Székely Nép, 1909 (27. évfolyam, 1-142. szám)

1909-01-05 / 1. szám

1. szám­ ­olni a választási törvényt, mert a jo­goknak kiterjesztése az állampolgári kötelezettség érzete és politikai érett­ség mértékén felül, az idegen szerve­zetek befolyása alatt álló tömegekre súlyos következményekkel járhat. MIT ÍRNAK A LAPOK ? Az Újság. „Rovás.“ Tegnap még együtt gratuláltak, ma már kézzel-lábbal mondogat­ják egymásnak az igazságokat. A hatvanhete­­sek éretlen okvetellenkedésnek nevezik az önálló bank követelését, a függetlenségiek vi­szont finoman cukit kiáltanak amazoknak. Keveredés, kavarodás huszonnégy órával azután, hogy az újévi beszédekre ráfog­ták a többség és a kormány teljes szolidaritását s a kormánynyilatkozatokban mindent napnál világosabbnak és teljesen kielégítőnek mond­tak. Hát ez nem arra vall, hogy a koalíciós igazság csak huszonnégy óráig tart el, hanem hogy a koalíciós hazugság huszonnégy órán belül kisül. A veszekedésnek különben semmi jelentősége nincsen, mert mihelyt üt az óra, jobban mondva: hallják a füttyentést, a régi nyájas képbe harmonizálódnak össze : egy akol és sok pásztor. Budapesti Hírlap. „A­z Uj év I. U s­z ö­bén.“ Szabadítsuk föl összes erőinket és értékesítsük belügyi reformok javára. Építsük ki a magyar államot és erősítsük meg ezzel is a magyar politikai nemzet belső egységét Végezzünk intenzív kulturmunkat és fordítsuk figyelmünket és időnket a gazdasági életre és a szociális kérdésekre. A most kezdődő év fontos lesz történelmünkben. Ha a megerősö­dött nemzeti önérzetet békés munkára bírjuk fordítani, jövőnk alapját szilárdítjuk meg. Ha ellenben az egymásra utalt államalkotó ténye­zőknek és az egymással szövetségben élő nemzeteknek egymással való harca következik, ezzel ki nem számítható külső és belső veszé­lyeket idézünk föl. Súlyos, a mindennapinál is nagyobb felelősség van rajtunk. Emelkedjék a nemzet a helyzet magaslatára. Magyarország. „A felforgatás hi­r­d­e­tése.“ Lehetetlenség, hogy akadjon benn az országban magyar ember, a­ki ellenségeink­nek azt merné hirdetni, hogy vonja meg bizal­mát az országtól, mert ez oly gyenge, tehetet­len és ruinált, hogy még egy önálló bank felállítását sem bírná válság nélkül kiállnia. A­mit egy Szerbia, Románia, Bulgária, m­egbíz, az Magyarországnak romlását okozná? Nem hiszem, hogy olyan ember, a­ki ilyet hirdet méltó volna arra, hogy a nemzet utána indul­jon. Hogy függetlensége kivívásának nagy út­ján ilyen gyámoltalan és erőnélküli politikusok vészkiáltásai által hagyná magát a nemzet befolyásoltatni. A „felforgatás“ hirdetése lehet egyes politikusok kishitű felfogásának vissz­hangja, de azért a nemzet el nem veszíti bizalmát abban, hogy az önálló nemzeti bank az ország politikai és gazdasági megerősödésé­nek lesz egyik leghatalmasabb forrása. Pesti Hírlap: „A nemzeti vívmányok ára.“ Ha nem kapunk nemzeti vívmányokat csak azért, mert jogunk van reájuk, akkor veszünk magunknak. A mai világban mindent venni kell és venni lehet. Minden eladó. Ez mindennek ára van. Ne tessék tehát csodát­ SZÉKELY NÉP hozni rajta, ha a közös hadsereg kérdésében is csak úgy remélhetünk nemzeti vívrmányo­kat, ha megfizetjük azokat. Megfizetjük pénz­z­el és vérrel A közös hadsereg költségeinek és létszámának fölemelésével. A­mit pedig ezért az árért kapunk, nem lehet kevesebb, mint a magyar szolgálati nyelv a magyar csapatoknál. Ismerőssel találkoztunk s a viszontlátás em­lékére egy vig éjszakát töltöttünk. 26-án Pittamacra, 27-én Virje, 28-án Breggi, 29-én Ludberg, 30-án Szeracsincsa horvát falubon vonultunk át, hol a lakosság igen barátságtalanul fogadott, azzal vádolván, hogy mi öltük meg gyermekeiket. Én beteg voltam s igen kinos volt raarsirozni. Október 1-én pihenő nap volt s bánatun­kat űzni, s a várost megnézni berándultunk Varaséra. Tiszta horvát fészek. Barátság­talanul fogadtak, görbe szemmel néztek. 2- án a Dráván átkelve Stájerországba ér­keztünk Kleisdorfra. Ez a falucska leg­szélső faluja Stájernak Horvátország felől köz­vetlen szomszéd. Mégis lehetetlen már itt észre nem venni az utasnak a különbséget, mi a két or­szág között van. A stájernek ismertető jele a tisztaság és jószívűség; a horvátnak ellenben a durvaság, rendetlenség és gorombaság. 3- án Petranba értünk. Ide öszpontosult sok vágyunk és reménységünk. Azzal biztattak ugyanis, hogy itt ki fognak kérdezni és meg­kapjuk elbocsátó leveleinket. Örömmel vonul­tunk be tehát a csinos, meglehetős szép vá­rosba. Annál nagyobb volt elkedvetlenedésünk mikor reggel indulót doboltak a kikérdezés­­helyett. 4- én Marburgba jutottunk. Igen csinos város, vaspálya állomással. Eze­r órakor ki­vezényeltettünk az indóházba, hogy bevárjuk a gőzös indulását, melyen mi is menendők voltunk. Itt láttam legelőször gőzöst életembe. S azt az érzést, melyet e mestermű bennem ébresztett, le nem írhatom. Az utazás ké­nyelme és gyönyörűsége sok nyomorúságomat elfeledtette. Reggel 4 órakor indulva, fél tizenegy órakor a Mura melletti Bruckba érkeztünk a­hol elváltunk az eddig velünk utazott sze­gény közhonvédektől. Közli: rrr (folytatása következik.) A múlt év krónikája Eseményekben gazdag esztendőt hagy­tunk mögöttünk. Politika, diplomácia, tudomány és társadalom egyaránt nagy dolgokat produ­káltak, melyek közül nem egy bele fog kerülni a világtörténelembe. Az eseményekből a ma­gyar glóbusz is kivette a maga részét, küzdel­mekkel teljes esztendő volt ez is, de diadal­masan kerül ki belőle a nemzeti gondolat, a­mely itt minden jónak és szépnek fundamen­tuma. Se gazdagabb, se boldogabb nem lett ebben az esztendőben a magyar, de jelét adta ismét ki nem írható életerejének és törhetet­len akaratának, egy jobb jövő kivívásáért. Nem volt meddő ez az év, és nem is volt rossz. (Megnyugvással tekinthetünk vissza az elmúlt napokra. . A szocializmussal az idén kevesebb baja volt a hatóságnak és a hazafias társadalomo­­ nak, mint a megelőző évben. Tart persze még egyre a szociálista izgatás, de már nem olyan véres. Ennek okát első­sorban abban a szigor­ban kell keresnünk, a­melylyel a belügy­miniszter a törvénytelenül működő munkás­szövetkezéseket m­egrendszabályozta. A falvak­ban csaknem teljesen elült a szocialista moz­galom, a­mivel nem azt akarjuk mondani, hogy teljesen megszűnt, inkább azt hisszük, hogy nem a hatóságok szigora fogja megol­dani a szociális kérdést, hanem a társadalmi munka és a szociális törvényhozás. Csak az év vége felé beszélgettek magukról szocialistáink, a­mikor kongresszusukon elhatározták, hogy a választói javaslat ellen általános sztrájkkal fognak harcolni. Azt hisszük azonban, hogy ez csak afele formalitásos fenyegetés, a­melynek megvalósítására aligha fog kerülni a sor, mert ezzel csak maguk alatt vágnák a fát és sem­mit el nem érnének. Sokkal gyengébbek ehhez. Mindenesetre korszakot alkotó esemény a választói reform, melyet őszintén szólván, ve­gyes érzelmekkel fogad az ország. Ha törvény lesz a reformból, sok minden megváltozik ha­zánk politikai és társadalmi életében, remél­jük, hogy jobbra változik. A másik nagy jelentőségű esemény, me­lyet a mult esztendőről fel kell jegyeznie , minden idők krónikásának, Bosznia-Herczego-­­ vina annektálása volt. A természet minden kincsével és szépségével megáldott tartomány­a ez, a mely nagyságára nézve vetekszik a­­ Svájcal. Gyönyörű vidékei vannak, melyek csábíthatnak minden turistát. A magyar ifjú­ságnak nagystílű alkalom nyuttatott arra, hogy m­e­egismerkedjék az annektált tartományok szép- . régeivel, vagy huszonötezer magyar fiú van odalent, várván az egyesült szerb montenegrói Dandak invázióját. Reméljük azonban, hogy­­ ebből nem lesz semmi és fiaink odalent nem vérük árán fognak tapasztalatokat szerezni. Örvendetes jelenségképpen számolhatunk be arról, hogy a kivándorlás az idén egyötödére bökkent. Ennek okát sajnos, nem abban keres­etjük, hogy a magyar kereseti viszonyok ja­rultak, hanem abban, hogy az amerikaiak­osszabbodtak. Rosszul ment odakint a trösz­­öknek, számtalan gyár és bánya beszüntette szemét és­­ a visszavándorlás óriási dimen­­ziókat öltött. Újabban azonban javulnak Ameri­kában a kereseti viszonyok, pénz van megint vállalkozásokra és Amerika lapjai és ügynökei sínét csábítják ki a magyar munkásokat. Ta­­vaszszal megint nagy lesz a kivándorlás.­­ Bűnügyi, rendőri szenzáció is akadt elég az elmúlt esztendőben. Fölakasztották Húsz Ábrahámot, a­ki felbérelt cimboráival rabló­­nyilkosságot követett el. Tiszaeszlár óta nem volt olyan hosszantartó monstreper, mint a­milyen a dávosi rablógyilkosság tárgyalása volt.­­ Általános meglepetést keltett, hogy Tutát és társait nem halálra ítélték, ámde törvény a törvény, a­mely azt mondja, hogy csak köz­vetlen bizonyítékok alapján lehet meghozni a halálos ítéletet. A „Danos“ szó azonban fe­lette szomorú a magyarországi vándorcigány­­ságra nézve, mert a hatóság a dánosi eset óta kíméletlenül üldözi őket, mindenképpen arra törekedvén, hogy ezt a veszedelmes fajtát ki­szorítsa az országból. Sok ezer cigány, már kívül is van az ország határán, többnyire Oroszországba, Szibériába mennek Fáraó üldö- s­zott fiai. Világra szóló szenzáció volt az újpesti bankrablás, a­melyet két primitív lelkű mun­kás az összes Nick Cartereket megszégyenítő furfanggal és vakmerőséggel hajtott végre. A­milyen geniális volt a rablás, olyan ostobául­­történt a zsákmánnyal való menekülés és ez okozta azt, hogy a két gézengúz negyvennyolc­c óra alatt megkerült. Az őszszel előkelő vendégei voltak a szé­­­kesfővárosnak. Maga a király két hónapon ke­­­resztül itt tartózkodott udvarával és itt fo­­­gadta a nyurga, nem szép arcú spanyol királyt i­s elragadóan bájos hitvesét.­­ De most már nézzünk szét a külföldön !itt is történtek nagyjelentőségű események !Egész Európát megbotránkoztatta az Eulenbum­ erkölcstelenségi pere. Az agg nagy Vilmos császár legbensőbb barátai azott, börtönbe került erkölcstelen üzelmek miatt. Vájjon lehetséges lenne ez nálunk is? A német imperátornak egyébként is igen kellemetlen esztendeje volt az elmúlt. A császár valami geniális diplomáciai sakk­húzást akart csinálni az angolokkal szemben és megaláz­kodó hangon szerelmet vallott nekik egy an­gol világlapban. De az angoloknál éppen az ellenkező hatást érte el, az egész angol nem­zet gyűlölettől eltelve fordult a ravaszkodó imperátor ellen s a német nemzet borzasztóan szégyelte magát. Olyan vihar támadt Német­országban a császár ellen, hogy ez kénytelen volt megígérni, hogy a jövőben hasonló bak­lövéseket elkövetni nem fog. Egy szörnyű világháború rémét takargatja az angol és német nemzet versenye a ten­geren. A német kereskedelmi tengerészet már­is elérte az angol nívóját, haditengerészetét pedig oly mohón tökéletesíti, hogy az méltán fölkeltheti a t­éger uralma révén világhatal­mas Anglia féltékenységét. Angliában már komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy háború esetén a német hadsereg — há­rom-négyszázezer ember — átkelhet a csator­nán és saját hazájukban támadja meg az angolokat. Ez a félelem készteti Angliát arra, hogy most behozza az általános védkötelezett­­séget s egy millió főnyi haderőt szervezzen. Az inváziótól való rettegést csak fokozza Zeppelin gróf sikere a kormányozható léghajó­val és a Wright testvérének még nagyobb sikere a repülőgéppel. Ez az esztendő a döntő lépéssel vitte előbbre a levegő meghódításá­nak dolgát. Amerikában most szervezik az első rendszeres légutat. Naponta bizonyos számú repülőgép fog meghatározott órában e légvonalon közlekedni, éppen úgy akárcsak két vasúti állomás között a vonatok. Nem adunk rá tíz évet és a léghajó, vagy a repülő­gép rendes közlekedési eszközzé válik, akár­csak az automobil. Az automobil rohamosan hódít, ugyannyira, hogy ma már kockázatos vállalkozásnak tart­ák új villamos és gázvasutak építését, a­mennyi­­ben a tudomány és a gyakorlat meggyőződés­et vallja, hogy olcsóbb, gyorsabb és biztosabb­özlekedési eszköz nincs az automobilnál. Ki hitte volna, eljutottunk a sinutak alkonyához. Krónikás. . . _________________ ___ .. . - J idő óta teljesítheti szolgálatait, azt a közönség hazafias támogatása tette lehetővé. A midőn a lapunk és közönsége között fennálló benső és tartós viszonyért kedves kötelességünknek is­merjük hálás köszönetünket kifejezni, a ma­gunk részéről készséges igyekezetünket és kitartó munkásságunkat ajánljuk fel viszonzá­sul jövőre is, hogy a „Székely Nép“ megfelel­hessen nemzeti jelentőségű elhivatásának. A „Székely Nép“ a vármegyei független párt orgánuma s kiváló jeles fővárosi és vidéki írók tájékoztatják olvasóinkat a napirenden lévő politikai kérdésekről vezércikkeikben. Telefon- és expreszjelentéseinkkel az összes lapokat megelőzve, minden irányban gyors és pontos híradói vagyunk az eseményeknek. Nagy eredményekre hivatkozhatik e lap a székelység közgazdasági, ipari és közművelő­dési reformjainál, de a munka még nincs be­fejezve : ennek a közös érdekű nagy feladatnak fog a „Székely Nép“ jövőre is mozgató és irá­nyító orgánuma lenni a nyilvánosság előtt. Dacára a múltban történt támadásoknak, a „Székely Nép“ megállta helyét s nem hagyta el a székely népet, huszonhat évi tapasztalat és eredmény rácáfolt a támadókra, mert a kö­zönség körében lapunk napról-napra fokozódóbb érdeklődéssel találkozik. Abban a biztos reményben, hogy fenti programmal minél sikeresebben beváltani közön­ségünk jövőre is segíteni fog nekünk, a „Szé­kely Nép“ huszonhetedül­ évfolyamára kibocsát­­juk előfizetési felhívásunkat. A „Székely Nép“ ezután is hetenként, háromszor fog megjelenni kedden, csütörtökön és szombaton a délelőtti órákban. Dal a pótadóról.. A „Székely Újság“ éneket énekel a megyei útadóról, hogy a független vármegyei pártot skántálhassa. Örvend a lelke, hogy a pótadó­nak 5% és hogy az emelkedés csak fél száza­d­ik, minden adóforintra csak egy fillér. Azt hiszi, hogy most már lecsendesül a mű­háborgás“, a „féktelen izgatás“, melyet a­ármegyei független párt és lapunk e tárgy­án kifejtett. A nagyszavaknak használatát poétika licen­­sának tudjuk be, minthogy tudatlanságnak t­inősíteni nem akarjuk.­­ A „műháborgás“, „féktelen izgatás“ úgy független vármegyei párttól, mint lapunktól t­ávol állott mindig. Rendes terminológia szerint­­ . nemtetszés nyilvánítás még nem háborgás, i­­s nem igatás. És de gustis, non dispis! Mondja k­i vásárhelyi kofa.­­ Jobb lett volna arról énekelni, hogy miért s­ülyesztette el a vármegyei kormányzat a gaz­daság emelésére megszavazott és bizony nag­­­­yon szükséges félszázalék pótadót. És hogy­ett volna-e szükség egyáltalán pótadóra, ha t­isztelt laptársunk sárgafekete keretébe nem öl­­tözteti a vármegye „akkori“ vezetőit és az ez­dőszerint még 48-as függetlenségi, rövid idő múlva 48-as alkotmány­párt tagjait, kik külön­ben jórészt a sárgafekete keretben benne voltak, nem élnek a „megtorlás“ meggondo­latlan fegyverével. Tény, hogy az a megtorlás azoknak, kik arra semmi okot nem adtak, 2°/a pótadóba kerül, a­mi nem „egy fillér“. Tény az is, hogy az eredményért „egy fillér“ is kár. Az is jobb lett volna, ha nem kántálja el­­ énekes a független vármegyei pártot, mert a­­kinek holt hírét költik, az rendesen hosszasan­ szokott élni. És nem jó éppen most az uj évi beszédek után emlegetni a szabadelvű pártot, mert az ördög nem alszik. Előfizetési felhívás. — Huszonheteik évfolyam. — Mikor e lap XXVII-ik évfolyamára hívjuk fel olvasóink szives figyelmét, első sza­vunk a köszönet és hála a „Székely Nép“ elő­fizetőihez, jó barátaihoz, munkatársaihoz. Hogy egy vidéki politikai irányú lap a Székelyföld nagyfontosságu érdekeinek keretében ily hosszú 1909. január 5. Előfizetési ár: 50 Az előfizetési pénzek postautalványnyal a „Székely Nép“ kiadóhivatalába küldendők. A „SZÉKELY NÉP« szerkesztősége és kiadóhivatala. Egész évre Félévre ... Negyedévre Egy hóra... kor. 16 8 4 1 — Ill. TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK. — Budapest, 1909 január 4. éjjel 11 órakor. — — Saját tudósitónktól. — A délolaszországi földrengés. Budapest, január 4. Rómából jelen­tik, hogy a szicíliai pusztulásról egyre borzalmasabb részletek érkeznek. Messina lakói közül alig menekült meg néhány száz ember. Elpusz­tult az utolsó száz emberig a rendőrség, a városi tisztviselői kar és a messinai katonaságból csupán 12 katonát sikerült egy kereskedelmi hajónak félig holtan megmentenie. A romok között 120.000 holttest fekszik temetetlenül. Sok ezer sebesültet nem lehet a romok közül kimenteni. A várost ágyuk­kal összelövöldözik néhány nap múlva. Azért halasztják a dolgot, hogy időköz­ben a még a romok között haldokló messinaiak valamennyien elpusztuljanak, nehogy a várost a romoktól megtisztító ágyúzásnak essenek áldozatául. Palermo teljesen eltűnt a föld színéről. Minisztertanács, Budapest, január 4. Tegnap délután 3 óra hosszat tartó minisztertanács volt Kossuth Ferenc lakásán. A miniszter­­tanács legérdekesebb momentuma az volt, hogy Kossuth Ferenc tilta­kozott a bank­szabadalom meg­hosszabbítása ellen, Apponyi Albert gróf pedig a katonai engedmé­nyeket a kilences bizottság programmja alapján nem tartotta elégségeseknek. Kínos megütközést keltett a minisz­terek között, hogy Justh Gyula és Holló Lajos­­ ellenzékbe készülnek éppen a bankkérdés miatt. Wekerle Sándor miniszterelnök ma este Bécsbe utazott, holnap kihall­gatásra megy őfelségéhez és ha nem sikerül olyan garanciákat kapnia a ki­rálytól, a­melyek a kormány tagjainak az elveit kielégítik, akkor a magyar

Next