Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-01-02 / 1. szám
VIII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1890. január 1.1.szám. Sitiit idJKS* Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jótai-nyomda-részlén Marsula! ! SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árs helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. * Csikmegye részére; szerkesztőségi kiadóhivatal Ceik-Szeredstb&Dr. Naczy Imre társszerkesztő lakásán (kodd-utcza, saját ház) hová Ceikmegyében a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részért: társszerkesztő Nyílttér sora 16 kr. hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. hovári filamén piánk ét illitlénk bérmentesen küldendők. 7UK®-2 Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva u. p. 87.-Udvar- ^ hely) hová Udvarhelymegyéből a ^ lapot érdeklő közrem, küldendők, SÍK®------------------------- A „Székely Nemzet.“ S.-Szentgyörgy, decz. 31. Nyolczadik esztendőre kezdi meg pályafutását ez a lap, a mely homlokán a „Székely Nemzet“ nevet viseli. Hét esztendő lefolyása alatt egyetlen irányeszméje volt ennek a lapnak : a székely érdekek védelme. Olvasóinknak volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy ez az irányeszme nem csalétek gyanánt szerepelt a mi munkakörünkben , meggyőződött e lapok olvasói közül mindenki, hogy a székely érdekek Védelme nem prenumeráns-fogó frázis volt, hanem határozott ezél, amiért küzdeni, tenni, szólni és írni soha meg nem szűntünk. Nem magunk mondjuk, elismert dolog, hogy a székelyek közös érdekei az általános hazai érdekek keretében, a Székely Nemzet hasábjairól keltették fel azt a megérdemlett rokonszenvet, amelylyel fontosabb kultúrát, közgazdasági vagy ipari és kereskedelmi kérdéseinket most már a haza minden részében fogadják. A czél, melynek megvalósításán fáradozunk, hovatovább közeledik felénk s a Székelyföldnek immár nem lesz ismeretlen többé egyetlen szöglete sem, amely anyagot szolgáltathat a régóta figyelmen kívül maradt hazarész érdekeinek kifejlesztéséhez. Van bizonyos látható sikere hát ennek a hét esztendei munkának. Olyan sikere, amely alapvető eredménynek is beválik a székely viszonyok reformálása nagy fontosságú kérdésénél. S ebben a szép sikerben legtöbb rész illeti a Székely Nemzet t. munkatársait. Övék az érdem, hogy a Székelyföldnek nagyobb eredményekre munkáló sajtója van. T. munkatársainkat illeti köszönő szavunk hálája, mikor a nyolcadik esztendő küszöbén visszapillantunk az elért sikerekre. A „Székely Nemzet“ elvárhatatlan házibarátja lett a székely olvasóközönségnek. Igyekezni fogunk, hogy ez a tiszteletre méltó bizalmas viszony a lap tartalmas és időszerű közleményei által jövőre még bensőbbé nőjje ki magát közöttünk. Épen azért kérjük lapunk t. előfizetőit és jóbarátait: terjeszszék a Székely Nemzetet becses körükben. Mi nem magunknak, a székelyek közös érdekeinek kérjük a támogatást. A lap iránya nem fog változni. A mi igyekezetünk és kitartó munkásságunk sem fog lankadni. Ha szükség volt a magyar haza véghatárain, a magyar állam őrszemein éber vigyázó szemekre, most kétszeresen szükség lesz. Jöjjenek, lapunk, munkatársai és jóbarátai, segítsenek nekünk ebben a nagyérdekű és messzeható munkában. Egyetlen sor, egyetlen szó, vagy a legcsekélyebb jóindulat, mely elhivatásunkban támogatást nyújt, hálára kötelez bennünket. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára a lap homlokán olvasható. S mennyi vágyat támaszt az új esztendő. Mennyi sok szép ábrándnak ringatja bölcsőjét az újév hajnala, hogy legyen minek elmúlnia ismét nyomtalanul, hogy legyen a mi széthulljon idők folyamában és eltemetkezzék az enyészet ölébe. Hanem azért nem adunk fel a reménységgel. Hittel és teljes bizalommal lépjük át az új esztendő küszöbét. Mert az államok életében nagy, jelentős helyet foglal el az egyének élete. S ez az élet a küzdelmek folytonos lánczolata, amelynek első és utolsó kapcsoló szeme a kötelesség. Az állampolgár kötelessége egy és ugyanazon feltételeken alapul az egyén kötelességével. Aki önmaga iránt, saját egyéni léte iránt reményeket táplál, bele kell azokat olvasztania az állam érdekeibe. Oda kell beillesztenie saját magát az államélet keretébe. Az állampolgár csak az állam feltételei között oldhatja meg saját egyénisége feladatát. Egyik az ok, másik az okozat. Egyik az önczél, másik a végczél. S az egyéni életnek ez a körfutása soha sem ér véget. A kötelességek uj meg új alakban, más és más változatban ismétlődnek, a miket örökül kaptunk ősapáinktól és örökül hagyjuk dédunokáinknak. S ma, midőn egy uj esztendő küszöbén föltárul előttünk ismét az egyéni élet feltételeit képező kötelességek széles mezője, újból és újból felcsillan a remény sugara, hogy nem fogunk áldástalan munkát végezni. Hogy ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt, valahára biztosan termő talaja lesz a kulturális, közgazdasági és ipari emelkedésnek. Ma még csak puhítjuk, készítjük ezt a talajt, de a talajművelés titkát bírjuk már s van reményünk, hogy be is végezzük a nagyfontosságú, sok áldással járó munka legapróbb részleteit is. Ma a szabadelvű párt régi szokás szerint s talán az eddigieknél is több melegséggel és bizalommal kifejezi azt az összetartást és ragaszkodást, melyet ama nagy feladatok keretében egymás iránt s legfőképpen pedig a szabadelvű kormány elnöke és vezére iránt érez. Kifejezője lesz az újévi üdvözlet annak az elismerésnek, melyet a nemzet elfogulatlan nagy többsége Tisza Kálmán miniszterelnök messzeható s mindenekfelett hazafias politikájával szemben el nem titkolhat. Nekünk, kik ezt a programmot hirdetni, saját erőnkkel, ha szükség van rá, védelmezni eddig sem szűntünk meg, az újév hajnalán jól esik a nemzet bizalmát a párt vezérlő eszméi iránt látni és megújhodva életre kelni. Mert a személy ellen indított harcz Házban és sajtóban hovatovább fenyegetőbb alakot kezd ölteni. A szenvedély hullámait mesterséges utakon dagasztani jelszóul írta fel a túlsó párt s főként az egyesült ellenzék szomorú programmjára. Azt a herosztratesi munkát, melyre vállalkozott, saját ígérete szerint be akarja fejezni minden áron, minden eszközökkel. A szabadelvű pártnak összes hazafias nyugalmára lesz szükség az ilyen hadüzenet alatt. Egész önmérsékletére és teljes higgadtságára szüksége lesz a pártnak, hogy a felkorbácsolt szenvedélyekkel vagy a tűz szándékos gyújtogatóival szemben megőrizze a nemzet és parlament becsületét. Nekünk a múlt fényes tanúságul szolgál arra nézve, hogy a szabadelvű, párt kötelességének magaslatán áll s biztosítást nyújt a lefolyt esztendő arra nézve is, hogy erről a magaslatról nem fog leszállani az apró-cseprő lármás elemek kedvéért. S mert teljes jó reménynyel és megnyugvással nézünk a haza sorsát intéző párt jövő évi munkájának sikere elé, örömmel kívánjuk meg olvasóinknak a boldog újévet. B. N. : Az újévi tisztelgés Tiszánál. Mint a Montagszeruenek Budapestről távírják, ott nagy érdeklődéssel várták a szabadelvű párt újévi üdvözlését Tisza Kálmánnál, mert jól értesült körökben azt beszélik, hogy úgy báró Huszárnak üdvözlő beszéde, valamint Tiszának válasza erélyes nyilatkozatokat fog tartalmazni , melyek hangsúlyozni fogják ama szenzácziós hírek alaptalanságát, melyeket utóbbi időben szakadatlanul terjesztettek a kabinetben beállott szakadásról, Tisza lemondási szándékáról s a szabadelvű párt ziláltságáról. Az újévi üdvözlet után a politikai helyzet teljesen tisztázott lesz. A román képviselőház szerencsésen befejezte a fölirati vitát. A vita Lahováry külügyminiszter és Cogolniceanu fölszólalásaival ért véget. A kormány 36 szónyi majoritást kapott, amennyiben 87-en szavaztak a fölirati javaslat mellett és 51-en ellene. Miután a kormány újabban a szenátusban is tudott magának többséget szerezni, remélni lehet, hogy legalább egyelőre megfékezi azokat a frakciókat, amelyek örökké zavarok és válságok előidézésén dolgoznak. A Manu-kabinet a felirati vitánál kivívott sikereire támaszkodva mehet bele a Bratiano-kormány tagjainak vád alá helyezését kérő indítvány fölött valószínűleg nemsokára meginduló veszedelmes vitába. Erejének próbáját ezzel az alkalommal fogja megállani, mert a különben is laza pártkötelékek akkor alighanem mind szétszakadnak. Az a kérdés, képes lesz-e a Mann-kabinet ennek az általános debandadónak közepette maga köré csoportosítani valami számottevő pártot ? A „Székely Nemzet“ szerkesztősége. 1890. — decz. 31. Uj esztendő. Mennyi vágyat temet el ez a szó. El nem ért vágyak, be nem teljesült álmok egész özöne hull ma sírjába. Olyanok, amikhez egész életczélok fűződtek, amikben egy-egy egész emberélet feladata nyert volna testet. Hova lettek ? Merre tűntek ? ki tudná azt megmondani. Mind eloszlott mint a buborék, széthullott mint a pergő harmat. Hire sincs, nyoma sincs azok közül ma már egynek sem. Nem maradt egyéb belőlünk, mit egy-egy vigasztalan bánat, a csalódott remény jó keserű bánata, vagy egy-egy mély seb, a mit az idő kegyetlen kézzel ütött, de a mit be nem gyógyít az idő Süllőkul _ A székelyek kitelepítése. C s i k-S z e r e d a, decz. 30. Évtizedek óta napirenden van ez a kérdés. Hosszas időn keresztül kivándorlás megakadályozása czimen folyt sok tinta él az érdekében. Már ezen a czimen is igen sok pro és kontra észrevételt provokált s hozott felszínre sok alapos eszmét s még több alaptalan föltevést. Ki a kérdés körül felhozottakat higgadtan bírálta, azt találta mindig, hogy több bennük az idealizmus, mint a praktikus. Különösen azok, kik a székely kivándorlást, mint ilyent fogták fel, tévedtek legtöbbször az idealizmus terére, mert abban, hogy a Székelyföldnek Oláhországgal határos részeiből a munkásosztály időnként a szomszéd országba megy, munkakereset czéljából, egyenesen kivándorlást láttak és látnak. E lapok hasábjain nagyon gyakran megfordult ez a kérdés, azért nem is szándékoztam ezúttal azzal foglalkozni, hogy van-e tulajdonképen székely kivándorlás vagy nincs, hanem néhány sorban hozzá akarok szólni azon kérdéshez, melylyel újabban az Emke foglalkozik, t. i. a székelyek kitelepítéséhez. A kitelepítés eszméjét természetesen a kivándorlástól való megmentés eszméje hozta életre. Azért azok, akik a székelyt ki akarják telepíteni feltétlenül hisznek a kivándorlásban, mert hiszen aki preskribálja az orvosságot, vagy aki azt beveszi, az maga is hiszi a betegséget, vagy azért, mert érzi, vagy azért, mert elhitették vele. Kuun Kocsárd a nemes gróf kétszázötvenezer forintot érő vagyonát ajándékozta az Emkének azon czélra, hogy azon a székelyek kitelepítését eszközölje. Az Emkének külön szakosztálya foglalkozik a kérdés megoldásával, miből önként következik, hogy mi székelyek a lehető legnagyobb várakozással várjuk azon szakosztály megállapodásait és intézkedéseit. Hogy hol fog az kezdődni és minő módon kiséreltetik meg a czél kivitele, ez ha nem is rejtély, de mindenesetre elég az érdeklődésnek, sőt némi részben a kíváncsiságnak felfokozására. Nem lehet tudni, várjon hát tulajdonképen melyik osztályát szándékoznak a székelyeknek kitelepíteni ? A valóságos napszámos osztályt-e, a legszegényebb birtokos osztályt-e, az adósságok miatt tönkrement gazdákat-e, iparosokat-e, vagy vegyesen minden elemből ? Mert annyit előre is meg lehet jósolni, hogy minden rendű és rangú osztályából a székelységnek fog akadni vállalkozó ha kell ezer számra, akik hajlandók lesznek az újság ingerével biró kitelepedésre, különösen, ha a birtokba adandó fekvőségek egyelőre előnyösnek ígérkező jelzálog törlesztések alakjában adatnak. Itthon pénzzé teszik a mijök van s ennek csábitó hatása alatt szívesen vándorolnak az új hazába. Hogy ott aztán egészen új viszonyok és egészen szokatlan körülmények között vájjon mi lesz velük, azzal egyelőre nem is sokat fognak törődni. Eház vállalkozó hát elég, azt előre meg lehet jósolni, mert ilyen ügyekben a vállalkozási szellem a székely ember vérében van. De ha bármennyire akarják is kerülni e kérdés feszegetésénél a tulajdonképeni indító ok szőnyegre hozatalát, mégsem lehet kitérni előle s mégis csak azon kérdés hatol előtérbe, hogy valóban csakugyan ki kell-e a székelyeket valahova telepíteni és várjon miért ? E kérdésre az én egyszerű és határozott feleletem az, hogy a székelyek kitelepítésére ez idő szerint semmi szükség. Nem indokolja azt egyetlen hajszálnyi érdek, sem nemzetgazdasági, sem társadalmi, sem politikai, sem közgazdasági, sem ipari, sem kereskedelmi téren. Ez az én meggyőződésem, melyre az elhatározást nem statisztikai adatok hideg egybevetése és számszerű mérlegelése, hanem évtizedek óta a gyakorlati tapasztalat s a körülményeknek és állapotoknak figyelmes szemmeltartása érlelte meg. Ha tévedek, az is emberi dolog, de mentségemre szolgál az, hogy meggyőződésből beszélek. Megkísérlem igazolni magamat. Nem választom külön közgazdasági, politikai, ipari stb. okaimat, mit a kérdés körül hamarjában felhozni akarok, mert azzal igen messze nyúlna e pár sor, mit e kérdésben mondani akarok. Közfelfogás szerint, állami vagy társadalmi közbelépéssel való kitelepítésnek ott és akkor van helye, ha valamely vidék népessége a megélhetését képező tényezőkhez aránylag annyira elszaporodott, hogy azon a téren sem a meglevő intézményekkel, sem új intézmények meghonosításával tovább meg nem férhet és meg nem élhet. Az ezen okon kívül eső kitelepítési szándék lehet igen szép, igen hazafias, igen dicső az illúzióban, de semmi alapot nem ad a gyakorlatban. A Székelyföldön a lélekszám aránya a lakott föld területének arányához képest még távolról sem követeli a kitelepítés szükségét, még akkor sem, ha pusztán a statisztika számait veszszük is irányadóknak. Ha például Csíkvármegye területét viszonyítjuk a lakosság számához, mégpedig úgy, hogy kerek számban 120.000 lakost veszünk alapul — amennyi pedig ez idő szerint még nincs — akkor is úgy találjuk, hogy egy lélekre a területből mintegy 7 hold esik, melyből igaz, hogy mintegy 3 hold erdő, de 4 hold művelés alatt álló föld vagy legelő. Ha már most legalsó számítás szerint egy családot csak három tagból számítunk, akkor is 21 hold föld esik átlag egy családra. Hol van hát itt a kitelepítés szüksége csak ezen egy szempont figyelembe vétele mellett is ? De tegyük félre a statisztikát s nézzük meg a nép életmódját. Ne tekintsük a kisbirtokos osztályt, hanem vegyük alapul a napszámosokat. Napi keresményéből tisztességesen ruházkodik, részint a maga szőtte és fonta kelmékkel, sőt mint látjuk, eléggé kitelik neki arra is, hogy a ruházkodásban nem ritkán fényűzést is gyakoroljon s bolti czikkeket vásároljon. Egy csíki férfi napszámos tavasztól kezdve