Székely Nép, 1936 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1 szám, SZÉKELY NÉP 1936 január 1. Mit írnak rólunk. Coada de Topor A rövid, de annál dicstelenebb működésű, majd újra életre támadt sft. gheorghei lap, a Treiscaune megyében élő népek harmóniájának megteremtésére alapított Neamul Nostru egyik cikkéről lesz alábbiakban szó. Úgy gondoljuk, nekünk magyaroknak is érdemes megszívlelnünk az abban — szeretet ünnepe által — megszólaltatott hangot. Coada de topor a cikk címe, azaz a Fejsze nyele. Ilyen fejszenyeleknek nevezi a cikkíró többek közt azt a románt, aki saját fajtájával szemben idegeneket részesít előnyben, azt a román ügyvédet, aki pénzért román testvérével szemben, az idegen magyart védi, azt a vizsgabizottsági elnököt, ki kisebbségi tisztviselőket enged át a vizsgán, azt a román újságírót, aki egy tál lencséért az ország ellenségei javára szolgáló cikkeket, vagy könyvet ír. (Mit szól hozzá a nemes, székely-magyar coada de topor, Ferenczy úr ?" azt a román vállalkozót, aki vagy közlekedési eszközöket, színháztermet, vagy zenekart bocsát — a románok terhére — idegen propaganda rendelkezésére, de coada de topor az a kereskedő is, aki idegen termelő cikkeit vásárolja, az a jelölt, aki sorsának kicsinyes előnyeiért román testvéreivel szemben kisebbségi jelölő listákra iratkozik. Megvetik ezt az embert nemcsak fajtestvérei, de azok is, akiknek listáján szerepel. Coada de topor az is, aki bár tud, de nem beszél román nyelven. A cikk megértéséhez szükséges ismernünk Alexnndrescu, Lafontaine nyomán, az Erdő és a fejsze címen írt versét, melyben az erdő egyik tagja nyelet szolgáltat a fejszének, mely aztán kiirtja az egész erdőt. Ehez azt hisszük, nem szükséges további magyarázat. Vajha mi is okulnánk a Neamul Nostru Vlad Dracu-ja által megszólaltatott hangból, mert bizony mi is be kell valljuk, hogy nekünk is sok ilyen Coada de lőporunk van. A „Neamul Nostru* helyi lap december 22 i számában Írja Szégyen az, ha románul beszél ön? Akadnak románok — írja Vlad Dracu úr — akik méltóságon alulinak tartják azt, hogy románul beszéljenek. Megírtuk, hogy az egyik főhivatalnok ünneplésén, egy a jelenlevők közül megengedte magának azt, hogy magyarul üdvözölje az ünnepeltet. Hihetetlen, de mégis való. Nem hihessük el, hogy egy kisebbségi primárnak lett volna bátorsága arra, hogy magyarul üdvözölje a felettesét, mert ha ezt megtette volna, bizonyára akadt volna valaki a jelenlevők közül, aki leintette volna, mondva „Mi mindannyian tudunk románul, az ünnepély román, beszéljen románul, és ha az illető azt felelte volna .Nem tudom románul“, azt kellett volna válaszolni*, hogy „Senki ■ sem kényszeríti arra, hogy beszéljen, vannak elegen akik tudnak." , Hihetetlen — folytatja a „Nea■ mul Nostru“, hogy egy katholikus ,a pap magyarul mert beszélni, mivel az a pap tudott annyit, hogy jó szerencsét kívánhasson valakinek. 1. De neki románul kellett tudnia, mert román állami hivatalnok — és ha mégis meg van engedve, hogy a saját templomban magyarul beszélhessen — nem engedhető meg, hogy magyar szónoklatot tartson. Ha ezen összejövetel elnöke- I.nek tántoríthatatlan román méltósága lett volna, akkor azt kellett volna, hogy mondja: Tisztelendő ur kérem beszéljen románul! és , ha nem akart volna — veti fel a kérdést Vlad Dracu úr — akkor csendesen és méltóságteljesen a következőket kellett volna mon- I dania „Tisztelendő ur, mi románok, Romániában egy jó román s hazafi tetteiről beszélünk, nem fogadhatunk el más beszédet, mint románt. Vagy románul beszél vagy I sehogy sem.“ Mi több, — háborodik fel a cikkíró — az a magasrangú román hivatalnok magyarul válaszolt a fel-i köszöntésre. És akkor, midőn a román nyelvű beszédét eleitől végig I olvasta, a magyar nyelvet folyó Ikonyán könyv nélkül tudta. A cikkíró azzal zárja fejte- getéseit, hogy a következő évben meg fogja a lap nyitani a románok I fekete listáját, azokét, akik szó-1 gyernek románul beszélni. Ezideig hárman szerepelnek ezen a fekete listán. , ti la jogok teljességét hozza a meg- i gyötört, elszegényedett emberiségnek I Boldog újévet ! Ez a sokat jelentő, g megszokott kívánság, az emberei i I lelkivilágának mélységéből fakad. És ha az uj esztendő hajnalán az Ijó kívánságok a szivekből előtörnek, ’ az egyben azt bizonyítja, hogy az I emberek még mindig bíznak és még mindig reménykednek, hogy az uj I esztendő meghozza a megértést, a ■ I szeretetet, az emberek egymás meg- I becsülését. Az uj esztendő legyen ’ szimbóluma annak a várva-várt . I egyetértésnek, amelynek nyomán beköszöntsön reánk végre az egymást ! megbecsülésének boldogabb új esztendeje! . . . Úgy legyen !... — Az estélyek és mulat- Ságok rendezőinek figyelmét s felhívjuk, hogy a belépőjegyeket füzetenként eddig is, ezután is csak 20 lejért csináljuk s annak S holkészittetéséről semmiféle ren- rdelet és senki nem intézkedik. Tisztelettel a Jókai-nyomda Rt. h MIBEK. Boldog újévet kívánunk olvasóinknak, most amikor néhány sorban elbúcsúzunk a letűnő esztendőtől. Reményeink, vágyaink jogaink teljesülését vártuk az ó esztendőtől, de éppen úgy, mint az előző években, nem váltak valóra reményeink. Nem hozott reánk az ó esztendő boldogságot, nem enyhítette a nyomort, a fájdalmakat. Leszegényedésünk, lerongyolódásunk most is olyan, de még nagyobb, mint volt iparunk, kereskedelmünk pang. A drágaság elviselhetetlen Éppen ezért nem busulunk a letűnt óesztendő után. Távozásán egy cseppet sem könnyezünk. Menj te is társaid után, légy te is a történelemé, adj helyet az uj esztendőnek, amelyben még van bizalmunk, amelyben még van reményünk, hogy sajgó fájdalmainkra gyógyító itt csepegtet, nem teljesült reményeinket valóra váltja, emberhez nem méltó életünket emberiesebbé teszi. Menj te 6 esztendő, jöjjön helyette az uj, a jobb, a boldogabb, a szerencsésebb, amely több megértést, több szeretetet, Előfizetőink figyelmébe. — Meleg szeretettel veszi körül vármegyénk lakossága Báró Szentkereszty Béla betegágyát. Báró Szentkereszty Béla országgyűlési képviselő néhány nappal ezelőtt betegen utazott a Mercurea Ciuc-i kórházba, hol könnyebb műtétnek kellett magát alávetnie. Az operáció sikerült, a képviselő úr már jobban is érzi magát úgy, hogy minden remény megvan arra, hogy pár nap múlva gyógyultan hagyja el a betegágyát. Vármegyénk magyarsága osztatlan aggódó szeretettel veszi körül megyénk politikai vezérét, boldog új évet kívánva, várja a mi időbbi gyógyulást. — Majláth Gusztáv Károly is erdélyi róm. kath. püspök nagy- . betegen fekszik. Az erdélyi róm. kath. egyházmegye közszeretet-len álló püspöke Majláth Gusztáv Károly az elmút hetekben rendkivül gyengének érezte magáts orvosainak tanácsára szanatór riumba vonult. Erdély társadalma részvéttel tekint a nagy beteg egyházfő betegágya felé. — A magyar árvák napja. a Karácsony második ünnepe jelen- 7 és nap az erdélyi magyarság létében. A református egyház- éerület összes gyülekezeteinek s aindenik templomában e napot faz árvák ügyének szentelték, s úgy igy fejezzük ki magunkat, szentté avatták azt az igyekezebet, melylyel az ősi Kun-kollegiumban létesített ref. árvaház fen-li irtásának költségeit a hívek ma- tt Felkérjük mindazon előfize- I tőinket, kik az előfizetési díjjal I hátralékban vannak, hogy hátra- I lékos tartozásaikat fordulópostrival kiegyenlíteni szíveskedjenek, mert a lapot újévtől kezdve csak úgy áll Imódunkban tovább küldeni, ha tartozásaikat kiegyenlítették. Tisztelettelnk adják össze. Életbevágó dolog ez a mi kisebbségi sorsunkban és kétszeresen szép, mert az önerejünkre utaltságunkban ezen emberbaráti egyetlen közintézményünknek biztos fentartásával is igazolhatjuk ország-világ előtt öntudatos faji és krisztusi alapokon álló érzelmeinket. Szerte az országban a református szószékeken felolvasták az erdélyi püspök mélyen a lelkekbe szántó forró igazságokat tartalmazó körlevelét, mely e nap jelentőségét a karácsony méltó cselekedetévé tette. Hisszük, hogy az egyházfő felhívása folytán szép összegű perselypénzek gyűltek össze, mi is felerészben elegendő lesz az árvaház mostani kiadásaira. A másik felerész — és ezt hangsúlyozottan emeljük ki — a közönség körében elhelyezett háziperselyek tartalmából kell, hogy előkerüljön. Most idejében felhívjuk a figyelmet ezen kis papírdobozkákra és a magunk részéről is kérjük annak őrizőit, hogy igyekezzenek bőséges megtöltésükre munkálkodni, s minden kisebbségi polgártársunkat jókedvű adakozással való hozzájárulásra. Többen lehettek, kik Karácsony másodnapján akadályozva voltak a templomba menetelben, s így most adományaikat ez után róhatják le. Sőt ne nézzünk ezen csak egy vallási cselekményt, s a más valláson levő magyar testvéreink is fogadják szívesen az eléjük nyújtott árvaházi perselyeket. Ne feledjük, hogy január közepe táján a lelkészi hivatalokban fogják bizottságiig azoknak tartalmát összeszedni és igy ezen időig mindenki tegye meg az emlitett ezen egyik szép kötelességét. B. 1. — A kereskedők Szilveszter estje. A városi kávéházban búcsúznak városunk kereskedői a múló félben levő esztendőtől, mely nektek is oly kevés jót és annyi enyos terhet hozott. Legalább utolsó napját, azaz estéjét akarják hangulatos, kellemes szórakozás közben kedvesebbé tenni úgy a maguk, mint a nagy közönség számára. Világposta, tombolat3 a legkülönbözőbb Szilveszteri tréfák fogják megélénkíteni az elfásult, elfáradt idegeket és akik egész éven át előzékenyen állnak a közönség rendelkezésére a különféle üzletekben, most mint vendéglátó házigazdák igazán mindent el fognak követni, hogy mindenki kellemes érzések között, örömmel és bíró reménységgel lépje át az uj esztendő küszöbét. — A sít. gheorghei Jótékony Nőegylet karácsonyi kiosztása. Az önkéntes adományok és az egylet elnöke özv. Kovács Lászlónénának fáradozása folytán, 78 személy megajándékozása szerzett igaz örömet a fáradozottnak. Élelmiszer, ruhanemű és pénzadományban részesültek 3648 lej és 50 bani értékben a reászorultak. Elszeretettel átfűtött adományban az egylet segélyezettjei, a menház öregei és a hadi árvák kaptak szeretetcsomagot, úgyszintén sok szegény reászorult összesen 78 személy. Ez 58 éves csendben működő egyesület méltán megérdemli, hogy úgy a hatóságok, a nagyüzemek vezetői és a nagyközönség pártfogásába vegye. — Jók a „vonalas” 100 lejtek. A pénzügyminisztérium kéri, hogy azok a 100 leis ércpénzek, amelyeken az évszámnál kis vonás átható, jók és elfogadásuk ktelező. a „Székely Nép** kiadóhivatala.