Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)
1920-09-16 / 42. szám
42. szám. SZÉKELY NÉP 1920. szeptember 16. A ref. Székely Mikó-kollégium évmegnyitó ünnepélye. Jól esett a lelkünknek az a másfél óra, amit kollégiumunk évnyitó ünnepélyén tölthettünk. A sok sugárzó szemű, öntudatos gyermekarcot látva, gondolataink messze elkalandoztak . . . Ezek a gyermekek a mi büszkeségünk, reménységünk. S ezek a gyermekek olyan tanári, tanítói testület mellett, amilyen kollégiumunknak van, reménységünket, mely a székelység boldog jövőjéért szorongva vágyódik, bizonyára valóra is váltják. Anélkül, hogy ezzel a testvérintézetek kiváló működését érinteni akarnék, megállapíthatjuk, hogy a mi drága Erdélyünknek, de különösen a mi megszentelt honunknak, a Székelyföldnek első és legnagyobb szabású iskolája a Székely Mikó-kollégium. Mi láttuk ennek az iskolának heroszi küzdelmét az utolsó esztendőkben a magyar kultúráért akkor, amikor jóformán alig gondolt valaki erre az egyetlen erősségünkre. Ezt a küzdelmet a kollégium tanári kara s ezek között is elsősorban Csutak Vilmos kollégiumi igazgató vívta meg. Az ő csudálatos szervezőképességének, nagy tudásának eredménye az, hogy ez az iskola szűk falai között ma főgimnáziumot, tanítónőképző intézetet, polgári fiú- és leányiskolát s fiú- és leány elemi iskolát fogad be és az elemi iskolák kivételével olcsó lakással és élelmezéssel is ellátja a növedékeket. S ennek a munkának hűséges osztályosa az önfeláldozó tanári kar. Kevesen tudják megbecsülni azokat az értékeket, melyeket ez a tiszteletre méltó testület, sok nehézséggel, akadályllyal harcolva, a jövő nemzedéknek nyújt. A kolozsvári „Keleti Újság“ hosszabb cikkben foglalkozik a háromszékmegyei volt nagyhatalmasságok kisded panamáival. Persze, csak azokat az üzleteket említheti, melyeket eddig sikerült napfényre hozni. Különösen Román Viktor uralmát nyögte rettenetesen e vármegyének apraja és nagyja, mert ennél az embernél párosult a hiányos erkölcsi érzék a legnagyobb fokú neveletlenséggel, mely lehetetlenné tette egy valamennyire is intelligens embernek a vele való érintkezést. Akárhányszor előfordult, hogy valamilyen hivatalos dologban hozzáforduló embert valósággal kirúgta az irodából, aknőkkel pedig úgy beszélt, ahogy más még a kocsisával sem beszél. Általában ezeken az embereken meglátszott, hogy soha egy jól nevelt társaságban meg nem fordultak s még azokkal az elemi szabályokkal sincsenek tisztában. Az ünnepély két kiemelkedő pontja a Szász Béla valástanár és Csutak Vilmos kolt. igazgató beszéde volt. Szász Béla beszéde klasszikus szépségű volt és mi hisszük, mert hinni is akarjuk, hogy az óember bennünk is meg fog halni, mint a szorongatott római gyülekezetben. Csutak Vilmos az ő komoly, mélyen járó gondolatokban gazdag beszédében rámutatott, hogy az egyházi és iskolai önkormányzatot a székelységnek kell kiépítenie. A kultúra megőrzése tőlünk függ. A nemzeti géniusz szorongattatások idején mindig az egyház és iskola védőszárnyai alá menekült. A nemzeti géniusz fog a tanárok katedráján is őrködni. Azt a gazdag szellemi kincset, amit Erdély évszázadokon át felhalmozott, Magyarország sem nélkülözhette, nem nélkülözheti azt a román állam sem. A józan erkölcs és férfias becsületesség az igazi államalkotó erő. A székelyt mindig ez jellemezte , ez tartotta fenn. Hogy az ősi barázdáiban a székely mindig szabadon gazdálkodhasson, ezt az erkölcsi erőt fenn kell tartania s az egyházakat és iskolákat ebben a szent törekvésében támogatnia kell. Fájdalommal emlékezett meg az eltávozott tanárokról, de különösen melegen az itt maradottakról, akik nehéz megélhetési viszonyok mellett is, hősiesen őrködnek kultúránkon. Úgy a Szász Béla, mint a Csutak Vilmos beszéde örök időkre megőrizendő lenne, mint olyanok, amelyek azt mutatják, hogy a magára hagyatott székelységnek, kultúránknak milyen értékes vezetőik voltak, ami egy csak valamennyire is képzett emberre kötelező. De az is lehet, hogy üzleteik érdeke ezt a bánásmódot kívánta. Itt adjuk a cikket: Háromszék vármegyét a szó szoros értelmében elközigazgatták. A magyar megye közigazgatási életének a folytonosságára nem sok gondot fordított annakidején a kormányzótanács, néhány oda nem való ember megszállotta a magas hivatalokat s amit ezek elvégeztek, annak eredményeit most nagyobb igyekezettel akarják visszacsinálni. A bevezetett túlkapások a kormányzás iránti bizalmat elrontották, az emberek meg vannak félemlítve, a régi magyar vezetőtisztviselőkkel tortúrát járattak végig, sokat közülök súlyosan megverettek, a visszaélésekről sokáig suttogva, de széltében beszéltek. Ha hozzávesszük, hogy az idei termés a lehető legroszszabb, a háromszéki közhangulatot könnyű megérteni. Pedig ha valahol sürgős a tiszta helyzet teremtése, akkor Háromszéken elérkezett ennek az ideje. Morvayt pedig, aki a magyar polgárság szolidaritását megtörte s ezért a legnagyobb ellenszenvet hivta ki maga ellen, románellenességgel igazán nem vádolhatják. A rendcsinálás adataiból álljon itt egy jónéhány a következőkben : A családi klikk: Román Viktor dr. ügyvéd volt Sepsiszentgyörgyön. Oláh Viktornak irta magát azelőtt, az idők változása megváltoztatta a nevét is. Subprefektnek nevezték ki s az ő apósát és sógorait vitte be a többi vezető hivatalokba. Az ő módszere jellemezte a berendezkedéseiket, amelyekben szinte jelszóként hangzott e szó : rekvirálni. A mint egyik sepsiszentgyörgyi előkelő polgár mondotta : — Ha éjjel felébredt valamelyik úr és eszébe jutott, hogy éjjeli szekrényre van szüksége, nyomban elküldött rekvirálni. Most nem subprefekt már Román Viktor. Nemrégiben megjelent a megyeházán özvegy Szacsvay Gyuláné úriasszony és azt kérdezte, hogy a bútorait nem kaphatná-e vissza? Kiderült, hogy a Román alispáni lakása egy szoba kivételével — az ő bútoraival van berendezve. Szabályszerűen elrekvirálta, de mégis furcsa és jellemző. Azóta Román Viktor a belügyi resszortnál van beosztva. Kolozsváron lakik s a rekvirált bútor még mindig a szentgyörgyi lakásában van. A rendcsinálás azzal kezdődött, hogy Román helyébe Morvayt nevezte ki az Averescu-kormány. Román protektora nem nyugodott bele s az Averesen tudta nélkül visszaneveztette Román Viktort. Ez most nyáron volt senki sem tudta, hogy ki a sub prefekt Háromszéken ? Averesen tábornoknak tudomására jutott a dolog és intézkedett. Román Viktort Kolozsvárra osztották be Apósa és sógorai ottmaradtak, de csak egy ideig, mert a vizsgála megindult ellenük. A sepsi főur, Voda János falusi jegyző vol Fogarasban. Román Viktor sub prefektnek az apósa. Háromszék megyében vármegyei aljegyző csináltak belőle s a sepsi járá főszolgabirája lett. A szüksége rokonsági összeköttetés meg vél ehez az elhelyezkedéséhez, s maga tudása alapján ebben a magyar vármegyében s annak is a legelőkelőbb járásában megcsinálta a nemzetiségi politikáját, aztán a mikor azt látta, hogy viselt dolgairól szabadabban kezdenek beszélni, kurtán búcsútintett a megyeháza kapufélfájának és odébb állott. Nem olyan régóta mernek Háromszéken beszélni az emberek. Sőt most is félnek még, ami érthető azok után, amik ott történtek. Csak most kezd világosság derülni az ökörrekvirálásoknak azokra az ügyére, amellyel zaklatták a fél vármegyét hosszú időn keresztül. Az 1918. év végén feloszlott erdélyi hadseregtől és a németektől a háromszéki hatóságok sok ökröt vettek át. A magyar nemzeti tanács intézkedésére ezeket az ökröket nyílt árverésen a falusi gazdák között elárvereztették, minden vevő megkapta a szabályszerű igazolványt és marhalevelet. Voda főszolgabíró egyszer megkezdette ezeknek az ökröknek a összerekvirálását. Kiadta a rendelkezéseket, hogy aki akkor vásárolt, egy esztendei, sőt több idei tartás után, tekintet nélkül a marhaárak időközi horribilis emelkedésére, tartozik ugyanazon az áron, ahogyan vette, a főszolgabírónak beszolgáltatni. Megkezdődött ezeknek az ökröknek a felkutatása, amivel feltárták a falvak nyugalmát. Hogy ez hogyan történt, arra igen érdekes példákat lehet találni a Morvay Endre új alispán irodájában felhalmozódott vizsgálati akták között. Jegyzőkönyvek állapítják meg például a következő esetet: Demeter József és Kovács György kilyéni lakosoknak azt mondta a főszolgabíró egy szép napon:— Holnap reggelre hozzátok be a négy ökröt, mert különben az egész vagyonotokat zár alá veszem. Az ökrök nem voltak meg. A gazdák időközben eladták. Vagyonukat tényleg zár alá vetette a főbíró. Ahogy ez megtörtént, másnap reggel megjelent a gazdáknál Ráduly György falusi bíró. Azt közölte velük, hogy ha vesznek a főszolgabíró urnak egy jó fejős tehenet, akkor nem követeli az ökröket és feloldja a zárlatot. A két gazdának nem volt készpénze s vásáros idő sem volt, a biró azonban talpraesett ember kell, hogy legyen, fölajánlotta asegítségét. Maga vette meg a jó fejős tehenet Bikfalván, a gazdák I kölcsönt kaptak, kifizették s a főszolgabíró urnák behajtottak. Nyolcezer koronájukba került az üzlet kettőjüknek, azt sem tudják, hogy miért fizették. Azaz, dehogy is nem tudtak. Ráduly biró szigorú intelmek között hagyta meg nekik: — Aztán az egész dologról egy szót se merjetek szólani, mert rosszul jártak. A mikor Voda elfoglalta a megye főtisztviselői állását, akkor még vőlegény volt Roman subprefekt. A lakodalomra készültek s az utolsó napokon eszébe jutott a főszolgabirónak, hogy a vejésnek szánt hozományt egy fejős II bivallyal kiegészíti. — Szilágyi -Ferenc nyolcvanéves öreg kilyéni -i gazdának volt egy jófajta bivalya, ti Egyszerűen berendelte, hogy a 3! lakodalom napján reggelre a bi- 3 jvalyát, borjúval együtt, hajtsa be hozzá. Az öreg székely gazda is próbált köntörfalazni, védekezni, de a végén nem volt mit tennie: a bivalytól elbúcsúzott s borjával együtt beszállította. A főbíró meg volt elégedve, köszönte, dicsérte, igen barátságosan fogadta, még borral is megkínálta. Még fizetett is érte, adott az egész szállítmányért ötezer koronát. De hozzátette : — Elégedjen meg vele, mert ha megelégszik, akkor a licitáción vásárolt ökröt nem fogom magától elrekvirálni. Nem is rekvirálta el. Állotta a szavát. A bivaly az alispáné lett. Az öreg kilyéni gazda még a nyár elején látta a szentgyörgyi csordában. A vizsgálat ki akarta deríteni, hogy hova lettek ezek az összerekvirált ökrök. A hivatal iratai nem adnak erre felvilágosítást. Pedig ezt kellene pontosan megállapítani. Egy nehányat a főszolgabiró ott helyen adott el s ezeknek azután a nyomára akadtak, így vásárolt tőle egy Axente Román Viktor folt sutinrefektus és társai „eredményes“ működéset vármegyénkben.