Székely Napló, 1926. január-június (56. évfolyam, 1-96. szám)

1926-01-03 / 1. szám

LVI. évfolyam. Targu- Mures 1926. évi január hó 3. vasárnap POLITIKAI ÚJSÁG Felelős-szerkesztő Benkő László Szerk­esztőség és kiadóhivatal Henkő­­koszló könyvnyomdájában (saját házában.) T­efonszám: 56S — ■■ vs 1 ö f 1 *Atéli árak Vidékié 1.o*14b küldve: 3gép* évre 100 Leu Fél évre .* 80 Leó Hegyed éne 40 Lse Egy hóra 15 L-as Megjelenik hetenkint Pfizer, hét­f ön, szerdán, pér­teken, szombatom Egyes szám­ára 2 Leu „These eventful years” cím alatt hatalmas kötet jelent meg az angol könyvpiacon. Ezek az eseményteljes évek az elmúlt évtizedet ölelik fel, míg pedig elsősorban a világháborút, majd a nagy kataklizmát követő kor­szakot. A munka szakszem szer­­kesztés eredménye, melynek írói együttesében valamennyi hadvi­selő állam képviselve van — J. Garvin, az „Observer“ főszer­kesztőjének vezérlete alatt. A be­vezetést is ez utóbbi írta, világ­történeti szemszögbe foglalva össze a lefolyt korszak végső kö­vetkeztetéseit. Garvin merész kéz­zel­ boncolgatja a békeszerződé­seket, amelyekben „ázsiai bosz­­szúállást és a Wilson-féle elvek, valamint az Entente részéről hir­detett hadicélok megcsúfolását“ látja. A békeszerződések — így folytatja Garvin, aki egyike a legbefolyásosabb angol publicis­táknak — ad absurdum valósí­tották meg a régi jelszót: Vae victis! Garvin aláhúzza, hogy az új államok a kisebbségeket mind kegyetlenebbül kezelik. „Európát balkanizálták. Valamennyi legyő­zött nép közül pedig a lehetsé­ges, felsőbbséges magyar fajnak jutott ki a leggonoszabb sors. A magyar lakosság nagy töme­geit pusztán gazdasági vagy stra­tégiai okokból idegen uralom alá vetették." Egy új világkatasztró­fától Garvin szerint az emberi­séget csupán a békeszerződések re­víziója és enyhítése mentheti meg. „Európa egész mostani berende­zése egy újabb világháborút készít elő, még­pedig sokkal el­kerülhetetlenebbül a legutóbbi világégés előzményeinél.“ Az olyan dolgok, melyek ellenkez­nek az emberi természettel — zárja le fejtegetéseit Garvin — nem lehetnek tartósak. .Nincs a világbékére addig végleges bizto­síték, míg az erőszakolt ország­határok nem változnak meg az igazságosság és a gyakorlati ér­dekek szelleme szerint.* Nem új igék ezek, de új — én ez a fon­tos — az emelvény! * Riviéra A bécsi bemutatónak tanul­sága, hogy Molnár Ferenc, aki pedig megmutatta, hogy tud, ha akar, már megint nem irt egy „rendes“ darabot. Ha nem is az .Ember tragédiája“, de min­denesetre a kis ember tragédiája ez a mű. Egy lírai költemény a .Riviera“, tudatos és szinte tüntető naivitásában elragadóan közvetlen, mint egy szívnek szóló köl­temény és melódia. A .Riviera“ láza­dás formák, szabályok, törvények, kon­venciók ellen külsőleg és belsőleg egyformán, alakilag és tartalmilag egy­­ségtelen. A „Rivera“ egészen új — Molnár. Friss és ragyogóan molnári dialógusa legföljebb a Testőr szikrá­­zóan bravúros párbeszédeihez hasonlít­ható, szemfényvesztő pszichológiája a „Farkas” íróját, emberismeretének és emberábrázolásának mélysége a „Lili­om* külsőjét idézi pillanatokra emlé­kezetünkbe. A .Riviera* Molnár Ferenc első műve, mely nem a költő nyelvén és a költő rendezésében ker­ült legelső bemutat­va. A fordítás nem ártott a , Rivierá“- nak ; a rendezésről ezt nem lehet elmondani. Rekhardt nem Mol­nár rendezője, s Molnárnál nincs jobb a saját műveinek. A „Rivierá"-nak egyáltalán nincs is szüksége rendezőre — a szónak mai, divattá lett túlságo­san profenziózus értelmében. Ahogy Molnár az ő kabalisztikus hétbelys cí­mét ráírta és ahogy a második felvo­nás végére odatette, hogy „Függöny ”, csak szerepezni k­ell és el lehet játszani. Parfüméria IDE AJi Telefonszám 132.Ur. MSRMK­SMI VI é HOIXA­­EXUS EREDETI RUMOK ÉS OROSZ TEA NAGYRAKTÁRA Telefonszám 132. és bájtfi Kis tükör. Hogy ez uj esztendői is miidján „államellenes* kifakadással kell kezde­nünk ! Azaz hogy... Mert hiszen ez az állam is olyan, mint az erdő, me­lyet a fáktól nem látna meg A fáitok pedig szives n szegeznénk fejszét... Nos tehát az­­állam* mégis felemelte január elsejére a belföldi postai díj­szabást. Az eddiginek háromszorosára, sőt részben még többjére. Az utolsó napon, miután előre azt hirdette, hogy elhalasztja — hirtelen, váratlanul, bru­tálisan, újévi köszöntői egyikének azon többi közül, amelyben egyaránt nincs köszönet. Mert jobb lesz tán az árától a portéka ? A gernyeszegi levelek nem járják meg ezentúl előbb Pori Saidot és Budapestre egyáltalán beérkeznek az olyan borítékok, amelyeken mond­juk­­ a Siérely Napló szerény cég­jelzése szúr szemet ? Az állam újra rengeteg jöv­­elem-többlethez jut, job­ban fogja ellátni viszont saját éhrobo­­tosait ? Ki fogja e fizetni szállitóit ? De­hogy fogja Csak a nagy fái fognak tovább nőni égig, mert ezeknek még közm­ondásellenesen is így szab­ad. El­lenben a szerencsétlen kereskedőnek, az agyonvámolt, agyonadóztatott, gúzs­­bakötött és kifosztott kisdódosnak 20 százaléknyira merészkedő „árdrágítá­sán” rögtön rajtacsap a megtorló hata­lom — az egyedül szabadalmas árdrá­gító. Az állam ? Nem az erdő: csupán a fák. Amelyek, hogy medd­g nőhet­nek még égnek , beláthatatlan ! * Mi magunk, bár idáig se voltunk túl­ságo­t passzionátus levélírók, ezután „leépítjük“ még azt a keveset is, ami­ből szerény korrespondenciánk eddig táplálkozott. Aki tőlünk ezentúl írásos üzenetet vár, az ereszkedjék le a Szé­kely Napló igénytelen hasábjaihoz. Még Pawe Szabin se­lini ügye befejezést nyert. Felmentéssel azonos enyhe büntetést kapott a városi vagyonkezelés körül kom­promittált „sógor“ úr.­­ A megtörtént döntésből von­ható következtetések a köz-­­ tisztviselői etnikára. Szerdán a Pasere Szabin fe­­j­gyelmi ügyének végleges befeje­zésére kinevezett háromtagú bi­zottság (Popescu volt törvényszéki elnök, Cosma városi tanácsos és Ronka megyei alprefektus) döntött a hónapok óta felfüggesztett vá­rosi főtisztviselő felett. Miről volt szó ? Pasere Szabin, a „város só­gora“ valami többfelületű hatás­körrel felruházott fontos ténye­zője a városi adminisztrációnak. Különböző hivatalos címének fel­sorolását mellőzzük, mely őt köz­pénzek átvételére és kezelésére jogosította. Pénzkezelése azonban még a lanyhaságáért kifogásolt Tomescu-féle vizsgálatnak a „torony alól“ közreadott anya­­ga szerint is — egyéninek minősíthető. Beigazolást nyert, hogy a város pénzét na­gyobb tételekben huzamo­­sabb ideig „kölcsönkép“ használta és a sógornője hi­vatali javadalmazását — az ifjú „tisztviselőnő“ minden közszolgálat­ teljesítése nélkül folyósíttatta. Még két másik társa is volt ezen apró játékainak, de a két belékényszert­ett kisebb ke­zelőember nevét elejétől fogva se igen hánytorgattuk. A lényeges szereplő ebben a filmben úgyis a sógor úr, aki időközben csinos földtulajdont is szerzett a közeli vidéken . . . Azt hittük, hogy a rövidesen felsorolt körül­mények azt jelentik, hogy baj van a kréta körül . . . Hogy ennek legalább egy eklatáns megtorlás szükségképi következménye lesz. Tévedtünk. A fent megnevezett alkalmi bíróság Pasere Szabin urat nem látta olyan bűnösnek, mint a megbántott közfelfogás, vagy szerény magunk. Mind­össze egy havi hivatali felfüg­gesztésre ítélte, mi kitöltöttnek vehető már a vizsgálati időszak egy ré­szével is. Kártérítésről szó pedig nincs! A politika elsimította szé­pen az ügy összes erkölcsi és anyagi vonatkozásait. Az ítélet indokolását, amely különben a jelen esetben úgyis végérvényes, nincs módunkban idézni. Egy azonban bizonyos, bár bírói döntéshez kritiká­val közelíteni általában nem ildomos: hogy ezen elvi jelentőségű határozat után — még magunknál is tra­­gikusabban tévedtek azon köz­­tisztviselők, akik a hivatalukkal járó nyomorgást becsület kérdésé­nek tekintették. Mikor azon „segí­teni* büntetlenül lehet ! (Ego.) ha — hogy nagyot mondjunk — Ma­rosvásárhely ipari toronymagaslatain is szokna elnézni felettünk ... Hogy más­felől a magán-levélforgalom bizonyos mértéke némiképcivilizációt is jelent? Istenem ! Nem ezen kérdésnél kezdő­dött valamennyi átmenekített életkörül­ményünk balkanizálása. És a céltuda­tos „ku­mpolítikának” se jelenti utolsó barázdáját még. Következhetne jórészt csinosabban is !­­- A helyi magyarság új­évi köszöntője két jelentős kü­szöböt keresett fel tegnap délelőtt impozáns küldöttségekkel. Először a Kollégium tanári kara tisztel­gett dr. Bernády György előtt Nagy Endre kollégiumi igazgató tolmácsolta az Alma Mater jókí­vánságait, majd a Magyar Párt helyi tagozatának nagyon népes képviselete következett, melynek ünnepi szónoka Kovács Elek volt. Később a társaság egy része Ug­rón András betegágyát kereste fel, egy marék szegfűvel kedves­kedve az immár szemlátomást gyógyuló szeretett társelnöknek. Ezen küldöttséghez Bernády György is csatlakozott, a jókivánatok tol­­mácsolója pedig újra Kovács Elek volt. Holnap, vasárnap délelőtt 11 óra/ kezdettel / Sybarta a szín­házban / Károly román trónörökös a királyi fensége lemondott trónutódlási jogáról és ez a hivatalos kije­lentés szerint­ végleges. Ezen érdekes eseményhez bármely sajtó­kommen­tárt fűzni, bukaresti külön kormány­rendelet szerint szigorúan tilos. KIS VÁROS. Mindig csak egy is mind csak az. Nincs semmi új az ég alatt. A víg fiú lánykát kisér S az udvarlása mit sem ér A hangulat a porba vész, Ernyedt, áléit a férfikéz A lelket véndég járja át: Asezory nem őrzi a fiát. Pár régi vágy, múst kelletnek. Itt újabb lángok kellenek. Unottan áll pár ócska ház, A nézésük is ásitás Könyvek felett a siheder Órákho88záig elhever­t az Idő meg csak ezala­t Temetgeti a napokat. BÁRÓ KEMÉNY JÁNOS. 1. szám.

Next