Székely Nép, 1936 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1. szám. Sft. Gheorgíie. LÍV. évfolyam. szerda, 1936. január 1. SZÉKELY NÉP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ■«<&*» Eure 150 Let. Félévre 75 Lel Hegyed évre 40 Lel. Egyes szám 3 Lei Megjelenik minden vasárnap. BEHMimumiini BIIMHIIIIIIIilllHllllHIHillftlIill'llUIMHinnm UN HIHIHI Felelős szerkesztő: I Or. KA6AY GÁBOR. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz lel ................. Kiadóhivatal és szerkesztőség: PIAŢA AVERESCU No. 4. Bízzatok. Ha az elmúlt, egyre sú­lyosodé esztendők küzdel­meire s népünket létében megpróbáló súlyos csapásaira gondolok, az újévi bizakodás helyett aggódó félelemmel nézek a jövő elé. Gyermekei jövőjéért ag­gódó apa remegésével kér­dem : mi lesz velünk, mi lesz gyermekeinkkel, népünkkel ? Mit hoz reánk az uj esztendő 366 napja ? Szeretném kitárni az idő titkokat takaró kapuját, hogy lássam mi van mögötte. A reánk nehezedő bizony­talanságban valami bizonyos­ságot szeretnék tudni. Az éj­szakában virradatot jelző pir- kadást szeretnék felfedezni. — De hiába. A kaput nem lehet ki­nyitni. A jövő titkait szemünk elől gondosan eltakaró sötét függönyön nem lehet keresz­tül nézni. Nem lehet, mert Isten a jövő tudását magának tartotta meg. Nekünk a bi­zonytalanságot adta. — De mindjárt állapítsuk is meg, milyen jó, hogy ez igy van. Milyen jó, hogy nem tud­juk, mit hoz a jövő. Milyen jó, hogy nem ismerjük az előttünk álló ut sivárságát. Mert igy ott is örömet és életet remélünk, ahol csak halál és szomorúság terem. Sirdombok között visz el az utunk, de reménykedve já­runk. Az életről ábrándozunk. Sokszor véres a lábunk, köny- nyes a szemünk, verejtékes az arcunk, de a vért, a köny- nyet, a verejtéket letöröljük, elfelejtjük s tovább megyünk. Mindig előre igyekezünk. Nem tudjuk ugyan hová megyünk, mikor s mire érkezünk, de éppen azért megyünk, mert nem tudjuk. Ha tudnók, hogy a sok esztendős útnak a vé­gén mi vár reánk, talán egy lépést sem tennénk. De igy megyünk, mert remélünk. Különös, de igaz, azért küzdünk, fáradunk, remélünk, mert nem tudjuk, mi lesz velünk. Azért gyűjtünk, mert nem tudjuk, mi vár reánk. Bizonytalanságban va­gyunk, de ez a bizonytalan­ság a mi erőnk. Uj évre. De még sem ez a teljes igazság. Amit a bizonytalan­ság előnyeiről mondottunk, az csak tél igazság — Isten nélkül. Mert az életnek csak a forduló pontjai bizonytala­nok, csak a külső lényegtelen | eseményei azok, amelyeket1 nem tudunk. De a lényeges dolgokban, az életünket moz­gató erőkben mindig bizo­nyosak lehetünk. Az életnek Ura van, aki azt teremtette. Neki tervei, céljai vannak az élettel; az én és a te életed­del is. Az élet Ura egy-egy ked­venc gondolatát bízta reád. Ne félj, addig nem veszhetsz el, amig hűséges hordozója vagy a reád bízott gondolat­nak. Isten vigyáz reád, mert vigyáz a nálad lévő kincsére, gondolatára. Ö őrzött meg az elmúlt esztendők szorongat- tatásai között. S az Ő kegyel­mének fele az uj esztendő is. Miért járnál csüggedten, ha rajtad az Isten „ vigyázó szeme? ! Bízzál, — Ő melléd áll, ha jön a vész, megtart, a harc bármily nehéz. Uj esztendő napján, ami­kor az emberek jó kívánsá­gokkal halmozzák el egymást, nekem is van egy jó kíván­ságom számodra: őrizd meg a te hitedet, bizodalmadat. Mert a hit hegyeket mozgató erő, paizs, amely megvéd az élet csalódásaival és csapá­saival szemben. Őrizzétek meg bizodalmáitokat ti bete­gek, törődött szivüek, gyá­szolók, fütetlen nyomortanyá­kon éhezők. Azt üzenem nektek: a hitet el ne dob­játok ! A reménység tüzét élesszétek! A megpróbáltatá­sok ideje alatt ne csüggedje­tek! Mert nincsen olyan éj­szaka, amelynek sötétségét el ne űzné a diadalmasan felkelő nap fénye. Vajda Gáspár. Egy szép, másfélméter magas, szárnyas levelű PÁLMA eladó. — Eladó továbbá egy teljesen jó karban lévő, alig h nált KERÉKPÁR. — Böveb ■ - világositás a .Jókai-nyomd kapható. Magyaroknak, székelyföldi szé- relységnek kisebbségi sorsában sínét egy uj év következik. Uj év lesz-e ez az 1936 ik i8ztendő nekünk ? Vagy CBak a régiek megis- nétlődése kisebbségi életlehető­ségeink között? Nem kell-e nekünk előbb meg- rjhodnunk és nem kell e meg- jju nia a minket kormányozó fel­fogásnak ? Külügyminiszterünktől lefelé, tna minden vonalon azt halljuk, ízt olvassuk a többségi nemzet sajtójában, hogy nekünk kell meg­változnunk, nekünk kell loyáli- sabb magatartást tanúsítanunk; nekünk kell elfelednünk, hogy magyar állampolgárok voltunk, bogy uralkodó faj voltunk e te­rületen és nekünk kell úgy visel­kednünk, hogy megszerezzük az1 uralkodó nemzet bizalmát, levet- í kezvén minden gondolatunkból isi azt a látszatot, hogy egyebek akarunk lenni, mint romén állam- po'gárok, akik becsülettel szol­gáljuk az uralkodó nemzetet és annak érdekeit. Sőt van oly mi­niszteri nyilatkozat is, mely arra serkent, hogy szokjunk hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az ed­digi uralkodó fajunk most szol­gává kell, hogy átváltozzék. Áz a mindenütt nagy feltűnést keltő esemény, mely a magyar parlamenti csoport kamarai és szenátusi megbízottjainak felszó­lalása kapcsán bekövetkezett és a külügyminiszteri megnyilatko­zásban csúcsosodott ki, de azóta is állandó megnyilatkozásokra sar­kall kisebb-nagyobb politikai té­nyezőket, meggondolásra kell hogy serkentsen mindenkit, aki kisebbségi sietünk javítására tö­rekszik. Illetve csak annyit, hogy nem akarom hinni,hogy megyénk szé­kely-magyar lakossága oly köny- nyen eltántorítható legyen, amint sokan gondolják attól a magyar nemzeti kisebbségi felfogástól, mely e kisebbség vezetőiben is bizonyára előforduló tévedések, hibák, esetleg bűnök dacára örök és minél tovább, annál erősebben megnyilvánuló kell hogy legyen és maradjon, hogy a mi kisebbségi sorsunkat csak és kizárólag azok irányíthatják, akik nekünk és nem a többségi nemzet mindenkori kormány­zati vezetőinek tetszenek csupán. Boldogok leszünk a mi kisebb­ségi sorsunkban, ha a mi vezetőink nekünk tetsző és a mi érdekein­ket; szolgáló magatartása tetszeni fog bármikor is a többségi nemzet politik i vezetőinek, mert ez azt fo:' i I ntf'Ei, hogy a romániai i poli tényezők megujhodnak : "ásukban velünk szem­•ink kiszolgáltatásával ... s t ’ ehetőségeinket meg­„áj - T‘ ■ lg belpolitikai pana­szt’.' „vizsgálása nélkül, csupán külpolitikai szempontok miatt egyszerűen ledorongolják panaszainkat és meg sem hall­gatják panaszaink orvoslására vonatkozó javaslatainkat, addig — engedjen meg minden román hazafi — nem fogjuk azt a hibát elkövetni magunkkal szemben, hogy kívülről reánk parancsolt vezetőknek vessük alá magunkat, bármely olcsó Jánosok legyenek is azok a mindenkori kormányok­nak, vagy bármely drága pénze­ken hirdessék is ellenünk a gyű­lölködést és vezetőink ellen a piszkot és mocskot akár sajtó utján, akár más módon. Bízzák reánk a köztünk szük­séges kiválasztás munkáját. Van bennünk is épen elég erkölcsi érzék, hogy vezetőink között ne törjünk meg erkölcsi defektusok­ban szenvedőket. Ne akarják er- kölc-javitás öleimén megfertőzni népünk gondolkozásátvezetői felől. A mi megújhodásunk állandó folyamat. Meg van közöttünk is a belső küzdelem. Mert mi is keressük állandóan a jobbat és a legjobbakat. Hagyják ezt a mun­kát reánk, mert ezt más helyet­tünk el nem végezheti úgy, hogy az a mi érdekeink védelmét is jelentse. Bizonyára meg is találjuk. De afelől is bizonyosak vagyunk, hogy bárkit is találjunk legjobb­nak magunk közül, az — talán minél jobb lesz, annál inkább — mindig rossz és gáncsolandó lesz ellenségeink szemében, amíg meg nem ujhodik a minket is kor­mányzók felfogása rólunk. De itt keli megváUostatDia s minket mindenkor kormányzó I államhatalmi felfogásnak is eddigi i álláspontját. Higyjék el már egy- ' szer, hogy sem a revízió, sem annak ide­jén az imperiumváltozás nem a mi magatartásunk követ­kezménye,. Mindezek tőlünk teljesen független eszmények avagy események. Mi védeni fogjuk kulturális érdekeinket utolsó leheletünkig. Egyelőre azzal a politikai garnitúrával, amilyen most kitelik közülünk. Ha jobbat talá­lunk, úgy jjobbal. De mindig a legjobbal. És mindig alku nélkül. Mert mindig lesz közöttünk annyi összetartó kisebbségi magyar­székely lélek, akit nem tántorit el fajától semmiféle földi hatal­maskodás, rémitgetés, hatalmi furulyaszó, avagy oly „Igazság“, amely kisebbségi szempontból érdekeink védelmét kulturális téren is az „ Astra“ román kultur- egylet kebelén keresztül véli — o'csón, vagy drágán — védeni. Eljön és el kell jönnie annak a jobb esztendőnek, amelyben minden tényező rájön arra az igazságra, bogy nem egymás felett, hanem egymás mellett kell élnie és boldogulnia az egy terü­letre teremtett népeknek. Dr. Molnár Dénes.

Next

/
Thumbnails
Contents