Székely Ellenzék, 1907. április-május (10. évfolyam, 76-116. szám)
1907-04-03 / 76. szám
X. évfolyam! B minim f 0 U T j » u I NIU*!LaP Kiadják: A maarosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt — támogatásával Adi Árpád és dr. Sebess Jenő. — .A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hivatalos lapja. Előfizetési dij: egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyedévre 3 kor., 1 hóra 1 kor. 30 fillér. ======= Egyes siány ára 2 fillér. ===== Szerkesztcsóp és kiadóhinta!: Széchenyi-tér ?,«am. — Telefon 101. szás». — Az önálló vámterület. Valóban elérkezett az ideje, hogy az ország lakossága kifejezést adjon azon érzésének, hogy feltétlen hive az önálló vámterületnek. A kérdés fontosságát bizonyítani azt hiszem felesleges, érzi minden polgára hazánknak, hogy az önálló gazdasági berendezkedés Magyarország létérdeke. Ez ország lakosságának érdekeit érintő ilyen fontos kérdés mint a kiegyezés kérdése minden tizedik évben jelenik meg a politikai láthatáron s hivatva van tíz évi ciklusokban felzavarni, gátolni a békés fejlődését. Ennek a zavaró hatásnak eltüntetését célozza kormányunk azon szándékával, hogy az időnként megújuló gazdasági kiegyezéssel szemben áttér az önálló gazdasági berendezkedés útjára. Ma meg egyezkedünk, alkudozunk Ausztriával, remél- hetőleg utoljára. A szokásos tíz év elteltével tehát 1917-ik év január elsején Magyaror-szág felállítván határain a vámsorompókat, négyszáz év elmúlása után reálép arra az útra, mely jövőjét, nemzeti gyarapodását biztosítani van hivatva. A kérdés megoldásának nehézségei kényszerítik kormányunkat ennek a lépésnek ily jogábani megoldására. Erre a tíz évre mindkét államnak szüksége van, hogy az új átalakulás készületlenül ne találja, hogy az átmeneti idő munkája biztosíthassa a békés átmenetet. Ebben a törekvésben kormányunkat támogatni nemcsak kell, de kötelességünk is. Üdvözöljük a marosvásárhelyi függetlenségi párt vezetőségét, hogy a tegnap lezajlott népgyűlés összehívásával alkalmat adott a polgárságnak arra, hogy nyilatkozzék e kérdésben. Mi megtettük kötelességünket, de szükséges, hogy az egész ország lakossága megnyilatkozzék, hadd lássa Ausztria, hogy a magyar nemzet minden hű fia feltétlen híve az önálló vámterületnek. Hadd lássa Ausztria, hogy a magyar nép szívvellésekkel támogatja kormányát ebben a kérdésben. TÂRG A rémuralom napjaiból. (Korrajz Maros-Vásárhely 1848. évi történetéből.) — Irta: Komáromy Ferencz. — Ha vésznapjaink soká tartanak, nemzetiségünk, Székelyföldünk területén is, hol századok viharjai nem valónak képesek dús sarjait összezúzni, — örökre elveszett volna! Első lépcső volt e célra a nép erkölcsének megvesztegetése. Falvaink rendre rendeltettek be egy-egy heti várőrizetre, hol az intelligencia ellen ingereltettek. Népünknek folytonosan ez mondatott, hogy a magyar nemesség a királyt megcsalta, elárulta s ellene támadt, hogy a magyar egy áruló faj, melynek helyébe asásnak kell ülnie. Az alatt néhány selejtes oláh, kik mint valódi keblünkben melengetett kígyók a Fogarasi Demeter vezérlete alatt, polgári jogokat és a város tanácsába való lépést s több hivatalok átadását követelték. Ezt követte volna anyanyelvüknek diplomatizálása. Sőt szemtelenségök alnyira ment, hogy a reformátusok százados birtokát, a várbeli nagy templomot is, mint a hajdani dákó-ronunak követelt építményét, maguknak adatai sürgették. Hogy a közönség rendre szokja el templomát, elsőbben mint tudjuk csak laktanyává változtatott át, s később jöt volna szellemi hajlékká való felszentelése. Három embernek az utcán volt szabad beszélve megállani, szóval csak a Geszler süvege hiányzott, mely elő mélyen meghajolva kalapot emeljünk. De hogy az olvasónak még egy adata legyen a kamarilla eszközeit megismerni, hogy fogalma legyen azon jeles egyéniségekről, kik az Isten házát laktanyájukká fertőztették, ime elmondok egy rövidke történetet. Pár héttel a város bevétele után két csiki cséplő szokott munkája után látandó, jött ki városunkba. A szerencsétlenek mit sem sejditve, egy csapszék kurta asztalánál kezdek a háromszéki első csatát, az önkéntesek és Kossuth-huszárok vitézségét sorban elbeszélni s egy kortyot hajtva reá, hevült lelkesedéssel kiáltanak fel néha: „De isze’ ott a polgákok sem oly könnyen boldogulnak." Alig négy perc alatt Kloseocsány őrnagy és városi főparancsnok már tudá a csapszékbeli újdonságokat. S hogy az előadóknak torkukra forrassza a szót: gyorsan nyúl fiókjába a templom kulcsai után és szűk szobájából egy hosszú folyosón kongatva végig sima lépteit, a templom ajtajához ért. Morok a jezsuita merült fel önkénytelenül emlékemben, ki hasonló módon bocsájta párducát a szegény Joviálnak. Jezsuára és császári katonaság! Oh mily atyafias, egy szellemben, hasonló eszközökként, és egy célra működő két hífia* ^ lom ! Uram! mentsd meg ez utóbbitól is kinszenvedett 'üst- szánkat! V’ / Képzelem mily ármányos arccal közeledett mindkettő céljához. A bosszuszomjnak s kárörömnek kaján kifejezése ült ördögi vonásaiban. Jéghideg futá végig tagjaimat, midőn lávukról a zárt nyikorogni s e jezsuita bőrbe bujt katona- 2-1« ! A Székely Társaságok I Szövetsége — Apponyinak. Égész, ország előtt ismeretes s az a féktelen agitáció, mit a nemzetiségek Apponyi kultuszminiszter javaslatai ellen indítottak, a nélkül, hogy magyarok erre reagáltak volna. Elég hiba. A magyar nemzet jogai és törekvései ellen intézett merénylete minden oldalról, minden eszközzel vissza kell verni. A közvélemény ilyen megnyilatkozása az alábbi bizalmi felirat, mit az erdélyrészi magyarság egyik agilis szervezete, a Székely Társaságok Szövetsége intézett Apponyihozi: Nagyméltósága Miniszter úr ! A Székely Társaságok Szövetsége áthatva azon nagy célok magasztóságától, melyek Nagyméltóságodat az állami és felezed tanítók fizetésrendezésénél s Magyarország magyar kulturájának biztosításánál vezették, az erről alkotott törvényjavaslt- Legnagyobb "könyvnyomda^ MAROS-VÁSÁRHELY, (ft rfrtaeH a VAaosflAztfti, szeM3sw.) legelegiijsefcfc kivitelt eljegvi*?' éri sztevek cjfcüvéi njegí?ivckféj crs, peVjegyeft £ LAP KIAPÓjttVATALfk. 10 perc alatt készül tek el Nagy nyomtatványraktár. Könyvkötészet. _______________/