Székely Ellenzék, 1907. július-szeptember (10. évfolyam, 148-223. szám)

1907-07-02 / 148. szám

X. évfolyam, 148. száma Maros-Vásárhely, 1907. július 2 kedd. P 0 L ! TIKI 1 NAPILAP Kiadják: A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt — támogatásával Adl Árpád és dr. Sebess Jenő. — A marosvásárhelyi füg­g­etlenségi ás 4.­8-as Kossuth-párt hivatalos lapja,. Előfizetési díj: egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyed­évre 3 kor., 1 hóra 1 kor. 30 fillér.­­—----------Egyes síálp ára 2 fillér —-----­Szerkesztőség és vadh­vatal. Széchenyi-tér ?. taám. — Telefon 101. szám. — Morbus hungaricus.­­ Nevezzük nevén a gyerme­ket : széthúzás, társadalmi egyenetlenség az, ami, mint valami évszázados kórság ra­gaszkodik a magyar nemzet testén. A hirtelen jött fellán­golások tüzét egy-kettőre le­­lohasztja, a nagy ívben len­dülő politikai és társadalmi actióknak egyként szegi út­ját ez a speciális magyar betegség, mi belélegzetten a hazai tüdőkbe, már jóelőre megfertőzi a csírázó életerő­ket. A nagy, legendás idők kizárólagosan csak a történe­lem lapjain élnek, a tisztán­látás horizontján általszűrődő históriai ragyogások, mire hozzánk érnek, hatalmas ver­senytársra lelnek abban a sivár közönyösségben, mely­­lyel fogadunk minden életre­való ideát s a­mivel, mint valami oktalan óvatossággal, már előzetesen leszögezünk minden energiát, nehogy a sablontól elütően valamikép erősebb lendületet vehessenek. Azért olyan jellegzetesebb momentumok nélküli a tár­saséletünk, sivár, színek nél­küli ; hasonlatosan a politi­kai viszonyokhoz, miket — sajna — folyton folyvást csak közjogi viták absorbeál­­nak. Az élet rohamos iramban halad. Nap-nap után lendít egyet rajta a technika. És ezzel a fokozatos fejlődéssel szemben, a szükségletek is aránytalanul megnövekednek. A pénz értéke megsokszoro­zódik, az arany csengése egyre mámorosabb muzsiká­val szolgál a füleknek. Az igények is egyre többet és többet követelőbbek lesznek, úgy, hogy a józanul és oko­san élni tudó ember föltétle­nül kell, hogy művésze le­gyen az életnek. És mikor idevezetnek az ipari és ke­reskedelmi alakulások, telje­sen elszigetelt, a maga ere­jére hagyott az ember. A társadalmi széjjeltagoltság, mi kíméletlenül éles megkülön­böztetéssel sorozza kategó­riákba az egyedet, ma való­sággal dühöng. A ragyogó, az élet oly vékony számmal adott örömeinek élvezésével eltelt nagy városban ép úgy, mint az idilli nyugalomra kárhozott apróbb helyeken. Társadalmi úton való meg­­csinálása valamely ideának, ma tisztán lehetetlen. Olyan kicsinyes indulatok mozgat­ják a lelkeket, annyira el­merülnek azokon a zavaros vizeken, mikre az anyagiak­kal való megküzdés sodorja az embert, hogy teljesen ki van zárva annak a lehető­­sége, hogy eredménynyel jár­jon valamely erőteljesebb mozgalom, ha mozgalom alatt ezúttal nem négy-öt árva gyerek fölruh­ázását vagy jó­­tékony célú piknik rendezését értjük. Minden vonalon, min­den erejét kiadva dühöng a morbus hungaricus. Pedig aligha volt még al­kalmasabb idő nagyobb sza­­bású társadalmi akció keresz­tülvitelére, mint a mai. Kor­­mánypolcon a magyarság ér­dekeinek igaz, őszinte szó­szólói ülnek; a hathatós tá­mogatás azoknak kezeibe van letéve, kik a lelkekből felsza­kadt ideálokat valami leki­csinylő sarkazmussal dehogy is tárgyalják le. A régi idők már elviharzottak, a nemzeti demokratia jegyében ült be a parlamenti piros bársony­székekbe a mai kabinet. De hát a régi kor csak nem akar engedni erejéből. Államiságunk renaissance, a nagy negyvennyolcas sza­badságharc minden erejét a nagy társadalmi elhatározá­sokból szívta. Ma is égető szükség lenne például valami olyasféle actióra, hogy pusz­tuljon erről a földről minden idegen; legfőkép az ellensé­ges tájakról portált az az idegen portéka, mi a magyar ipart és kereskedelmet rövi­díti meg. De hát lehet-e ma egy újabb védegyletről be­szélni, ma, mikor teljességé­ben erőre kapott újból a morbus hungaricus. Munkaadók szövetsége. Az építő­iparosok szövetsége vasárnap délután közgyűlést tar­tott Bustya Lajos elnöklete alatt. Gyéren látogatták. Várni kellett, míg a határozatképes szám ösz­­szeverődik. Ezt a tényt mindjárt leszögezzük, mert hisz az a szö­vetség azért létesült volna, hogy jogos érdekeit megvédje a nem­zetközi alapon romboló szakszer­vezetek jogosulatlan törekvései­vel szemben, így bajosan teheti, ha tagjai a széthúzás útjára tér­nek s mindjárt eleve, még az administrációhoz szükséges ösz­­szeget sem juttatják a vezetőség rendelkezésére. Ez mutatja, hogy a szövetség 1080 korona bevé­telével szemben 1660 korona ki­adás létetett. A deficit tehát 450 korona. Minthogy pedig a moz­galom alapja s a siker titka ép­pen a pénz, Váradi Árpád indít­ványára elhatározták, hogy ezen­túl minden mester, ha csak egy segéddel, avagy tanonccal dol­gozik is, köteles azok után he­tenként a 20 fillért befizetni. Folytatólag azon sérelmüket tárgyalták, melyek fájdalom két vagy még több csoportban ellen­tétes érdekekért küzdő iparosok és ipari munkások közt fennál­lnak az egyéni és közérdek ká­rára, a­melyeket tételes törvény dacára sem lehet orvosolni, mert a rendőrség lassú, semmit sem tesz, így pl. az asztalos mun­kások 8 hete sztrájkolnak , vagy maguk foglalkoznak itt-ott jogo­sulatlan vállalatok mellett, vagy a szövetség kötelékén kívül álló mesterek alkalmazzák. ifj. Hann építőt bojkottálták azért, mert az asztalos sztrájk miatt egy épületre olyan munkásokkal volt kénytelen ablakokat csináltatni, kik nincsenek a szakszervezet­ben, egy lakatosnak házára tör­tek stb. A durva erőszak eme megnyi­latkozásai ellen csak úgy lehet védekezni, ha a mesterek is va­lamennyien egyesülnek s aláve­tik magukat a közszükség pa­rancsoló szabályainak. Külön­ben nem. El is határozták, hogy a moz­galmat tovább folytatják, míg minden mester belép a szövet­ségbe s még e hó 8-án felállít­ják a munkaközvetítőt és azon­túl csak olyan munkást fogad­nak el, kit az a közvetítő juttat a tagokhoz. Hogy pedig azokat a munkásokat, akik dolgozni akarnak s minden kicsinyes ok­ból nem hajlandók felülni a sztrájkvezéreknek, kiszabadítsák a szakszervezetek pressziója alól s megvédelmezhessék közös erő­vel azokat, akik becsületes mun­kabérért, adott szavukhoz híven dolgozni akarnak, támogatják a munkások körében megindult moz­galmat, mely uj munkás szerve- A T FAT ADD nTITOTTT’P!^ Tischler József főtéri festékkereskedő- A L£iUiiVl(1­ f Dk) 1 ül JA sében kapható (Apolló-ház.) m.

Next