Szegedi Uj Nemzedék, 1939. november (21. évfolyam, 259-272. szám)

1939-11-15 / 259. szám

’■ -.Uh Szegedi r/ ■ «MLClUCUI n # U NENZEDEK ) Szeged, 1939 november 15. szerda ABA 10 FILLÉB. IXI. évfolyam, 259. szán Szerkesztőség és kiadóhivatal: DUGONICS-TER 12. KATOLIKUS HÁZ. Telefon: Szerkesztőség; 21—53. Kiadóhivatal és nyomda: 11—53. Éjjeli szerkesztőség: 21—53. tERESZTENT PfiLITIUI NAPILAP Előfizetés egy hónapra: 3 P 20 fillér. Postatakarékpénztári számla: 8815. Egy történelmi nap November 16-i‘kán lesz húsz esztendeje an­nak, hogy a Nemzeti Hadsereg élén vitéz nagyba nyai Horthy Miklós bevonult az ország főváro­sába. A magyar nép, a poklok szörnyű feneketlen mélységein, véres borzalmain téphette át magát, hogy megérte ezt a borús őszi, napot, amikor is­mét felcsattan a honvéd bakancs a pesti utcán . .. S olvashatta a magyar Nemzeti Hadsereg fővezérének örömüzenetét; »Magyarország leg- sz^yenletesebb korszaka után a fövezérségem alatt álló nemzeti haderő részei bevonulnak Bu­dapestre, hogy szívünkhöz forrott nemzeti szí­neinket kitűzhessük Buda várára.« Gondolatban visszaszállunk letűnt idő­be. Ismét ott állunk, mint valaha, a szemerkélő esőben. Virágok hullanak a csatakos, sáros út­testre. A tömeg, az ujjongás ezer hangján zúg, mintha láthatatlan szellemkezek nyomán a föltá­madás zúgna, a győzedelmi, hálaadó ének szár­nyalna a magasságokig. Virágok hullanak, bakan­csok menetelnek az őszirózsák szirmaiból szőtt színes szőnyegen... Katonacsapatok így csak népek ősmondáiban születtek. Máról-hoilnapra, így még nem nőtt se­reg az őszi barázdákon s nem indult el iilyen hon­foglalásra, hogy megmentsen egy pusztuló orszá­got, egy haldokló népet. Csoda, vagy földöntúli erő adhatott csak újra magyar katonát. Mert a magyar élet szörnyű szüretén, a háborús évek, a forradalmak remény­telenségig felőröltek, elpusztítottak mindent. A magyar föld, gazdagság, anyag és érték végzetes összeomlása után, már idegen akarat aratott, a- magyar vér és javak döbbenetes megsemmisülésé­nek hiábavalóságából, az északi, keleti déli és nyugati országrészeken s a megmaradt területe­ken, a szellem és a gondoja)!: megkísértésének óráiban, a megromlott idegzet, az alvilági mocsár parancsolt és csinált történelmet. Mert, ha emlékezünk erre az örömnapra, nem felejthetjük el ^.zokat a napokat sem, mikor a frontok összeomlása után, megérkeztek a katona­vonatok. A pályaudvarokon 'hamar elmaradt az ünnepélyes fogadtatás, a városokban már a vö­rös téboly gyászos haláltánca őrjöngött. És hiva­talos jelszóvá vált: »Nem akarok katonát látni!« Akkor már nem kellett Pesten a katona. Sebesült, éhes, agyoncsigázott, férges magyar harcos haza­jött. Leikével, szívével, minden idegszálával tört hazafelé az összeomlott frontok gránáttölcsérei- ből, hogy megpihenhessen, hogy dolgozhasson. És akkor hősies helytállásukért cserébe : letépték a fényes kitüntetéseket, díszek'et, szétszórták a négy esztendő hősiességének és dicsőségének minden emlékét. Ezekben a hónapokban és napokban ki hitte és ki remélte, hogy a legsötétebb éjszakában már pitymalik a hajnal. .. közeledik a feltámadás. És akkor ezen a napon, lobogódíszbe öltöz­tek a paloták, a pesti nép kitoluDt az utcákra, magával hozta az ősz késői virágait, hogy tele- hintse velük... a magyar katona útját. Milyen dicsőséges bevonulás volt az akkor. A maroknyi kis csoport, ügy tért vissza, mintha világokat hódított volna meg, mintha ellen'séges hadakat hozott volna rabszíjra fűzve, mintha királyokat és fejedelmeket láncolt volna harci- szekeréhez. A német kormány ma adja meg válaszát a holland és beloa uralkodó békefelhiyására A finnek teljesithetetlennek találják az oroszok követeléseit — Francia hir szerint XIl. Plus pápa az uralkodók békemunká- jának megfontolására hívta fel a hadviselő feleket Brüsszel, november 14. A Havas Iroda jelentése szerint valószínűleg szerdán adják át a német választ a belga és a holland uralkodó kezdeményezésére. A válasz rövid lesz. Da Victon belga nagykövet Ribbentrop külügyminiszternél járt. Azt állítják, hogy ez a látogatás összefüggésben van azzal a válasszal, a- melyet a német kormány a két uralkodó felhívá­sára ad. A francia pénzügyminiszter optimista rádióbeszéde London, november 14, Reynaud francia pénzügyminiszter kedden este rádióbeszédet mondott, amelyben a legked­vezőbb hangulatban myilatkozott a sir John Simon ^ kincstári kancellárral a háború alatti gazdasági- és pénzügyi együttműködés 'érdekében folytatott tárgyalásairól. A megbeszélésről — mint közölte — hivatalos közleményt adnak ki. Nagy elisme­réssel beszélt azután az angol és a francia pol- gárs%nak a közös háború érdekében vállalt kö­zös áldozatairól. Hangoztatta, hogy az ellenség »gen nagy előkészületeket tett, tehát a legnagyobb erőfeszítésre van szükség. Kiemelte «gy;ebek kö­zött, hogy Franciaországnak most több aranya és külföldi devizatartaléka van, mint volt a háború kitörésekor. A belga képviselőházi elnök drámai székfoglalója Brüsszel, november 14 Kauwelaert, az újonnan megválasztott kép­viselőházi elnök székfoglaló beszédében többek között a következőket mondotta , — Nem akarom a veszély nagyságát meg­határozni, reméljük azonban, hogy '.országunk megmen'ekül a háború borzalmaitóll Stockholmban reménykednek, hog^y a szovfet nem nyúl hozzá Finnország semlegességéhez Stockholm, november 14. A svéd lapok megállapítják, hogy Oroszország­nak Finnországgal szemben támasztott követelése mind jelentősebbé vált. Nemcsak a bankói tengeré­szeti támpontot követelik, hanem a karéliai föld­nyelven is támpontokat akarnak létesíteni, nem is beszélve az. északfinnországi Halász-félszigetről. A moszkvai sajtó a kis Finnországot azzal vádolja, hogy fenyegeti a hatalmas Oroszországot. A világ azonban sohasem ismerné el a Finnországgal szem­ben elkövetett erőszakot- Reméljük — fejezte be a lap, — hogy a szovjet nem lesz olyan vak és nem nyúl hozzá Finnország függetlenségéhez. A multheti feszültséget enyhülés váltotta fel Párizs, november 14. I belga indítvány, az orosz—finn tárgyalások és A diplomáciai körök érdeklődése a holland— | a távolkeleti kérdés felé fordul. A multheti fe­De emlékezzünk csak vissza, mégis mit vitt magával ez a Szegedről elindult sereg. Mi érke­zett Budapestre, a darutollas fiataíl tisztek csil­logó tekintetében, a rohamsisakos katona fiúk kemény csapatában, a paripák fejkapáló büszke­ségében, a szekerek düböíjgésében. Az egész fegyelmiezett sereg néma zártságá­ban és komoly erejében mit is tükrözött vissza. Mi húzódhatott meg az utolsó közhuszár lovas alakja mögött, hogy az első percek megfogailma- zatlan öröme tomboló 'lelkesedéssé, mindent el- sodró ujjongássá magasztosult a pesti százezrek Ezen az őszi, borongós napon az önérzetün­ket hozta vissza a menetelő 'bakancs ütemes vissz­hangja. A bátor tekintet, a fényes pitykegomb, a megmentett 'bakaszurony, a kivont kardpengék acélos suhintása, s minden, amit maguk hozhat­tak csak az ismeretlen messziségekből, üj hadak útján menetelő elszánt, vasból kovácsolt első ma­gyar katonák. örök emlékeztető legyen ez a magyar Nem­zeti Hadsereg születésének 20 éves évfordulóján. Hódoló tisztelettel, magyar szívünk hálájával köszöntjük a történelmi évfordulón a hőslelkű Fővezért! És köszöntjük azokat az első katonákat, akik bátor kiállással megmentették nemzeti lobogónk becsületét és visszaadták porbasüjtott nemzetünk önérzetét. Újra emlékezetbe idézzük vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk első fővezéri rendelkezésének szavait, hadd világítsanak ma is minden magyar lelkében : »Visielkedjék mindenki nyugodtan és fe­gyelmezetten. Járuljon mindenki egy szívvel hoz. zá, hogy a nagyjelentőségű nap valóban Magyar, ország új virágzásának hajnalát jelentse.«

Next

/
Thumbnails
Contents