Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)

1920-09-16 / 42. szám

42. szám. SZÉKELY NÉP 1920. szeptember 16. nevű­, nemrégiben beköltözött ká­vés is. Voda főszolgabíró helyébe mást neveztek ki, őt mint aljegy­zőt berendelték a megyeházára, központi szolgálatra. Így vették el tőle a főbírói hatalmat. Egy délelőtt valami eszébe jutott, vette a kalapját, otthagyta a hi­vatalt. Levelet hagyott hátra Pap László prefektus címére, a mely­ben szemrehányásokkal búcsúzik s rossz néven veszi a prefektus­tól, hogy őt nem méltányolta. Azóta nem látják Háromszék­­megyében. A fegyelmi vizsgálat vezetője nem tudta kihallgatni, mert hiába táviratoztak, levelez­­tek utána, nem jelentkezett. Azt hiszik, visszatért Fogarasme­­gyébe. Az ajtai szolgabiró, Rimbelin Miklós a sógora Román Viktor szubprefektnek. A nagyajtai járás főszolgabirája lett, s azelőtt szintén fogarasmegyei jegyző volt. Fegyelmi útján Mór-I­vay alispán most felfüggesztette állásából. A fegyelmi vizsgálat adatai ilyeneket állapítanak meg : Őrlési vám fizetése körüli szabálytalanság címén, vagy miatt lefoglalt és elrekvirált nagyobb mennyiségű lisztet. Fizetett kiló­jáért 1 korona 80 fillért. Ugyan­ezt a lisztet ugyanazokban a fal-­ vakban áruba bocsátotta és el-­ adta ki menkint 3 kor. 20—40 fillér­ért. A különbözetről senkinek el nem számolt, senkinek felvilágo­sítást nem adott.­­ Az árvák elnöke La­jos fegyelmi akták gyűl­tek össze Popa Radu Áron, az árvaszékhez kinevezett elnök el­len. Jelenleg huzamosabb idő óta szabadságon van. A vizsgálat adatai között első pontképen áll a zavaros lakásügye. A­miről eze­ket állapítják meg a felvett jegy­zőkönyvek : Amikor megérkezett Sepsiszentgyörgyre, hogy állását elfoglalja, a lakássivata! Neumann Miksa szeszgyárosnál kiutalt a számára egy kétszobás lakást. A gyáros a szüleivel és gyerme­kével — ő maga özvegy ember volt — a másik két, vagy három szobába húzódott meg. Egy idő múltán lakója felszólította, hogy mindenestül költözzék ki a saját házából, mert neki az egész la­kásra szüksége van. A családnak nem volt hova mennie s úgy lát­szik ezt látta be az árvaszéki el­nök, a­mikor kijelentette, hogy nem követeli az egész lakás át­adását, ha fizet Neumann neki tizenkétezer korona kártérítést. A kiváncsi érdeklődésre, hogy milyen kára van, a­mi megtérí­tésre vár, azt a felvilágosítást adta, hogy Brassóban neki lakása van, a­miért évi tizenkétezer korona bért fizet s ha nem tud egészen átköltözködni, a brassói lakását is fenn kell tartania. Neumann hajlandónak mutatko­zott a tizenkétezer korona fize­tésére, de azt kérte, hogy adja át cserébe azt a bizonyos bras­sói lakást, ő átadja az egész há­zat. Erre azt a feleletet kapta, hogy az lehetetlen. Alkudtak és megegyeztek hatezer korona kár­térítésben, a­mit Neumann ki is fizetett s az elnök megelégedett a két szobával. A háztulajdonos a saját házában lakbért fizetett — az első évre hatezer koronát. Az alispáni hivatal adatai szerint az elnöknek Brassóban nem volt lakása s a brassói lakbérek nem is olyan magasak. Morvay alispán nemrégiben elrendelte, hogy a lakáshivatal gondoskodjon a Popa Radu Aron számára más lakásról, mert Neu­mann házasodik s elrendelte azt is, hogy az elnök a felvett hat­ezer koronát fizesse vissza. Az akták szerint nem tartotta be a törvénynek azt az intézke­dését, mely szerint az árvák ügyében helyszíni szemlét tartani csak a legelkerülhetetlenebb eset­ben szabad, ekkor is lehetőleg a szolgabírót, vagy a helyi hatósá­got kell a lehetőség szerint meg­bízni, mert az árvák vagyonát nem szabad utazási költségekkel megterhelni. Sok helyszíni szem­lét tartott az elnök. Egy ilyen helyszíni szemlének a históriájá­ról hosszú jegyzőkönyveket írtak össze. Csornakőrösön Szabó Lenke kiskorú árva erdőrészét megvá­sárolta Vajna András gőzfűrész­­tulajdonos. Az árvaszék hozzájá­rult a vásárhoz, de a határozat kézbesítését a kitört forradalom megakadályozta. Az idő eltelt, az erdő értéke megsokszorozódott, a vevőnek érdekében állott, hogy a szerződést az árvaszéknél jóvá­hagyassa, ügyvéd útján az árva­­széki elnökhöz fordult. Popa Radu Áron azt mondta, hogy előbb helyszíni szemlét kell hogy tart­son. A szemle megtartását Vajna később megsürgette. Azt a vá­laszt kapta, hogy előbb az eljá­rási költséget meg kell fizetni. Hogy mibe kerül ? — arra a kérdésre nem adott feleletet. Vajna postán beküldött ezer ko­ronát. A nyár előtt a helyszíni szemlét az elnök megtartotta, minek lefolyásáról a fegyelmi során Vajnát kihallgatták. Arra a kérdésre, hogy a helyszínen fizetett-e még eljárási díjat, azt mondta, hogy nem emlékszik könyv nélkül. Arra a kérdésre, hogy mennyit fizetett, azt mondta: — Nálam nem voltak, csak­­­egyesek. A végén is jegyzőkönyvre adta, hogy egy ezrest átadott Popa Radu Áronnak, a­ki vissza akart adni — úgy emlékszik — , négyszázat. Nem tudja ugyan, hogy ebből az ezresből-e, vagy az előbbiből ? Tény, hogy ő azt mondta, tartsa meg az egészet és az elnök meg is tartotta. Az erdővásárt jóváhagyták, az eljárási díjak az aktában nem szerepelnek. Megállapították azon­ban azt, hogy a vásárról a régi árvaszék már meghozta a jóvá­hagyó határozatot, csak a forra­dalom miatt nem kézbesítették kézhez a végzést, kilónként negyven koronáért. Dézsi nem vállalkozott erre, azt mondta, hogy ő ilyesmivel nem foglalkozik. Hát akkor szerezzen valakit, aki eladja. Dézsi egy Rosenthal nevű ügynököt utasí­tott hozzá, a­ki viszont egy Kende József nevűnek adta át a meg­bízást. A­mikor az eladás meg­történt volna, a csendőrök raj­tuk ütöttek, rájöttek, hogy va­lami panamaüzletről van szó, Rosenthalt is, Kendét is elfogták, a cukrot lefoglalták, az alispáni hivatalnak beszolgáltatták, a két ember pedig a csendőrségen olyan bünhödésen ment keresz­tül, hogy Kende sietett eltávozni a városról s őt a fegyelmi vizs­gálat rendjén máig sem tudják kihallgatni. A polgármesteri szék elfog­lalása után Krizsán a közélel­mezési kormánybiztosság igen fontos ügyeit nem adta át a hivatalban maradtaknak. Csak a rendtartásra jellemző, hogy most tudták meg, milyen bankokba helyezte el betétként a begyűlt pénzeket, az üzemi jövedelmeket s hogy a betétkönyveket a köz­­élelmezési resszortnak küldötte be. A könyveket a hivatal most a resszorttól kéri vissza, hogy a pénzzel gazdálkodhasson. A polgármester, Krizsán Zakariás ügyvédjelöl­tet közélelmezési kormánybiztos­nak küldötte ki a kormányzó­­tanács. A­mikor a kormányzó­­tanács megbukott, utolsó intéz­kedései között rendelte el, hogy Sepsiszentgyörgy közigazgatását a régi városi tanácstól átvegyék. Ez meg is történt, még pedig úgy, hogy Krizsán fiatal ügyvédjelöltet kinevezték polgármesternek s ő vette át a polgármesteri széket. Rövidesen leszerepelt, szabadsá­got kapott s azóta nincsen Sepsi­­szentgyörgyön. Mint polgármes­­ter átvette a város számára ér­kezett nagyobb mennyiségű 4 korona 59 filléres hatósági cuk­rot. Özv. Ferenc Lajosné üzleté­ben raktároztatta el s mikor be­rakták Dézsi János üzletvezető­nek azt mondotta, hogy tíz méter­mázsát kéz alatt adjanak el. Táviratok. Heves harcok az orosz—lengyel harctéren. — Az olaszországi felfordulás. — A német trón­örökös haza akar menni. Varsó, szept. 15. Rubieschovtól északra lengye­l osztagok átkeltek a B­u­g­o­n . Breszlitovszktól keletre több hely­i­­séget elfoglaltunk. Makacs közel­harcok után bevettük Kobrint. Suvalkiban a helyzet változatlan. Moszkva, szept. 15. (Hadijelentés szept. 13-ról.) Produotól 17 versztnyire, nyu­gatra 22 versztnyire, délre több községet elfoglaltunk. Bresztli­­tovszknál, Kobrinnal és Rohatin­­nál sikerrel harcolunk. Bécs, szept. 15. Trienti lapok szerint a rend helyreállítására­­katonai csa­patokat küldtek. A fellázadt városrészekben heves har­cok keletkeztek, melyekben ágyukkal, gépfegyverekkel harcoltak. Egy pincében busz áldozat holttestét találták. Bécs, szept.­ 15. A turini gyárakat a munká­sok kisajátították. London, szept. 14. A Daily Mail jelenti Hollandiá­ból . A német extrónörökös ké­rést intézett a német­alföldi kor­mányhoz, hogy engedjék Német­országba. (Dtv.) H­ÍREK. __ Sepsiszentgyörgy, szeptember 16. — A munkásbiztosító pénz­tárak igazgatói folyó hó 9-én Trancu Iasi munkaügyi miniszter kezébe letették az esküt. Az 1482. sz. decret törvénnyel a pénztári tisztviselők állami hivatalnokokká minősítettek át, illetményeiket az államkincstár folyósítja és a mun­kaügyi minisztérium státusába osztották be. Ezen decret törvény­­értelmében a pénztárak autonó­miája a tisztviselők választásától elesik, mivel a tisztviselőket ez­után a mennyiben fizetésük havi 300 leunál több a király, a­mennyi­ben 300 leunál kevesebb, a mun­kaügyi miniszter nevezi ki. — Méz- és gyümölcskiállítás. Az udvarhelyvármegyei méhész­­egyesület e hó 2- án Székely­­udvarhelyen a rom. kath. fiune­­velőintézet termeiben Udvarhely­vármegye ezévi gyümölcs- és méz­­terméséből bemutató jellegű ki­állítást rendez. A bemutatón kép­viselve lesz a vármegye minden községének gyümölcstermelése, melyből főleg a téli finomabb fajokra a gazdák s a vásárló közönség között a vásárt a bemutató által közvetíti. A nagy­szabású bemutatóra az egylet elnöksége ezúton hívja meg a gyümölcskereskedőket és gyü­­mölcskonzervgyárosokat, biztosít­ván őket arról, hogy bármily méretű szükségletüket a téli alma és körtenemekből a vármegye kazdáinál a bemutató kapcsán beszerezhetik. — Egy matróna halála. Özv. Császár Domokosné szül. Im­­reh Ágnes, városunk tiszteletre­méltó matrónája, 73 éves korá­ban rövid szenvedés után elhalt. Az elhunytban a Kovásznai test­vérek s köztük Dr. Kovásznai Gábor polgármester és Mihály Imre szerető nagynénjüket gyá­szolják. Temetése ma, 16-án dél­után 2 órakor lesz. — Helyreigazítás. Lapunk leg­utóbbi számában egy félreértést okoz­ható sajtóhiba csúszott be. A Székely Gazdák részére érkező buza ára mé­termázsánként 175 leuba fog kerülni és nem, mint irva volt, 17500 leibe. — Fogynak soraink. Tar­c­z­a­­­i Árpád pü. irodafőtiszt és családja, T­ó­á­s­ó Ferenc és neje és Csákány pénzügyőr tegnap hagyták el városunkat és kitele­pítették magunkat. Újólag kérünk mindenkit: ne hagyják itt szülő­földjüket, ne hagyják cserben a székelység szent ügyét. — A magyar miniszterelnök Geszten. Gróf Teleki Pál ma­gyar miniszterelnök a mult héten meglátogatta a biharmegyei Gesz­tet, néhai Tisza István pátriáját. A miniszterelnök szűk kísérettel érkezett s társaságában a régi munkapárt néhány ismert kori­feusa volt csupán. De vele ér­kezett Szilágyi Lajos volt nem­zetgyűlési képviselő, a budapesti rendőrfőkapitány­, továbbá Sándor János volt belügyminiszter és dr.

Next