Székely Nép, 1941. július-szeptember (59. évfolyam, 147-219. szám)

1941-07-01 / 147. szám

LIX. évfolyam 147. szám ELŐFIZETÉSI DÍJ: Negyed évre .... 5 Pengő Fél évre...........................0 „ Egész évre .... 20 „ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP KIADÓTULAJDONOS: JÓKAI NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Teleki Pál­ tér 4. — Telefon 59. Engedélyezve » M. Kir. Miniszterelnök­­ség 14.845/941. M. E. m­. száma alatt. Sepsiszentgyörgy, 1941 Július 1., kedd ? Ejtőernyővel leszálló szovjet agitátorok Romániában Horthy Miklós kormányzó figyelmeztető szózata az ország népéhez — A könnyelmű gyűlölködést hagyjuk a Jó napokra, a mostani időkben szeretőtre van szükség — Meg vannak számlálva az Európai civilizációt fenyegető erő napjai A nemzet minden egyes fiának meg kell szívlelni azokat az intő és figyelmeztető szavakat, amelyeket a Legfelsőbb Hadúr az elmúlt vasár­nap Kenderesen mondott. Az utóbbi időben és különösen az elmúlt napokban nagy események játszódtak le, illetve játszódnak le körülöttünk. A magyarság lelkében kérdések támadtak és mindannyian, akik e haza és e nemzet jövőjét kém­leljük, azt a megtartó, megerősítő szót kerestük, amely minket minden várt és nemvárt esemény közben el­vezéreljen egy szebb és boldogabb Magyarország megvalósulásáig. Ezt a szó a kormányzó úr most a szere­teiben jelölte meg. A szeretet paran­csát kell követnünk ma, amikor irtó­zatos erők csapnak össze Európában és a földrész népei fogtak össze, hogy megmentsék és megtartsák az európai műveltséget. Az egész világ hatalmas és gyökeres átalakulás előtt áll. Ebben a nagy viharban, amely most az egész világon végig­­tombol, a nemzetek csak akkor áll­hatnak meg erősen, ha kiirtják lel­kükből a nemzettest kebelén belül dühöngő gyűlölséget. A társadalmi osztálykülönbségeknek el kell halvá­nyulnak, amikor a nemzet egyete­mes érdekei állanak előtérben. Elő­ször meg kell teremtenünk az ország boldogabb fejlődésének alapjait és ezután minden bizonnyal elkövetke­zik az az idő, amikor megoldódnak azok a belső kérdése­k is, amelyek az általános gazdasági rendből fakad­nak. A magyar nép boldogulásának fel­tételei már megvannak, vagy ha még nincsenek meg, meglesznek, mi­helyst ez a háború befejeződik. A ma élő magyarra az a feladat hárul: úgy intézze ügyeit és úgy álljon meg azon a helyen, amelyre sorsa rendelte, hogy mindig szeme előtt tartsa az egyetemesség érdekeit. A kormányzó úr megszívlelendő szavakat mondott a munkásság felé. Megállapította, hogy a megélhetési színvonal, különösen a munkásság között még alacsony. Nagy egyenlőt­lenség mutatkozik az ipari és mező­gazdasági munkások bére között. A megoldás azonban nem az, hogy tör­vénytelen úton vívja ki a munkás az őt megillető helyet a gazdasági javak elosztásának tekintetében. Szeretet szükséges. Türelemmel és szeretet­tel legtöbbet lehet elérni. Egyetlen felelős vezető sem lehet ebben az országban, aki ne kívánná a nép boldogulásának megteremté­sét. Biztosra vehető, hogy abban a pillanatban ,amikor véget ér a hábo­rú, megvalósulnak nálunk azok a korszerű reformok, amelyek már, jaj, nagyon régóta korszerűek, de ame­lyek megvalósulását legtöbbször mindig a tőlünk független külesemé­­nyek hátráltatták. Csak örömmel tölthet el minden magyart az a tudat, hogy a kormány­zó úr személyében olyan ember áll az ország élén, aki számontartja a kisemberek panaszait, aki egész lel­­­kével kívánja az alacsonyabb társa­­dalmi osztályok sorsának jobb­­rafordulását. A nemzet válasza nem lehet más erre a kormányzói beszéd­re, mint az, hogy megteremtse a tel­jes egységbeforrás feltételit és oda­­álljon a Legfelsőbb Hadúr mögé, aki biztos kézzel és bölcsességgel vezet­te eddig is a nemzetet. Több mint két évtized telt el az­óta, hogy Szegedről fehér lovon el­indult a kormányzó, hogy megteremt­se az új, szociálisabb Magyarorszá­got. A nemzetet eltipró és megalázó bolsevizmus ellen forrasztotta össze az aléltan halált váró nemzet fiait. Ő volt és ő ma is az a hivatott ve­zér, aki úgy mutat a jövőbe, hogy először e nemzet múltjába néz és abból akar új életet támasztani, ami ennek a népnek lelkébe­n öröktől fogva megvan: a termékeny közössé­gi életformára vágyó készségből. Ma, amikor a magyarság ismét cselekvőleg vesz részt a bolsevizmus elleni küzdelemben, ugyanannak a hitnek és ugyanannak a bizalomnak kell áthatnia minden magyart, amely akkor áthatotta, amikor 1919-ben odasorakozott a vezér mögé, mert tudta, hogy az jó uton jár előtte. Huszonkét év a bizonyság rá, hogy ez az út mindig felfelé, előre vitt. A cél az új Magyarország. Megvalósu­lásának feltétele: a szeretet jegyé­ben megfogamzott egység. Nem tör­ténhetik meg mégegyszer, hogy né­hány bomlott agyú kútmérgező miatt részekre szakadjon ez a nemzet, amely előtt nagy lehetőségek állanak és amelynek boldog jövendője bizto­sítva van. * fib­ér* A kenderesi ünnepség Kenderes, június 30. (MTI) Va­sárnap avatták fel Kenderesen a világháborúban elesett Hősök I Emlékművét. A község 221 hősi halottja között elsőnek szerepel Horthy Szabolcs, a kormányzó úr fivére, aki az elsők között áldozta életét a magyar hazáért. Az ünnepségen részt vett a kor­mányzó úr és felesége is, József királyi herceggel együtt, aki a vi­lágháborúban a kenderesi kato­nák parancsnoka volt. Az istentiszteletek után az egész falu ott szorongott a leleplezésre váró emlékműnél, amely előtt először József királyi herceg mon­dott emlékbeszédet. Megindult szavakkal emlékezett meg a hős magyar katonák vitézségéről, ki­emelve, hogy a szentistváni Nagymagyar­­országot csak a magyar vitéz­ség tudja újból megteremteni. Ezután Horthy Miklós kor­mányzó rövid beszéd keretében adott engedélyt a szobor leleple­zésére. Köszönetet mondott a ki­­rályi hercegnek az ünnepi beszé­dért. Megemlítette, hogy a község minden támogatás nélkül, saját erejéből építette meg az ermlék-Ara­d művet. Ezután a kormányzó úr így folytatta beszédét: — Szükségesnek éreztük, hogy itt a világ országutján emlékmű­vet emeljünk hőseinknek. Nem­csak emlékmű lesz ez, hanem az a hely, ahová a község lakossága zarándokolhat minden szeretetün­­nepen. A hősök szobra a legszen­tebb érzelmek kiapadhatatlan forrása, amelyből mindenki min­denkor erőt meríthet. — A magyarságnak mindig egyik legszebb erény­e a harcikész­ség volt. Tartsuk is ezt mindig éb­ren, kivált a fiatalság körében, mert a dicső múlt emlékezete adott mindig erőt a magyarságnak az áldozatos k­ötelességteljesítésre. Utalt a kormányzó úr arra, hogy Kenderes népe a kötelesség­­teljesítésben mindig jó példával járt elől. A község lakosságából a felforgató törekvéseknek ritkán ült fel valaki. — A jövő fénye — folytatta a kormányzó úr beszédét — újra felragyogott a sokat szenvedett ország felett. A Trianonban ha­lálra ítélt Magyarország helyén új, egyre erősbödő Magyarország áll. Nemcsak az ország, hanem az egyének előtt is nyitva van a bol­dogulás útja. A vagyonszerzéshez azonban szorgalom és hozzáértés kell. „Egy marék balkezes ember egyszer már majdnem sírba vitte az országot“ Az ország sorsát intézők voltak tisztában a termelés igazi megválasztásában sok szempontot kell figyelembe venni. Igazi ér­téknek kell minden helyre kerül­ni, de az értéket nem az önérté­kelés, hanem a közvélemény, tu­dás és szorgalom adja. Hatalmas államokat tett tönkre már az, hogy a munkásság vezetői nem rendjével. Nem lehet egyre csak munkabéremelést követelni és ez­zel aláásni egy ország nyugalmát. Egy marék balkezes ember már egyszer a tömegindulatokra tá­maszkodva, majdnem a sírba vit­te az országot. — A megélhetési színvonal. hu­

Next