Székely Nép, 1942. január-március (60. évfolyam, 1-73. szám)
1942-01-01 / 1. szám
LX. évfolyam 1. szám Előfizetési dij: Egy bóMpm — Md Fen*# Neeyed ént — — — IK Fen*# fél ívre — — — — Kd Fen*# E«&* ívre — — — — U.M Fen*# Szerkesztőség és kiadóhivatalt Gr« Teleki Piltér «. — Telefon: St — Bn*e4*ljesve Ntfti Királyi Minisaterelalksig 14.S15—1941. BlK.nL Sepsiszentgyörgy, 1942. január 1. csütörtök FOGCSETI-ETM POLITIKAI IMAPILAP KIADÓTULAJDONOSI , jókai nyomda részvénytársasAs Némuljon el egy pillanatra az ágyuk döreje, a puskák ropogása, a haldoklók hörgése, az élők ujjongása, a szenvedők panasza olvadóim fel a néma kirinyhullalásban. Csak egy röpke pillanatra álljon le az élet ritmusa és az enyészet örök zöreje is csöndesüljön el. Torpanj meg ember rohanásodban az ó-esztendő határán, nézz az újév makulátlan küszöbére és hallgasd a siri csöndben az idő kerekének lassú forgását, a homokszemek szakadatlan, halk pergését. Vess számot egy esztendővel, erőtlen szemedet mélyeszd bele a jövendő áthatolhatatlan ködébe: a titkok titkát próbáld meg kifürkészni! Vess számot a múlttal, mielőtt, tovább indulnál, mert a múlt helyes tudása a jövendő építésének legerősebb talpköve. Emlékezzél arra, hogy ütöttél akkor is, amikor simogatnod kellett volna, haboztál ott, ahol az ököl keménysége a történelem új fordulatát hozhatta volna magával. Elégedetlenkedtél, zúgolódtál, bőszültén forgattad szemeidet, pedig csak egy kis áldozatot kértek tőled, amelyet, ha nem magadért, gyermekeidért boldog mosolygással kellett volna meghoznod. Aztán még idejében ráébredtél nemzeted boldogabb jövője érdekében rádháruló kötelességedre. Vállaltad az áldozatokat, felkínáltad véredet, lelkednyugalmát és a testi kényelmed megbolygatásáért már nem emelted fel tiltakozó újat, öntuckotos magyar lettél. Áldozatod nem volt hiábavaló. A magyar honvéd vérehullásával újra visszaszerzett egy darabot az ősi földből s megadatott neked, hogy az uj magyar népvándorlást meglásd. A kegyetlen századok alatt elszakított vértestvéreid ukra átlépték a Kárpátok ormát és a lombosodó magyar fa törzsében uj gyökeret eresztettek a visszatért ősi határvonalon. Nagy ünnep volt ez. Ezért az egy napért érdemes elfelejteni a mult minden vétkét, a magyar vér szétcsurgásáért felelősök minden bűnét. S áldozataiért a Gondviselés újabb jutalmat ad. A gyergyói hegyek között a hazatértek csapata most ölelkezik az itthoniakkal s a találkozás nyomán felujongott a Hargita, Olt, Maros, Küküllő tája. Kigyult arcú emberek járnak errefelé, tántorithatatlanul bizva a szebb, boldogabb jövendőben. Nem kicsinyesség felemlegetni azt, hogy nehéz napokat értünk meg. Voltak, akik lerogytak és erőtlenül kihullottak a menetelük sorából, de helyébe újak léptek és a magyarság ma is töretlen arcvonallal halad előre a kitűzött után. A gyöngék, erőtelenek számára nincs, nem lehet könyörület. Kemény idők szele vág végig rajtunk, utunkban ezer akadály zuhan, a kihulló gyöngéknek búcsút intünk, a kishitűektől elfordulunk és megyünk tovább a kötelesség útján mindig csak előre. Valahol a távolban felcsillan már a végső cél, a ködfellegbe burkolt armán fénysugár cikázik: a szebb magyar jövendő. Addig, amig odaérünk, izmaid a titánokéhoz kell hasonlatosak legyenek, vérző szájakkal is az összetartás igéit kell mormolnod s ha fáj minden tagod, a lelked ezer sebből vérzik is, könynyeidet „ befelé kell hullatnod, hogy mások ne lássák. A nemzeti érzetek szent magaslatára felemelkedve, alázuhanva a „megaláztatások völgyébe, testvérem, nézz örökké előre, ahol a szebb magyar jövő fénye kigyult. És vonszold fáradt testedet, kötözd be a sebeket s menetelj az örök damaszkuszi után, mert te és én, mindanynyian, akik igazán hisznek, a nemzet apostolai vagyunk. Ha nagy a hited, kaszád pengése is himnuszszá magasztosul, gyalud sivitása, fejszéd csapása, kalapácsod ütése a nemzet feltámadását jelentő habelujává szépül s te az Istennek a teremtésben segítőtársa vagy. Mene, tekel. . . — vigyázz, mert megszámláltatol és megméretek úgyis, mint egyén és úgyis, mint nemzet. S jaj, ha könnyűnek találtátál! A bűnbánás, a vezeklés, a megtérés és ruháidnak megszokgatása már nem használ: önmagad és nemzeted koporsójára hulló rögök elmúlást hirdető, kísérteties döntését hallhatod csupán. Nem kárhoztathatsz mást, mert egyedül csak te vagy a bűnös, mert önmagad munkáját lekicsinyelted, saját hozzájárulásodat a nemzet nagy feladataihoz nem tartottad elég értékesnek. A történelem nem kegyelmez azoknak, akik nem tanultak a múltból és nemértik meg sürgető parancsszavát. Ha kéri a felderengő újesztendő kicsi karéj kenyered felét, add oda jó szívvel, öntudatosan. Ha maradék véred cseppjére lesz szükség, áldozd fel gondolkodás , nélküle ne felejtsd el, hogy legvégső esetben a nagyszerű halál felemelőbb, mint a gyalázatban való élet. y/ Te, aki fejszével állsz a hegyek tetején és szemed sugara együtt !? villan a napsugáréval: dolgozz és vigyázz! Te, aki fáradtan emeled fel fejedet az Íróasztal mellől, ne lankadj! Az eke szarva mellett, az iskola padjain egy gondolat kell áthasson bennünket: a nemzetért mindent! Az ember sokat kibír, sokkal többet, mint gondolná és a kényeskedő nyafogás nem illik ezekhez az időkhöz, amikor vérgőztől terhesek a fellegek. Nincs, nem lehet megállás. Az nyer a versenyben, aki csak egy pillanattal, csak egy lépéssel tovább bírja, mint ellenfele. A tét nagy: minden. Múltúnk kötelez, jelenünk elhív a nagy harcra s az, aki feladja a küzdelmet a gyalupad mellett, éppen olyan gyáva, mint a katona, aki megfut az ellenség elől. Virrasztó! Vigyázz, hosszú még az éj és édesfogú veszedelmek leskelődnek mindenfelőlről rád, elsősorban önmagadban, az áldozatoktól visszariadó lelkedben. Vigyázz, emberfeletti éles érzékkel kell rendelkezned, hogy az éjszaka sötétjében mindig megtaláld a helyes irányt. Nem kell félned, a csillagok állásából apáidtól megtanultál olvasni, örökölted a harcos, vakmreő természetet, küzdelem volt a sorsod, amióta a történelem múltadat ismeri. Küzdve, vállalva minden bajt, erős hittel, reményeink hófehér bölcsőjét ringatva, az Úristen elhozza a boldog újesztendőt. CHURCHILL JÓSLATAI KANADÁBAN Manilától 10 kilométerre állanak a japánok Újesztendő hajnalán Írta: KORÉH FERENC Arafrílir