Székely Napló, 1926. január-június (56. évfolyam, 1-96. szám)
1926-01-03 / 1. szám
LVI. évfolyam. Targu- Mures 1926. évi január hó 3. vasárnap POLITIKAI ÚJSÁG Felelős-szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Henkőkoszló könyvnyomdájában (saját házában.) Tefonszám: 56S — ■■ vs 1 ö f 1 *Atéli árak Vidékié 1.o*14b küldve: 3gép* évre 100 Leu Fél évre .* 80 Leó Hegyed éne 40 Lse Egy hóra 15 L-as Megjelenik hetenkint Pfizer, hétf ön, szerdán, pérteken, szombatom Egyes számára 2 Leu „These eventful years” cím alatt hatalmas kötet jelent meg az angol könyvpiacon. Ezek az eseményteljes évek az elmúlt évtizedet ölelik fel, míg pedig elsősorban a világháborút, majd a nagy kataklizmát követő korszakot. A munka szakszem szerkesztés eredménye, melynek írói együttesében valamennyi hadviselő állam képviselve van — J. Garvin, az „Observer“ főszerkesztőjének vezérlete alatt. A bevezetést is ez utóbbi írta, világtörténeti szemszögbe foglalva össze a lefolyt korszak végső következtetéseit. Garvin merész kézzel boncolgatja a békeszerződéseket, amelyekben „ázsiai boszszúállást és a Wilson-féle elvek, valamint az Entente részéről hirdetett hadicélok megcsúfolását“ látja. A békeszerződések — így folytatja Garvin, aki egyike a legbefolyásosabb angol publicistáknak — ad absurdum valósították meg a régi jelszót: Vae victis! Garvin aláhúzza, hogy az új államok a kisebbségeket mind kegyetlenebbül kezelik. „Európát balkanizálták. Valamennyi legyőzött nép közül pedig a lehetséges, felsőbbséges magyar fajnak jutott ki a leggonoszabb sors. A magyar lakosság nagy tömegeit pusztán gazdasági vagy stratégiai okokból idegen uralom alá vetették." Egy új világkatasztrófától Garvin szerint az emberiséget csupán a békeszerződések revíziója és enyhítése mentheti meg. „Európa egész mostani berendezése egy újabb világháborút készít elő, mégpedig sokkal elkerülhetetlenebbül a legutóbbi világégés előzményeinél.“ Az olyan dolgok, melyek ellenkeznek az emberi természettel — zárja le fejtegetéseit Garvin — nem lehetnek tartósak. .Nincs a világbékére addig végleges biztosíték, míg az erőszakolt országhatárok nem változnak meg az igazságosság és a gyakorlati érdekek szelleme szerint.* Nem új igék ezek, de új — én ez a fontos — az emelvény! * Riviéra A bécsi bemutatónak tanulsága, hogy Molnár Ferenc, aki pedig megmutatta, hogy tud, ha akar, már megint nem irt egy „rendes“ darabot. Ha nem is az .Ember tragédiája“, de mindenesetre a kis ember tragédiája ez a mű. Egy lírai költemény a .Riviera“, tudatos és szinte tüntető naivitásában elragadóan közvetlen, mint egy szívnek szóló költemény és melódia. A .Riviera“ lázadás formák, szabályok, törvények, konvenciók ellen külsőleg és belsőleg egyformán, alakilag és tartalmilag egységtelen. A „Rivera“ egészen új — Molnár. Friss és ragyogóan molnári dialógusa legföljebb a Testőr szikrázóan bravúros párbeszédeihez hasonlítható, szemfényvesztő pszichológiája a „Farkas” íróját, emberismeretének és emberábrázolásának mélysége a „Liliom* külsőjét idézi pillanatokra emlékezetünkbe. A .Riviera* Molnár Ferenc első műve, mely nem a költő nyelvén és a költő rendezésében került legelső bemutatva. A fordítás nem ártott a , Rivierá“- nak ; a rendezésről ezt nem lehet elmondani. Rekhardt nem Molnár rendezője, s Molnárnál nincs jobb a saját műveinek. A „Rivierá"-nak egyáltalán nincs is szüksége rendezőre — a szónak mai, divattá lett túlságosan profenziózus értelmében. Ahogy Molnár az ő kabalisztikus hétbelys címét ráírta és ahogy a második felvonás végére odatette, hogy „Függöny ”, csak szerepezni kell és el lehet játszani. Parfüméria IDE AJi Telefonszám 132.Ur. MSRMKSMI VI é HOIXAEXUS EREDETI RUMOK ÉS OROSZ TEA NAGYRAKTÁRA Telefonszám 132. és bájtfi Kis tükör. Hogy ez uj esztendői is miidján „államellenes* kifakadással kell kezdenünk ! Azaz hogy... Mert hiszen ez az állam is olyan, mint az erdő, melyet a fáktól nem látna meg A fáitok pedig szives n szegeznénk fejszét... Nos tehát azállam* mégis felemelte január elsejére a belföldi postai díjszabást. Az eddiginek háromszorosára, sőt részben még többjére. Az utolsó napon, miután előre azt hirdette, hogy elhalasztja — hirtelen, váratlanul, brutálisan, újévi köszöntői egyikének azon többi közül, amelyben egyaránt nincs köszönet. Mert jobb lesz tán az árától a portéka ? A gernyeszegi levelek nem járják meg ezentúl előbb Pori Saidot és Budapestre egyáltalán beérkeznek az olyan borítékok, amelyeken mondjuk a Siérely Napló szerény cégjelzése szúr szemet ? Az állam újra rengeteg jövelem-többlethez jut, jobban fogja ellátni viszont saját éhrobotosait ? Ki fogja e fizetni szállitóit ? Dehogy fogja Csak a nagy fái fognak tovább nőni égig, mert ezeknek még közmondásellenesen is így szabad. Ellenben a szerencsétlen kereskedőnek, az agyonvámolt, agyonadóztatott, gúzsbakötött és kifosztott kisdódosnak 20 százaléknyira merészkedő „árdrágításán” rögtön rajtacsap a megtorló hatalom — az egyedül szabadalmas árdrágító. Az állam ? Nem az erdő: csupán a fák. Amelyek, hogy meddg nőhetnek még égnek , beláthatatlan ! * Mi magunk, bár idáig se voltunk túlságot passzionátus levélírók, ezután „leépítjük“ még azt a keveset is, amiből szerény korrespondenciánk eddig táplálkozott. Aki tőlünk ezentúl írásos üzenetet vár, az ereszkedjék le a Székely Napló igénytelen hasábjaihoz. Még Pawe Szabin selini ügye befejezést nyert. Felmentéssel azonos enyhe büntetést kapott a városi vagyonkezelés körül kompromittált „sógor“ úr. A megtörtént döntésből vonható következtetések a köz- tisztviselői etnikára. Szerdán a Pasere Szabin fejgyelmi ügyének végleges befejezésére kinevezett háromtagú bizottság (Popescu volt törvényszéki elnök, Cosma városi tanácsos és Ronka megyei alprefektus) döntött a hónapok óta felfüggesztett városi főtisztviselő felett. Miről volt szó ? Pasere Szabin, a „város sógora“ valami többfelületű hatáskörrel felruházott fontos tényezője a városi adminisztrációnak. Különböző hivatalos címének felsorolását mellőzzük, mely őt közpénzek átvételére és kezelésére jogosította. Pénzkezelése azonban még a lanyhaságáért kifogásolt Tomescu-féle vizsgálatnak a „torony alól“ közreadott anyaga szerint is — egyéninek minősíthető. Beigazolást nyert, hogy a város pénzét nagyobb tételekben huzamosabb ideig „kölcsönkép“ használta és a sógornője hivatali javadalmazását — az ifjú „tisztviselőnő“ minden közszolgálat teljesítése nélkül folyósíttatta. Még két másik társa is volt ezen apró játékainak, de a két belékényszertett kisebb kezelőember nevét elejétől fogva se igen hánytorgattuk. A lényeges szereplő ebben a filmben úgyis a sógor úr, aki időközben csinos földtulajdont is szerzett a közeli vidéken . . . Azt hittük, hogy a rövidesen felsorolt körülmények azt jelentik, hogy baj van a kréta körül . . . Hogy ennek legalább egy eklatáns megtorlás szükségképi következménye lesz. Tévedtünk. A fent megnevezett alkalmi bíróság Pasere Szabin urat nem látta olyan bűnösnek, mint a megbántott közfelfogás, vagy szerény magunk. Mindössze egy havi hivatali felfüggesztésre ítélte, mi kitöltöttnek vehető már a vizsgálati időszak egy részével is. Kártérítésről szó pedig nincs! A politika elsimította szépen az ügy összes erkölcsi és anyagi vonatkozásait. Az ítélet indokolását, amely különben a jelen esetben úgyis végérvényes, nincs módunkban idézni. Egy azonban bizonyos, bár bírói döntéshez kritikával közelíteni általában nem ildomos: hogy ezen elvi jelentőségű határozat után — még magunknál is tragikusabban tévedtek azon köztisztviselők, akik a hivatalukkal járó nyomorgást becsület kérdésének tekintették. Mikor azon „segíteni* büntetlenül lehet ! (Ego.) ha — hogy nagyot mondjunk — Marosvásárhely ipari toronymagaslatain is szokna elnézni felettünk ... Hogy másfelől a magán-levélforgalom bizonyos mértéke némiképcivilizációt is jelent? Istenem ! Nem ezen kérdésnél kezdődött valamennyi átmenekített életkörülményünk balkanizálása. És a céltudatos „kumpolítikának” se jelenti utolsó barázdáját még. Következhetne jórészt csinosabban is !- A helyi magyarság újévi köszöntője két jelentős küszöböt keresett fel tegnap délelőtt impozáns küldöttségekkel. Először a Kollégium tanári kara tisztelgett dr. Bernády György előtt Nagy Endre kollégiumi igazgató tolmácsolta az Alma Mater jókívánságait, majd a Magyar Párt helyi tagozatának nagyon népes képviselete következett, melynek ünnepi szónoka Kovács Elek volt. Később a társaság egy része Ugrón András betegágyát kereste fel, egy marék szegfűvel kedveskedve az immár szemlátomást gyógyuló szeretett társelnöknek. Ezen küldöttséghez Bernády György is csatlakozott, a jókivánatok tolmácsolója pedig újra Kovács Elek volt. Holnap, vasárnap délelőtt 11 óra/ kezdettel / Sybarta a színházban / Károly román trónörökös a királyi fensége lemondott trónutódlási jogáról és ez a hivatalos kijelentés szerint végleges. Ezen érdekes eseményhez bármely sajtókommentárt fűzni, bukaresti külön kormányrendelet szerint szigorúan tilos. KIS VÁROS. Mindig csak egy is mind csak az. Nincs semmi új az ég alatt. A víg fiú lánykát kisér S az udvarlása mit sem ér A hangulat a porba vész, Ernyedt, áléit a férfikéz A lelket véndég járja át: Asezory nem őrzi a fiát. Pár régi vágy, múst kelletnek. Itt újabb lángok kellenek. Unottan áll pár ócska ház, A nézésük is ásitás Könyvek felett a siheder Órákho88záig elhevert az Idő meg csak ezalat Temetgeti a napokat. BÁRÓ KEMÉNY JÁNOS. 1. szám.