Székely Nép, 1909 (27. évfolyam, 1-142. szám)

1909-01-05 / 1. szám

s . A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Hatvan év előtt. Egy honvédtiszt naplójából. Világos, 1849. augusztus 13. A fent irt év, hó és nap és a fent neve­zett hely valanak igaz tanúi annak, midőn a nagy és hatalmas magyar hadseregnek, Görgey Arthur vezérlete alatt lévő, három legerősebb hadteste, Arcdre orosz tábornoknak a fegyvert lerakta. A hinárba vezetett sereg látva, hogy győzelemhez semmi kilátás nincsen, miután általános kegyelemmel és szabad hazamehe­­téssel volt kecsegtetve, lerakta a fegyvert. A salvus conductus megnyerése remé­nyével, mi tisztekt kardjainknak, lovainknak és egyéb felszerelésünknek birtokában, minden fedezet nélkül mentünk, de a szegény legény­ség erős fedezet által hajszoltatott tovább és érkeztünk 14 én Nagy-Zeréndre. Görgey maga elé rendelt Név­jegyzékünket bevette, mint monda a salvus conductus kiadhatása végett és biz­tosított, hogy annak elintézéséig a törzstisztek két, a többi tisztek egy pengő forint napidíjat fognak kapni. Ezt meg is kaptuk. Nagy-Ze­­réndről 15-én­ 8 a­r­k­a­d­r­a érkeztünk és ott voltunk 22-éig, várva azt, a­mi meg nem ér­kezett : a szabadulást. Itt már gyanítani kezdtük, hogy be lettünk csapva. De már későn, mert ekkor már erős fedezet vett körül. 22-én Gyulára érkeztünk. Itt már osztrák katonaság elegyedett közénk és itt éreztük legelőbb a leg­­keserűbb megaláztatást. Megfosztottak kardja­inktól, jó és rész napjainkban mindig hű tár­sunktól. Azzal ámítottak, hogy kardjainkat vissza­kapjuk, mihelyt szabadságolásunk el lesz in­tézve és a kardok beszedésének ürügyéül azt használták fel, hogy egyik bajtársunk meg­sebzett egy osztrák tisztet. 26 án éjszakára Mácsa oláh falu mellett a szabad ég alatt táborozva, 27-én érkeztünk Aradrádra. Itt kezdődnek szenvedéseink. Míg orosz kiséret alatt voltunk, Csak éreztük, hogy mégis tisz­tek vagyunk. Itt átvett az osztrák, mely, mint a nemtelen ellenség, midőn ellenfelét valami különös szerencse hatalmába juttatja, a leg­kisebb alkalmat is felhasználta bosszantá­sunkra és kínzásunkra. Először osztályoztak a szerint, hogy kik szolgáltak előbb az osztrák hadseregben és kik nem szolgáltak. Azután szállásra és vacso­rára berendeltek a városba. A kik bementek, vacsora helyett tömlöcöt kaptak ; a­kik künn maradtak, azokat is másnap bekísérték s három csoportra osztva, három helyre becsukattunk. Lovainkat, szekerünket s minden podgyá­­szunkat elrabolta az osztrák. A tömlöcben orvo­sok vizsgáltak meg. Az alkalmatlanokat száza­dostól lefelé szabadságolták, az alkalmasokat pedig osztrák bakának assentálták. A tábor­nokok és törzstiszteket becsukták a várba. Mi assentált osztrák bakákká vedlesztett honvéd­­tisztek mindenünktől megfosztva, négy krajcár napi zsolddal ellátva, lovas és ágyús kiséret közé szorítva, elindittattunk gyalog a kálvária útjára és megérkeztünk 31 ód O re z i­d o­r­f r­a, hol a faluban, egy ronda udvarba tartattunk őrizet alatt s láttak el némi rabkoszttal. A kínos hideg éjszaka után felhajszolt a tömlyc­­tartónk és Szeptember 1-én betereltettünk Te­mesvárra, a nagy melegben, éllen, szomjan, mert egész nap semmit sem ettünk — és bar­mok módjára letelepítettünk a barompiacra. Itt a szemétben hevertünk délután 4 óráig. Ekkor egy horvát kapitány vett kézre és éj­szakai pihenőre elvezényelt a vár sáncaiba, a­hol még 2500 szegény honvéd volt elhelyezve. Éhezve, fázva töltöttük el a nyomorúságos éj­szakát. Reggel horvát határőröktől kiérve, szitkozódás, gúnyolódás által bosszantva foly­tattuk az utat és 2-án Új-Péc­sre érkeztünk, a­hol szintén a szabad ég alatt tanyáztunk a hideg őszi éjszakában és este későn kaptunk ugyan kenyeret és nyers bust, de az utóbbit nem volt mivel és miben elkészíteni. Harma­­dikán Ivánkára, 4-én Lázárföldre me­neteltettünk. Útközben fájdalmas érzéseinkből előtörtek bus nemzeti dalaink és feledtették valamennyire az elkeseredést, a reménytelen­séget, melyek eddig a fájdalom némaságában lezárták ajkainkat is. 5-én vonultunk be É­c­s­k­á­r­a, a­hol pihenő napot kaptunk és először voltunk katonailag elszállásolva. A lakosság szives volt és többen jöttek a jobb érzelműek közül Nagybecskerek­­ről is látogatásunkra. Itt van a Béga csatorna. Nagyon sok ágyút láttunk itt, melyet Pétervár szom­írozására vontattak keresztül. 7- én Ti­tel­be érkeztünk. A titeliek a dühösség legnagyobb fokára voltak ellenünk fanatizálva. A legrosszabb fogadtatásban része­sítettek. Eleinte szidalmaztak, köpdöstek sőt meg is dobáltak, annyira, hogy a vad grani­­csárok is megsokalták és szuronnyal szorítot­ták vissza a szemtelenkedőket. Titel alatt a­ Tisza mellett ütöttünk tábort. Kipihentük m­a­­gunkat, majd reágyújtottunk a bús nótákra. És a nóta megszelidítette bősz ellenségeinket, hogy estefelé már mint barátainkkal társaloghattunk velük. Este szép idő mutatkozott, de éjfél felé vad zivatar és eső vert fel álmájukból. Talpon állva, ázva, fázva töltöttük az éjszaka hátra­lévő részét s reggel útnak indulva, elértük a Duna és Tisza összefolyását. Itt csajkákon szállíttattunk át, mely szállítás másfél napba került. 8- án Slankamenre jutottunk, hol rendes szállásunk volt és a sokácok leg­barátságosabban fogadtak. 9- én nyugnap volt. Lementem még egy­szer a Duna partjára, búcsút veendő a fájda­­lom honától, most tán utoljára látott kedves­­ magyar hazámtól. Isten hozzád kedves hazám ! Isten hozzád magyarok hazája, Isten hozzád te, hazája a­­ fájdalomnak ! Nem látandom tán többé bér­ceidet, nem látandom a kedves völgyet, a hol születtem. Fiadra hosszú bujdosás és kin vár, te légy áldott örökre! Belgrád és Pétervár között menve 10 én I Indiára, 11-én Rudnára, 12-én Radineczevik,­­ 13-án Kukujevecre, 14 én Joványikra érkeztünk. A hideg őszi éjszakában, hiányos ruházatban raindig a szabad ég alatt táborozva, igen sok­s­kát szenvedtünk. Tizenötödikén vonultunk be Vukovárba.­­ A lakosság meleg rokonszenvet mutatott irán­tunk. Künn a város mellett táboroztunk, hon­­­­nan sokakat ebére hivtak, a többieknek bort, gyümölcsöt küldöttek és hoztak ki. Az itteni­­ németek és sokácok sokáig küzdöttek a vad rácok ellen, míg végre a szerviánok betörtek , és leverték őket. Én nem élvezhettem a vendégszeretetet, mert a kapitány, miután szomjúságom oltá­sára útközben forráshoz akartam menni és az ellenkező granicsárt fellöktem, becsukatott ,­árrestálva töltöttem a következő nyugvó na­pot is. 17-én Vicán haltunk meg s 18-án Eszékre érkeztünk. Eszék a Dráva mellett szép erősség. Itt egy tábornok szemlét tartott felettünk s a kapitánynak rólunk tett kedvező jelentésére, elrendelte rendes beszállásolá­sunkat. Eszékről 19-én Valporára, 21-én Lokácz- Mikibáczra, 22-én Monoszlóra, 23-án Bakicsra, 24-én Verőczére érkeztünk. Verőcze szép kis mezőváros egy csinos kastélylyal. Itt egy másik csapat bajtársunkkal s köztük sok jő XXVII. évfolyam. 1. szám. Kedd Sepsiszentgyörgy, 1909. január 5. ELŐFIZETÉSI ÁR : vidékre postán, v. helyben házhoz hordva : F­gy évre ... 16 K. | Egy negyed évre 4 K. Egy fél évre . . 8 K. | Egy hónapra 1 K 50 J. Egyes szám­ára 10 fillér szerkesztőség bérmentetlen leveleket rém fogad el és kéziratokat nem ad vissza. A papírnak csak egyik oldalára tessék írni. Telefon­száma 23. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos­ tér 78. Felelős szerkesztő: DU DAMOKOS ÖDÖN. -JA SZÉKELYNÉP POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. A FÜGGETLEN VÁRMEGYEI PÁRT HIVATALOS LAPJA. Megjelenik hetenként háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árakat, hirdetéseket és nyílttérbe való közleményeket a kiadóhivatal részen fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyéért Nyilttér sora................................................... KIADÓHIVATAL : Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos­ tér 78. 12­­. 30 f. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Új esztendő. Az ünnepek elteltek, a hangulat, mely elfogta az embert az ünnep csendjében, elszállott, hogy helyet adjon az élet zajának, a munkának, mely nem tűr hosszas megszakítást. Az uj esztendő napján előre tekintve, nagy feladat előtt állunk, melyet csak kitartással, ernyedetlen munkával lehet megoldani. Az új évi üdvözletek alkalmával We­­kerle miniszterelnök, Kossuth és An­­drássy vázolták, úgy szólva csak érin­tették azokat a nagy kérdéseket, melyek megoldásra várnak s a melyeknek helyes megoldásától függ nemzetünk jövője. Választói reform, bankkérdés s esetleg a katonai kérdés megoldása válik szük­ségessé már ebben az évben. Mind oly nagyok s annyi veszedelmet rejtek, hogy talán egy is elég volna egy rövid esz­tendőre. Ezeken az országos kérdéseken kí­vül itt szűkebb körünkben, vármegyénk­ben, városunkban is a nagy feladatok egész serege vár megoldásra, melyeknek helyes megoldása hivatva van jólétün­ket, boldogságunkat messze előre vinni. Közigazgatási, közgazdasági, kulturá­lis és társadalmi téren. Nem soroljuk fel az összes kérdése­ket, csak rá akarunk mutatni arra, hogy ez esztendőnek a munka esztendejé­nek kell lennie, az önzetlen, kitartó munkáé, hogy igazán javára, boldogsá­gára váljék nemzetünknek. A munkából mindenkinek ki kell vennie részét, hogy a cél eléressék. Az olyan munka, melyben csak egyes vezetők vesznek részt s legtöbben fásul­tan nézik, s nem törődnek azzal, mit is csinál a másik, sikerülni nem szokott. Mi is részt veszünk a munkában, mint tettük eddig is, hitünk szerint nem ered­ménytelenül. A kötelesség parancsolja, hogy a köz érdekében a nemzet minden fia erejéhez mérten részt vegyen. Habozni nem szabad ! Munkára fel !­ ­ A tömegsztrájk. A szocialisták, a belügyminiszter ál­tal néhány szakszervezet feloszlatására vonatkozó és nekiök nem tetsző ren­delet miatt, a napokban Budapest terü­letén elhatározták a tömegsztrájkot. Miután nem tetszik nekiök Andrássy miniszternek a választói jog reformjára vonatkozó javaslata, még előbb elhatá­rozták, hogy megcsinálják majd az országos tömegsztrájkot. Budapesten a sztrájkot végre is hajtották. És ha a kormány tovább is kényezteti őket, végre fogják hajtani az országos sztrájkot is. Szóval államot alkotnak az állam­ban. És nemcsak hadat üzennek a tár­sadalmi rendnek, de meg is vívják a harcot, melyet a társadalmi rendnek az őre, a kormány összetett kezekkel néz, míg a harcban elesettek, a szerződés­szegés következtében kárt szenvedett munkaadók, a nem dolgozó munkások­nak éhező családja és az elsőrendű szükségleteinek beszerezhetésétől meg­fosztott fogyasztó közönség sírva nézi. Tiszteljük az egyéni szabad elhatáro­­zás jogát, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, de mindezeknek határa csak addig terjedhet, míg az állam te­kintélyét, az állami rendet és a tár­sadalom többi tagjainak jogos érdekeit nem sérti és szerződésszegésre nem utazik. A szocialisták nemcsak ezen hatá­rokat lépik túl, midőn az illetékes fó­rum ítélete felett jogosulatlan bírálatot mond a vezérkar, és sankcióképen beszünteti a munkát, miáltal megfosztja a munkaadót a szerződésileg őt meg­illető szolgáltatástól, a munkást a szol­gáltatásból folyó keresettől, a közön­ségre a szükségletének beszerezhetési lehetőségétől, mely szintén az állami rendre alapítva, jogos igény, hanem a terror útjára lépik, a­melynek jog­államban nincs helye, csak a végre­hajtó hatalom kezében, az alkotmány biztosította korlátok között. Mert : Terror egy ki sem számítható or­szágos kár okozásával fenyegetés által is megkötni a parlament szabad elhatá­rozási képességét, annyival súlyosabb terror a fenyegetésnek végrehajtása Terror a kormány alkotmányos rendel­kezésének meghiúsítására, vagy retor­zióképen alkalmazni ugyanazon fenye­getést. Terror ez nemcsak a munka­adók és a közönséggel szemben, de a munkások tömegével szemben is, mely csak a szervezeti kötelék lelki nyomá­sának enged, mikor a mindennapi kenyér feltételéről, a munka jogairól lemond, eltekintve attól, hogy a szo­morú tapasztalatok szerint a háttérben rendszerint a külső kényszer is ott ólál­kodik. És e terrornak nemcsak magánjogi hatása van, a­mint a szocialisták és a szocialisták támogatására reászorult kor­mány és pártja magyarázzák, hanem sokkal súlyosabb a közjogi hatása. Mert: a tömegsztrájk hatásában az államot károsítja, midőn a nemzeti vagyonnak részét a nemzeti munkát megsemmisíti, és az állampolgárok szabadságának, békés együtt élhetésének rendjét támadja meg, mely az állami rend védpajzsa alá van helyezve. Ez a védpajzsa pedig maga az állam szuverenitása, tekintélye. Komolyan kell azért ezzel a terror­ral szembe állani, annyival is inkább, mert nem is az állampolgárok polgári érzületéből fakad, hanem az állampol­gári köteléket negligáló, a haza hatá­rain túlterjedő, és ellenőrizhetlen szer­vezet szüleménye, fegyvere. A büntető törvény helyes értelme­zése mellett lehet találni szabályt, mely­nek alapján ez az egészségtelen kinö­vés operálható. Ha nem lehetne, tör­vényt kell hozni, a­mely alkalmas lesz mindig fokozódó veszedelemnek meg­akadályozására. Mert úgy látszik, hogy tévedés azt hinni, hogy a munkásosztály helyzeté­nek javítása elhárítja a veszedelmet. Mentől több történt ez irányban, annál inkább nőnek a jogosulatlan követelé­sek, és fenyegetőbben lépik fel az állam és társadalom ellen a nagy tömegeknek terrorizmusa. A szocialista tömeg, a negyedik rend, nem mint tanácskozó fél akar je­lentkezni a közérdek munkájában, ha­nem diktálni akar. Nem a közérdek közös munkája, hanem saját érdekei­nek erőszakos praetendense. Nem együtt küzd, hanem hadat üzen a többi ren­deknek. És ennek nem annyira a tömeg az oka, hanem az idegen befolyás és azok a vezérek, kik a hiszékeny tömeg filléreiből kényelmesen élnek és hazug jelszavakkal, hatalmas tüntetésekkel igyekeznek fentartani nem morális ala­pon álló existenciájukat. Ezekkel kell érdemük szerint el­­báni első­sorban ! És kár volt ezeknek jó részét kényelmes állásokba juttatni, hogy elnémíttassanak, engedelmes kor­mányeszközök legyenek, mert csak a szarvuk nőtt és nem a közérdek iránti kötelességérzetük, vagy legalább a kormány, a gazdájuk iránti hűségük. Tenni kell! És tenni kell addig, míg nem késő ! Mindenesetre nagyon meg kell fon-

Next