Szegedi Uj Nemzedék, 1939. június (21. évfolyam, 123-144. szám)

1939-06-01 / 123. szám

Szeged, 1939 június 1. csütörtök SzerkeNtCiég és kiadóhivatal: BUKONICS-TER 12. KATOLIKUS HÁZ. Talajon. Szerkesztőség: 21—S3. KiadótUvatftl éa nyomda: 11—S3. iBijell asarkesztCaég: 21—S3. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPIA XXL évfolyam, 123. szám Előfizetés egy hónapra: 3 P 20 fillér. Postatakarék­ pénztéri számla- 8815. Munkás hétköznapok A választási harc elült. Az ok, ami teg­nap még szembeállította az embereket, meg­szűnt. A nemzet döntött. A legalkotmányo­sabb körülmények között mondotta el véle­ményét pártok és programok fölött. Akik tegnap még mint ellenfelek állottak szem­ben, el kell, hogy felejtsék a politikai har­cokban szerzett sebeket. Mert, ha még itt­­ott sajog is a­­szív, ha fájdalmas is a kapott seb, ha a lélek viharai nem csendesedtek le a közéleti tusában kapott ütésektől, az idő, meg kell, hogy hozza a gyógyulást mindazok számára, akik ebben a harcban részt vettek, s nem egyszer keserűen tapasztalták túlbuzgó kortesek nem éppen kíméletes eszközökkel való bajvívását. Mert túl minden pártpoli­tikai programon, túl minden testvérharcon,­­túl minden választási hadjáraton, van egy hatalmas program: az örök magyarság éle­te. A harci zaj immár lecsendesedett. Akik­nek örülni valójuk van, az első órák és az első napok diadalmámorában kiönthették szívük örömét. Azok pedig, akiknek Jeremi­ásként volt sírni valójuk, elzenghették pa­naszaikat. . A mandátumátadás ünnepének lezajlá­sa után kezdődjenek meg a munkás hétköz­napok. Mert az élet zajlik. Szerte Európá­ban, sőt az egész világon torlódnak az ese­mények. S nem lehet, hogy a végkifejlődés készületlenül találja a nemzetet, vagy pár­tokra és egymással szemben nem csökkenő ellenségeskedéssel viseltető táborokra osz­tottan találja a magyarságot. Jöjjenek a munkás hétköznapok. Álljon a helyére min­denki és végezze dolgát, am­elyet vállalt, s amelyre tehetsége képesíti. Csituljon el a zaj! Tekintetünket valamennyien függesszük az elkövetkezendő nagy történelmi felada­tokra és minden erőnkből azon legyünk, hogy a jövő Magyarországa érdekében ezek a feladatok m­eg is valósuljanak. Kereszténység és magyarság — ez az a két pillér, amelyen egész állami életünk nyugszik. A keresztény magyarság boldogu­lásának és felemelésének gondolata kell, hogy áthasson mindenkit ebben az ország­ban. Az élet csupa küzdelem és harc. Ez a küzdelem és harc azonban nem jelenti a magyarnak a magyar ellen való örökös ké­szülődéseit. Ha pedig igen,­­ ez csak nemes vetélkedés lehet: ki minél többet áldozzon a közért, minél maradandóbbat alkosson az egyetemes magyarságért, s minél több tég­lát építsen be a szentistváni birodalom ezer­éves épülettömbjébe. Az örök magyarság­nál szebb és értékesebb programot önzetlen férfi számára elképzelni nem is lehet. Ebben a programban az Én, vagy az Én-nek min­denáron való érvényesülése egészen jelen­téktelen szempont. Azokat a férfiakat, akiket a nemzet bi­zalma most a fórumra állított, csakis az ön­zetlen hazaszeretet szempontjából kívánjuk és fogjuk megbírálni. Aki nem tud erre a ma­gaslatra felemelkedni, inkább ma álljon félre, mint holnap. Mert ezernyi példa bizo­nyítja, hogy közéleti emberekkel szemben a legtöbb gyúanyagot rendszerint az önzet­lenség részbeni vagy teljes hiánya adta az ellenük harcolók kanóca számára. Túl vagyunk a választásokon, és őszin­tén megmondjuk, sajgott a szívünk, midőn azt láttuk, hogy az elmúlt ciklus befejezése után egyetlen képviselő sem akadt, aki visz­­szafizette, vagy fel nem vette volna azt a képviselői tiszteletdíjat, amelyet három hó­napra egy összegben kapott meg, de ame­lyért csak öt napig dolgozott. Az adófizető polgár nem húnyja le szemét az ilyen jelen­ségek fölött , és megalkotja véleményét azokról a honatyákról, akik olyan közpénzt vesznek föl, még ha törvényesen is járt ne­kik, amelyért még nem dolgoztak. Boldogok lettünk volna, ha csak egyetlen egy áll fel — és elutasítja magától a fizetés felvételének gondolatát, vagy ha már felvette, azt mon­dotta volna: — ezt az összeget pedig amelyet az adófizető polgárok filléreiből kaptam, odaadom Rahó, vagy más felvidéki község szegényeinek, mert ezért a pénzért én nem dolgoztam meg! Sajnos,­­ nem így történt. S a nemes önzetlenségnek ez a hiánya in­dokolja részben azt az eredményt, amely tagadhatatlanul a szenzáció erejével hatott. Ámde, ne rekrimináljunk. Fátyolt mind­arra, ami elmúlt. Jöjjenek a munkás hétköz­napok. Mert hosszú az út, amit Szent István ezeréves birodalmáig meg kell tennünk. Az elénk tornyosuló akadályokat pedig csak munkával győzhetjük le, önzetlen ha­zafiak, s az ország feltámadásában fanati­kus hittel hívő magyarok munkájával. .. A Német Birodalom vezetői nem óhajtják a mag­yar barátsági értéket néhány megvadult fantáziájú propagandista érthetetlen céljaira felhasználni Csáky István gróf külügyminiszter átvette soproni mandátumát Sopron, május 31. Csáky István gróf külügyminiszternek szer­dán ünnepélyes kereteik között határtalan lelkes ünneplés mellett adták át Sopron város mandá­tumát. Este 7 órakor volt a mandátum átadása­­ a városháza­­közgyűlési termében. Amikor a­ választási elnök átadta Csáky István gróf kül-­­ügyminiszternek a m­egbízólevételet, a közönség­ felállt helyéről és percekig tombolva ünnepelte a külügyminisztert. Vitéz Házy Jenő, a­­MDP soproni szervezetének elnöke a választó közönség nevében köszöntötte ezután Csáky István gróf külügyminisztert. Ezután Csáky István gróf kül­ügyminiszter állt fel szólásra és a következő be­szédet mondotta : — őszinte és meleg köszönetet mondok Sop­ron város minden lakójának azért, hogy bizal­mukkal megtiszteltek. De hálás vagyok másért is. A sokezernyi szavazat megadja nekem az önbi­­zalmat, hogy a nagy munkát el is fogom­­ tudni végezni. Mi is a magyar élet munkája? Ujjáépí­­teni házunkat, ,­hogy abban mindenki megtalálja a hétközn­­ni helyét és ha lehet,, az ünnepi sarkot is. A lecke fel van adva. A kormány mögött egy hatalmas,párt áll. Az ér­ités politikai eszközeit tehát a magyar nemzet f megadta nekünk. A­­­azdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig ak­kor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átrétegződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erővel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldásához. Fel kell téte­leznem, hogy mindenki előtt csak egy alapelv lebeg, az, hogy a­­magyar föld lakóit megrázkódtatások nélkül, de­­gyorsított ütemben és jobb élet­lehetőségekkel kell megajándékozni. Csak ez a felfogás teszi lehetővé, hogy erősek le­gyünk ebben az országban. Ennek az erőnek két alapvető tényezője van. Minden egyéni életet átfogó ragaszkodás az ezeréves magyar földhöz és az összetartozás érzése mindazok között, akik a magyar­­földet lakják. A föld szeretete és az összetartozás érzése­­adja meg a magyar levegőt, azt a megfoghatatlan táperőt, amelyről a küföl­­di­ek, és a tőlünk elszakadtak nem tudják meg­­mondani, hogy micsoda, csak azt észlelik, illetve érzik, hogy e nélkül nehezebb a lélegzés é­s­ az élet mindazoknak, akik ezen a földön születtek. Viszont mi, akik itthon vagyunk, úgy érezzük, hogy könnyebb nekünk a munka itt még akkor is, ha másutt a techniikai vagy fizikai előfeltételek jobbak is. Ennek a magyar léttérnek van egy ter­mészete­s határa, kiterjedési területe, vagy ha úgy tetszik, feszítő ereje, amelyet lehet időnként ösz­­szél szorítani, de örök rugalmasságánál fogva mindig újból kitágul, amíg eléri azt a természetes határt, amelyet földünk és népünk természetes energiája neki megszabott. Azt mondom­,, hogy erősnek kell lennünk, de ennek egyik előfeltétele az őszinte magába­szállása, a nagy lelkiismeret­­vizsgálása a magyar népnek. Csak ennek a folyo­mányaként állapíthatjuk meg azt­ a diagnózist, a­­mely előírja a gyógyulás és építés módszereit. — Ehhez a szenvedélymentes belső vizsgá­lathoz nyugalom­­kell. Nyugalom bent ,az ország­ban és határainkon kívül. Ezt a­­szükséges belső nyugalmat az ország területén az összkormányzat van hivatva megvalósítani, úgy, mint az általános, az egész népet felölelő munkatervet. — Igyekezni fogok ebből is kivenni része­met. Tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar­ság most vívja meg önmagával lelki és­szel­

Next