Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)
1921-01-01 / 1. szám
1. szám. Sepsiszentgyörgy, XXXIX. évfolyam. Szombat, 1921. január 1. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgy On Csiki utca 8. szám. Előfizetési árak: Egész évre_ 80 lsei Félévre.......... 40 Lei Hegyed, évre 20 lsei Egy hóra ... 8 Lei Egyes szám, 1 Leu. Szerkesztőség : Csíki utca 8. szám. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Megjelenik hetenkint kétszer: SZERDÁN és SZOMBATON. A mai nappal lezáródott a huszadik század második évtizede. Nincs elég súlya emberi follnak ahhoz, hogy szavakba öntse azt a rettenetes katasztrófát, amit ez az évtized az emberiségnek hozott. Nemcsak nekünk, hanem a világ minden emberének. 1914-ben elindult a lavina, elrémül az ember azon irtózatos számok láttára, kiket már eddig maga alá temetett s nem is merünk arra gondolni, hogy mit lehetett volna alkotni az egész emberiség javára azzal a tömérdek pénzzel, amit ok és haszon nélkül kidobtak. Talán már eddig nem is volna beteg ember a világon, csak"megelégedett és boldog. Reánk pedig kétszeres csapást is hozott ez az évtized. Azt, amelyiket az egész emberiség érez s ezenfelül mindaz, ami szenvedést, nyomorúságot jelent. De bárcsak azt láthatnék, hogy a lavina már biztosan megállott. Ez azonban a maga nagy tömegében jelenleg még mindig lejtőn áll, kisebb darabjai pedig elszakadva folytatják gurulásukat lefelé mind nagyobb és nagyobb tömegeket szedve fel magukra s nincs ember, ki ezeket megállítani tudná. Nem mer senki a lavina alá menni, mert attól fél, hogy ezzel a lejtőn megállott nagy tömeget is megindítja s ez aztán a menteni akarót is maga alá temeti. Az 1920-ik év elmúlása nemcsak egy évtized, hanem egy izgalom és szomorúsággal teli évnek az elteltét is jelenti nekünk. Gyászkeretben írjuk az egész világ legszomorubb évtizedének az elmúlását s megrettenve s Istenfélően Román lapok követelik a kisebbségek jogainak a tiszteletben tartását. Az Adeverul Írja: Minden demokrata érzelmű ember nagy tetszéssel fogadta a nemzeti kisebbségek államtitkárságáról szóló hírt, mert mindenki tudta, hogy annak feladata a nagy-* számú ethnikai és vallási kisebbségek problémáinak tanulmányozása és megoldása. De mi történt? A parlamenti vitában kitűnt, hogy a javaslat messze esik az elgondolt demokratikus eszméktől, sőt kirívóan rendőri célokat szolgál, amenynyiben az államtitkárság a híres és gyászos emlékű orosz uralomból ismert harmadik rend mintájára valóságos okranát alkotna. Ezek nem a mi szavaink, hanem a parlamentben elhangzott kijelentések. Nem tudunk eléggé tiltakozni a javaslat ellen, írja a lap, mert nemcsak aggasztóan érinti a nemzetiségek jogait, sőt a hozzájuk tartozók egyéni szabadságát is veszélyezteti, hanem ellenkezik a román nemzeti érdekekkel is, melyeket összetévesztenek állami érdekekkel, holott az is csak úgy prosperálhat és fejlődhetik nyugodtan, ha valamennyi lakos egyenlő szabadsága és teljes joga biztosítva van. Ugyanebben az ügyben a Dimineaţa a következőket írja : Az államtitkárság vezetését Nagyrománia legcivilizáltabb emberére kellene bízni s a tisztviselőket a bírák és külügyminiszteri hivatalnokok sorából kellene összeszedni. A tegnapi egységes és homogén Románia a háború következtében poliglott állammá vált, mely jelentékeny ethnikai kisebbségeket ölel fel. A dolog kényes oldala, hogy legnagyobb részük a határszéleken lakik s egységes tömegeket alkot az anyaországban levő fajtestvérekkel. Vitális érdekünk tehát, hogy idegennyelvű polgártársainkat lelkileg megnyerjük s országunk hasznos elemévé tegyük. Politikusaink nyilatkozatai, úgy a parlamenti vitában elhangzott, valamint a sajtóban közölt kijelentéseik semmi kétséget sem hagynak fönn, hogy adminisztrációnk az országgal szemben nem teljesítette magas szellemű kötelességét, amikor nem úgy kezelte a nemzetiségeket, hogy magunknak megnyerje őket. Sajnálatos csorba esett, de ki lehet köszörülni. Az államtitkárság fel-AzEllenzéki tudósítója felkereste Budapesten Teleki miniszterelnököt. A látogatásról következőkben számol be : Teleki a magyar közéletnek egyik legmarkánsabb egyénisége. Erdélyi ember. Nagybánya hegyes-völgyes vidékén szerette meg a hegyeket, a völgyeket, a földrajzot. Egyike a legnevesebb földrajz-tudósoknak. De azért megmutatta, hogy a politikához is ért. A szegedi ellenkormánynál kezdte mint külügyminiszter. Sikerült így Paksban fölkeltenie az érdeklődést Magyaroszág ügye iránt. A nemzeti rekonstrukció alkalmával megtartotta a külügyi tárcát, s ha a vesztett háború következményét, a trianoni békét nem is akadályozhatta meg, a lehető legbarátságosabb viszonyt hozta létre Magyarország és az antant nagyhatalmai: Anglia, Franciaország és Olaszország között. E mellett fentartotta azokat az összeköttetéseket is, amelyek a német birodalomhoz fűzték a magyar államot. A múlt hetekben lezajlott kormányválságból ismét ő került ki miniszterelnökként. A budai várhegy följáratánál — a királyi palotával szemben — áll a miniszterelnökség másfél évszázados ódon épülete. Amikor fönt jártunk — éppen a kormányválság utolsó napjaiban — szokatlanul mozgalmasak voltak a folyosók és a termek. Pártvezérek, miniszterjelöltek, deputációk jártak a miniszterelnöknél. Mégis jutott annyi ideje, hogy az Ellenzék munkatársát fogadja. A miniszterelnök hivatali helyisége tulajdonképpen három egymásba nyíló óriási szalon. Hosszú tanácskozó asztalok húzódnak a szobák közepén. Perzsaszőnyegek, antik bútor-kolosszusok. Néhány öreg óra ingatja az időt. A falakat portrék sora takarja el. Magyarország összes miniszterelnökeinek olajba festett képei. Az idősebb Andrássy Gyula elegáns, diplomata alakjával, Tisza Kálmán bölcs, patriarchaarca néz szembe. Utána felvonul a közelmúlt egész történelme. A vezetők mind : Széll Kálmán, Wekerle, Bánffy Dezső, Kbuen- Héderváry és Tisza István, aki itt is olyan határozottan és keményen néz pápaszemén keresztül, mint egykoron, amikor két ország sorsát irányította. A középső szalonból nyílik a Dunára néző híres történelmi erkély. Itt játszódtak le az újabb magyar politikai élet legfontosabb mozzanatai. Itt vitatták meg a kiegyezés óta a legfontosabb elhatározásokat. Teleki miniszterelnök közvetlen szívélyességgel fogadott. Fiatal ember, negyven körül. Élénk tekintet, nyílt arc. Nem tudós típus. Inkább világfi, diplomata. Legelső kérdése az, mi újságot tudunk szülőföldje felől. Magyarország politikai és gazdasági viszonyairól érdeklődtünk ezután. Elmondta, hogy ézen kormányválság van, illetve már csak volt. A kormányalakításra újból ő kapott megbízást. Az új kormány megalkotásánál arra törekedett, hogy a kabinet új tagjai tudásukkal és kvalitásaikkal képesek legyenek Magyarország felvirágoztatásában eredményesen munkálkodni. A kormányválság alatti politikai szünet idejét Teleki arra használta fel, hogy a legsürgősebb gazdasági kérdéseket elintézze. Sikerült is biztosítani az ország ellátását, megoldani a szénkérdést, a forgalom problémáit. Miniszterelnöksége egész ideje alatt arra törekedett, hogy megszilárdítsa, minden tekintetben normális mederbe terelje Magyarország életét. Nem volt könnyű feladat, mert hiszen az ország két forradalmat és egy ellenforradalmat élt át, amelyeknek megrázkódtatásait ki kellett heverni. v* Látogatás Teleki Pál misztereiM. Teleki üzenete az erdélyi magyarságnak. kérjük, hogy az új év egy boldogabb jövőt hozzon mindnyájunkra. állítása kapóra jön, mert régen érzett hézagot pótol. Bár az új intézmény elősegítené a Románia uralma alatt élő emberek testvéresklését! A Dimineata azzal végzi cikkét, hogy vajha sikerülne a kisebbségekhez tartozókat igazi lojális polgáraivá tenni annak az országnak, melyet egy szelidlelkü nép lakik, s melynek egyetlen vétke, hogy a nemzet nagy érdekeiért kevéssé fogékony oligarchia vezeti. (Br. L.)