Székely Nép, 1927 (45. évfolyam, 1-100. szám)
1927-01-01 / 1. szám
t irel prin n baza 4878— mixte favorul Moldova repr. Kertész ntei de fixeaza e ziua / orele ului in nde se itatiune ferdaia 1 etelaj 21 cane rimi, 75 50 faroale necaruta jionini, in cazutul de 8. De Wtarel: Zágoni, 1927. Az újév kezdetén boldog újév kívánással köszöntjük egymást. A boldog újévet kívánok kifejezés lehet nagyon sokaknak csak megszokásból hagyja el ajkát, de sok-sok millióknak ajkáról őszinte hó óhajtásképpe hangzik az. Tekintsünk vissza a történelemben hatvan évvel, amikor a magyar szabadságharc után, a gyászos emlékű Schwarzenberg Schmerling és Bach korszakok elmúltával bekövetkezett 1867 amikor a boldog újév kívánságtestet öltött és általános megelégedésre bekövetkezett az országok boldogulását, a lakosság jóllétét, teherbíró képességét és a közszabadságot biztosító konszolidáció. Az államokat átalakító négy és féléves véres háború óta nyolc év telt el, mely idő alatt a Romániához csatolt részek kisebbségi nemzetiségei a magas trón iránti hűségükkel államfentartói munkájukkal és magatartásukkal méltó bizonyítékát adták annak, hogy új hazájuknak hűséges polgárai és azok is akarnak maradni s távol áll tőlük minden felforgató szándék és a békeszerződésekkel, biztosított jogaik ellenében dolgozni akarnak új hazájukért, hogy odaadó munkájukkal annak boldogulását és felvirágzását előmozdítsák. Amikor eziránt bizalmukat nyilvánítják, bizalmat kérnek a maguk részére is, mert az ellenkezőre a letelt nyolc év alatt okot nem szolgáltattak. Amint hatvan év előtt Magyarországon testett öltött a boldog újév kívánása, reméljük, hogy új hazánkban a hetedik decemnium kezdetén őszinte szívből és hőhajtással elhangzó boldog újévet kívánok köszöntés és annak viszonzása szintén testet ölt és az ország kisebbségeinek bizalma és hűsége meghozzaa várva várt eredményt: az egyenlőséget, testvériséget és közszabadságot, mely az ország fejlődésének és lakossága jóllétének és megelégedésének alapját képezi. citate. irel prin In baza 1383—11 mixterul recitard din ir. prin ír Roman jantei de fixează pe ziua orele pului in or vinde llica judilegri de valoare iaz de node esti Tárca. Mesék. Irta Heltai Jenő. Előkelőség. Egy igen előkelő gróf az idők folyamán kissé elzüllött. Inkább csak erkölcsileg, mert külsőleg megőrizte a születési kiválóság minden finom tünetét: ruhája, nyakkendője mindig kifogástalan volt és napjában legalább kétszer fürdött. Ha gyilkolt, néha háromszor is. Ezt a kitűnő grófot, akinek lelkét több rablógyilkosság nyomta volna, ha ezek az apró vérengzések egyáltalában hatottak volna rá, a végén elfogták és halálra ítélték. Az akasztófa alatt a gróf nagyot sóhajtott. — Szánod-bánod bűneidet, ugye fiam ? — szólt hozzá jóságosan a pap, aki ez utolsó útra kisérte. — Nem, szent atyám, — mondta a gróf mosolyogva, — az bosszant, hogy itt fogok lógni. . . talán két napig is ugyanabban az ingben. Vers a szemétdombon. A költő udvarán volt egy szemétdomb és a szemétdombon egy kakas berzenkedett. Véletlenül ráakadt a költő egy versére, amely megmagyarázhatatlan módon került a szemétdombra. A kakas néhányszor odakapott a vershez, azután éktelen kukorékolásba tört ki. A tyúkok és csibék a kukorékolásra odarohantak a szemétdombhoz és izgatottan mozogtak. A tyúkok kotkodácsoltak, a csibék pipegtek, libák is jöttek és harsányan gágogtak. Az egész baromfiudvar hápogott, de a kakas mindent túlkukorékolt. A költő látta ezt a jelenetet és büszkén és boldogan fölsóhajtott : — Az én versemet szavalja nekik. A jószívü kígyó. A paraszt az után kígyót talált. A kígyó meg volt fagyva. A paraszt megkönyörült a szegény adaton, fölvette és a mellénye alá dugta. Itt a melegen a kígyó csakhamar magához tért és elmélkedni kezdett: — Ha én most szivén harapom ezt a szegény embert, menten meghal. Nem, ezt nem teszem, mert ez nem volna helyes cselekedet. Ezzel óvatosan kicsúszott a paraszt mellénye alól, lesiklott és csak a lábát harapta meg. — így legalább, ha a lábát levágják, még megmenekülhet — mondta a jószita kígyó és elsietett. Csillagászat. Egy szegény léghajós, aki vásárról vásárra járt a maga imbolygó légi alkotmányával, egy napon szerencsétlenül járt. A szél elsodorta a léghajót a harmadik határba, hozzávágta egy fához és a szegény komédiás lezuhant. Eszméletlenül, haldokolva hevert az erdő szélén, az elhagyott vidék irtózatos magányosságában. Nagysokára egy ember jött arra. Fölvilágosodott ember volt, aki a léghajó romjaiból rögtön látta a szerencsétlenséget. Vizet hozott és élesztgetni kezdte a léghajót, aki végre négy sóhajtással fölnyitotta a szemét. A mi emberünk részvéttel hajolt föléje és érdeklődve kérdezte : — Nem tetszik tudni, vannak a holdban emberek ? Jorghe, la porterel Zágoni. Linóleum, Szúnyogok, Függönyök, Asztal- és ágytakarók, Dívántakarók, Bútorszövetek, Madraogrank és Kész madracok fHOST* dús választékban kaphatók. : 1. szám. Sft.Gheorghe—Sepsiszentgyörgy- XLV. évfolyam. Szombat, 1927. január 1. Előfizetési árak : Eger. évre 340 Let Félévre____130 Lel Negyed évre 30 Lel Egy hóra _ 30 Lel Egyet teám 3 Len, Szerkesztőség : Plata Averescu No. 4» L / Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyi* _ Plata Averesru No. 4 Szerkesztőségi telefon száma: 8• OOOOOtJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt Megjelenik hetenként kétszer. Csütörtökön is vasárnap. adóban. Tribuna Reméljük, hogy sok százezer kisebbségi ajkon nem ok nélkül hangzik el a boldog újév kivonás. 1859-1926. Folyó hó 25-én, karácsony első ünnepén fejezte be érdemekben és Bulyos megpróbáltatásokban egyaránt gazdag földi pályafutását, életének 68-ik évében Józsa Sándor, illyefalvi nyugalmazott református lelkész és a sepsi református egyházmegye tiszteletbeli esperese. A megboldogult csaknem három évtizeden át (1887—1916) állott mint kisborosnyói majd mint erősdi, később mint illyefalvi lelkipásztor egyházmegyénknek tényleges szolgálatában. Ezen idő alatt kiváló egyéni és papi kvalitásai alapján egymás után nyíltak meg előtte az egyházmegyei tisztségek is. Néhány évi aljegyzősködés után főjegyző lett 1897- ben majd hat év múlva esperessé választatott 1903-ban. E díszes de feleességteljes megbízatását nagy rátermettséggel töltötte be 12 éven keresztül s esperesi minőségében 1908—1916 ig buzgó és munkás lelkészi tagja volt a Székely Mikó Kollégium elöljáróságának. 1915-ben betegeskedése miatt lemondott esperesi állásáról s ugyanakkor az egyházmegye érdemeinek elismeréséül örökös tiszteletbeli esperesnek választotta meg. 1916-ban lemondott a Mikó Kollégiumnál viselt elöljárósági tagságáról s ugyanabban az évben mint lelkész is nyugalomba vonult. Krisztus szolgájához illő alázatossággal viselte a reá mért súlyos megpróbáltatásokat és földi pályafutásának utolsó percéig híven megőrizte Istenben rendületlenül bízó lelkének békességét s igy példát adott nekünk nemcsak a hit kötelesség teljesítésében, hanem az élet nehéz szenvedéseinek Isten akaratán való megnyugvással hordozásában is. Temetése folyó hó 2- án Hlyesfalva község lakosságának, a Sepsi református egyházmegye lelkészi és világi őrállóinak őszinte részvéte mellett folyt le. A gyászszertartást a háznál Dénes János illyefalvi lelkész, a templomban Kiss Albert espíres és a templom körül levő várban kijelölt díszsírnál Szász Béla, Mikó kollégiumi vallástanár végezte, az illyefalvi református népiskola énekkarának és az illyefavi polgári énekkarnak közreműködése mellett. Legyen pihenése csendes emlékét híven megőrzi a hálás kegyelet. JÓZSA SÁNDOR