Székely Nép, 1929 (47. évfolyam, 1-100. szám)
1929-01-03 / 1. szám
1. szám. Sft. Gheorghe — Sepsiszentgyörgy- XLVII évfolyam Csütörtök, 1929 január 3 Előfizetési árak : Egész évre — 240 Lel Félévre-------120 Lel Negyed évre 60 Lel Egy hóra — 20 Lel Egyes szám 3 Leu. Szerkesztőség: Plata Averescu No. 4.SZÉKELY NÉP Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal Sepsiszentgyörgyöt* _ Piát,a Averescu No. 4, 'é*Szerkesztőségi telefon száma : 9m v XX mXXXXXXXXXXXX30000CXXXXXXX)00tXXXXXXXXXXXXXXXX^X Megjelenik hetenként kétszer. Csütörtökön óm vasárnap. 1929. Az 1929 év kezdetén kisebbségi sorsunk tizenegyedik évébe léptünk, hogy mit hoz nekünk az új esztendő, vaj’ki tudja. A letelt tíz esztendő alatt a remény éltetett,mely reménynek most fel kellene csilanni, hisz azok vezetik Nagy Románia kormányát, akik ezelőtt egyszázhuszonegy hónappal a gyulafehérvári határozatokat hozták minden külső befolyásolás nélkül, önként, saját elhatározásukból. Várjon végre lesz-e hajtva a határozat, melynek végrehajtásától az egyenlőségjog törvény és igazság bekövetkeztét várja az ország és az országgal együtt az itten élő kisebbségek, akikre tíz évi szomorú kálváriajárás nehezedik. A gyulafehérvári határozatok végrehajtásának hangoztatásával jött Maniu-kormány ígéreteinek elsejét végrehajtotta, szabad választások voltak. Ezek a szabad választások azonban, a kormány hatalomi megerősödését is szolgálták, mert az ország többsége a nemzetiparasztpárt mellett döntött. Az ország ezen megnyilatkozása által nyert hatalmi megerősödést csak úgy tarthatja meg a párt, illetve kormánya, ha az ország hitelét a külföld előtt helyreállítja, mely csakis az egyenlőség, jogtörvény és igazság biztosításával történhetik. Ennek keretében kell, hogy nyerjen megoldást a kisebbségi kérdés is. Vajda Voivoda Sándor dr. belügyminiszter meggondolatlan kisebbségellenes kirohanása dacára is fel kell csillanni a reménynek, hogy az 1929 év megoldást hoz a kisebbségek sorsára, mely kérdés nem is kizárólag Románia belügye, hanem egy világrész kérdése, hisz Európa világrészben negyven millió kisebbség várja sorsa kedvezőbbre fordultát. A mézes madzag mutogatása, a hangzatos ígéretek be nem váltása csak rontja az ország hitelét, pedig a hitel megerősödésére, a bizalom megszilárdulására Nagy-Romániának ha fejlődni akar feltétlen nagy szüksége van. Ha az a kormány sem hajtja végre a külföld előtt is leszögezett ígéretét, mely kormánynak ez módjában áll, hisz a gyulafehérvári határozatok végrehajtásának programmjával nyerte el a választók többségének bizalmát, akkor az ország élén tartani magát nem lesz képes. Kisebbségi sors több millió kisebbség közös sorsa, ennek jobbrafordulását reménykedve várjuk, kitartással és összetartva, amint ezt országos pártunk elnöke a parlamentben is kijelentette, a kormánytól és törvényhozástól várjuk az állam érdekében is, hogy minél előbb orvosolja tíz éven át felgyűlt sérelmeink nagy tömegét, ültesse át a való életbe a gyulafehérvári határozatokat, valamint a párisi szerződés rendelkezéseit i. Tárca. A csók definíciója. Régi irattáraim selejtezése alkalmával a „Magyar Polgár” című 1879 évbeli lap egy összeszakadozott része akadt a kezembe, amelynek „Szerkesztői üzeneté“ben Pap Miklós akkori felelős szerkesztő a csókról a következőkben válaszol: „P. R. asgának Mazsombor. A csók definíciójáról már eddig nagyon sokan írtak. Ajánljuk, hogy valamelyik nagyobb könyvárusnál szerezze meg Dóczy L., Burns vagy Byron-nak munkáit s ezek szegiségével szive szerint megoldhatja a problematikus kérdést.“ Fiatal koromban én is olvasgattam nevezett írók munkáját, és a Dóczy költői definícióját nagyon szépnek találtam, de hiányzik belőle a kellő szabatosság. A csók az ajk adománya ; az ajkat a tettre az érzelmek túláradása viszi. Nemcsak jobb érzelmek indítják csókra az embert. Hiszen Judás csókkal árulta el Krisztust. A história sem állapította meg, hogy Adam és Éva — a paradicsomban csókolóztak-e, de valószínű. Azonban annyi bizonyosnak látszik, hogy Cleopátra, Luis, Venus, Diána csókolóztak, mert még most is mondják : Apolló Csókja adott ihletet nekik. Tehát megállapíítható, hogy a csók régóta szerepel. Ha gyönyör nem volna a csókban, már eddig okvetlenül kiment volna a divatból, mint a krinolin. Véleményem szerint a csóknak a gyönyöre abból fakad, hogy aki azt adja, annak is jól esik. De íze is van a csókoknak, így van savanyú, keserű, csattanó, hideg és többféle csók. Hogy vájjon melyik a legédesebb csók, eziránt nem lehet senkinek kételye, mert kétségtelenül a tiltott csók? „Minden, ami tiltott a legédesebb, a legjobb szokott lenni", ezt írhatta Éva anyánk az ő hátrahagyott memoárjaiban. A vőlegény és menyasszonyi csók is igen értékesek és vígan csappannak, kivált, ha függelékül dús hozomány ígérkezik A csókról eddig legtöbbet az angolok írtak, pedig az ember s azt hihetné, hogy eme számító, rideg nemzet többre becsüli a bifszteket, mint a szellemi nyalánkságot. Sidney Wirther, Burns, Byron igen szépen ábrándoztak a csókról. Sidney azt mondja: „A csók a lelket a lélekkel köti össze természetes után a szerelem kötelékeivel.* Burns — a skót lírikus — szelíd érzelmek nedves pecsétjének, az ifjú érzelmek legkedvesebb kötelékének nevezi a csókot. A dús képzelmű Byron elragadó varázst helyez a szerelem első csókjába. Hogy honol benne varázs, az tagadhatatlan, mert különben nem volna mélázás a pici-piros (de nem festett) ajkakról. A keresztény vallásban is nagy szerepet játszik a csók, sőt diplomáciai közvetítő is volt már, mert tudjuk, hogy Buckingham angol herceg két csókkal szerezte meg magának Mária királynét. Mátyás király csókja történelmi hírt vívott ki. A „normafa” e csók emléke. Hát a francia császárok XVI-ik Lajosig hány millió frankot pazaroltak el csókért, vájjon ki tudná megmondani? Tehát míg a képzelem ki nem fáradó szárnyakon csapkod s míg az erő, ifjúság érzelemszikrákat gyújt a kebelben, a csók igen értékes és becses. A szülői csók sohasem veszít értékéből, a baráti csók pedig hullámzó, mint a mostani les értéke. Az emberi csókhoz hasonló a galambok és gerlék csókja. Hihetőleg mi is tőlük tanultuk, ezt onnan lehet következtetni, hogy a Szentírás szerint ezeket a kedves állatocskákat hamarább alkotta meg a Teremtő, mint a mindent majmoló embert. A csókról elmondottak után kétségtelenül megállapíthatjuk azt, hogy a legdrágább és legkedvesebb csók a női szivek „kincses kamrájáéban lakik, a melynek kulcsa a férjnél van; azonban — a legtöbb esetben — a kuccsal is kinyitható, de ekkor a „kincses kamara“ üressé és értéktelenné válik .. . A férfiak csókjára nézve a legtalálóbb definíció az, hogy „ha nincsen tó, nincsen béka.“ Szánthó Károly. Nem politikai hátterű bűncselekmény az oltszemi eset. Báró Szentkereszty Béla intervenciója az igazságügyminiszternél A sajnálatos oltszemi incidens, amely az országos választások alkalmával néhány bükszádi embernek meggondolatlan,mindenkép elítélendő, de valamennyiben ki is provokált hatóság elleni cselekménye folytán következett be, sokak által ésezek között hatósági személyek is szerepének, úgy állíttatott be, mintha „lázidás“ történt volna, mely mögött a Magyar Párt áll. A Magyar Párt természetesen a leghatározottabban visszautasította ezt a minden alapot nélküöző beállítást s lapunk is reámutatott az esetről szóló tudósításban ennek képtelenségére. Az ügyben jelenleg bűnügyi vizsgálatot vezet Papadapol vizsgálóbíró fi már ezideig is nagy számú tanút hallgatott ki. Ha igaz az, hogy az ott szolgálatot teljesítő csendőr brutalitása és törvénytelen beavatkozása indította meg a bükszédiak erőszakos és a büntetörvénykönyvbe ütköző fellépését, akkor ezáltal — Vajda belügyminiszteri álláspontjának megfelelően — melynek Sándor József szenátor lelőtt adót, kifejezést, a választás szabadsága és törvényes menetemeg volt sértve és a vizsgálat ebben az irányban is legalább közigazgatási útn kiterjesztendő. Arra való tekintettel, hogy bizonyos oldalról a Magyar Pártot szerették volna bemázolni az solszemi eset miatt, a Magyar Párt parlamenti csoportja báró Szentkereszty Béla képviselő előadása alapján foglalkozott az ügygyel s elhárította magáról a rosszindulatu, a Magyar Párt presztízsének ártani akaró híresztelést. Ezenkívül báró Szentke