Székely Nép, 1933 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1. szám. Sít. Gheorghe-Sepsiszentgyörgy. II. évfolyam, vasárnap, 1933. január 1. SZÉKELY NÉP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SgAss évre 150 Lel. Félévre 75 Lel Negyed évre 40 Lel. Szerkentőség: PIAŢA AVERESCU No. H Megjelenik hetenkint egyszer: 14 |____VASÁRNAPI Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel................ KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Piaţa Averescu No.4. Székely politikát i lgozza, közvetve vagy a megvalósuláshoz, ha a jóközvetlenül befolyásolja.Ivőre mi magunk is erőtelje Mi reméljük, hogy Romá- sebb székely politikát csinálna fel fogja ismerni igazsálünk befelé magunk között és gunk erejét és végre fogja hat kifelé egyaránt. A székely néptani azon nemzetközi egyez ezt akarja és várja. Észre kellményeket és a gyulafehérvári végre venni, hogy a Székelyhatározatokat, amelyek Romanföldön a társadalmi és kulmia alaptörvényeit képezik, rurális megmozdulások mind- A Székelyföldön hovato- inkább székely mivoltunk kivább általánosabban bontó- hangsúlyozásával történnek, kozik ki az a vágyakozás. A Székelyföldnek is meg hogy a sokat hangoztatott ki- van a maga öncélusága. tebbségi jogok végre is aj Senkinek sincs joga ahhoz, megvalósítás stádiumába jut- hogy a székelységnek ezt a sanak. Igaz, hogy hivatalos természetes vágyát és akaraoldalon még e tekintetben tát elmellőzze vagy akadásemmi kezdeményezés nem olgozza, történt, de reményünket még! Várjuk, hogy az uj estsem adjuk fel. Reménységünk azonban csak akkor fog közelebb jutni,követni, rendőben a Székelyföld politikája ezt az irányzatot fogja -n. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy a nagy világégés után a kicsiny székely nép Románia uralma alá helyeztessék. A békemű csinálói alig tudtak valamit ezen egy tömegben, földrajzilag is elhatárolt területen élő népről, amelyet meg sem kérdeztek, hanem minden további nélkül határoztak sorsáról. A székelység tudomásul vette a trianoni békeszerződés által megszabott helyzetét. Nem állott ellent, nem is gondol ellenállásra, hanem a leglojálisabban, minden kifogás nélkül hordozza sorsát és kétségtelenül az állam leghasznosabb polgárai közé kell sorozni a székelyeket. Bár a székely nemzet az állampolgári kötelezettség hűséges teljesítésével a legszebb példaadást mutatta meg, az uralkodó román nemzet kormányai nem késlekedtek és nem mulasztanak ma sem egyetlen alkalmat sem gyengítésünkre, elnemzetietlenítésünkre. Az évek rendjén sok rendelkezés, iskolai törvények és mindezeknek végrehajtási módja, úgyszintén az egész kormányzati és közigazgatási politika bizonyítják az előrebocsátott ténymegállapítást. A székely nemzetet azonban mindezek meg sem gyen- gítették, legfennebb arra volt ms jó az elhibázott kormányzati politika, hogy helyzetét tisz- tábban ítélhesse meg és önfenntartási erejét növelje. Ez az önfenntartási erő, letisztult nemzeti öntudatunkban és az ebből táplálkozó nemzeti egységünkben van meg. Nemzeti egységünknek ez a tudata olyan erőt képvisel és olyan igazságban gyökerezik, mely nem törhető meg és legyőzni is csak még erősebb igazsággal lehetne. Ennél erősebb igazságot azonban nem ismerünk, mert egy nemzetnek az élethez, nemzeti mivoltábanmegmaradásához és fejlődéséhez mindennél erősebb joga van és egyetlen államnak sincs joga ahhoz, hogy ebben a jogában az uralma alá rendelt nemzetet megakadá Tárca. Széchenyi István öröksége. . — Részlet László Dezső: „Akarom tisztán lássatok“ c. február elején megjelenő Széchenyi tanulmányából. — A mult század elején, a mos-tanihoz hasonló gazdasági, társa-dalmi, kulturális és politikai válság feküdt rá Európára. A nyugati országokban az új rendszer már megszilárdult, amikor Magyarország még mindig a feudalizmus, a naturális gazdálkodás és meglehetősen primitív élet keretei között él. Ezzel a világgal szemben hadüzenet Széchenyi István. Magyar talajon ő jelenti a feudális társadalmi renddel szemben a polgári társadalomra való átalakulást. Ő sürgeti először a naturális terménygazdasággal szemben a hitelen alapuló kapitalisz tikus gazdasági rendszer alapjainak megvetését. A géptechnika első bálványait ő hozza közénk. Ma mindhárom gyermeke súlyos vádként mered az egyetemes válságban szerves részként vergődő magyarságra. Széchenyi kezdetét jelenti annak a korszaknak, amelyiknek utolsó napjait mi éljük. Aktuális-e ma Széchenyi István ? Az Élet benne adott három legnagyobb ajándéka ma súlyos válság belső okaként áll előttünk. Végső elemzésben az okai mindannak a külső nyomorúságnak, ami ránk feküdt. Természetesenez a megállapítás hamis. Akkor az új társadalmi rend, az új gazdasági rendszer, a modern technika vívmányainak egyre sűrűbb alkalmazása mentette meg, kapcsolta bele az egyetemes vérkeringésbe a magyarságot. Széchenyi a maga korában az élet aktuális szükségeinek reális meglátását és kielégítését jelentette. Ma nem abban aktuális, amit hozott, hanem abban, ahogy látott és cselekedett. Ugyanolyan korszakos átalakulásban élünk, amilyenben ő mozgott. Ha ma élne, mást mondana, mint száz évvel ezelőtt. Talán maga ítélné halálra egykor aktuális gondolatait s hadat üzenne a mai gazdasági és társadalmi rendszernek, ha azok között nem látná biztosítottnak fajtája sorsát és jövőjét. Széchenyi István jelentősége az, hogy egyetemes viszonylatokban, világhorizontszélességű keretben látta magyar faja problémáit. Egyszerre jelentette a modern egyetemességet és a fajtiszta magyarságot. Haladó volt és magyar. Bátor kockázattal szent hadat a múlt csökött, életellenes intézményeinek a jövendő érdekében, mert nem a múltat bámulta, hanem a jövendőn dolgozott. Ma is vannak nagy magyar látók, de ezek két végletet képviselnek. Akik ízig-vérig magyaroknak képzelik magukat, azok elzárkóznak a haladással szemben, destruktívoknak nyilvánítják az egyetemes tekintetű haladást sürgetőket és néha nem is hiába, mert az egyetemes haladás sodra felé felsorakozók szemei gyakran nem látják az adott, sajátos magyar valóságot. Széchenyi nem volt az elvek embere. Nem teóriák, eszmék, világboldogító jelszavak, áramlatok sodra hajtotta. Nem azért küzdött a magyarság fejlődéséért, mert a magyarság elmaradt a többi népek haladásától , korának a haladás divatos eszméje volt, hanem azért, mert a magyarság önmagában volt beteg és gyenge. A magyar parlagot látta maga körül. Ez a parlag s nem a kor eszméi ösztökélték hatalmas munkájára. Itt állott szemben Kosuthtal is, akit nem a magyarság reális helyzetének látása, hanem a század első felének mindenütt feltalálható eszméi tüzeltek lángra. Széchenyi különös típusú mamagyar látó Itt és most lát, mint az orvos. Nem eszméket, módszereket hajhász. Mindig azt adja a betegnek, amire akkor és ott van szüksége. Innen van, hogy következetlenséggel vádolják, pedig mindig következetes volt küldetéséhez. Ma ez a magyar látás ritka. Akik újat akarnak a magyarok közt, azok idegenben született gondolatokat akarnak ránk alkalmazni, de nem itt és most néznek széjjel. Széchenyi világosan látta, hogy gazdasági és társadalmi alapok nélkül nem lehet nemzeti és kulturális életet folytatni. Néhol egészen a történelmi materializmus szemeivel lát. De másfelől azt is tudja, hogy fegyelmezett lélek, erkölcsi akarat nélkül megújulás nincs. Meg kell újítani a rendszereket, a külső kereteket, mert az ócska tömlőkből széjjel folyik a drága bor, de semmit sem ér a keretek meg- Újév napja, írta Surányi Miklós. Tér és idő végtelen, tehát majdnem felfoghatatlan princiumok, velük szemben az ember kínzó nyugtalanságot érez. Nem tudunk felemelkedni a végtelenség és örökkévalóság fogalmaihoz, tehát darabokra törjük és lerángatjuk azokat a magunk véges életének kicsinyes méreteire. Időbeosztásra van szükségünk, hogy az időt, a megfoghatatlant valahogy meg tudjuk ragadni, kezdetekre és korszakokra osztjuk, hogy emlékezetünket vagy képzeletünket rögzíteni tudjuk és számolni tudjunk az események egymásutánjával. Óramutatókra van szükségünk, amelyekről az idő folyását leolvassuk, de sem az idő, sem az óramutató nem tudja, hogy mit tettünk vele. Kronologikus sorrendbe szedjük a történeti eseményeket, pedig a világtörténelemben nem történt más, minthogy emberek születtek, szenvedtek és meghaltak. Az ember