Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-01-01 / 1. szám
V. évfolyam. --------—-------------«»LAX SS 9 Szerkesztőségi iroda: • Sepsi-Szentgyörgyön: Csilfi-Btéla Nagy Élet-féle tái, hová a lap szellemi részét illető keszlemények kiildorul/»W Kiadóhivatal: Jókai-fiFonina-reszveur-társulai SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Mlegjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ElőUxetési A»* nelyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évről 0 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr Negyedévre . 2 frt 50 kr. dA/rtVyL/, Hirdetmények dija : 4 dasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. jNyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová íleaulití piánk is hirdilénk , bérmentesen küldendők. --------------------------syra 1887. — decz. 31. Peregnek az utolsó órák lefelé őrületes sietséggel. Néhány pillanat múlva becsapjuk az esztendő nagy könyvét s elhelyezzük a többiek mellé, ahol a mult időnek akkora nagy könyvtára van már a történelem éveiből. Hosszú volt a mult esztendő ; hosszú és tanulságokban gazdag. Milyen lesz a jövő esztendő ? Igazolni fogja-e a mult idők reményeit s a történeti konzekvenczia társadalmi és politikai életünk kifejlődésénél nem fogja-e magát meghazudtolni , ki tudna most ezekre a kérdésekre feleletet adni. Az alkonyodó esztendő utolsó pillanataiban elégikus hangulat vesz erőt rajtunk: mintha éreznék a válás fájdalmát. Mintha éreznék az évek szaporodó számának súlyát a vállainkon. Mintha nagyobbodnék az árnyék a földön, amit a búcsúzó esztendők visszavetnek; mintha nőne az a fekete ár . A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. A „Székely Nemzet“ ötödik évfolyamára hirdetünk előfizetést. Négy esztendei pályafutás áll e lapok mögött s ez az idő elég volt arra, hogy a közönség ítéletet mondhasson a „Székely Nemzet“ végzett munkája fölött. Minket megnyugtat a tudat, hogy e lapok minden megjelent számával a székely népfaj érdekeinek kívántunk szolgálatot tenni. S mert ebbeli feladatunkat pillanatig sem tévesztettük szem elől: önmegnyugvással mondhatjuk el négy esztendő múlva, hogy becsületes munkát végeztünk. Másfelől azonban a hála legmélyebb érzetével ismerjük el e helyen azt is, hogy nehéz feladatunk megoldásában lapunk t. barátai, derék munkásai ernyedetlen szorgalommal támogattak bennünket. Köszönet érte. Most, az ötödik évfolyam küszöbén ez a négy esztendős múlt legyen a programmunk. Pártunk állását, lapunknak a Székelyföld kifejlesztésére irányult vezérszellemét ismerik a „Székely Nemzet“ olvasói. Ez a nehéz ut áll előttünk jövőre is. Kérjük lapunk t. barátait, kérjük régi és újabb előfizetőinket, legyenek szövetségesei a jó ügynek továbbra is. Sepsi-Szentgyörgyön, 1886. decz. végén. A „Székely Nemzet“ szerkesztősége. A Székely Nemzet előfizetési ára: egész évre...........................10 frt — kr fél évre................................ 5 frt — kr negyedévre.......................2 frt 50 kr Kérjük az előfizetési pénzeket (legczélszerűbben postautalványon) mielőbb pontosan beküldeni, mivel lapunkat január 2-án túl csak rendes előfizetőinknek fogjuk megküldeni. Sepsi-Szentgyörgy, 1886. decz 23. A Jókai-nyomda-részvény-társulat mint a Székely Nemzet kiadóhivatala. nyék, a mely ráborul az eseményekre és elfödi, beboritja azokat örökre, hogy elmosódjanak, hogy láthatatlanok legyenek azok .... Van sok, amit szívesen elfelejtünk , de legtöbb emlékeinket sírva adjuk át a múltnak : egy búcsúzó esztendő sok álmot temet el magával; a haldokló esztendő tépett vágyak, szétoszlott remények foszlányaiból szövi magának a szemfödelet. S ha a sir a vágyak temetője , egy lejárt esztendő temetése mindig lehangoló. Mert sok reményeink fűződtek ehhez és nagyon kevés valósult belőlük. A jövő 1887-ik esztendőnek lesz dolga azokkal elég. Lesz tennivalója a belpolitikában , lesz nagy események tanúja a külpolitikában. Az utóbbi soha zavarosabb képet nem mutatott, mint épen most. A keleti eseményekkel együtt felszínre került egy rég lappangott óriás : a nemzeti öntudat. Amelynek, ha egyszer fölkel és jogait kéri, borzasztók szoktak lenni a tusái. A bolgár nemzet erélye s a hatalmaknak eme kis állam függetlenségi harczával szemben tanúsított álláspontja, eszméket támasztott a nagyvilágban , fölkeltette a faji érdekekhez való ragaszkodást ; előszólította a nemzeti önérzetet, amelyek eddig eltakarva, leplezetten éltek az államok sorsát intéző érdekek között. Feltámadnak ezek az óriások és küzdelemre kelnek. Valamelyik bukni fog s ez a bukás nagy napokat eredményezene. Addig csak forr a föld méhe, csak tágul a kráter, hogy a kitörés annál világraszólóbb hatással söpörhesse el az életre nem képes népeket és birodalmakat. Eme nagy eseményeket nem hozza meg az 1887-ik esztendő , de előkészíti a talajt számukra. S mi ebben a nagy átalakulási proczeszszusban jelentékeny tényezők vagyunk. A magyarnak van faji érdeke , a magyar államnak van történetileg igazolt nemzeti érdeke. Ezek a szempontok útjában állanak sokkal nagyobb államok hódítási törekvéseinek , s mert egyik sem hajlandó a maga hagyományos jogairól lemondani, kétségtelenül számot fog tenni a mi szerepünk eme küzdelemben. Minden letűnt esztendő egy-egy beszélő tanúság a magyar nemzet államjogi küzdelmei mellett. Minden feltűnő új esztendő megannyi zárt könyv, melynek lapjait nekünk kell írnunk az állameszme védelmében szükségessé vált kötelezettségekkel. S mert nehéz napok virradhatnak ránk : kétszeresen fontos a belpolitikai alakulása Magyarországnak. A jövő esztendő látni fog választási küzdelmeket. Ahol a pártok megpróbálják az erejöket egymással szemben. Már előre veti a hullámait. Nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is kezdik kavargatni a politikai életnek eddig nyugodt medrét. Akik minden áron kormányra akarnak jutni, nem fognak visszariadni most sem czeglédi és kolozsvári vagy alfalusi botrányoktól: vannak pártelemek, melyeknek a botrány a foglalkozásuk. Ezektől óvjuk olvasóinkat az uj esztendőben. Tisztességes harczban, elvek küzdelmében elesni is dicsőség. Sártól piszkos piedesztálon a tömeg himnusza is gyalázat. Hisszük, hogy a magyar nemzet belpolitikai küzdései között meg fogja őrizni a maga méltóságát. Reményünk van, hogy az 1887- dik esztendő napjait nem homályositják el szégyent hozó foltok. Ebben a reményben kivánunk boldog uj esztendőt olvasóinknak. B. N. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1887. január 1.1. szám. Az uj közlekedési miniszter. A hivatalos lap közli Baross Gábor államtitkárnak közlekedési miniszterré történt kineveztetését s egyszersmind báró Orczy miniszternek ezen tárcza ideiglenes vezetésétől való fölmentését. A kitűnő szakférfiú kinevezését országszerte nagy megelégedéssel fogadja mindenki s a megérdemelt magas pályán őszintén kiván szerencsét az egész nemzet. A képviselőház igazságügyi bizottsága. A képviselőház igazságügyi bizottsága f. hó 29-én délben tartott ülésén az 1878. évi V. t. ez. 27. §-ának (a pénzbüntetések után befolyt pénzösszegek hovafordítása) módosításáról szóló törvényjavaslatra nézve előadóvá Kőrösy Sándort választotta meg. A törvényjavaslat tárgyalása a január hó 8-án d. u. 5 órakor tartandó ülésre tűzetett ki. Az ülésen a kormány részéről Fabiny Teofil igazságügyminiszter volt jelen. Keletre magyar. Brassó, decz. 30. Ha közép és déli Európa térképére nézünk, hol hazánk s a hozzátartozó tengerparti vidék körül van színezve, Magyarország úgy tűnik fel jelenlegi alakjával, mint egy hatalmas tollbokréta, mely Fiuméról az Adriai tenger tejéhez van fűzve s mely önsúlyánál fogva kissé meghajolva, ráhajlik a Balkánfélszigetre. Valóban úgy is van. Hazánk ez időszerűit csak könnyedén födi be a Balkánfélszigetet. Pehelykönnyüséggel lebegünk és úszkálunk felette. A pánszlávizmusnak legcsekélyebb északi és északkeleti szele felborzol, meglebbent s ráhajlit ezen erjedésben levő roppant félszigetre. S valóban szerencsénk, hogy még csak mindig pehelykönnyű tollbokréták s rugékonyak vagyunk. Mert isten úgyse, ha súlyosabbak s merevebbek lennénk, félnünk kellene, hogy Magyarország, részint saját súlya alatt, részint északkeleti részére folytonosan ható, ránehezkedő pánszlávizmus miatt letörne, beszakadna e nagy zűrzavarokba. Látva ezt s érezve azt is, hogy nap-nap után haladunk az izmosodás terén , tudva azt, hogy ezáltal nő hazánknak súlya és az önérzettel együttjáró merevebb tartás és ellentállás folyton fokozódik, önkénytelenül is arra a gondolatra jövünk, hogy ha valamely módon hazánk délkeleti szögletét is meg nem erősítjük, alá nem támasztjuk ép úgy, a mint Fiuménál tettük és tesszük azt oly kiváló szívóssággal és gonddal már hosszú idők óta, előbb-utóbb el kell hogy pusztuljunk. Letörik szép hazánk az Adria partjáról. Belehull a Balkánfélszigetbe s megfuladott ő is a többi apróbb néppel s államokkal együtt a pánszlávizmusnak észak felől rázúduló hatalmas tengerében. Csak néhány darab rubelt kell rádobni most is a nagy bokréta keleti végére. Meginog, leng s dákoromán hangokat sóhajtva bókol a muszka czárizmus előtt. Mi lenne majd akkor, ha zsákszámra találnák ráönteni a rubelt s kinyitnák a Pruth és Szereth völgyén át az északi pánszlávizmus tengerének valamennyi zsilipjét és gátját ? . . . De ez még gondolatnak is iszonyú ránk nézve a jelenlegi viszonyok között ! De lenne csak keleti Fiuménk is a Duna torkánál. Miként egy boltív — két tengerre támasztott lábakkal állnánk ert a Balkán félsziget felett ! És annál inkább, minél előrehaladottabbak, minél önérzetesebbek, minél edzettebbek lennénk. Az előrehaladás és művelődés tehát csakis javunkra válhatna. Áldás és erősség lenne annak minden egyes porszeméből reánk nézve. Míg most félnünk kell, hogy átok és csapás lesz a haladásunk szeretett hazánkra. Hazánknak őreit kérve kérjük: figyeljenek erre ! Meg kell erősíteni a keleti és délkeleti Kárpátokat a mennyire csak lehet. Katonákká kell nevelni újból a szétzülleni kezdő székelyeket az eltörölt katonai intézeteknek a mai kor igényeihez mért helyreállítása által. Részint saját, részint pedig román szomszédainkkal szemben szerződésileg biztosított vasúti összeköttetést kell létrehozni és fenntartani a Székelyföldön és az Ojtozi szoroson át — a Duna torkolatával, és az ott megszerzendő magyar kikötővel. Ez létkérdés ránk nézve. De az a balkánfélszigeti és aldunai apróbb államokra, s első helyen Romániára nézve is. Miként a két végén jól alátámasztott boltív, könnyedén hordoznák az északról ránk nehezedő terhet. Elvágnák egyetlen szárazföldi útját s összeköttetését a muszka birodalomnak a Balkán-félszigettel. A balkáni népek és államok felett pedig, miként a boltív, — terhet nem okozva — védőleg állanánk őzt az északi szélekre. Nagy Gyula: Fordulóponton. — decz. 31. Tegyünk őszinte vallomást. A hiba beismerése már fél it a jobbulásra. Hadd dicsérjenek mások, hadd töprengjen sorsunk felett a jó akarók légiója, mi ne járjunk velük egy ösvényen. Legyünk igazak magunkhoz. A múlt ismerete sokra megtanít bennünket. A modern historikusok számítása szerint ma holnap ezer éve lesz annak, hogy a székelység mai hazájába letelepedett a birodalom keleti határának védelmére. Első, mondhatni, hazafias cseledete az volt, hogy assimilálta az itt lakó szláv elemet. Tanult is tőle valamit. Hanem aztán átadta magát hivatásának. Lett belőle jó fegyverforgató határőr. Ami azon kívül esett, mint pl. az ipar és kereskedelem, az megszűnt előtte értékesnek, becscsel birónak lenni. A magyar királyok, valamint az erdélyi fejedelmek, kiváltságok adományozásával igyekeztek a székelyeket sajt czéljaiknak megnyerni. De sohasem tekintették egyébnek, mint egyszerű határőröknek, ami kitetszik abból is, hogy főbb tisztségekre mindig idegeneket neveztek ki. A katonai szervezettel járt a földbirtok megtartása ugyanazon családnál, mi a vagyonszerzést s az ezzel együtt járó fejlődést nagyban gátolta. A paralytikus tünetek azonban a kasztszellem felébresztésében és tendencziózus fejlesztésében mutatkoznak leginkább. Az ebből származó viszszahatás ártott legtöbbet a székelységnek s a helyzet komoly számbavételénél ma is ez tűnik fel a legnagyobb bajnak. Ez akadálya egyfelől az egyetértésnek, a családok közötti benső viszonynak és az ősi földhöz való szilárd ragaszkodásnak. Aki csak felületesen vizsgálja a székely bajokat, az nem is reflektál a mondottakra, pedig ezek annyira fontosak, hogy azok elenyésztetése nélkül alig lehet biztos lépést tenni előre. A századok hosszú során át a magyar királyok gondoskodtak arról, hogy maguknak jó hadakozó katonákat neveljenek, ámde arra egyik sem törekedett, hogy fejleszsze a székely városokat és bármily utón előmozdítsa a közvagyonosodást. A kiváltságok nem voltak olyan természetűek, hogy ezek által a nép jólétre vergődhetett volna. Inkább a rangkorságot és nagyravágyást növelték. A német elem kiváltságai sokkal reálisabb alapon nyugodtak, amiből az következett, hogy ők lettek kizárólagos alapítói, fentartói és fejlesztői a városoknak. A vagyon és