Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-01-03 / 1. szám

XIV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, péntek, 1896. január 3. 1. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Kép iítenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton ■»««I Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sexntyörgy. Alsó-sétatér 535. szám. KOT*­I a lap szellemi részét illető köslem­ények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem­­ fogadtatnak el. ElőF­otesi ár : helyben házhoz hordta vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 6 h­t — kr. Negyedévre . . 2 frt 60 kr. Hir­detményvtk 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért Bélyegdijért külön 80 kr. 6 kr. ^2.. Kiadóhivatal: J­ókai-nyomda-részvény-társulat hova a ilogib­ili péntik is íltbilinik bérmentesen küldendők. Reklamécziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. --------------------------- Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELI NEMZET“ calinQ politikai és társadalmi lapra A „Székely Nemet" megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szomba­ton reggel egy nagy íven, Sz­üV­i­ h­onnténi melléklettel Előfizetési ára : egész évre . 10 frt félévre . . 5 frt negyedévre . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legezélszer.'lbb postai utalvá­­nyokkal k­ü­ldmi. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyer­ekr­ek 5 előfizetés után tisztelet példány­nyal szolgálunk. Kérjük az­­előfizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem n­yom­attathatunik. A JOKAI-HYOMDA-VÉSZVItHY-TAHSOLAT, mint a „Székely Nemzet“ ki adótulaj­ lonosa.­ ­ Az ezredik esztendő. — jan. 3. Az uj esztendő első napjával megkezdte Magyarország ama ünnepségek esztendejét, amelyeket államisága ezeréves fennállása alkalmából magasztosan, nagyszerűen meg­ülni készül. Ez év első napjának hajnalán az egész országban mindenütt megszólaltak a fel­szentelt harangok s hirdették az ezre­dik év virradtát és békülésre, testvéri­ségre, közös alkotásra, közös működésre ■hívták fel a haza polgárait. Immár 1000 esztendővel ezelőtt lépett közös frigyre Magyarország hét vezére és véráldozattal szentelte meg e szövetséget, amely ezer évre biztosította ez állam és e nemzet fennállását. Nem írott és megpecsételt szer­ződés volt ez, melyen a hagyomány és a fel­fogás rágódik s ide-oda magyaráz, hanem szívélyes, testvéri megegyezés, melyet atyá­ink tőreikkel írtak saját testükbe s melyet vérükkel pecsételtek meg. És midőn a mai napon e szerződés óta az ezredik év visszatér s midőn ezt a magyar nemzet az ősökhöz méltó íródon megünnepelni készül , a főérdem érte azo­kat a vezéreket illeti, a­kik a szerződést kötötték és azokat az utódokat, akik apáik szerződését híven betartották. Ama meg­hódított országból egy hatalmas állam fej­lődött, ama véráldozatból egy nagy és ha­talmas nemzet származott. A kereszténység sziklabástyája, Európa védője a török seregek ellen. Erős vár a Kelettel szemben és­ felvevőképes, vendég­­szerető palotája a nyugati czivilizácziónak. Szabad, büszke, lovagias nép, amely vér­rel és kitartással, bátorság- és elhatáro­zottsággal vívta ki barátainak és ellensé­geinek elismerését és irigységét. Szabad intézményeire büszkén, soha egy hajszálnyit sem adott fel Magyarország a jogaiból, önrendelkezési jogát a legválságosabb hely­zetben megvédelmezte s minden múlandó­ság közepette biztosította fennállását. A nagy, a büszke, a lovagias magyar nemzet, melyet mint a nap és a rózsa pompáját, csak önmagával lehet összehasonlítani. Egy európai nemzet sem állhat melléje, mint egyenjogú, egy nemzet sem írta be véres betűkkel ezeréves történetét az örökkéva­lóság könyvébe és tett­e mellett a czivili­zácziónak, a hitnek, az emberiségnek, a haladásnak oly szolgálatokat, mint a magyar. A hit szabadsága, a vallási és a nem­zetiségi türelem sehol sem nyilvánult oly módon, mint a magyar nemzetnél. És egy nemzet legritkább ünnepi esztendejének virradatán a politikai intoleranczia, a po­litikai türelmetlenség busít bennünket. Az szomorít, hogy vannak magyarok, akik ez ünnepélyeken való részvételüket feltételek­hez kötik, sőt teljes távolmaradást, pasz­­szivitást hirdetnek. Tehát nem mindnyájunk számára, a politikai meggyőződés különbözősége nél­kül, alapította volna Árpád a magyar ál­lamot ? Nem mindnyájunk nevében kötöt­ték ezer év előtt a vitéz vezérek a vér­szerződést ? Az ezeréves történelem nem­­ közös javunk s nem képezi közös büszke­ségünket ? És az első évezred nem közös tanulság mindnyájunk számára ? Örömnek,­­ büszkeségnek, ünnepnek nem kell közös­nek lennie ?­­ Az a magyar, akinek szive nem ver , hangosabban, ha nemzetének ezeréves fenn­­nállására gondol, nem méltó e nemes és büszke névre, nem méltó elődeinek szent véráldozatára. Az a magyar, aki ez öröm­ünnep alkalmával busán és kedvetlenül­­ elfordul ünneplő nemzetétől, az sárga irigy­­i­séggel van tele, mely érzéketlenné teszi­­ őt a saját nemzete iránt. Aki ma nagy , nemzetével érző magyar, az nem fogja be­­­­födni arczát s nem fogja hamuval behin­­t­­eni fejét. Hét politikai párt vagytok az ország­ban : a szabadelvű párt, a pártonkivüliek,­­ a kilépettek, a nemzeti párt és a függet­lenségi párt három — Eötvös, Justh és­­ Ugrón — töredéke. Heten voltak a nem­­-­­zet vezérei is ezer év előtt, akik vérükkel i­s biztosították a haza fennállását, boldogu­­­­lását, virulását. Nos tehát, álljatok össze e nemzet­­ ezeréves fennállása alkalmával, hogy kö­­z­­ösen örvendezzetek népetekkel s közösen­­ üljetek ünnepet az évek második ezerének­­ kezdetén. Legyetek határkő és mutassátok meg­­ testvéreiteknek és polgártársaitoknak, hogy­­ a haza nagysága, becsülete, büszkesége,­­ jóléte nektek ép úgy a szigetekhez van nőve, mint nekik, hogy közös, örökké a megmásithatlan czélunk szeretett, drága­­ hazánk erősítése, fenmaradásának biztosí­­­­tása : hazánké, amelynek kétezeréves fenn­­­állásához ime most akarják letenni a mai­­ Magyarország és mai vezérei az alapkövet.­­ _ __________________________ _______________ A magyarok eredetéről. Irta : Szentkatolnai Bálint Gábor. Kolozsvár, jan. 1. Meglehet a „Székely Nemzet“ több ol­vasója előtt ismeretlen, hogy az immár elmúlt év folytán a magyar nemzet eredetéről legalább is négyféle tant vagy theóriát eresztettek or­­­szággá Budapestről. Persze, a világra szóló nemzeti ünnep, a millennium közeledvén, nem csodálkozhatni, hogy egyszerre annyian siettek­­ nem újonnan talált bizonyítékok eredményének, közzé­tételével, hanem régibb tanok variáczió­j­­ának kitálalásával. Hogy miféle észfazékokból kerültek ki e theoria-változatok, azt fejtegetni nem szükséges, de­­ annyit mégis meg kell, említem­, hogy a négy szerző közül háromra nézve a magyar nemzet mivolta alig több mint medve- vagy nyúlbőr. Mind a háromnak tanát legjobban s legrö­videbben úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk, hogy mind a három variáczió akadémia­képes, a­mi azt teszi, hogy azokat vallva akárki is lehet a budapesti akadémiának levelező vagy vagy rendes tagja. Ezen akadémia­ képes tan főtételei pedig a következők: 1. A történelem semmi. 2. A nem­zeti hagyomány még kevesebb. 3. A magyar nyelvnek semmi köze a turáni nyelvcsalád 130 milliót tevő nagyobb nemzeteinek régi irodalmi nyelveivel, mert ezek nem férnek el a megbol­dogult csaszlaui nyelvész mester által meghúzott varázskörben. Ilyen elvek mellett az egyik akadémiai fő­iskola szerint a magyar nemzet a legalább is 8 népecskéből álló finn-­ugra népegyvelegnek leg­korcsabb töredéke, a­mely az Ural-hegy szibériai oldalának erdeiből délre vándorolt s ott a török­tatár népektől némi czivilizácziót nyert. A má­sodik vagy török iskola eredeti tana az volt, hogy a turánság 135 milliónyi nem török népei mind semmik, csak a számos törzsében 20 mil­liót tevő török-tatárság minden s hogy ekként a magyar nemzet török-tatár. A török iskola legújabb tana már elismeri, hogy a török határon kívül még finn-ugor elem is létezik, mert a mindenféle elemmel vegyült finn-ugor elem olvasztotta magába a honfoglaló török-tatár nemzetiségű uralkodó elemet. A harmadik tan e kettő variácziója. A negyedik, legutóbbi theoria kivonata az a­mit gróf Zichy Jenő második kaukázusi út­jára indulása előtt közölt a Nemzeti Újságban Ezen tan szerint a magyar nemzet se nem finn, sem nem török-tatár, ha­nem egy önálló keleti nemzet. Minthogy ezen nem akadémia­ képes tant a magyar nemzet eredetéről én magam hirdetem vagy húsz év óta, de nem épen olyan alakban, a­mint az a fönt említett újságban közölve van : azért szántam el magam, hogy a „Székely Nem­zet“ olvasói előtt röviden elmondjam azon tan lényegét, a­melyet a turáni népcsalád legtöbb tagjának látása és azok nyelveinek tanulmányo­zása szült és a melyért 1879-ben a budapesti egyetemet is el kellett hagynom. Ezen tant gróf Széchenyi Béla nagy műve német kiadásának bevezetésében nyelvészetileg körvonalaztam­ és igazoltam s a kaukázusi nyelvekről szóló mű­vemben terjedelmesebben közölni kívánom. Ha volt idő, a­mikor a nádméz édességű görög-dinye, az ízetlen tök, a kigyó-ugorka, a méregkeserű kolokrit-ugorka és a mérges büdös gönye mind egyetlenegy növény volt, úgy az is lehetséges, hogy a föld hátán mindenüvé elszó­ródott emberi nem is egykor csupán egyetlen fajt képezett, persze olyan nyelvvel mint a minő a majmoké. Azonban akárhogy volt is egykor, már régóta különböznek a földlakók egymástól úgy külsőjükre, mint a nyelvben nyilvánuló szel­lemükre nézve is. A föld­lakók által beszélt, kü­lönböző nyelvek száma kétezernél nem kevesebb ; ezeknek családokra való csoportosítása még nem bevégzett tény. A tudomány idáig még csak há­rom vagy négy nyelvcsaládra nézve jutott biz­tosabb megállapodásra, t. i. az árja, sémi, turáni és a tabet-sinai nyelvcsaládokra nézve. E nyelvcsaládok mindegyikét úgy tekinthetni, mint egy-egy nagy fatörzset, a melynek több főága s minden főágnak több mellékága s min­ten mellékágnak több galya vagy oldalhajtása van. De minthogy nyelvcsalád népcsalád nélkül nem létezik, a nyelvek elágazását a népek el­­igazásával egynek kell vennünk. Az árja vagy ado-európai népcsalád számos főágai közül a székely ember is több mellékágat ismer, mert a szászok, a németek, az angolok az árja népcsa­­ád germán főágának mellékágai; az oláhok ss a talánok ugyanazon népcsaládban a latin főág mellékágai, a tótok és bulgárok a szláv főág mellékágai, az örmények az iráni főág sar­jai, míg a czigányok az árja népcsalád hindu főágának mellékágai stb. Ekként az előszámlált népek mind az árja népcsalád tagjai és egymás közt rokonok, de nem testvérileg, mert testvéri rokonság csak ugyanazon főág mellékágai közt van, például: az oláh, tal­án, franczia, spanyol stb. népek a latin főágban egymás közt testvé­rek, hasonlókép a szláv főágban a tót, len­gyel, bulgár, muszka stb. népek szintén testvé­rek, míg a czigány nép az éjszaki hindu népek­kel van testvériségben. A székely ember a sémi népcsaládból is ismer egy főágat és ez Juda utóda, a kit szlá­vosan zsidónak neveznek; ennek egyik testvére az arab. Azon népcsaládot, a melyhez mi tarto­zunk, én több külföldi tudós után turáni­nak nevezem. E népcsalád nagy törzsének is több főága van, a melyek mellékágakra s ezek galyakra vagy sarjakra oszolnak. A turánság főágai szerintem a következők : Tamul tizenkét mellékággal, Nippon vagy elferdítve Japán, Korea eredetileg Kor­je, Mandsu Funguz kettős (csikiasan ikes) ág, Mongol, Török több mellékággal, Hun- Ma­g­y­a­r ikeság, F­i­n­n-j­u­g­r­a ikeság, (nyolcz mellékággal), Szamojéd és több himaláji néptöredék. A hun-magyar ikeság mellékágai: a Székely, Csángó, Palócz, Besenyő, Kun stb., a kik egy­más közt édes testvérek. Hogy minő volt a hun­­magyarság a sokszori átültetés és többféle be­oltás előtt Ázsia keleti részében laktakor, mind külsőjére, mind nyelvére nézve, azt a kevésbé vegyült mongol, mandsu, korea és nippon népek s azok nyelvei után kell következtetni, nem pe­dig azon ágak után, a melyek maguk is szám­talan kereszteződésen mentek át, mint a finn­­ungra és török-tatár stb. népek. Ezek után a hun-magyar ág összes hajtásait testvéri viszonyba hozni akár a finn-jugra ikes­­ágnak összes hajtásaival, akár a török ágéval, svindlinel nem egyéb. Rokonnak rokonok mind az elé számlált ágak, mert a főtörzs egy akár­minek is nevezzük azt, tehát éppen úgy, a­mint rokonok az egységes árja törzsnek latin, pelasg, szláv, germán, kelta, iráni­ és hindu ágai. Ezért mondottam mindig nyiltan s mondom újból is, hogy azok, a­kik a magyar nemzet finn­ ugor vagy török-tatár voltáról fecsegnek a turánság fő és eredeti ágainak mellőzésével, métely tanokat hirdetnek. Abszolút igazság a­­ számtani tudományon kívül egy tudományban sincs, legkevésbé pedig az egyoldalúlag űzött nyelvészetben. Szerintem minden tudománynak s így a nyelvészetnek is csak annyiban van ér­té­k, a­mennyiben nemesebb czélnak szolgál. A legnemesebb, mert főczél az embert az irgalmat­lan természet urává tenni, erre pedig a legfőbb az önbizalom, a­kiben ez hiányzik, menjen a pusztába sáskát enni és készüljön meghalni. Az,­­ a­ki tudományával, még ha nyelvészet is az, valamely nemzetnek nem emelésére, hanem ön­bizalmának csökkentésére törekszik, nem kenye­ret érd­­el azon nemzet részéről, hanem ebrudat. ■ I : A költségvetési vita folytatásával január .­­ hó 9-én, csütörtökhöz egy hétre veszi ismét kezdetét ,­ a képviselőház ülésezése. Legelőször az állami szám­vevőszék költségvetése kerül napirendre, amely előre­láthatólag minden vita nélkül meg fog szavaztatni A­­ nyomban utána következő költségvetési c­ímnél, a­­ közigazgatási bíróságok szükségleténél, máris vannak, mint értesülünk, szólásra följegyezve. Ezután a mi­niszterelnökség budgetje kerül sorra, amelyhez vala­mennyi ellenzéki párt, természetesen a pártonkívüliek részéről is jelentkeztek felszólalók. Ennek a költség­­­­vetési fejezetnek a tárgyalása minden valószínűség­­ szerint több ülést fog igénybe venni. Elnyomók és elnyomottak. — jan. 3. (F.) Ez a két jelszó domborodik ki abból a karácsonyi czikkelyből, melyet gróf Apponyi Albert, az egyedül boldogító ,,nemzeti“­párt vezére az ország üdvözlése végett látnoki ihlettel megirt. Úgy látszik, már nem éri be avval a nemeslelkü gróf, hogy az ország érdekében bevégzett töké­letességű szónoklatokat mondjon el, hanem legújabban még az írott szóval is igyek­szik a haza javán közremunkálni. Nos hát, a­mit Apponyi állítólag tu­lajdonképen akar, t. i. a béke, a parla­menti pártok békéje, hogy ennek kereté­

Next