Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-01-02 / 1. szám
TV. évfolyam. -------------------------------'»'.A55 fis * Szerkesztőségi iroda: ® Sepsi-Szent.tyorgyon: Mi-nicza Nagy lei-füle Sás. nova a lap szellőim részét illett* közlő ni ó ii vök k ti li I om Iök kiadóhivatal: lakdi-nFomila-reszrám-társulat hová az előfizetési pénzeket hirdetnek , bórmentesen küldendők. --------------------------3^# El<ili*«towl Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt— Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, péntek, 1886. január 1. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden,csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. bélyegdijért külön 30 kr. LAP. 1. szám. Csikmegye részére : @ szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-í Szeredában . Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza. saját ház) hová Csikmegyében a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. A ,,Székely Nemzet“ negyedik évfolyamához Lapunk az 1886-ik évvel negyedik évfolyamába ment át. A „Székely Nemzet“ három éven át képviselte a székelyeket. E lapok olvasóinak volt alkalmuk ítéletet mondani : ha megfelel-e a Székely Nemzet programmjául kitűzött feladatának, ítélhettek olvasóink, ha méltó-e eme lap a homlokára föltett nevére. S ha úgy találja a t. olvasóközönség, hogy a Székely Nemzet három esztendő alatt csakugyan szószólója volt a székely nép érdekeinek, hogy nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, midőn szavának erejével is nyomatékot kellett adni a Székelyföld közös érdekeit illető szükségérzetnek ; ha egyáltalában úgy ítéltek olvasóink, hogy lapunk a székelység támogatásának szenteli életét , akkor legyen szabad nekünk is viszonzás fejében eme derék népfaj nagybecsű támogatásáért jövőre is esedeznünk. A Székely Nemzetnek megannyi száma egy-egy programút jövőre. Minden újabb száma megannyi nyomtatott tanúbizonyság a felől, hogy az élőnkbe tűzött czélokért a székelység érdekében komolyan küzdeni eltántoríthatta!) kötelességünknek ismerjük. Ezen ezért politikai vagy társadalmi téren új programot nem adunk. ha előfizetőink száma engedni fogja, már a negyedik évfolyamon hetenként ötször fog a „Székely Nemzet“ megjelenni. Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a jelen évfolyamot Bodnár Zsigmond kitűnő tollú írónknak a Székely Nemzet számára irt igen érdekes és vonzó regényével kezdtük meg. A kitűnő iró eme regényére, mely „Ágnes“ czimmel egyike az irodalom legbecsesebb termékének, e helyen is felhívjuk olvasóink figyelmét. Sepsi-Szentgyörgyön és Csik-Szeredán, 1885. decz. 24-én. A „Székely Nemzet“ szerkesztősége. A Székely Nemzet előfizetési ára : egész évre . . . . 10 frt — kr fél évre.......................5 frt — kr negyedévre .... 2 frt 50 kr Kérjük az előfizetési pénzeket (legczélszerűbben postautalványon) mielőbb pontosan beküldeni, mivel lapunkat január 2-án túl csak rendes előfizetőinknek fogjuk megküldeni. Sepsi-Szentgyörgy, 1885. decz. 24. A Jókai-nyomda-részvény-társulat, pont a Székely Nemzet kiadóhivatala. 1886. decz. 31. „Boldog újévet!“ Ez a köszöntés járja ezután nehány napig. Addig tudniillik, mig az 1886 is oda nem vénül, mint a többi. A mig meg nem szerejük ezt is, mint a többit. Búcsút veszünk a lepergett napoktól, a melyek számszerűit egy kerek esztendőt tesznek ki s az alkonyuló esztendő utolsó órájában még egyszer visszatekintünk a hanyatló időre : mint a vándor, a ki attól fél, hogy az elhagyott éjjeli szálláson valamit ott felejtett. Mert tagadhatatlan, hogy sok szép álmokat betemetett magával az elmúlt esztendő. Sok csalóka ábránd foszlott szét az üres levegőben és sok szép reménynek lett sírásója az az év, melytől ki tudja hányán vártuk a megváltást! De hát az idő kereke szakadatlanul forog , a mi kedvünkért meg nem áll a nap Gibeon felett. Egyik nap eltemeti a másikat : egyik esztendő új életet ad a következőnek. Ebben az őrületes rohanásban pedig senkinek és semminek nem szabad állva maradnia. A stagnálás maga a halál, ahonnan nincs feltámadás. A magyar nemzet szerencsés évtizedet élt át most. Elmondhatja, hogy egyetlen napja sem tölt el haszontalanul. Elmondhatja, hogy a szabadelvű kormány tíz esztendő alatt, az államgépezetnek minden szervét reorganizálta. Nincs ott egyetlen szög sem, mely pontos revizió alá ne került volna : nincs ott egyetlen rész sem, a mely rendeltetési czéljának meg ne felelne s a reá kiszabott munkát hiven ne végezné. Mint a jól felhúzott óra : magától is járhat már jó darabig az államkormány pontos gépezete. Még ha olyan rossz gépvezető kezébe kerülne is, mint a délmagyarországi nagy agitátor, aki készakarva rontaná azt el, még akkor is járna, akkor is dolgoznék ez az ügyes szerkezet tovább, pontosan, hiba nélkül. Pedig az elmúlt esztendő politikai tekintetben sem tartozott a kényelmes esztendők közé. Azok a törvényjavaslatok, melyek pusztán a magyar államiság kifejlesztése czéljából kerültek be a parlamentbe, kemény tusák árán váltak csak törvényekké. A magyar ellenzék oppozícziója az incselkedések és könnyelmű cselfogások szakadatlan láncolata volt. Nem ellenőrzője, hanem ellensége volt a kormánynak. Nem javítni akarta a helyzetet, hanem tarthatatlanná tenni azt a kormány részére. Nem tanácsokkal látta el a parlamentben a kormányt, hanem gyanúsításokkal illette. Opponált féltékenységből, hazafias volt népszerűség-vadászatból. Nem épített, csak rombolt; elveket nem vallott, csak színt játszott. Vádolt, hogy a nép ittjőszéke elé maga ne kerülhessen és mosta a kezeit, mikor az ilyen magaviseletnek áldozatai voltak már láthatók az országban. Ilyen parlamenti viszonyok mellett valóban szerencsés ez a nemzet, hogy van erős kormánya, amely többre becsüli a haza érdekeit, mint a maga nyugalmát és előbbre helyezi az állam javát és boldogságát, mint a maga népszerűségét. Ennek lehet köszönni, hogy az 1885-ik esztendő a magyar nemzet történetében ismét fényes helyet foglal el. Alkotások, komoly belreformok küzdelmeit látta a lefolyt esztendő. Ezek a küzdelmek az ellenzék leveretésével és a magyar állameszme diadalával végződtek. Hogy többet ne említsünk, a nemzetiségi kérdés ilyen akut jelleget nem öltött volna, ha a magyar parlamentnek kevésbé könnyelmű opponens eleme és a magyar politikának csak valamivel is komolyabb ellenzéki sajtója lett volna. Míg az Apponyiak nem átallották az eddig nyugalomban élő délmagyarországi németek közé bedobni az elégületlenség üszkös csóváját, addig az Ugronok egy és ugyanazon tant vallják és hirdetik, amit a tribuna és Gazetta az irredenta problamácziók bölcsője gyanánt világra bocsátottak. A mi Apponyinak és Ugronnak Tisza Kálmán, az az irredentistának a magyar állam. Még a kifejezéseik is ugyanazok. Kell nehéz a magyar kormánynak ilyen könnyelmű politikusokkal szemben az állam érdekeit megvédelmezni. A lefolyt esztendő tanúság arra, hogy ily kemény próbák és nehéz harczok közepette is megállja a maga helyét a szabadelvű kormány. A múlt év fárasztó volt, de eredményében sikeres. A jövő esztendő nem fog mindenütt rózsákat teremni. Magas várakozásokkal nem áltatjuk magunkat, mert a külpolitikában kóválygó vészterhes felhők zivatart hozhatnak állami beléletünkbe is. Arról azonban biztosak vagyunk, hogy a zivatar sokáig tartó nem lesz. Annyira elő van készítve az állam szervezete, hogy nagy rázkódást nem fognak azok okozni minálunk. Ebben a reményünkben nem is fogunk csalódni. Az 1886-ik esztendő készületlenül nem talál bennünket. B. N. , Gr. Apponyi Albert s gr. Károlyi Sándor, mint berlini lapok jelentik, közelebb látogatást tesznek Bismarck herczegnél. Ezen látogatás igen kiváló befolyás által előkészíttetett. A látogatás czélját a vámkérdések képezik. A Pesti Napló kommentálja ezt a hírt a következőkben: „Mi erre vonatkozólag azt halljuk, hogy midőn Apponyi s Károlyi gróf uraknak Bismarck herczegnél teendő látogatásuk terve fölmerült, Bismarck herczeg fölveté a kérdést, hogy a magyar ellenzéki álllamférfiaknak e politikai színezetű látogatása irányában a magyar kormány, illetőleg Tisza miniszterelnök mily álláspontot foglal el. Tisza min.-elnök erről értesittetvén, sietett kijelenteni, hogy a maga részéről is csak örvendhetne annak, hogy ha e kiváló magyar politikusoknak alkalmuk nyílnék vámügyi nézeteiket Bismarck herczeggel közvetlenül közölni.“ A románok — otthon és itthon. Brassó, decz. 30. Figyelemmel olvastam a bukaresti országgyűlésen a trónbeszédre adott válasz feletti vitatkozást. A minden rendű és rangú ellenzék szónokai Kogalniceanu, Maiorescu, Ivaro és a többi nem mulasztott el egyetlen bel- és külügyet, amelyen bítók szerint a szabadelvű kormánypártot megbontani lehetőnek vélték. Következtek aztán a kormánypárti szónokok, a kitűnő szónokok legelsője Costinescu, a miniszterek közül Stalescu, Sturela, Bratianu s úgy összetörték az ellenzéki szónokok frázisait s ezekben az ellenzék mindenféle vádjait, hogy maguk megrémültek, midőn meglátták a kormánytöbbséget. Bratiano J. miniszterelnök állása akár a boérokkal, akár az ifjak pártjával s most épen mind e kettővel szemben olyan erős, hogy ehez hasonló régen nem volt ott, sem konzervatív, sem szabadelvű kormány. Az erdélyi részekből kibujdosott irredenta, romanoi hires tagjai, mennyiben még onnan ki nem űzöttek, meg fognak lapulni inkább, mint valaha, mert látják, hogy Bratiano nem áll be a dynamitosok és rablók közé, kormányválságra pedig mostanság nincsen kilátásuk. Különösen a kétszínű Kogalniceano bókolt az irredenta hőseinek, hanem már őt úgy ismeri ott minden párt és minden ember, mint akinek beszédére egy párát sem adnak. Szónok és államfiú úgy még le nem járatta magát Romániában, mint Kogalniceanu a reakczió hőse. Még látszik az erdélyrészi román lapokon is, hogy Bratianu nem beszélt egészen kedvükre. Közük beszédét, de nem merik magyarázgatni s nem hozzák az ellenzéki lapok védelmeit a testvérek érdekében. Ha most Rosetti élne! Na, ő találna utat, módot a testvérek védelmére, mert soha senki sem hitegette bukaresti lapban annyit az erdélyi testvéreket, mint Rosetti a Romanulban. Ti szép idők, hova tüntetek, midőn a Romanul párbajt tudott előidézni egy Buda Sándor és Papiu llarianu között! Ha nem segít Bratiano, hát segít a munka, így okoskodik a n.szebeni Tribuna. A tribunisták most azzal vigasztalják magukat, hogy ha magyarokká, vagy muszkákká kell lenniük, hát inkább lesznek muszkák, az az olyan nemzet tagjai, melyre nagy jövő várakozik. Ez nekünk is szól, de értsen belőle Bratiano is. Ami aztán a legszebb, midőn a „Nemzet“ is közli a Tribuna után a tribunisták vágyait, még nekik esik rosszul, hogy ők nem úgy értették, a „Nemzetinek nincsen megbízható román fordítója. Ők így és nem úgy értették, amit írtak. A „Nemzet“ keressen jobb, megbízhatóbb fordítót. Mihelyt egy kicsinyt körmeikre koppant a „Nemzet“, úgy elkezdenek siránkozni, mint a vásott gyerekek szoktak. A nagyhatnámkodásnak nincs vége hossza. Maguknak ott Szebenben akkora fontosságot tulajdonítnak, hogy vezérczikkeiket olvasva, önkéntesen a rúdra telepedett légy meséje jutt eszünkbe. Itt egy kis mutatvány a Tribuna egyik vezérczikkéből. „Az volna-e ma a magyar királyság, ha my, nem lennénk ? ügy volnának-e szervezve a törvényszékek, ha mi nem lennénk ? A közoktatási törvények olyanok volnának-e, ha mi nem lennénk ? Az országos képviselő és minden más választásokat intéző törvényeket így hozták volna-e, ha mi nem lennénk ? „Olyan volna-e a felsőház, aminő most, ha mi nem lennénk? Hoznának-e újabb reformokat, ha mi nem lennénk ? A hagyományos szabadságára annyira féltékeny magyarok, veszélyeztetve hiszik tételüket, ha mi is ugyanazon szabadsággal bírunk, melyért ők is munkálkodnak ; nem marad számukra egyéb, mint az, hogy a reakczió karjaiba vessék magukat. Értsd: „Inkább a reakczió karjaiba veti magát a magyar nép — poporul — tehát nem is natio, mintsem a románoknak is, velük hasonló szabadságot adjanak.“ Aztán így végzi: „Magyarországon nem lehet szabadság, ha nem mindnyájuk számára való. A magyaroknak is le kell mondani azon jogaikról, melyekről azt akarják, hogy mi se bírjuk azokat. Napról-napra jobban fogják ezt megérezni. “ Kell-e ennél nagyobb ágaskodás, minőt a tribunisták ott Szebenben elkövetnek ! De mikor a „Pesti Napló“ úgy fújja előttük a prímet, ők hogyan ne szekundálnának ? Bach, Schmerling és Tisza, így dudál a Tribuna. Tudja ő nagyon jól, hogy a tyúkszeme körül járnak. Hanem hát csak dudáljon, nagyzolja magát. Nekünk ad Isten még ezért boldog újévet. I. I. • --------------------Hogyan s miből lehetne pénzt csinálnunk ? I. decz. 30. Nagy kérdés ez mindenütt a világon, de legfőképen nálunk, az úgynevezett „Székelyföld“-ön, hol — úgy látszik — hogy mindenki csak kér, de senki sem tud adni ilyent a mai időben. Pedig hát egy kis okkal s móddal könnyű e kérdést is szépen megoldani. Képzeljük el ugyanis magunkban azt a mesébe is beillő szerencsés esetet, hogy a jó Isten egyszer csak így szólana hozzánk: adok én nektek 2 millió 806 ezer 235 kat. hold területet, a melyből : szántóföld 635,210 hold, kert 37,194 hold, rét 431,063 hold, legelő 306,231 hold, erdő 1.286,422 hold, szőlő 4531 hold, nádas 975 hold ; s lakost és lakházat is adok hozzá 478,622 lelket, illetőleg 106,211 házat, és állat \