Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)

1921-01-01 / 1. szám

1. szám. Sepsiszentgyörgy. XXXIX, évfolyam. Szombat, 1921. január 1. Előfizetési árah: Egész évre _ 80 lsei Félévre .......... 40 Lei Hegyed, évre 20 lsei Egy hóra ... 8 Lei Egyes szám, 1 Leu. SzerkesztOség : Csíki-utca 8. szám. Előfizetéseket és hirde­téseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgy On Csiki-utca 8. szám. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Megjelenik hetenkint kétszer: SZERDÁN és SZOMBATON. állítása kapóra jön, mert régen érzett hézagot pótol. Bar az uj intézmény elősegítené a Romania uralma alatt élő emberek testvé- reslilését! A Dimineaţa azzal végzi cik­két, hogy vajha sikerülne a ki­sebbségekhez tartozókat igazi lojális polgáraivá tenni annak az országnak, melyet egy szelidlelkü nép lakik, s melynek egyetlen vétke, hogy a nemzet nagy ér­dekeiért kevéssé fogékony oli­garchia vezeti. (Br. L.) Látogatás Teleki Pál miszterÉiM. Teleki üzenete az erdélyi magyarságnak. A mai nappal lezáródott a huszadik század második évtizede. Nincs elég súlya emberi tolinak ahhoz, hogy szavakba öntse azt a rettenetes katasztrófát, a mit ez az évtized az embe­riségnek hozott. Nemcsak nekünk, hanem a világ min­den emberének. 1914-ben elindult a lavina, elrémül az ember azon irtózatos számok láttára, kiket már eddig maga alá temetett s nem is me­rünk arra gondolni, hogy mit lehetett volna alkotni az egész emberiség javára azzal a tömérdek pénzzel, a mit ok és haszon nélkül kidobtak. Talán már eddig nem is volna beteg ember a világon, csak"megelége­dett és boldog. Reánk pedig kétszeres csapást is hozott ez az év­tized. Azt, a melyiket az egész emberiség érez s ezen­felül mindaz, a mi szenve­dést, nyomorúságot jelent. De bárcsak azt láthatnék, hogy a lavina már biztosan megállóit. Ez azonban a maga nagy tömegében jelen­leg még mindig lejtőn áll, kisebb darabjai pedig elsza­kadva folytatják guruláeu- kat lefelé mind nagyobb és nagyobb tömegeket szedve fel magukra s nincs ember, ki ezeket megállítani tudná. Nem mer senki a lavina alá menni, mert attól fél, hogy ezzel a lejtőn megállott nagy tömeget is megindítja s ez aztán a menteni akarót is maga alá temeti. Az 1920-ik év elmúlása nemcsak egy évtized, ha­nem egy izgalom és szomo­rúsággal teli évnek az eltel­tét is jelenti nekünk. Gyászkeretben írjuk az egész világ legszomorubb évtizedének az elmúlását s megrettenve s Istenfélőén kérjük, hogy az uj év egy boldogabb jövőt hozzon mind­nyájunkra. Román lapok követelik a kisebbségek jogainak a tiszteletben tartását. Az Adeverul Írja: Minden demokrata érzelmű ember nagy tetszéssel fogadta a nemzeti kisebbségek államtitkárságáról szóló hirt, mert mindenki tudta, hogy annak feladata a nagy-* számú etbnikai és vallási kisebb­ségek problémáinak tanulmányo­zása és megoldása. De mi történt? A parlamenti vitában kitűnt, hogy a javaslat messze esik az elgondolt demok­ratikus eszméktől, sőt kirívóan rendőri célokat szolgál, a meny­nyiben az államtitkárság a hires és gyáBzos emlékű orosz uralom­ból ismert harmadik rend mintá­jára valóságos okranát alkotna. Ezek nem a mi szavaink, ha­nem a parlamentben elhangzott kijelentések. Nem tudunk eléggé tiltakozni a javaslat ellen, Írja a lap, mert nemcsak aggasztóan érinti a nemzetiségek jogait, sót a hozzájuk tartozók egyeni sza­badságát is veszélyezteti, hanem ellenkezik a roman nemzeti ér­dekekkel is, melyeket összeté­vesztenek állami érdekekkel, hol­ott az is csak úgy prosporálhat és fejlődhetik nyugodtan, ha vala­mennyi lakós egyenlő szabadsága és teljes joga biztosítva van. Ugyanebben az ügyben a Dimineaţa a következőket Írja : Az államtitkárság vezetését Nagyrománia legcivilizáltabb em­berére kellene bízni s a tisztvi­selőket a bírák és külügyminisz­teri hivatalnokok sorából kellene összeszedni. A tegnapi egységes és homo­gén Románia a háború következ­tében poliglott állammá vált, mely jelentékeny ethnikai kisebbsége­ket ölel fel. A dolog kényes ol­dala, hogy legnagyobb részük a határszéleken lakik s egységes tömegeket alkot az anyaország­ban levő fajtestvérekkel. Vitális érdekünk tehát, hogy idegen- nyelvű polgártársainkat lelkileg megnyerjük s országunk hasznos elemévé tegyük. Politikusaink nyilatkozatai, úgy a parlamenti vitában elhang­zott, valamint a sajtóban közölt kijelentéseik semmi kétséget sem hagynak fönn, hogy adminisz­trációnk az országgal szemben nem teljesítette magasszellemü kötelességét, a mikor nem úgy kezelte a nemzetiségeket, hogy magunknak megnyerje őket. Saj­nálatos csorba esett, de ki lehet köszörülni. Az államtitkárság fel­Az .Ellenzék* tudósítója fel­kereste Budapesten Teleki mi­niszterelnököt. A látogatásról kö­vetkezőkben számol be : Teleki a magyar közéletnek egyik legmarkánsabb egyénisége. Erdélyi ember. Nagybánya he- gyes-völgyes vidékén szerette meg a hegyeket, a völgyeket, a földrajzot. Egyike a legnevesebb földrajz-tudósoknak. De azért megmutatta, hogy a politikához is ért. A szegedi ellenkormány­nál kezdte mint külügyminiszter. Sikerült igy Parisban fölkeltenie az érdeklődést Magyaroszág ügje iránt. A nemzeti rekonstrukció alkalmával megtartotta a kül­ügyi tárcát, s ba a vesztett há­ború következményét, a trianoni békét nem is akadályozhatta meg, a lehető legbarátságosabb vi­szonyt hozta létre Magyarország és az antant nagyhatalmai: An glia, Franciaország és Olaszor­szág között. E mellett fentartotta azokat az összeköttetéseket is, a melyek a német birodalomhoz fűzték a magyar államot. A mult hetekben lezajlott kormányválság­ból ismét 6 került ki miniszter- elnökként. A budai várhegy följáratá­nál — a királyi palotával szem­ben — áll a miniszterelnökség másfélévszázados ódon épülete. Amikor fönt jártunk — éppen a kormányválság utolsó napjai­ban — szokatlanul mozgalmasak voltak a folyosók és a termek. Pártvezérek, miniszterjelöltek, deputációk jártak a miniszter- elnöknél. Mégis jutott annyi ideje, hogy az Ellenzék munkatársát fogadja. A miniszterelnök hivatali he­lyisége tulajdonképpen három egymásba nyíló óriási szalon. Hosszú tanácskozó asztalok hú­zódnak a szobák közepén. Perzsa­szőnyegek, antik butor-kolosszu- sok. Néhány öreg óra ingatja az időt. A falakat portrék sora ta­karja el: Magyarország összes miniszterelnökeinek olajba festett képei. Az idősebb Andrássy Gyula elegáns, diplomata alakjával, Tisza Kálmán bölcs, patriarcha- arca néz szembe. Utána felvo­nul a közelmúlt egész történelme. A vezetők mind : Széli KálmáD, Wekerle, Bánffy Dezső, Kbuen- Héderváry és Tisza István, a ki itt is olyan határozottan és ke­ményen néz pápaszemén keresz­tül, mint egykoron, a mikor két ország sorsát irányitotta. A kö­zépső szalonból nyílik a Dunára néző hires történelmi erkély. Itt játszódtak le az újabb magyar politikai élet legfontosabb moz­zanatai. Itt vitatták meg a ki­egyezés óta a legfontosabb el­határozásokat. Teleki miniszterelnök közvet­len szívélyességgel fogadott. Fia­tal ember, negyven körül. Élénk tekintet, nyílt arc. Nem tudós tí­pus. Inkább világfi, diplomata. Legelső kérdése az, mi újságot tudunk szülőföldje felől. Magyar- ország politikai és gazdasági viszonyairól érdeklődtünk ezután. Elmondta, hogy epen kormány- válság van, illetve mar csak volt. A kormányalakításra újból ő ka­pott megbízást. Az uj kormány megalkotásánál arra törekedett, hogy a kabinet uj tagjai tudásuk­kal és kvalitásaikkal képesek le­gyenek Magyarország felvirágoz­tatásában eredményesen munkál­kodni. A kormányválság alatti poli­tikai szünet idejét Teleki arra használta fel, hogy a legsürgő­sebb gazdasági kérdéseket elin­tézze. Sikerült is biztosítani az ország ellátását, megoldani a szénkérdést, a forgalom problé­máit. Miniszterelnöksége egész ideje alatt arra törekedett, hogy megszilárdítsa, minden tekintet­ben normális mederbe terelje Magyarország életét. Nem volt könnyű feladat, mert hiszen az ország két forradalmat és egy ellenforradalmat élt át, a melyek­nek megrázkódtatásait ki kellett heverni. v*

Next

/
Thumbnails
Contents