ! »Ősi magyar földön új magyar életet« élni ! Ezt a szent jelszót nem lehetett csak úgy belopni egy röpke pillanatra életünkbe, mert ez maradék­talanul bevésődött igaz magyar szívünkbe. Be­vésődött annak a férfiúnak és fegyvertársainak nevével együtt, akik ezt a szent jelszót átültették a magyar milliók szívében, hogy a rideg magyar otthonunkban az üres kenyérkosár mellett re­ménykedve gondo­lunk és gondolun­k még ma is, hogy a kibontott nemzeti zászló alá sietve, min­denre elszánt szent akarással, segítsük győze­lemhez az egész magyar nemzetet új életre tá­masztó Magyar Éve Mozgalmat. Csodás volt minden utam, amerre hordtam, terjesztettem a hitetlenek és megcsalt emberek közö­tt az új magyar feltámadás szent­jéit. Sokat megcsalt, becsapott, idegen szellemtől fertőzött lelkek rövid lelkitusa után nyújtották kérges ke­züket felém azzal, hogy most érzik azt, hogy nem hitegetés, nem becsapás, nem demagógia a szebb, boldogabb magyar holnapra való virradás, öröm csillogott a megújhodott magyar szemekben. Egymásra talált a testvér, a testvérrel. Boldogok lettek, hogy újra magyarok lettek. Testvérek ! El tudják önök képzelni, hogy mit jelent ez?! El tudja valaki képzelni, hogy még tegnap min­dent megtagadó, hitében, reményében megcsalt testvérrel együtt jártuk az utcákat, lakásokat és együtt hirdettük : »ősi magyar földön új magyar életet«, amit a Magyar Élet Mozgalom diadalra jutása hozhat számukra. És büszkén,, diadal­ittasan hirdették velem együtt, hogy hűséggel követjük zászlóvivőinket, Imrédyt, Jarosst és Rátzot ! Hiszen volt itt annyi párt, NÉP, Kis­gazdapárt, Hungarista­ párt, szív, de a magyar milliók vártak, mert nem hittek és jogosan ! De most csoda történt. A nép hisz, a nép bízik,! Hinni, bizni! Ez a kettős a magyar feltáma­dáshoz elég. Új életet, lüktető lázas életet. Fris­set, mást, azt, amit zászlóvivőink és bajtársai hirdettek meg. Uj szellemet, uj emberekkel! Dol­gozni,­ dolgozni és élni ezért a gyönyörű ezer­éves hazáért ! Azoknak, akik feltámasztották bennünk, ma­gyar milliókban az uj élet és magyar testvériség hitét, nem lehet félre állni.­ Nem engedjük ! Testvérek ! Juttassák el a zászlóvivőkhöz a reménykedő és bizai­kodó, hűséggel kitartó ma­gyar milliók dacos akaratát, mert most már kö­veteljük és akarjuk, hogy azt a harcos, büszke magyar hadat igenis ők vezessék el a végső győzelemig ! Akarjuk ! Hogy a Magyar Élet Mozgalom szivünk szimbóluma továbbra is a megkezdett után men­e­­teljen előre és a Magyar Élet Pártjában a döntő szót, az Útmutatást a Magyar Élet Mozgalom mil­liós hadai diktálják! Igaz testvéri szeretettel: Boros József nyomdász, Szeged, Somogyi-telep, 3. u. 100. AZ 1914 óta bevándorolt zsidók eltávolítását, zsidókataszter felállítását követelte Eckhardt Tibor a képviselőház keddi vitájában Makray Lajos a Keresztény Párt szónoka elfogadta a zsidó­­javaslatot . A felvidéki zsidóság a cseh megszállás alatt mindig a magyarok ellen küzdött Budapest, február 28. A képviselőház kedden folytatta a zsidója­vaslat vitáját. Makray Lajos volt az első felszólaló. — Amit elmondandó vagyok, az én egyéni felfogásomat és meggyőződésem­et tükrözi visz­­sza, bár nem hiszem, hogy pártomnak valamelyik tagja nem azonosítanná magát azokkal a gondola­tokkal,, amelyeket kifejtek.­­ Tartozom azzal a vallomással, hogy hosz­­szú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pillanatban, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok Akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, azokra ez a kérdés valósággal élet-halál kérdés. Nem ál­lok itt szemben egy fajjal, vagy egy népcsoport­tal. — Nem hagyhatjuk magunkat befolyásolni sem a jobb-, sem a baloldali tábornak, a napisaj­tónak gáncsaitól. Nem hagyhatjuk magunkat meg­ejteni a népszerűség varázsától sem.­­ Nagy tévedés volna, ha valaki azt gon­dolná, hogy ez a kérdés azért tér minduntalan vissza, mert a keresztény társadalomban valami megfejthetetlen gonoszság, irigység dolgozik. Vagy pedig azért, mert a mai helyzetben a ke­resztény társadalom azért szorult háttérbe a gaz­dasági pályákon, mert tudatlan, vagy nem akar dolgozni és amikor látja a másik oldalon a felhal­mozott javakat, akkor a pogrom eszközeivel akar­ja magát kárpótolni. Ezek felszínes értékítéletek.­­ A zsidó kérdés felvetésének olyan oka is van, amely speciálisan a mi magyar viszonyaink­ra vonatkozik. Ez az, hogy a liberális korszak recepciós poli­tikája nyakló nélkül asszimilálta, vagy akarta asszimilálni a gettós zsidóságot és a galíciai inváziót. Valami ál-liberálizmus és ál-demokrácia bűvöle­tében megnyitotta előttük a határokat. A törté­nelmi zsidóságnak éppen az a tragédiája, hogy szemet húnyt ezek felett a dolgok felett, éppen ezért most katasztrofálisan kell ennek a törté­nelmi zsidóságnak megbűnhődnie. — Nem akarok most filippikákat mondani a zsi­dóság ellen. Akkor fordultunk szembe ezzel a problémával, amikor a zsidóság hatalmon volt. A keresztény­ párt ezzel a javaslattal elvi­leg egyetért, de a magam részéről ennek a tör­vényjavaslatnak a konstrukcióját nem tartom szerencsésnek. Éppen azért, mert téves alapból indul ki. — Ha a honpolgárságot vette volna kiindu­lási alapul, akkor nem komplikálta volna ezt a kérdést sem a keresztséggel, sem a faji kérdés­sel és ennek következtében nem idézett volna elő igen súlyos lelki konfliktusokat éppen az igaz ke­resztény lelkekben. Ha nem erről az alapról in­dul el, akkor nem került volna a következet­lenségek hínárjába. — Prohászka Ottokár három pontban fog­lalta össze a zsidókérdést. Először: Meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését; másodszor: meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását; harmadszor: rá akarjuk segíteni a nemzeti érzelmű zsidóságot a keresztény társada­lommal való összefogásra. — A keresztség a keresztény közösséghez való tartozás jogát jelenti, de nem jelent jogcí­met gazdasági téren. De amikor ilyen módon in­vitáltuk a zsidóságot a keresztségbe, kell érez­­nünk kollektív felelősséget. Ez a legszerencsét­lenebb kategória, mert nem tartozik a zsidóság­hoz és nem tartozik a keresztény kategória köré­be. Ezt most szörnyű csalódás éri.­­ De gyakorlati szempontból sem értem, mi­ért kell a zsidók kontingensét szaporítani. Kü­lönben is milyen alapon tudjuk megállapítani, hogy ki zsidó. Az egyházaknak van egy missziós kötelességük. Ezt hogy teljesítik, ha ilyen akadá­lyokat találnak? Magam, és azt hiszem, pártom belemenne abba, hogy jövőre lehetetlenné te­gyék a vegyesházasságokat. Ha ezt nem teszik meg, akkor ez a mai súlyos probléma még job­

Next