Székely Lapok, 1899. október (39. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-01 / 79. szám

XXIX. évfolyam. 79. szám. Marosvásárhely, 1899. október hó 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Régi Maromvásár-utcza 1. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. _______Telephon 58 szám. —___________ F­elelős szerkesztő : Segédszerkesztő: FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád.­­^Telephon 101. s­z­á­m. A székelyföld közgazdasági viszonyainak fejlesztése. Irta Kiss Jenő. — Két czik­k. — II. Nőnevelésünk mai rendszerének, hol a beteges érzelgősség — kénye­lem utáni vágy, nagyzási hóbortok, helytelen életelvek beplántálása ke­rülnek felszínre; hol a magyar anyák­nak szükséges létfeltételüket veszé­lyeztetni látjuk, társadalmi utón hadat kell üzenni. Ne feledjük el, hogy leányaink egy részének a Romániába való ki­vándorláshoz nem egyszer a fenn­­említett körülmények adták meg az impulzust, különben ezen téren a székely társadalmi élet óriási ér­zéketlenséghez és közönyhöz is le­hetne szavunk, emellett nemcsak az államot, de az iskolát, közigazgatást s legfőkép az egyházat is felelős­ség súlya terheli. Együttes mulasztásokért egyik vagy másik fél külön felelősségre nem vonható. Épen azért nemzet­­gazdasági téren fejlődésünkben egy­öntetű és tervszerű eszműködésre vagyunk utalva, anélkül a fent emlí­­tett bajok megszüntetése el sem képzelhető. Ipari érdekeinket a külföld gyár­ipara agyonnyomással veszélyezteti, hogy e téren mutatkozó hiányain­kat legalább felszínen tarthassuk, ipari és kereskedelmi kamaráink elég erélyes munkát végeznek. A gyáripar által megtámadott kis­iparunknak egyelőre nagyobb állami beavatkozás nélkül vélnék segítsé­gére sietni. Ha társadalmi közszellemünket éber munkásságra tudnók, amint kell is sarkalni, hogy ennek hatása alatt becses nemzeti és faji motí­vumok érvényesülnének, akkor sa­ját kebelünkön felnőtt kisiparosaink szövetkezve, önerejükön próbálkoz­nának meg a világversenynyel szem­beszállni, ha mondom iparunk terén e nemzeti társadalmi szuperatló si­kerül, akkor ebben valóban a fejlő­dés alapfeltételeit sikerül megnyerni. Természetes, hol a pénzügyi viszo­nyok kedvezőtlensége akasztja meg enemű törekvéseinket, ott az állam támogatása sem nélkülözhető. A gyárszerű vállalatoknak itt is, ott is magából az iparos élet egyik vagy másik ágából kell felhajtani úgy, hogy a mai iparos viszonyok miatt tétlenségre utalt iparos kezek annak a körében újra mozgásba jöjjenek s keresethez jussanak. Szakiskolánk tantervét s követendő tanítási eljárásait egy új tervszerű iparfejlesztési irányzatnak már most át kellene hatnia. Kalap, bőr, textil, fa, agyagiparunk terén tervszerű programm nélkül egy lépést sem tehetünk előre. Az előleges tanulmányokat, melye­ket bölcs belátású ipar- és kereske­delemügyi miniszterünk most eszkö­zöltetett, azt hisszük tervszerű ipar­ügyi aktiv fogja követni, melyben tekintettel lesznek meglevő munkás nyerserőnk értékesítésére, czélirá- De idegen! . . . — A Székely Lapok eredeti tárczája. — De idegen a lelkemnek Minden a mi itt van! Mást dalol itt a madár is A sűrű csalitban. Mintha átok verte volna Ezt a szép vidéket: Itt a szivek minden lángja Elhamvadt, kiégett. Elbolyongok völgyön-hegyen, Könnyező szemekkel, Bús a lelkem, ha jön az est S ha köszönt a reggel. Mintha nem lennék egyéb, mint Átutazó vendég, Mit ismét magammal viszek, Csak keserű emlék. Nem értik itt a lelkemet, Nem értik a szómat, Csak gyűlölettel beszélnek Szegény hazám, rólad ! Sirathatja csalódását Ez a fájó lélek . . . Azt hivem, hogy itthon vagyok: S idegenben élek . . . Nagy Lajos: A kereszt. Irta : Kiss Menyhért. A sugár hegynek tetejében Zöld levelű­ bokrok közepeit, Mint arany hídja égnek, földnek, Biborfényben áll a kereszt. Egyszerü tölgy, kifestve kékre; Krisztusa halvány zöldeskék. Azt gondolom , a fényes égbolt Csókolta oda szép színét-Ragyogóbb a harmatos virág, Szebben dalol itt a madár, Elnémul itt az ég haragja, A vihar, ha e helyre száll. A villám­ és a mennydörgések Lehullanak halk esőbe, S mint béke zászlót, szivár vényt tűz Az ég a kereszt fölébe. S ha a hajnal virágot szórva Pirosló arczczal megjelen, A legtöbb fényt, legtöbb virágot Osztogat szét e szent helyen. S mikor az alkony bágyadt fénye Búcsúzva, halványan reszket, Mint távozó gyermek szülőjét Busan csókolja a keresztet. -----------És ha a távol falucskában Egy nőt, férfit vagy gyermeket Levert a sorsnak vad haragja, És megingatta a hitet: Kik nem találnak vigasztalást Sehol e földi helyeken, Ide jönnek, é­s Krisztus szivében Nekik megnyugovás terem. Én is azért kerestelek fel Én édes Jézus Krisztusom! Letörték lelkem fényes szárnyát, S tövistől vérzik homlokom! Csak tizennyolcz tavasz virágzott Az én élet egem felett: És mégis, még­is árva lelkem Mennyi nyomort, kint szenvedett! ...

Next