Székely Nép, 1932 (50. évfolyam, 1-87. szám)

1932-01-03 / 1. szám

1. szám. Síí.Gheorgíie--Sep5lszemgyörgö. L. évfolyam. Szombat, 1932. január 2. SZÉKELY NÉP előfizetési Arak: Igtu évre 240 Lei. Félévre 120 Lel Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vess tel • •• ee _ I Megjelenik hetenkint kétszer: 1 ■04» évre 240 Lei. Félévre 120 Lel f m ...... . f Negyedévre 60 Lel. Egy hóra 20 Lei B WUlOftOHOn 6S VSSamaP | KIADÓHIVATAL: »»■rkesxlóség: PIAŢA AVERESCU No. 4. | “ Sxerkesxtóségi telelőn száma : 8. f Sepsiszenlgyörgyön, Piaţa ftvares-u Ho.4­OTVEN ESZTENDŐ. Ha nem élnénk ilyen nyomasztó gazdasági válság idején, országos ünnepséget érdemelne a mi kis heti­lapunknak 50 éves jubileuma. Ez az 50 esztendő meg­mutatta ugyanis, hogy a helyi sajtónak is létjogosultsága van és olyan szükségletet elégít ki, melyet a napilapok pótolni nem tudnak. t ötven év! Milyen nagy idő és mennyi öröm, bánat, mennyi/ küzdelem, mennyi győzelem £ş vereség fűződik ehez a W^'^ztendöhöz- (~9f --­/'ónozván a „S* '’“-t?" űe,J!lt > ^ ’K' e Un: Büszkék vagyunk arra, hogy lapunk sohasem ragad­tatta magát szélsőségekre, a megfontolt komolyság volt jellemzője mindig s ennek a komolyságnak köszönhetjük, h^gy ti ^idet és Dt^sülést tudtunk szerezni ellenfeleink eP.ött is nemcsak a lapnak,Planem ezen keresztül a szé- /kelységnek is. Sajnos, a viszonyok odaalakultak, hogy a nép bajai, panaszai nagyrészben csak a sajtó utján kerülhetnek a hatalmasok fülébe. S azóta, amióta a székely nép kisebb­séggé vált s mióta a nagyrészben eredménytelen küzdel­emnek mély lethargiába és csüggedésbe sülyesztették a v *- ez?k'- a kis heti lapoknak fokozottabb jelen­mint a iapnak szellemi munkásai, akar mint anuaK előfizetői. Ez a kis újság, mely hetenként négyszer, később háromszor, majd kétszer bekopogtatott a székely házak ajtaján, sohasem szolgált mást, mint azokat, akiknek Íra­tott. A „Székely Nép“ mindig a székely népé volt s azé akar lenni ezután is. A székely népben pedig benne van ennek a drága népnek kicsinye és nagyja, szegénye és gazdagja. Nem szolgált soha osztályérdeket, hanem csak az egész nép érdekét. iNagy nenezsegeK Kozott iuujuk re?'tartam a lapot s egyedüli szerencsénk az, hogy mindig akadnak olyan önzetlen emberek, akik teljesen ingyen bocsátják rendel­kezésre munkájukat. Máskülönben a gazdasági válság elsodorta volna ezt a lapot is. Az új 50 esztendő küszöbén szeretettel köszöntjük székely testvéreinket s fogadjuk, hogy lapunk továbbra is a székely népé lesz. Dr. Keresztes István. Tárca. lseuéi Olaszországból. — Vége. — Két napi tartózkodás után Milánóból Velencébe jöttem át. Éjjel 12 órakor érkeztem. Kíván­csiságomat nagyon felizgattam azzal, mit eddig Velencéről hal­lottam. Állandóan az ablaknál áll­tam. És nagyon meglepett, mikor észrevettem, hogy vonatom a ten­gerben épített töltésen szalad a Kivilágított város felé. Milyen szép éjjeli kép. Áz apró hullá­mokban vibráló tengerben a sáp- padt hold képe remegett. Távol a sötét viz ismeretlen nagy sö­tétségbe veszett bele. Nem messze felragyogott az őrködő város. Mér­hetetlenség és csend borult az éjszakában rohanó vonatra. Mikor vonatom megálló», meglepett a sok egyenruhás szállodai szolga s önkéntelenül is milánói leszál­lásomra kellett gondolnom. Meg­érkezésem pillanatában fiatal férj nek éreztem magamat. Egyik ho­telszolgát magamhoz intettem s öt perc múlva már gyorsan sik­lottunk a Grand Canal fényes tükrén valamelyik szálloda felé. Roppant érdekesnek találtam az éjjeli goDdolázsst. Úgy jött, mintha halászni mentem volna. Tiszta szobácskábán ébredtem másnap 10 órakor. Siettem a vá ros megtekintésére. A hires Szent Márk katedrálishoz terveztem leg­első utamat. A Grand Canalon öt percenként induló egyik bajó- taxin feljöttem a Ponte di Rial- to-ig és onnan Velence apró, régi sikátorain keresztül eljutot­tam a Szent Márk-térre, mely szokás szerint telve volt akkor is táplálkozó galambokkal. A Szent Mark-tér Velence legimpozán­sabb tere. A tenger partján terül el. Régi oszlopcsarnokos paloták szegélyezik. Itt látható a gazdag díszítésű Szent-Márk katedráiig, mely pazar díszei alatt görnyed, mint valami agyonrakott kará­csonyfa. Mellette a büszke doge- palota. A magas falak, melyeket gótikus ablakok díszítenek, eme- letszerüen egymás fölött álló osz­lopsorokon pihennek. Úgy néz ki e remek palota, mint óriási, ágas­kodó százlábú. A dogepalota köz­vetlen a tenger partján emelkedik, így elképzelhető, hogy termeiből milyen Bzép kilátás nyílik a vég­telen tengerre. Vannak sokan, kik szeretik a Szent-Márk téren emel­kedő hatalmas Campanile tornyot. A torony masszív, mint normand őrtorony. És a térnek a kated­rális előtti részén ven elhe'yezve. Miért nem a tér közepén ? A Szent-Mark katedrába sötét inte- rieurje tele freskókkal, szobrok­kal, kolduló barátokkal, dolgozó festőművészekkel, tanulók bámész csoportjaival, némettel, franciával, angollal, magyarral, nővel, sze­relmes párokkal és gyorsan kot­ródó apácacsapatokkal. Kétség­telen itt Velence legforgalma­sabb pontja. Diákok fényképez­nek, fiatal házasok mindent meg-; vesznek, kereskedők, kik minden naiv idegent becsapnak, itt ga-j lambok röpködnek, ott katonák' masíroznak dobpergés mellett, j távolabb felordit a Lidóra induló i hajó, melynek fedélzetén tarka; tömeg hömpölyög. Erre az emberi tülekedésre közönyös a tenger. Az életfrenézis eleven szemléletére j bennem is fellobban a ,dolce far' niente“ (édes semmittevés), bérbe­veszek egy két személyes gon­dolát s kievezek a nagy tengerre. Félek, mert minden pillanatban nagy kereskedelmi hajók cun- mognak el mellettem s olyan hullámokat vernek, hogy majd­nem felfordulok csónakommal együtt. A tenger is olyan forgal­mas, akár a 8zent-Márk tér. Csu­pán a motorcsónakokra nehezte­lek, melyek mint megkergetett pávák eszeveszetten rohannak ide-oda, nem törődve az egy evezős csolnak gyönge bullám- verésével. Mikor már lehettem a parttól körülbelül fél kilómó- terre, észreveszem, hogy valaki [egyenesen felém tart. Talán is­merős ? vagy professziónista gon­dolakalauz, ki látja, hogy lassan haladok előre és segíteni akar ? Tiz percen belül elért a száguldó gondolás. Távolról kiáltja, hogy álljak meg. Nem tudtam, hogy miért. Talán .veszélyes vizeken* járok ? vagy tiltott helyeken ? Erre vonatkozólag megnyugtat s cigarettát kér. Adok. Meg is gyúj­tom. Kérdezősködni kezd. Hogy honnan jöttem ? Hová megyek ? Milyen nemzetiségű vagyok stb. ? Feleltem, de közben pénztárcámra gondoltam s megtapogattam gyors mozdulattal, hogy még megvan-e ? Miután minden szükséges felvilá­gosítást megadtam, igy szól em­berem : „Dobjon uram a tengerbe egy lírást s én megkeresem 1“ Tényleg kiváncsi voltam reá. Gon­doltam, hogy ez egyszerűen rá akar szedni s nem az én lírámat hozza majd fel, hanem egyet az övéből s emiatt 10 centesimo-t dobtam el. Ő felhozott egy lírást. Azután a tengerbe hánytam min­den megmaradt francia aprópén­zemet egy-egy lira helyett s em­berem valamennyiszer egy lírást

Next

/
Thumbnails
Contents