Székely Nép, 1911 (29. évfolyam, 1-142. szám)

1911-01-03 / 1. szám

XXIX. évfolyam. 1. szám. Kedd ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán, v. helyben házhoz hordva : Egy évre . . . 16 K. I Egy negyed évre . 4 K- Egy fél évre . . 8 K. | Egy hónapra 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér A szerkesztőség bérmentetlen leveleket cem fogad el és kéziratokat nem ad vissza. A papírnak csak egyik oldalára tessék írni. Telefon száma 23. Sepsiszentgyörgy, 1911. január 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árakat, ülrdeíésefieí ú tylllíérbo való kóilem-íny. H a kiadóhivatal voaien fel. HIRDETMÉNYEK DfjA: 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyéért . í2 Nyilttér şora ...................................................... 30 A hirdetmények s nyilttcrek díja élőn fizetendő. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Csiki-utca 8. KIADÓHIVATAL : Sepsiszentgyörgyön, Csiki-utca 8. TOLLHEGYEN. Mit mondott Kliuennak a trónörökös ? Ezt Kimen és a trónörökös tudják. Hogy mit akart mondani, azt százan is akarják tudni százféle for­mában. A mit hivatalosan mondanak, mindenesetre fedi a lényeget. Ebből megállapíthatjuk, bogy a trón örököse az ország „nagyhatalmi“ presztízse érdekében kívánatosnak mondotta a létszámemelést, illetve a véderőreformot, tlogy ezen miért ütközik meg az ellenzéki nagyképűsködés, azt talán Justk ur se tudná. Elvégre is a trónörökös véleménye tiszte­letreméltó magánvélemény, a melynek politikai súlya annyira sincs, mint, tegyük fel, a Rátk Endréének. Azt azonban eltiltani még sem lehet a trónörökös­nek, hogy ne gondolkozzék s igy véleményt ne al­kosson a dolgokról. De azt sem lehet ám kívánni, hogy véleményét úgy szabályozza, mint némely poli­tikus és jót mondjon a koalícióról, a mikor a szive mélyéig meg van győződve ennek a formációnak bűneiről. És miért tegye ezt, »a mikor vele együtt gondolkozik az ország is ? * Végre ujahb csevegési anyag! Kiáltják ellen­zéki oldalon és valóságos örömmámor fogadja a trónörökös sokat per traktál t nyilatkozatát. Mintha hallanék az interpellációk áradatát f Szóvá fogják tenni mindenféle formában s minden, lehető alka­lommal. Az egész -ügy ugyanis az ő szempontjukból nem jelent egyebet, mint egy témát, A mely körül legalább két ülésre valót lehet elfecttegni. Ezért a nagy öröm. Eli'égre a mai ötletnélküli világban meg kell becsülni az ilyen ügyet, a mely a gondo­latszegény ellenzéknek is ad beszédanyagot. És mert a dolog igy áll, a trónörökös, a. mikor — lia igaz — lenyilatkozta őket, voltakép szivességet tett nekik. * Meg van hát a bank-ex-lex a Justliék nagyobb dicsőségére. Meg van, de ki tud róla? Veszi-e észre valaki, hogy a közös bank jegyei már nem bírnak kényszerárfolyammal, hogy a fizetés eszköze most voltakép ezüst és arany — törvény szerint. Ugy-e nem! A közönség a régi bizalom nyugodtságával fo­gadja a bankjegyeket, a közös bank éppen úgy le­bonyolítja üzleteit, mintha Justh Gyula egyáltalán nem volna ellensége. S lia Justh Gyula nem volna annyira rövidlátó a mennybe az, nem is akasztotta volna meg a bankprovizóriumot. Most mire volt jó a nagy siker ? Bebizonyosodott, hogy szabadalom nélkül is jó az osztrák-magyar bank a közönségnek s a siker igy inkább kudarcnak fest, mert hát Justh ur jóvoltából megtanulhatja egy esetleg 1917-ben jövő alkotmányellenes kormány, — mennyire nem kell tartania akár a szabadalom megtagadásától se ! 1 nemzetiségi mérséklet. (z) Nem nagy ideje — talán egy éve — a magyar sajtó visszhangzik a mérsékelt nemzetiségi irányzat felől írott cikkektől. A nemzetiségi béke értékes kincs és némi áldozatra is ér­demes. Ez tény, de e mellett mégis különösnek tűnik fel, hogy mindenféle nemzetiség mérsékelt elemeinek poli­tikai szervezéséről esik szó. Ennek az országnak, ezt eddig úgy tudtuk, sőt most is fanatikus hittel valljuk, létalapja a politikailag egysé­ges nemzet. A Kárpátok hegyláncán, a Dráván, a Lajtán, a Dunán s az Al- pesek keleti nyúlványain belül mi csak egységes magyar nemzetet ismerünk, a mely célszerűségi és méltányossági szempontokból az igazgatás és bírásko­dás terén tett némi engedményeket a nem magyar anyanyelvű honpolgárok­nak. Ám ez szerintünk a végső pont a meddig mehetüuk. Mélységes, megütközést hozhat tehát, a mikor szinte 24 óráról 24 órára meg­jelenik egy-egy újsághír az oláhok, most meg legújabban a szerbek mérsé­kelt elemeinek politikai szervezéséről. Mert mit jelent egy ilyen szervezkedés? Ugy-e azt, hogy bizonyos oláh vagy szerb urak a maguk külön nemze­tiségük tudatában nemzetiségi alapon folytassanak politikát. A kérdés­nek ilyen beállítása azt jelenti hát, hogy Magyarországon nemzetiségi ala­pon folytassanak politikát akkor, a midőn a kormány a választásokon döntő csapást mért a nemzetiségi urakra. De jelenteni azt is, hogy a mérsékeltek ilyen irányú szervezkedésének elisme­résével elismerjük a túlzók nemzetiségi alapon való szervezésének jogosultságát is. Mert, ha a mérsékelt szerb lehet nemzetiségi politikai szervezetben, miért ne lehessen a túlzó is? Mi úgy látjuk, hogy a dolog a szervezés formájában van elhibázva. Mert ez a nemzeti egy­ség' féltve őrzött elvének feladását eredményezné. Egy pillanatig sem akarjuk azt mon­dani, hogy nemzetiségi kérdés nincsen. Sajnos — nagyon is van ! De a kér­désnek ma divatos megoldását perhor- reezkáljuk. A népet ki kell szabadita- nunk a túlzók karmai közül. Ez paran­csoló szüksége az elfajult helyzetnek. Ebben a munkában éppen a mérsékel­ten gondolkozó nemzetiségi elemek tá­mogatását kell keresnünk első sorban. Ám ennek éppen politikai szervezetek létesítésében szabad a legkevésbé tör­ténnie. A túlzók politikai szervezetek utján dolgoznak. Ezeket a szervezeteket kell megszüntetni. És mikép kép zelhető ez a megszüntetés, ha a mér­sékelteknek ugyanazt megengedjük. Mi a türelem, a kölcsönös megértés politikájának vagyunk kivei. Szívesen fogadjuk hát a mérsékelt elemek minden­esetre hazafias törekvéseit. De az a jóindulat, melylyel a magyarság fárado­zásaikat nézi, nem mehet odáig, hogy velük alkuba bocsátkozzék esetleges engedmények felől. Már pedig, a mi­ként mi látjuk a helyzetet, — a mér­sékelt elemek szervezésének a célja az alku biztosítása. A mihelyt pedig idáig jutottunk, érdemi különbség a mérsékelt és túlzó irányok között nincsen. Azok is követelnek, ezek is. Csakhogy azok kevesebbet, ezek meg többet akarnak, de alkura ezek is kaphatók. Ez igy nem megoldás! Ez az örökös megalkuvások végzetes lejtőjére juttatná a nemzetet, mert a mindenkori mérsékeltek kedvéért min­dig több és több engedményt kellene tenni. Ennek az államnak erőssége, magyar nemzeti jellege. Ennek a biztosítása lehet csak a jövendő célja. Ennek a célnak elérésére azonban éppen az alkudozó politika mond ellent. A nem­zetiségi kérdés szociális és első sorban gazdasági kérdés. A túlzók nagy be­folyása és politikai hatalma gazdasági erejükben és az alsóbb néposztályok vagyoni függésében leli magyarázatát. A mihelyt ez a gazdasági függés meg­szűnt, vagy nem a túlzók* javára áll fenn, megszűnt jelentőséggel birni a nemzetiségi kérdés. Statisztikai igazság, hogy éppen nemzetiségi vidékeken a legszegényebb az alsó néposztály és itt él a legkevésbé kulturviszonyok között. Ez, a miért a túlzó urak pénzén élő nép mindenre kapható. Tessék ezt az állapotot megszüntetni. A népnek munka- alkalmat nyújtani, nyomorát megszün­tetni, a kultúrához közelebb juttatni és nem lesz nemzetiségi kérdés. A magyar kultúra ereje, párosulva a magyar töke hatalmával, az a két tényező, a melytől a viszonyok rendezéso várható. Ha a mérsékelt urak velünk tarlanak ezen az utón, úgy semmiféle politikai szerve­ződésre nincsen szükségük. Ha pedig nem tartanak velünk, ellenük is éppen úgy kell eljárnunk, akár a túlzókkal szemben. = â bank exlex December 31-én éjjel tizenkét órakor, a mikor a mulatozó emberek boldog uj esztendőt kívántak egymásnak, meg- 'szűnt a/ G.-za'ák-Mugyar ‘Dunk szabaJaln.*.» a beáll a bank-exlex. A magyar és az osztrák kormány ugyan parlamenti felhatalmazás nél­kül is megtett mindent arra, hogy a dolgok menetében változás vagy zavar ne álljon be és az eddigi status quo továbbra is fentartas- sék. Ezen megállapodás szerint a bank eddigi szabadalma 1911. február 15-ig, vagyis addig, a meddig a kormány a bankprovizóriumot kérte,» változatlanul érvényben marad. E szerint úgy állana most a dolog, hogy bárki boesájthat ki bankjegyeket, csak legyen meg rá a kellő fede­zete ^ legyen — a ki azokat elfogadja. = Uj szerb pártalakulás. Egy uj, szerb pártalakulásról ad birt a Vaterland utóbbi száma. Magyarországon — Írja a lap — le*-" közelebb uj szerb párt fog alakulni. A párt­TÁRCA. Emlékezzünk régiekről. Kelemen Lajosaié könyve. Zeutai Leó dr. A napokban testes kötet hagyta el a saj­tót. Kelemen Lajosnó Zathureczky Berta nevét viseli ez a kötet. Az Erdélyi Iro­dalmi Társaságnak csak most megválasztott tagjának a neve kitűnő ajánló levél s ez a könyv kétségtelenül méltó helyre kerül min­den irodalombarán asztalán. Mindjárt a cim előlapja, mely egy mű­vészi, ízléses, allegorikus képet ábrázol, felkelti a figyelmet. Mikát; a tünderszép leányzót áb­rázolja ez a kép, a mint Csaba királyfi meg­fogyatkozott seregét vezeti. Talán keresve se lehetett volna stilsizerübb címlapot találni ehez a könyvhöz. Rég elmúlt idők zománca ragyogja be. Avatag históriák, a nép ineseszövó' képze­letének egy-egy gyémántszeme és ősi Írások nyomán ránk maradt történetek váltogatják egymást. És a mikor a régmúlt egy-egy da­rabja lép elénk ragyogóan, színesen megirott elbeszélésekben, vájjon lehet-e alkalmasabb formában megrögziteni egy cinaképbeu a mű tartalmát, mint Csaba kiíalyfi legendás alakjával ? Kelemen Lajosné maga mondja müvé­nek bevezetőjéül, hogy letűnt idők legendáit, a székely gondolatvilág alkotta szinpompás meséit hozza életre könyveiben. Eredetiséget nem szabad tehát keresnünk müveiben. De csak a mese nem az övé. A feldolgozás ţhar az ő Ízlésére mutat. Színes és fordulatos, gyönyörű magyarságra való stílusa, határozott egyénisége szinte átvarázsolja a régi meséket. A csillogó köntös, a melyben ezek a történe­tek a Zathureczky Berta tollán keresztül elénk kerülnek, mindenki részére lebilincselően érdekes olvasmányt1 ad e könyvben. Említettük már, hogy csupa ősi irás ifjuhodik meg a Kelemen Lajosné könyvé­ben. Egy-egy hagyomány, melynek eredete a legendák ködébe vész, a mely azonban apáról fiúra szállva, ime most újból feltámad. így kerül elő _ a regék * világából a csodaszép Rabsonuó. Élt-e, vagy csak a pépfantázia fik­ciója tekinti élő embernek? Ki tudná meg­mondani?. Ám a mi érdekeset, a mi szépe)/ koszorúba font róla egy nép naiv meseszövő álma, azt mind megtaláljuk a Kelemen Lajosnó könyvében. Elénk lépik az egyik rabonbán is és szó esik Mikáról is a szépséges leányzóról, a székely mythos egyik legragyogóbb színek­kel megrajzolt nőalakjáról, a ki a legenda szerint a zivatarral és viharral teljes hun­pusztulás után a székelyek földjére vezette Csaba királyfit. A mythos legendás alakjai mellett régel- mult eleink életéből biztos kézzel kikapott tör­ténetek élénkítik ezt a könyvet. Biió Gáboré, kit remekbe font haja vesztett el, vagy a Biró Sáráé, ki esztendők keserves epekedó- seivel érdemié ki Ugrón András szerelmét, avagy a hétországra szólóan szépséges Forgács Zsuz'sánnáé, a kiről az ország nagyurai még törvényt is hoztak. Öreg Írások által fenntartott kisfAripk^s a székely meseszövő fantázia ragyt/gQ. patfn#- jával bevont legendák rögzítődnek meg ajvele- m e n Lajosné könyvében s igy annak irodalmi becse óriásit nő az által, mert e nép kortör­téneti megítéléshez is alapot nyújt, de, mert e nép életének első idejére olyannyira jellemző adatokat gyűjtött össze. Tévedés volna azonban azt hinni, mintha a műnek magának is nem volna irodalmi becse. Az anyag összeváiasztása s annak feldolgozása nehéz feladat volt, a melyet Kelemen Lajosné bravúros erővel oldott meg. Az a lebilincselő modor, a miben ő avatag meséit előadja, az a szinpompás stilus, a mely sajátja s a mely meséit modern köntösbe öltözteti, — magában is elegendő érdemet jelentene. Mert ez a könyv nem száraz feldolgozása forrásainak. Egy csil- !&• 1 - fordulatosán csoportosított naz seie se., _ -osné nemesen egyszerű, mináK.^n az mmybA cIe őseredetien ma- gyai-Qf diofajtakat is, ni ' A mii.. % ,biz;.os tfVtött elbeszélések már megjelentek u'v , |)zo1, jtóban, sőt jórészbeu a Székely JffJfAin is- Ui' egy kö­tetben csak mcJ® j i eJ‘[az illusztris irónö. A könyvet Gámár'ja. ,1IU ^ pköse könyvnyomdája állította ki izlé™?azs.a sJbzsvárt. Kár azonban, hogy az aUegoi^ eK került teljesen. - ■. t 2; t tép nyomása nem si JWxorryaL Szegény, hanyatló ifjúságom, Tehozzád minden liütelen, A mi csak édes a világon : Tavasz, dal, hírnév, szerelem. Mint a fény a virágos réttől, Búcsúzom ábrándomtól én, Csókolom szivem sugarával. Mielőtt az éj int felém. Emlékszem: gyönyörű leány volt, Csupa derű és csupa ész, A ki egyetlen mosolyával, Egész életre megigéz. Selymes bajának omló habja Csókolta szűzi homlokát — Rágondolok és a szivemet Uj, ifjú lüz lobogja át. A troubadour feledve régen, A király leány feledte rég; Emlékét biven megőriztem, Mint édes, szomorú regét. Olyan bütlen minden ! A dicsőség ? Még nem is szórta sugarát, Alkonyodó napomnak többé. Meleget, uj fényt már nem ád. A lira búrjáról lesiklik Fáradtan reszkető kezem, Ob Múzsám, tudod-e, mit tettél, Mikor itt hagytál betegen ? Már nő az árny, leszáll az alkony, Csak szenvedek, csak sorvadok ! Oh mire várjak, mit reméljek, Ha cserbehagytak a dalok ? Herczeg János

Next

/
Thumbnails
Contents