Székely Nép, 1924 (42. évfolyam, 1-100. szám)

1924-01-03 / 1. szám

/ 1. szám. Sft. 6heorghe. Sepsiszentgyörgy. XLII. évfolyam. Csütörtök, 1924. január 3. Előfizetési árak: Egész évre _120 Lei Félévre .......... 60 Lei Fegyed évre 30 Lei Egy hóra 10 Lei Egyes szám 2 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare (volt CsUei-ti. 8. sz.) SZÉKELY Előfizetéseket és hirde­téseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyőrgyőn Strada Stefan cel Mare (volt Csiki-u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. »ÖÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖÖOOOÖO« Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖM ás njt Vájjon mit rejt magában a reánk köszöntött s hófehér titokzatos leplében mutatkozó ujesztendó ? Váj­jon a szegény, elárvult ro­mániai magyarság szerény és jogos kívánságai fognak-e megértő flllekrejtalálni. Váj­jon be fogják-e látni a sor­sunkat intéző hatalmas urak, hogy 5 évi békés, loyális magatartásunk elegendő ga­rancia arra, hogy minket ne tekintsenek ellenségeknek, hanem barátoknak, kiknek őszinte óhaja, hogy abban az országban, melyben él­nünk rendeltetett, békés,, nyugodt és tökéletesen kon­szolidált állapotok uralkod­janak ? És vájjon be fogják-e látni, hogy e cél elérésére az egyetlen biztos eszköz az, ha megadják azokat a ki­sebbségi jogokat, melyek az állam erejét úgy ki, mint befelé nem hogy gyengíte­nék, hanem föltétlenül erő­sítenék, mert az államok ereje polgárai összességének megelégedettségében rejlik. Olyan kérdések ezek, melyek önkéntelenül felve­tődnek az év fordulóján, mikor számot kell vetni az elmúlt esztendővel, hogy an­nak tanulságait jövőre le­vonhassuk. Úgy az elmúlt év, mint az eltelt 5 esztendő, sajnos, nagyon szomorú tapasztala­tokkal járt a székelységre nézve. A beígért és törvénye­sen szentesített jogaink még mindig csak papiroson van­nak. Megvalósításukra még csak komoly lépés sem tör­tént, pedig a magyarság a legkisebb jóindulatot is sok­szoroson szokta meghálálni. Biztató körülmény azon­ban, hogy mind többen és többen akadnak román pol­gártársaink körében, kiknek széles, európai látókörre valló felfogása úgy a sajtó­ban, mint a magán és poli­tikai életben kifejezésre jut. Remélnünk kell, hogy az uj esztendő a megértők tá­borát nevelni fogja s adná a jó Isten, hogy esztendő­ilyenkor az uj évet, mint a megértés és egymás meg­becsülés jegyében lefolyt évet búcsúztathassuk el. = Amerikai magyar propa­ganda. Dobay István dr., aki a magyar bultuszkormány megbí­zásából az Északamerikai Egye­sült-Államokban és Kanadában utazik, Apponyi Albert gróf fel­kérésére és nevében november wwanBaaaaainpiDBaaaE közepe óta a kanadai magyar telepeket: Winnipeg, Kipling, Békevár, Regina, Stockholm, Ka­posvár, Esterházy, (az Esterházy Pál gróf által 1887-ben alapított első magyar telep), Melville, Sas­katoon, Lestock, Arbury, Edmon­ton, Calgary (közelében ős indián törzsek), Lethbridgert látogatja, ahol az idegenbe szakadt ma­gyarságnak Magyarországról s az ó- és ujhaza iránti kötelessé­geikről tart előadást. Apponyi Albert gróf üdvözletét és intel­meit tolmácsolja s Apponyinak a kanadai magyaroknak bzóIŐ Do- bayhoz intézett levelét olvassa fel. A kérdéses levelet sok ezer pél­dányban sokszorosítva a magya­roknak kiosztogatják. A Canadai Pacific vasúttársaság, melynek óriási kiterjedésű vonalán a ne­vezett magyar telepek fekszenek, Apponyi világszerte tisztelt sze­mélye iránti különös figyelmét akarta tanúsítani, amidőn meg­bízottjának külön hálókocsi-sza­kaszt bocsátott rendelkezésére s a hosszú ut tartamára magyar osztályának vezetőjét, Komor Ferenc CPR főtisztviselőt osztotta be Dobay dr. mellé kiséretül. A kanadai magyarság mindenfelé óriási lelkesedéssel fogadta Ap­ponyi szózatát s több száz alá­írással ellátott felirattal köszönte azt meg Apponyi Albertnek. A görög események jelentősége. (Hg. Ypsilanti Emanuel, egykori bécsi görög követtől.) A görög királyság átváltozása köztársasággá, hacsak egyéb lé­nyegesebb átalakítás terve nem forog fenn az állami alaptörvényt illetőleg — államjogilag minden gyakorlati fontosság híján van. A mindeddig érvényesült korona­jogok a korlátlan népszuvereni­tást semmiben sem csorbitották és az uj köztársaságnak sem le­het bozzáadnivalója. Ottó király kora óta a korona jogai, alkot- mányszerüleg olyan szűk hatá­rok közé vannak zsugorítva, hogy a görög államformát akár .köz- társasági királyság“, akár »királyi köztársaság*-nak lehetett nevezni. A király jogállása nagyjában an­nak felelt meg, melyet köztársa­ságok elnökei szoktak betölteni, sőt vannak köztársasági állam­fők, kiknek az illető alkotmá­nyok nagyobb hatalmat biztosí­tottak, mint a milyennel a hel­lének királya rendelkezett. A gö­rög királyi család .szabadságo­lása“ tehát újból azt a kérdést veti fel: hogy mi kedvezőbb Görögországra nézve — örökös elnök királyi címmel, vagy pedig időlegesen választott államfő? A kérdés nem uj; ismételten szőnyegre került — és eddig mindig a királyság mellett dön­tött a belátás. A köztársaság Görögországnak csak súlyos vi­szálykodások veszélyét jelenti. Az ambíciók törtetése és össze­ütközés, belpolitikai bonyodal­mak viharvetését robbanthatja ki károlyi diadala. Írták: Jerome és Jean Tkaraud. Fordította : Br. Szentkereszty Béla. 1918-ban a köztársaság kiki­áltása után az országgyűlés egyik házában sem hangzott el egy szó sem Tisza emlékére, mely­ben ő 20 évnél hosszabb ideig vezetett. Nem voltak olyan bát­rak, mint mártírhalált halt ve­zérük. Bizalmassainak nagyobbrésze nem jelent meg; féltették talán sorsukat. Egy pár jelentéktelen beszéd után főrendek és képvise­lek összeszedték holmiaikat, ira­taikat, az utcán várakozó fiakke- rek mindent elvittek. Délután az országházban egy- begyült a nemzeti tanács, mely mindenütt helyettesítette a rendes hatóságokat. Az országház előtt vagy 40 ezer ember gyűlt össze zászlókkal és vörös lobogókkal. Hideg őszi szél fújt. Végtére a kapuban-megjelent Károlyi. Mel­lette Lovászi Márton, Buza Barna, Garami, Hock abbé, Jászi, Die­ner Dénes, Szende, gróf Bat- thányi, Böhm, Bokányi, Lindner Béla, Kunfi, az összes nevezetes tagjai a nemzeti tanácsnak. Ká­rolyi beszélni kezdett, de hangja nem volt hallható. A nagy ur után Bokányi, a munkások meg­bízottja légett elő, szegényes öl­tözetben, puha kalapját a kezé­ben tartva, fején összeborzolt fekete, sürü haja, nagy bajuszá­val, a nyilvános gyűléseken meg­szokott domináló hangjával kiál­totta : Polgártársak ! Erre a szóra a tömeg pár lépést előre nyomult csendes örömet kifejező zúgással, de csakhamar kitört egy őrüle- tes orditás, mintegy kifejezése annak, hogy legnagyobb vágyuk eljesült, eljött a .szabadság.“ Ahogy Bokányi elvégezte iz­gató beszédét, Károlyi elsőnek emelte fel kezét és hűséget es­küdött a Népköztársaságnak, a többi miniszter utánna csinálta és végtére sok ezer kar nyúlt ki esküre, amit annyiszor láttunk a mi francia forradalmunk képein. És hogy a hasonlat teljes legyen, befejezésül olyan eseménnyel, amilyen hajdan gyakran előfor­dult, nálunk a nagy forradalom alatt: látjuk József főherceget, a király helyettesét lemondani minden címéről, a Hubsburg név­ről, eljönni a nemzeti tanácsba és hűséget esküdni a köztársa­ságnak Hock abbé kezeihez. Budapesten a visszanyert függetlenség mámorában elfeled­ték a hadsereg tönkremenetelét, a legőrültebb illúzióban éltek s nem is álmodtak arról a sorsról, amit a szövetségesek tartanak fenn Magyarország számára. Kü­lönben a legegyszerűbb magyar parasztba megvan az igazi nem­zeti érzés és úgy tekinti az or­szágát, dacára a benne lakó sok nemzetiségnek, mint egy meg- semmisithetetlen, magasabb élet­erővel biró országot, mely a sors minden csapásainak ellentáll. Ez a magyar haza. (Itt az iró hosz- szasabban igyekszik kimutatni, hogy mennyire gyűlöli a magyar az osztrákokat és németet és igy az Ausztriától való elszakadás valóságos boldogság volt a nép­nek.) Visszaemlékeztek a 48-iki sza­badságharcra és örültek a füg­getlenségnek, arra nem is gon­doltak, hogy vájjon az országban lakó románok, szerbek, horvátok rutének, stb. nem fogják-e ők is követelni függetlenségüket. A pesti sajtó, mely hódolt ezelőtt Berlinnek, most az antanthoz csat­lakozott és Károlyi Mihály nem szűnt meg hirdetni, hogy ő per- sono grata Angliában, Ameriká­ban és Franciaországban és ezt annyiszor ismételte, hogy ő maga is elhitte. És ezt a lapok annyira hirdették, hogy nagy örömmel vették, hogy ő megy Belgrádba Franchet D’Espery francia tábor­nokkal tárgyalni a fegyverszünet­ről. A küldöttségbe olyan egyé­neket választott, kiknek jelleme szerinte kedvező hatással lehet egy francia republikánus tábor­nokra. Á szociálista Bokányi és Csernyák százados, mint a mun­kások és katonák küldötte, kik hivatva voltak képviselni a paci­fista és forradalmi uj Magyaror­szágot. Jászi Oszkár képviselte & kormány jó szándékát a nemzeti­ségekkel szemben, Hatvani Lajos volt hivatva a nemzeti tanács ér­zelmeinek kifejezést adni „Európa iránt.“ És Károlyi ő maga egy­szerű ruházatával (sport nadrág- bah és mellényben) akart kifeje­zést adni demokratikus érzelmei­nek. Még egy pár technikai ta­nácsadó egészítette ki a kísé­retet. Este, mikor a szállodából elindultak Franchet D’Espery la­kására, hova a fogadtatásuk Jri volt tűzve, annyira megvoltak győződve a jó fogadtatásról, hogy nem is kételkedtek abban, hogy ebédre fogja őket marasztalni és ezért levelezőlapokat vittek zse-

Next

/
Thumbnails
Contents