Székely Napló, 1925. július-december (55. évfolyam, 98-199. szám)
1925-07-02 / 98. szám
POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában (saját házában.) r__n Telefonszám: 161 -Előfizetési Árak: Vidékre poste küldve: a ész évre .. .160 Leu í évre . . . 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu ügy hóra ... 15 Leu Megjelenik hetenkint 4-ezer, héttön, szerdán, pénteken, szombaton Egyes számára 1 Leu. Körmönfont cikket olvastam a napokban. Lloyd George, Anglia volt miniszterelnöke írta. Már régóta figyelem ezt a kiváló koponyájú államférfit. Most újabban a kínai kérdésről írt vészharangszerű cikket. Európát félti a sárga veszedelemtől. A néhány angol állampolgár felkoncolásában nem lát lokális eseményt; hogy a fajvédő (nevezzük így) felkelők „idegen“ betegekkel teli kórházakat robbantanak fel, azt nem vezeti vissza mindjárt „idegenek ellen felgyűlő elégedetlenségre“. Messzebb lát ő. Érzi, hogy e megébredő vihar nem torlódik vissza sem a kínai falakon, sem az Ural-hegységen, hanem — ha a végzet is úgy akarja — átcsap fölöttük s kultúrákat tép majd ki gyökerestől. „Der Untergang des Abendlandes“ — ezt írta hatalmas művének címlapjára Spengler, a híres modern filozófus. Érdekesen kapcsolódik össze a két ember gondolatvilága: a németé és a volt angol miniszterelnöké. Mindkettő sejtelmekkel van tele, mint valami nagy poéták lelke forradalmak előtt. Egyik praktikusan gondolkozik s a jelen eseményeknek szeizmográfja, melynek tűje feketén összegezi a mindennapi eredményt, a másik filozófiai rendszerek közé sáncolja be magát, hidegen boncol és kutat az évezredes események tömkelegében. És mindkettő egy eredményhez jut. Európa túlérett, már-már rothadó gyümölcs... Rothadt a kultúrája, förtelmesek a bálványai s népei alatt lefelé billent a deszka, melyen egykor magasba lendítette őket — meztelen rabszolgáiknak kipanaszolhatatlan keserűsége. llenczfalvi. * Hogy cáfol rá az Akadémia a közönség megtévesztett színpadi ízlésére ? A Magyar Akadémiai Értesítő idei kötetében következő bírálatot találunk az elmúlt színházi évad két „slágeréről*. Molnár Ferenc „Üvegcipőjének bírálata ide torkollik. A „Sepszkij*-t emlegető lehetetlen nyelven szavald, szerelemtől áradozó, rajongó és szenvedélyes leány majd eszelős hisztérikának, majd a kultúrmáztól megkótyagosodott félbolondnak, majd kórházba való betegnek tűnik fel; olykor szánalomraméltó, olykor unalmas, néha megdöbbentő, de mindig kiállhatatlan... Felemlíti még a bírálat jellegzetes idézetül : „Látod én vagyok a legrongyosabb muskátli Pesten, de a lábam szebb, mint a gróf Guttmann kisasszonyé. Nézd milyen rüsztöm van. Rüsztöm is van, jaj de szép magas rüsztöm van! Szép kis lábam van, de senkinek se kell..." De Lengyel Menyhért is érdeme szerint kapja meg a magáét. Az „Antónia* kerül rovásra. „Irodalmi érzése csekély, valószínűtlen helyzetek és lehetetlen jellemek, nemcsak az oly szélső vonásokat magábaegyesítő hősnő, de a hihetetlenül pipogya és együgyű férj is: egy állítólagos magyar dzsentri. Az a hajnali kétes mulatás a falusi kúrián, valóságos megcsúfolása a magyar uriháznak.* Kitsi tükör, * Riportnak már kissé túlhaladott, de gondolni rá lehet még sokáig, mindig. Az ég szeme akkor is könnyezett, de biztos, hogy csak meghatottságában, amint meglátta, mennyi magyar sorakozik a „véndiákok“ nyomába — hogy mennyien vagyunk még ! Milyen jó erre emlékezni, valahányszor a csüggedés igen súlyosan nehezül reánk. * Ilyen magyar egymásratalálásnak még továbbtermékenyítő erejében se hiszünk. Már a legközelebbi jövőnek meg kell mutatnia, hogy a véletlen vetésből vájjon nem sarjad e ki a rég áhított termés ? Nem jön-e zimánkos tavasz után végre gyümölcsérlelő nyár — a testvéridre meddőségét megváltó egyetemleges összefogás? A szombati ünnep teletűzdelte lelkünket bizakodással... • ... Egy anyasziv magára vette a hősi megalázkodást. Ahogy csak anyaszivek tudnak gyermeki üdvösségért porba bókolni — bármikor. Magyar anyaszív esdeklő vonaglása keresett kemény páncélok alá határolt megértést. Megtalálta-e ? Nem késett-e le lépésével? Valamennyi remegő társa helyett kért, könyörgött, érvelt... A marosvásárhelyi érettségi vizsgák sorsdöntő percei peregnek. Már végleges kárvallottjai is vannak a küzdelemnek. A megmaradt esélyek küszöbe körül pedig vérző anyaszívek virrasztanak... * A városházáról immár — magyarul helyreigazítanak. Iskolai példája látható a mai „Székelyföld*-ben. Nyilván sürgős érdekük ezúttal, hogy a „mosakodását mindenki megértse. Csakhogy ezt a magyar zagyvaságot megérteni egyáltalán nem lehet. Sőt még lefordíttatni se. A városházi filológia úgy látszik, minden nyelven — egyforma színvonalú. — Bernády nyaralása. Dr. Bernády György kamarai képviselő tegnap, 4 heti gyógyidényre Félixfürdőre utazott. A magyar vezérpolitikus családja itthon maradt. Két Lellért kaphatók a Kereskedelmi és Iparkamaránál, választóinak személyi adataira vonatkozó bejelentési minták. A Kollégium múlt szombati ünnepségének immár párnapi távlatából is elevenen villannak ki még a színei. A szinte végnélkül kígyózó főtéri menet hatalmas tanuságtételétől, a templomi áhitat felemelő óráin át az esti kedélyesség számtalan kedves mozzanatáig , az egész nap összes emléke olyan, mint valami szépséges álom. Óriási, színmagyar közönség népesítette be a várbeli templom tágas hajóját, mely osztatlan figyelemmel szívja fel a szószékről szitáló istenigéjét, dr. Makkai Sándor, az egyházkerület főjegyzőjének mélyenszántó fejtegetéseiből. Még egy másik papi áldás permetéje is hullott a hallgatóságra: Nagy Domokos, az öregdiák esperes terjesztette ki föléje pátriárka-kezeit. A karzatról pedig szeráf-dallam szárnyalt visszhangként... (Soha Chován-Szilágyi Erzsébet úrnőnek az éneke nem érvényesült szebben, mint a templomboltozat megnemesítő rezonanciájában. Az orgona mellett: P. Metz Piroska.) A kórus általános hidat vert a feltárult fogékonysághoz. Úgy a Református Dalkör, mint a Kollégium ifjúsági énekkara (Haják, illetve Vajda varázsvesszejére) egyaránt részes a végig kitartó hangulat érdemében. A tulajdonképeni diáktalálkozó Bernády György ünnepi páthoszán nyílt meg és dr. Tavaszi Sándor, theológiai igazgató fejtette ki az alkalom nemes jelentőségét. Nagy Endre kollégiumi igazgató (az egész ünnepélynek nemcsak házigazdája, hanem Osváth Károllyal karöltve fáradhatatlan föhajtóereje) tolmácsolja a legöregebb „véndiák“, sófalvi Illyés Lajos — derűs életalkonyától bearanyozott üdvözletét. „Qui n’a pas l’esprit de son age, en a tous les malheurs“ — Voltaire idézetével vezeti be a szellemes levél, küldőjének nagyobb pénzalapítványát. Továbbá a tervezett múzeum részére csatolta 4858-beli csupa ,kitűnő“ érettségi l»l§&^4twinyát, néhány más becses emléktárggyal együtt. Az aggkor múltbamerengését A fiatalság jövőbenézése váltotta fel. A Kollégium legfrissebb generációja nevében ifj. Nagy Endre üde hangütése lobbantotta magasra a legédesebb érzést — a reményt. És nyomában a vigság és jókedv jutott kizárólag döntő szóhoz. Este, ,a komoly meditáció méltó fejeléseképen, jó magyar szokásként, a Kollégium drága asszonyi szíveslátásán, Nagy Endréné főháziasszonyi vezetése alatt — vidám vacsora, majd reggelig tartó tánc következett. Legnagyobb keletje az ínycsiklandozó lacikonyhának lett. Lelkes gaudiummal járt a felelevenített régi diáktisztségek — gyakorlati alkalmazása is. Hogyne, mikor Bernády Gyuri — jórészt először életében , hivatali hanyagságon éretett. Mint „szoba-primá- rius“ — abszenciát csípett és a kérlelhetetlen „apparitor“ (K. Nagy Elek) nyomban meg is büntette. Bernády jókedvvel rótta le a bírságot, így mulattak az „öregdiákok* kivilágos virradtig, mint akik — soh’se halunk meg! {Ego.) Rusu dr. nem áll meg. — A városnál tegnap lezajlott közigazgatási bizottsági ülésen, dr. Rusu Aurél kamarai képviselő általános interpellációt adott be a városi gazdálkodás ellen. — Kilincselét Bukarestbe. — Egy feltétlennek vélt uralom végkezdete. — Ahogy az Opreán-ügy kipattantásakor megígérte : Rusu képviselő tovább folytatja purifikáló törekvéseit, a város érdekelt tényezőinek nem kis riadalmára. Mégis indult már a bukaresti kitincselés, minek következtében tegnap se állott személyesen elébe az interpellációnak — a legközvetlenebben kérdezett... Rusu Aurél tíz pontba foglalta érdeklődését a városi gazdálkodás rejtelmei iránt. Gyanúja az, hogy a város eladási és haszonbéri ügyletei, ajándékozásai, „városfejlesztési" befektetései, a téglagyár, a vágóhíd, az autóbusz, a reprezentációs(?) kiadások, sőt egyes hivatalok dotációja körül is — hiba lehet a kréta körül... Az interpelláció hatása alatt határozatba ment egy szakértőkből álló vizsgálóbizottság kiküldése, melyben megfelelő magyar képviselet is legyen, nHogy végre lásson a városi közönség tisztán“ — így fejezte be Rusu dr. szíves tájékoztatását. Magunk is hisszük már, hogy nem fog többé megállni... És hogy csinos kis eredményeket fog napvilágra hozni a bizottság, melynek egyik tagja — ez kikötés — maga Rusu Aurél lesz. És hogy mindez bizonyos irányban- a vég kezdete lehet... — Heltai Ida itthon. Az immár külföldi hírű, nagyszerűen beérkezett marosvásárhelyi művésznő néhány napja, családi körének meglátogatására itthon van. Tervezett nyilvános hangversenyének sajnos ezúttal el kell maradnia és az csak egy magánháznál Miőszén salak ingyen kapható a cukorgyárban !