Szegedi Uj Nemzedék, 1939. november (21. évfolyam, 259-272. szám)
1939-11-15 / 259. szám
Egy történelmi nap November 16-ikán lesz húsz esztendeje annak, hogy a Nemzeti Hadsereg élén vitéz nagybányai Horthy Miklós bevonult az ország fővárosába. A magyar nép, a poklok szörnyű feneketlen mélységein, véres borzalmain téphette át magát, hogy megérte ezt a borús őszi, napot, amikor ismét felcsattan a honvéd bakancs a pesti utcán . .. S olvashatta a magyar Nemzeti Hadsereg fővezérének örömüzenetét: »Magyarország legszegenletesebb korszaka után a fővezérségem alatt álló nemzeti haderő részei bevonulnak Budapestre, hogy szívünkhöz forrott nemzeti színeinket kitűzhessük Buda várára.« Gondolatban visszaszállunk letűnt időbe. Ismét ott állunk, mint valaha, a szemerkélő esőben. Virágok hullanak a csatakos, sáros úttestre. A tömeg, az ujjongás ezer hangján zúg, mintha láthatatlan szellemkezek nyomán a föltámadás zúgna, a győzedelmi, hálaadó ének szárnyalna a magasságokig. Virágok hullanak, bakancsok menetelnek az őszirózsák szirmaiból szőtt színes szőnyegen... Katonacsapatok így csak népek ősmondáiban születtek. Máról-holnapra, így még nem nőtt sereg az őszi barázdákon s nem indult el ilyen honfoglalásra, hogy megmentsen egy pusztuló országot, egy haldokló népet. Csoda, vagy földöntúli erő adhatott csak újra magyar katonát. Mert a magyar élet szörnyű szüretén, a háborús évek, a forradalmak reménytelenségig felőröltek, elpusztítottak mindent. A magyar föld, gazdagság, anyag és érték végzetes összeomlása után, már idegen akarat aratott, amagyar vér és javak döbbenetes megsemmisülésének hiábavalóságából, az északi, keleti déli és nyugati országrészeken s a megmaradt területeken, a szellem és a gondolat megkísértésének óráiban, a megromlott idegzet, az alvilági mocsár parancsolt és csinált történelmet. Mert, ha emlékezünk erre az örömnapra, nem felejthetjük el azokat a napokat sem, mikor a frontok összeomlása után, megérkeztek a katonavonatok. A pályaudvarokonhamar elmaradt az ünnepélyes fogadtatás, a városokban már a vörös téboly gyászos haláltánca őrjöngött. És hivatalos jelszóvá vált: »Nem akarok katonát látni!« Akkor már nem kellett Pesten a katona. Sebesült, éhes, agyoncsigázott, férges magyar harcos hazajött. Lelkével, szívével, minden idegszálával tört hazafelé az összeomlott frontok gránáttölcséreiből, hogy megpihenhessen, hogy dolgozhasson. És akkor hősies helytállásukért cserébe : letépték a fényes kitüntetéseket, díszeket, szétszórták a négy esztendő hősiességének és dicsőségének minden emlékét. Ezekben a hónapokban és napokban ki hitte és ki remélte, hogy a legsötétebb éjszakában már pitymalik a hajnal. .. közeledik a feltámadás. És akkor ezen a napon, lobogódíszbe öltöztek a paloták, a pesti nép kitolult az utcákra, magával hozta az ősz késői virágait, hogy telehintse velük... a magyar katona útját. Milyen dicsőséges bevonulás volt az akkor. A maroknyi kis csoport, úgy tért vissza, mintha világokat hódított volna meg, mintha ellenséges hadakat hozott volna rabszíjra fűzve, mintha királyokat és fejedelmeket láncolt volna harciszekeréhez. ’■.Uh ■ «MLClUCUI n # U NENZEDEK Szeged, 1939 november 15. szerda ABA 10 FILLÉR. IXI. évfolyam, 259. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: DUGONICS-TÉR 12. KATOLIKUS HÁZ. Telefon: Szerkesztőség: 21—53. Kiadóhivatal és nyomda: 11—53. Éjjeli szerkesztőség: 21—53. KERESZTENT PflLITIUS NAPILAP Szegedi Előfizetés egy hónapra: 3 , 20 fillér. Postatakarékpénztári számla: 8815. 1/ ) A német kormány ma adja meg válaszát a holland és belga uralkodó békefelhívására A finnek teljesíthetetlennek találják az oroszok követeléseit . Francia hír szerint XII. Pius pápa az uralkodók békemunkájának megfontolására hívta fel a hadviselő feleket Brüsszel. november 14. A Havas Iroda jelentése szerint valószínűleg szerdán adják át a német választ a belga és a holland uralkodó kezdeményezésére. A válasz rövid lesz. Da Victon belga nagykövet Ribbentrop külügyminiszternél járt. Azt állítják, hogy ez a látogatás összefüggésben van azzal a válasszal, amelyet a német kormány a két uralkodó felhívására ad. A francia pénzügyminiszter optimista rádióbeszéde London, november 14. Reynaud francia pénzügyminiszter kedden este rádióbeszédet mondott, amelyben a legkedvezőbb hangulatban nyilatkozott a sir John Simon kincstári kancellárral a háború alatti gazdasági és pénzügyi együttműködésérdekében folytatott tárgyalásairól. A megbeszélésről , mint közölte Stockholm, november 14. A svéd lapok megállapítják, hogy Oroszországnak Finnországgal szemben támasztott követelése mind jelentősebbé vált. Nemcsak a bankói tengerészeti támpontot követelik, hanem a karéliai földnyelven is támpontokat akarnak létesíteni, nem is beszélve az északfinnországi Halász-félszigetről. A hivatalos közleményt adnak ki. Nagy elismeréssel beszélt azután az angol és a francia polgársknak a közös háború érdekében vállalt közös áldozatairól. Hangoztatta, hogy az ellenség igen nagy előkészületeket tett, tehát a legnagyobb erőfeszítésre van szükség. Kiemelte egyebek között, hogy Franciaországnak most több aranya és külföldi devizatartaléka van, mint volt a háború kitörésekor. A belga képviselőházi elnök drámai székfoglalója Brüsszel, november 14 Kauwelaert, az újonnan megválasztott képviselőházi elnök székfoglaló beszédében többek között a következőket mondotta : — Nem akarom a veszély nagyságát meghatározni, reméljük azonban, hogy "országunk megmenekül a háború borzalmaitól A moszkvai sajtó a kis Finnországot azzal vádolja, hogy fenyegeti a hatalmas Oroszországot. A világ azonban sohasem ismerné el a Finnországgal szemben elkövetett erőszakot- Reméljük — fejezte be a lap, — hogy a szovjet nem lesz olyan vak és nem nyúl hozzá Finnország függetlenségéhez. Stockholmban reménykednek, hogy a szovjet nem nyúl hozzá Finnország semlegességéhez A múltheti feszültséget enyhülés váltotta fel Párizs, november 14. A belga indítvány, az orosz—finn tárgyalások és A diplomáciai körök érdeklődése a holland— a távolkeleti kérdés felé fordul. A múltheti fel De emlékezzünk csak vissza, mégis mit vitt magával ez a Szegedről elindult sereg. Mi érkezett Budapestre, a darutollas fiatal tisztek csillogó tekintetében, a rohamsisakos katona fiúk kemény csapatában, a paripák felkapáló büszkeségében, a szekerek dübölygésében. Az egész fegyelmezett sereg néma zártságában és komoly erejében mit is tükrözött vissza. Mi húzódhatott meg az utolsó közhuszár lovas alakja mögött, hogy az első percek megfogalmazatlan öröme tombolólelkesedéssé, mindent elsodró ujjongássá magasztosult a pesti százezrek Ezen az őszi, borongós napon az önérzetünket hozta vissza a menetelőbakancs ütemes visszhangja. A bátor tekintet, a fényes pitykegomb, a megmentettbakaszurony, a kivont kardpengék acélos suhintása, s minden, amit maguk hozhattak csak az ismeretlen messziségekből, új hadak útján menetelő elszánt, vasból kovácsolt első magyar katonák, örök emlékeztető legyen ez a magyar Nemzeti Hadsereg születésének 20 éves évfordulóján. Hódoló tisztelettel, magyar szívünk hálájával köszöntjük a történelmi évfordulón a hőslelkű Fővezért! És köszöntjük azokat az első katonákat, akik bátor kiállással megmentették nemzeti lobogónk becsületét és visszaadták porbasújtott nemzetünk önérzetét. Újra emlékezetbe idézzük vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk első fővezéri rendelkezésének szavait, hadd világítsanak ma is minden magyar lelkében : »Viselkedjék mindenki nyugodtan és fegyelmezetten. Járuljon mindenki egy szívvel hozzá, hogy a nagyjelentőségű nap valóban Magyarország új virágzásának hajnalát jelentse.«