Székely Nép, 1933 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1. szám. Sít. Gheorghe-Sepsiszentgyörgy. Ll. évfolyam, üasárnap, 1933. január 1. SZÉKELY NÉP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SgAss évre 150 Lel. Félévre 75 Lel Negyed évre 40 Lel. Scerkeutöség: PIAŢA AVERESCU No. H Megjelenik hetenkint egyszer: | 4 I ____VASÁRNAP I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel ................ KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Piaţa Averescu No.4. Székely politikát! Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy a nagy világ­égés után a kicsiny székely nép Románia uralma alá he­lyeztessék. A békemü csináló» alig tudtak valamit ezen egy tömegben, földrajzilag is el­határolt területen élő népről, amelyet meg sem kérdeztek, hanem minden további nél­kül határoztak sorsáról. A székelység tudomásul vette a trianoni békeszerző­dés által megszabott helyze­tét. Nem állott ellent, nem is gondol ellenállásra, hanem a leglojálisabban, minden kifo­gás nélkül hordozza sorsát és kétségtelenül az állam leg­hasznosabb polgárai közé keli sorozni a székelyeket. Bár a székely nemzet az állampolgári kötelezettség hű­séges teljesítésével a legszebb példaadást mutatta meg, az uralkodó román nemzet kor­mányai nem késlekedtek és nem mulasztanak ma sem egyetlen alkalmat sem gyen­gítésünkre, elnemzetietlenité- sünkre. Az évek rendjén sok ren­delkezés, iskolai törvények és mindezeknek végrehajtási módja, úgyszintén az egész kormányzati és közigazgatási | politika bizonyítják az előre- bocsátott ténymegállapítást. A székely nemzetet azon­ban mindezek még sem gyen-| gitették, legfennebb arra volt' Ijó az elhibázott kormányzati! politika, hogy helyzetét tisz-j tábban Ítélhesse meg és ön­fenntartási erejét növelje. Ez az önfenntartási erő, letisztult nemzeti öntudatunk­ban és az ebből táplálkozó nemzeti egységünkben van meg. Nemzeti egységünknek ez a tudata olyan erőt képvisel és olyan igazságban gyöke­rezik, mely nem törhető meg ! és legyőzni is csak még erő­sebb igazsággal lehetne. Ennél erősebb igazságot azonban nem ismerünk, mert egy nemzetnek az élet­hez, nemzeti mivoltában \megmaradásához és fej­lődéséhez mindennél erő­sebb joga van és egyetlen államnak sincs joga ah­hoz, hogy ebben a jogá­ban az uralma alá ren­delt nemzetet megakadá­lyozza, közvetve vagy a megvalósuláshoz, ha a jö- közvetlenül befolyásolja.| vőre mi magunk is erőtelje- Mi reméljük, hogy Romá- sebb székely politikát csiná- nia fel fogja ismerni igazsá- lünk befelé magunk között és gunk erejét és végre fogja haj- kifelé egyaránt. A székely nép tani azon nemzetközi egyez- ezt akarja és várja. Észre kell ményeket és a gyulafehérvári végre venni, hogy a Székely­határozatokat, amelyek Romá- földön a társadalmi és kul- nia alaptörvényeit képezik. turális megmozdulások mind- A Székelyföldön hovato- inkább székely mivoltunk ki- vább általánosabban bonta- hangsúlyozásával történnek, kozik ki az a vágyakozás,! A Székelyföldnek is meg hogy a sokat hangoztatott ki- van a maga öncélusága. sebbségi jogok végre is aj Senkinek sincs joga ahhoz, megvalósítás stádiumába jus- hogy a székelységnek ezt a sanak. Igaz, hogy hivatalos természetes vágyát és akara- oldalon még e tekintetben tát elmellőzze vagy akadá- semmi kezdeményezés nemjlyozza. történt, de reményünket még! Várjuk, hogy az uj esz­sem adjuk fel. Reménységünk azonban csak akkor fog közelebb jutni,követni. tendőben a Székelyföld poli­tikája ezt az irányzatot fogja-n. Újév napja, Irta Surányi Miklós. Tér és idő végtelen, tehát majdnem felfoghatatlan princ piu- mok, velük szemben az ember kínzó nyugtalanságot érez. N, m tudunk felemelkedni a végtelenség és örökkévaló-ág fogalmaihoz, tehát darabokra törjük és lerán­gatjuk azokat a magunk véges életének kicsinyes méreteire. Idő­beosztásra van szükségünk, hogy az időt, a megfoghatatlant vala­hogy meg tudjuk ragadni, kezde­tekre és korszakokra osztjuk, hogy emlékezetünket vagy képzele­tünket rögzíteni tudjuk és szá­molni tudjunk az események egy­másutánjával. Óramutatókra van szükségünk, amelyekről az idő folyását leolvassuk, de sem az idő, sem az óramutató nem tudja, hogy mit tettünk vele. Kronolo­gikus sorrendbeszedjük a történeti eseményeket, pedig a világtörté­nelemben nem történt más, mint­hogy emberek születtek, szen­vedtek és meghaltak. Az embe­Tárca. Széchenyi István öröksége. , — Részlet László Dezső: „Akarom tisztán lássatok“ c. február elején megjelenő Széchenyi tanulmányából. — j A mult század elején, a mos-j tanihoz hasonló gazdasági, társa-! dalmi, kulturális és politikai vál­ság feküdtTá Európára. A nyugati országokban az uj rendszer már megszilárdult, amikor Magyar- ország még mindig a feudálizmus, a naturális gazdálkodás és meg­lehetősen primitiv élet keretei között él. Ezzel a világgal szemben had­üzenet Széchenyi István. Magyar talajon ő jelenti a feudális társa­dalmi renddel szemben a pol­gári társadalomra való átala­kulást. Ő sürgeti először a naturá­lis termény — gazdasággal szem­ben a hitelen alapuló kapi- í á 1 i s z t i k u s gazdásági rendszer alapjainak megvetését. A gép technika első bálványait ó hozza közénk. Ma mindhárom gyermeke sú­lyos vádként mered az egyetemes válságban szerves részként vergődő magyarságra. Széchenyi kezdetét jelenti annak a korszaknak, ame­lyiknek utolsó napjait mi éljük. Akfuáiis-e ma Széchenyi Ist­ván ? Az Élet benne adott három legnagyobb ajándéka ma Bulyos válság belső okaként áll előttünk. Végső elemzésbenő az okalmind- ! annak a külső nyomorúságnak, I ami ránk feküdt. Természetesen jez a megállapítás hamis. Akkor j az uj társadalmi rend, az uj gaz­dasági rendszer, a modem teeh- ! nika vívmányainak egyre sűrűbb j alkalmazása mentette meg, kap- csolte bele az egyetemes vérke­ringésbe a magyarságot. Szé­chenyi a maga korában az élet aktuális szükségeinek reális meg­látását és kielégítését jelentette. Ma nem abban aktuális, amit hozott, hanem abban, ahogy látott és cselekedett. Ugyanolyan korszakos átala­kulásban élünk, amilyenben ő mozgott. Ha ma élne, mást mon­dana, mint száz évvel ezelőtt. Talán maga Ítélné halálra egykor aktuális gondolatait s hadat üzenne a mai gazdasági és tár­sadalmi rendszernek, ha azok között nem látná biztosítottnak fajtája sorsát és jövőjét. Széchenyi István jelentősége az, hogy egye­temes viszonylatokban, világ­horizontszélességü keretben látta magy ar faja problémáit. Egyszerre jelentette a modern egyetemes­séget és a fajtiszta magyar­ságot. Haladó volt és magyar. Bátor kockázattal izent hadat a múlt csökött, életellenes intéz­ményeinek a jövendő érdekében, mert nem a múltat bámulta, ha­nem a jövendőn dolgozott. Ma is vannak nagy magyar látók, de ezek két végletet képviselnek. Akik izig-vérig magyaroknak kép­zelik magukat, azok elzárkóznak a haladással szemben, destruk- tivoknak nyilvánítják az egyete­mes tekintetű haladást sürgetőket és néha nem is hiában, mert az egyetemes haladás sodra felé felsorakozók szemei gyakran nem látják az adott, sajátos magyar valóságot. Széchenyi nem volt az elvek embere. Nem teóriák, eszmék, világboldogitó jelszavak, áram­latok sodra hajtotta. Nem azért küzdött a magyarság fejlődéséért, mert a magyarság elmaradt a többi népek haladásától b korá­nak a h a 1 a d á s divatos eszméje \ olt, hanem azért, mert a ma­gyarság önmagában volt beteg és gyenge. A magyar parlagot látta maga körül. Ez a parlag s nem a kor eszméi ösztökélték hatalmas munkájára. Itt állott szemben Kosuthtal is, akit nem a magyarság reális helyzetének látása, hanem a század első felé­nek mindenütt feltalálható eszméi tüzeltek lángra. Széchenyi különös tipusu ma­magyar látó Itt és most lát, mint az orvos. Nem eszméket, mód­szereket hajhász. Mindig azt adja a betegnek, amire akkor és ott van szüksége. Innen van, hogy következetlenséggel vádolják, pe­dig mindig következetes volt küldetéséhez. Ma ez a magyar látás ritka. Akik újat akarnak a magyarok közt, azok idegenben született gondolatokat akarnak ránk alkalmazni, de nem itt és most néznek széjjel. Széchenyi világosan láttar hogy gazdasági és társadalmi alapok nélkül nem lehet nem­zeti és kulturális életet folytatni. Néhol egészen a történelmi ma- teriálizmus szemeivel lát. De más felől azt is tudja, hogy fegyel­mezett lélek, erkölcsi akarat nél­kül megújulás nincs. Meg kell ujitani a rendszereket, a külső kereteket, mert az ócska töm­lőkből széjjel folyik a drága bor; de semmit sem ér a keretek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents