Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam. 9íZ • -(ISZTI Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csikí-utcza Naiz Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-mzVény-társulat hová az előfizetési pénzek és érdítészk bér-mentesen küldendők. tíkía)----------------------------@arS Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1888. január 1.1. szám. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 60 kr. Nii-eletmények dija,: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Raţiona: Q, Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő.c si-'t/i Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik.-Szeredában T. Nagy Imre társ- szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. t£k3--esítd A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. — decz. 24. Most öt éve, hogy a „Székely Nemzet“ megkezdte pályafutását. Nagy reményeket nem főztünk akkor vállalatunk sikeréhez, mert előttünk állottak a központtól távol eső vidéki hírlapok szomorú példái. S íme, a „Székely Nemzet“ ma mégis abban a szerencsés helyzetben van, hogy előfizetői szives támogatása folytán hatodik évfolyamára hirdethet előfizetést. Hálával említjük fel. előfizetőink lankadatlan támogatását a hatodik évfolyam küszöbén s kérjük a régi viszony szives folytatását jövőre is. A vidéki lapok szerkesztésével és kiadásával járó nehézségek teljes tudatában nem tettünk soha be nem válthatatlan ígéreteket, de ígértünk komoly munkát a székelység érdekében s azt be is váltottuk. Nagy, nehéz idők borúja tűnik fel a politikai láthatáron : ki tudja mikor és minő arányban fogja áldozatra szólítani a haza Székelyföldünk lakosait is. Minket ott talál a haza védelme a legelsők között , ott fog találni a legutolsók sorában. De hogy ez a népfaj a haza keleti őrszemén erős támasztó oszlopa legyen államnak és trónnak , ahhoz kultúrái és közgazdasági kifejlődés kell. Ahhoz társadalmi és politikai tényezők összműködése válik szükségessé a Székelyföldön , de ehhez a székelyek életfeltételeinek teljes felismerése is szükséges. Azért írtunk s azért fogunk írni ezután is, hogy a székelyek érdekközösségét az államalkotó többi elemekével kimutathassuk. Hogy a székelyek ügye iránt az érdeklődést felszínen tarthassuk. Ez lesz a mi munkánk feladata. Ebben kérünk támogatást jövőre is, munkatársainktól, lapunk barátaitól s szíves előfizetőinktől. A „Székely Nemzet“ iránya tehát nem változik. Azon kiváló erők, melyek lapunk körül csoportosultak, lehetővé teszik, hogy jó lapot adjunk olvasóink kezébe. Vezérczikkeink, társadalmi, közgazdasági irányczikkeink a hazai legjelesebb írók tollából jönnek a „Székely Nemzet“ olvasói elé. Tárczaczikkeink kellemesen szórakoztató olvasmányokul szolgálnak. 136 távirati közleményeinkkel az összes lapokat megelőzzük. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára: egész évre 10 frt fél évre 5 frt negyed évre 2 frt 50 fr. Az előfizetési pénz postautalványnyal a kiadóhivatalhoz küldendő. A szerkesztőség. 1888. decz. 31. „Idő, szárnyadnak még egy csattanása s a jelen év is sírban szendereg ! “............ Néhány óra múlva temetünk , behantoljuk az óesztendőt, hogy üdvözölhessük az újév születését. Ma, midőn oly zavart a legvilágosabban ítélő agy is, nem sok jót várunk az új esztendőtől. Halálkiáltás süvít végig a levegőn, minden óra egy-egy óriási katasztrófa szülője lehet. Nem bizonyos a jövendőnek egyetlen pillanata sem. S nem tudja senki Európában, mire ébred föl hajnali álmából. S ebben a megsemmisítő bizonytalanságban is erősen él bennünk a remény, hogy a beálló újév nem lesz a háborúk esztendeje. Hogy letelik ez az esztendő is a többiek után békességben, csendességben. Igaz, ez az állig felfegyverkezett béke csak előkészület a nagy vérontásra, egy óriási háború dühöngéseire. De hát addig, amíg előkészülünk csupán, még mindig békében élünk. Sok jót nem várunk az 1888-ik esztendőtől, s mégis üdvözöljük az újévet. A pohár vízben kerekedett vihar, melyet az irántunk jóindulatú német sajtó támasztott és vadon felkorbácsolt, a karácsonyi ünnepek alatt lecsillapult és mindazon sokféle szalagférgek, melyek szemlélődő létezésükből felriasztatván, aggasztó nyugtalanságban kergetőztek, ismét szokott nyugalmukra tértek és a természet törvényei szerint való fejlődésünknek korábbi boldog gondtalanságában ismét tovább vegetálhatnak. Minden nyugodt, minden egy boldog béke reményeibe burkolódzik ; az általános csendet csak itt-ott zavarja egy-egy időjós béka, melynek tagjaiba ment az elvonult vihar villamossága és ideges rángatódzások közt kurutyolja tovább anakronisztikus dalát az elkerülhetetlen babánatról. Ha egy ily varangy az ő mocsárparadicsomából, a megkedvelt iszapban való tunya pislákolásából felijesztetik, nem egykönynyen lehet őt lecsendesíteni és magához téríteni. Dőre aggodalma szerencsére nem ragályos. A nagy közönség többé nem ad sokat az időjárásokra és szerencsétlenséget hirdető prófétákra. Valamint a karácsony szentsége és öszhangja békétlen viszályok által megzavarva nem lett, Istennek a magas egekben dicsőség, embereknek a földön békesség adatott, azonképpen köszönt be az újév is a nem veszélyeztetett béke auspicziumai alatt. Az inkább jóhiszemű, mint az éleselméjű kombinácziók, melyek uralkodóházunk majd az egyik, majd a másik előkelő tagjának a czárhoz Pétervárra leendő küldetése felől felmerültek, teljesen üres koholmányokon alapulnak bár , mindazonáltal az orosz birodalomhoz való viszonyaink barátságos jobbulása kecsegtet bennünket, habár ez csak a szokásos diplomácziai után egyengettetik is és az említett kombinácziók minden bizonynyal nemcsak a béke fentartása és biztosítása iránt általánosan érzett óhajt fejezik ki, hanem a mindnyájunk lelkében élő reményt is az iránt, hogy ez óhaj teljesedni fog. A főherczegekkel a fáma uszályhordozói az adott alkalomból kissé nagyon is könnyedén ugrándoztak. Hogy a czár egy társalgás alkalmával odavetőleg megjegyezte, hogy Károly Lajos főherczeg a nyáron Gacsillát igen csinosnak találta és ha téli pompájában látná, alkalmasint még jobban tetszenek neki, elég volt a jelen kor történelmének szövőszékén illő önkénytes takácsoknak arra, hogy abból a főherczegnek külön békemisszióban leendő pétervári utazását szőjjék. Más kérész politikusok éppen az agg Albrecht főherczeget akarják a kedvelt téli tartózkodási hely számára az enyhe levegőjű Areából kiragadni és őt minden izgalom nélkül a Newa mellé küldeni ebben a szibériai hidegben. Mindez kandiság bár, kissé tapintatlan is, de még mindig feltehető. De az már éppen bohóság, amit a mindent és mit sem tudó jelenkori augurok a szellemdús János főherczeg tiszteletreméltó, komoly személyével elkövetnek. Először Páris titokzatosságait regényességben fölülmúló legendakört szőnek a fenséges úr körül, aztán az északi császár udvarába vonultatják őt, hogy ott a czár kegyét kiesdekelje Ferdinánd fejedelem részére. Ez már nem kalandos többé, hanem egyenesen botor. Ferdinánd fejedelem János főherczegnek mindenkor idegen volt s meglehetősen közömbös, sőt, ha nem csalódunk, ugyanazon lapok, melyek ma János főherczegről a Koburg érdekében vállalt providencziális küldetést költik, voltak azok, melyek nem tudtak elég terjedelmesen és malicziózusan regélni bizonyos — természetesen koholt — történetecskéket arról, hogy a főherczeg mily kicsinylőleg vélekedik Ferdinánd képessége felől s hogy e tekintetben mily kevéssé tartózkodó. Azonban mindezen együgyü botorságok, melyek még rosszul is készitvék, nem akadályozzák azt, hogy mérvadó helyről az egyenes és azért legrövidebb, a czélhoz leggyorsabban vezető úton állandóan és következetesen működjenek Gacsina teljes paczifikálásán. A haldokló esztendő utolsó óráiban nem ütnek szükségtelen lármát s az ismert agóniát tekintve, csendesen és óvatosan lépkednek. Az ó év nyugodtan hal meg s az uj vidám békében jön világra. Nem lesz megzavarva újévi ünneplésünk csendessége. S a boldog újévet teljes jó reménységgel kívánjuk meg a „Székely Nemzet“ olvasóinak. (im): „ Bécsből sürgönyzik a „Pester Correspondenz“-nek, hogy ott azon hitben vannak, miszerint a görög-nem-egyesültek karácsonyára a czárnak egy tüntető békenyilatkozatát várhatják. Oroszországot illetőleg Berlinből is örvendetes tudósítások érkeztek. Béke - és hadikészületek. A Timesnek Pétervárról azt sürgönyzik, hogy az osztrák-magyar külügyi hivatal azon biztosítást adta a pétervári kabinetnek, hogy Galicziábak nem fogja a hadikészülődéseket folytatni s nem fog oda csapatokat küldeni. Ezt azonban azon feltételhez kötötte, hogy Oroszország szintén be fogja szüntetni készülődéseit a határ mentén. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, az a Times levelezője szerint akkor fog eldőlni, ha a czár e héten Gacsinában Giersnek és a többi minisztereknek heti jelentéseit veszi át. Ugyanazon levelező az orosz kormány egyik kiváló tagjától azon értesítést nyerte, hogy Schweinitz gróf a leghatározottabb békebiztositásokat nyilvánította Bismarck herczeg részéről s azt jelentette ki az orosz külügyminiszter előtt, hogy a német kormány Oroszország irányában a legbarátságosabb hangulatban van. Az orosz kormánykörökben ezzel kapcsolatban azon nézet van elterjedve, hogy Oroszország folytatni fogja az osztrák-magyar határok mentén hadi készülődéseit. A fővárosból. — Magyar diszitő szül. — A bodzai kincsről. — Budapest, decz. 29. (—s—ő ) Az országos régészeti és embertani társulat decz. 27-ki ülése a legérdekesebbek közé tartozott. Bő programmjának mindenik pontja sok tanulságos és becses anyagot tárgyalt s minthogy ezek a Székelyföldet is érdeklik, mert az szolgáltatta az alapot: helyén levő, hogy a „Székely Nemzet“ ismertesse. A magyar díszitő styl tanulmányozóinak egyik buzgó munkása, a magyar népies diszitő modornál és a magyar renaissance-diszitményekről értekezett. Huszka József tanár, mintegy kivonatát adta nemrég megjelent ornamentikai műve folytatásának, melynek első része elismeréssel találkozott. Sokkal nagyobb az általa évek óta, gondosan kivitt rajzokban és festésekben össszegyűjtött anyagnak tömege, hogysem futtában csak áttekinthető is volna. Értekezése is inkább csak a rendszerezésre terjedhetett ki, mint detaillírozásra. S hogy kellően méltatni lehessen munkásságát , ahol a bírálónak is némileg bele kell hogy élje magát az ő gondolkozásába. S megismerve a nép viseleteit, bútorzatát, építkezési modorát és mindazt a sok eredetiséget, mely oly sokáig kerülte ki az elkényesedett szem figyelmét: tisztultás) fog kijegeczedni egy eredeti ízlés, nemzeti sajátos jellegével. Czifra szűr, suba, bútor, kapu, fejfa, bokáji csempe, hímzés, varrás, most még csak kápráztatta a kézről-kézre adott rajzok figyelmes szemlélőit, de ezen túlesve fejlődhetik ki majd a törekvés, hogy a szép és jól alkalmazható, nemzeties zamatú díszítések foglaljanak tért a divatos, de gyakran kevésbbé szépek előtt. S ebbe az irányba már bele is zökkentünk; kár volna tovább nem haladni azon. Értekező tetszéssel fogadott nézeteinek megvalósulását nem kevésbbé óhajtjuk, mint ő maga s bizton várható egy hatalmas lendület, mihelyt műve folytatásának bemutatott roppant bő anyaga is át lesz adva a nyilvánosságnak. S ha egy saját óhajtásához mi is hozzájáruljunk , ne mellőzzön művében egész terjedelemben az építészetre vonatkozó egyetlen részletet sem, mert bizony nem kevésbbé érdekesek azok, mint bármely hímzés. *■ Most pedig hallgassuk meg a többi ismert vélemények után, hogy mi sorsa lehetett a nagyhitre vergődött „bodzas kincsnek.“ A krasznai aranyrudakról értekezett dr. Fröhlich Róbert tanár. Ez a ritka lelet már is egy kis irodalmat teremtett s előreláthatólag még nagyon sokat fognak foglalkozni vele a régészek és érdeklődők. Története eléggé ismeretes, épen a lapok utján létetett először említés a bodzai kincsről, melyből négy rúdnak galvanoplasztikai másolatát mutatja be értekező. Fröhlich értekezése közönségünknek az előzmények után kétszeresen érdekes lehet, annál is inkább, mert értékét emeli, hogy e lelet a maga nemében unikum. Több az ókorból nem ismeretes. Ezért a régész is érdekkel kutathat. A rudakon levő SIRM, vagy a sirmiumi pénzverdének, vagy magának a városnak lehet a bélyege. Ez a bélyeg, valamint a másik : a PRO (curator) azt bizonyíthatná, hogy a pénzverőből kerültek ki, a procurator monoae(arum) ellenőrzése mellett. De ez a feltétel nem lehet helyes, mert a pénzverőben forgalomban levő pénzt és nem rudat vernek s nem is magyarázható ki, hogy miért vertek volna ott aranyat bizonyos esetben rudalakban. Azt is lehetne gondolni, hogy a rudakat az aranybányából küldötték be, esetleg beváltás végett; de ekkor — a 4. század második felében — római aranybánya már nem volt többé, mert Aurelián a bányákat is átengedte a barbároknak. Más római aranybányák pedig nem küldötték volna aranyukat épen Sirmiumba, hanem vagy Konstantinopoliszba, vagy pedig Angliába, illetőleg Rómába a pénzverőbe. A bélyegektől eltekintve, magát a formát tartva szem előtt, e rudak a bányában készültek és úgy küldettek Sirmiumba. De ekkor nem volna rajtuk a SIRM. felirat. Tehát a rudak Sirmium városban készíttettek. Hogy mi ezeiből, arra régészeti adatok nincsenek, de tájékozást nyújthatnak talán a császári konstitucziók. Nagy Konstantin tudvalevőleg nagy gondot fordított a pénzügyre és megengedte többek között azt, hogy az adót pénz helyett tiszta aranyban, obrizában is lehessen fizetni. Egyik bélyegen rajta is van az OBR.I. Amit Konstantin megengedett, azt Valentinianus törvényre emelte. Az ilyen aranyat aztán beolvasztották és csakis a talált tiszta aranyat fogadták el, vagyis annyi értéket számítottak be. Konstantin alatt egy libra (font) arany 72 aranypénzzel egyenlő értékű, így rendeli el Valentinján is. S nemcsak nagyobb értékben fogadták el, hanem szegényebb is fizethetett tiszt aranynyal. Hogy ez a szokás megmaradt, annak bizonyítéka, hogy a konstitucziókban későbben sem aranypénzben (solidus), hanem 1ibrákban, fontokban rótták ki a büntetést.