Székely Nép, 1943. október-december (61. évfolyam, 222-296. szám)
1943-10-01 / 222. szám
A keleti arcvonal hátrább vonásának katonai jelentőségéről tegnapi számunkban megemlékeztünk, lássuk az arcvonal és utánpótlási vonal megrövidítésének gazdasági és politikai kihatásait. A német arcvonal tervszerű viszszavonása által a szovjet, gazdaságilag és népileg egyaránt jelentős területek birtokába jutott, bár emlékeztetnünk kell arra, hogy az első szovjetorosz visszavonulás a felperzselt terület jegyében történt. Az orosz haderő mindent elkövetett, hogy a maga mögött hagyott terület a felvonuló német véderő számára értéket ne jelentsen. Felperzselt házak, szétrombolt utak, elköltöztetett gyárak, üresen tátongó gyártelepek, felrobbantott hidak, szétrombolt vasútvonalak vártak az elővonuló német csapatokra s borzalmas volt a látvány, ami eléjük tárult. A német véderő, a kétesztendős megszállás tartama alatt igaz, sokmindent hasznavehető állapotba helyezett, sokmindent épített és rengeteget szervezett. Mindez azonban kimondottan a saját tulajdona volt és ezt a német hadvezetés sajátjaképpen is kezelte. Nem lehet feltételezni, hogy a német vezérkar hasznavehető értéket hagyott volna viszsza kiürített területeken s a hadifontosságú közművek szétrombolása terén példás munkát végzett az a német véderő, amely a területek kiürítésére már előzetesen tervszerűen felkészült s amelynek erre a feladatra már azért is vállalkoznia kellett, hogy e területek a szovjet hadaró helyzetét nagymértékben megnehezítse. E gazdasági meggondolásokon túl lássuk a kérdéses politika kihatásait. Tudomással bírunk arról, hogy Németország a meghódított szovjetorosz területeken a népesség átnevelése és a közfelfogás áthangolása tekintetében nemcsak mintaszerűt, hanem világtörténelmi jelentőségűt alkotott. A magántulajdon elvének visszaállítása a lakosság hangulatát azonnal a magántulajdon és az azt valló szemléletek felé fordította s a lakosság ennek a szovjetellenes magatartásának kifejezést is adott Kozák különítmények, ukrán szabadcsapatok küzdenek a németek oldalán s maga a lakosság is mindenkor példás magatartást tanúsított a megszállók iránt. Az eddig alig ismert s csak öregjeik által ismert új világot megszerették. Tehát: a szovjetellenes világnézetre átnevelt és átállított sokmilliós tömegek mosadtak vissza a kiürített területeken s így a szovjet államigazgatás a visszahódított területekkel nemcsak ujabb romhalmazokat vett át, hanem olyan népességet is, amely a bolsevista tanok téveszméit már kinőtt, s amely népesség még a nyomorúságától függetlenül is készen kapott szociális bajt jelent. Márpedig nem lehet feltételezni, hogy a németek a kiürített területek gazdasági értékeit ne vitték volna magukkal. Ha mindehhez a tél sanyarúságait és a kétszeresen felperzselt terület nyomorúságait számítjuk, nem lesz nehéz belátnunk, hogy a visszakapott területek népessége nem fog a szovjetbiztosok nyakába borulni s maga a hatalmas terület sem az, amelynek a szovjet vezetők vágyálmukban képzelték, hogy ilyen adottságok mellett hogyan fog a szovjet inderő megbirkózni e súlyos helyzettel — jbt^spsaa Jdlválik* ^ 1-Tr hyl A * 1943 OKTÓBER 1 fetblogto MUSSOLINI elfogatása és kiszabadítása Irtai VOE MIRAMO — Fordította: NAGY DÁNIEL Copyright by Székely Nép Seps, szeretgyorgy. Minden jogot fenntartunk, a fordítás jogát is. Mussolinit a betegszállító kocsin a városon át tiroli carabineri laktanyába szállítják A Duce a morfium injekció kábulatából magához tér —Az őrszem az ismeretlen fogollyal gorombáskodik — Tisztek Mussolini zárkájának ajtaja előtt Minden tárgyilagos szemlélőnek az volt az érzése, hogy a Mussolini megbuktatására előkészített puccsot hosszú hetekkel előbb, talán már a szicíliai partraszállások idején szervezhették. Ezt igazolják azok az aprólékos részletek, melyek Mussolini letartóztatásának órájában kerültek nyilvánosságra. Alighogy a betegszállító kocsi elrobogott a királyi palota elől, a következő félórában már tehergépkocsik hordták szerte a városban az óriási plakátokat, röpcédulákat, melyeket az úttestre szórtak és a falakra ragasztottak. A plakátokon, röpcédulákon bejelentették, hogy Mussolini lemondott, másrészt közölték Badoglio kinevezéséről az előre elkészített királyi deklarációt. Mindez érthető lett volna, a röpcédulák százezrei azonban súlyos vádakat is tartalmaztak Mussolini ellen s ez volt a kiinduló pontja annak, hogy az utcára kivonult tömegek, különösen az asszonyok, igen súlyos formában nyilatkoztak meg a Duce ellen. Ezzel vagy azt akarták igazolni, hogy a Dacét valóban saját érdekében tartóztatták le, hogy a tömeg fellépése ellen megvédjék, vagy azt, hogy a tömeget az új kormány maga felé hangolja. A lelkesültséget a kormánynak leginkább azzal a bejelentésével érték el, hogy a kormány egy órával sem akarja a harcot tovább folytatni, mint amenynyire az olasz népnek szabadsága és függetlensége érdekében szüksége van, hangja kihallatszék. Ez az ablakocska egyben szellőztető is volt, nem volt beüvegezve s így az őrszem, aki az ajtó előtt állott, minden szavát hallotta a Dúcénak. Mussolini, ébredésekor még mindig kábult volt, de hamar összeszedte magát, felemelkedett a puncsról s nem sokat kellett töprengenie, hogy a helyzettel tisztába jöjjön. A szűk cellában mindössze egy fapricscsen kívül semmi más bútordara! nem volt. A Duce az ajtóhoz lépett, kopogtatott. Amikor senki sem jelentkezett a kopogtatásra, keményen az ajtóba rúgott néhányszor, mire az őr bekopogott. — Maradj csöndben — mondta erélyesen a katona. — Ki vagy? — kérdezte Mussolini. — Az őr — hangzott kívülről. — Az őr? Áruld el nekem, hol vagyok? Az őr mogorván válaszolt: — Hol vagy? Az egyesben. — Nyisd ki az ajtót. — Ha bolond volnék. Mussolini ököllel az ajtóba vágott. — Nyissátok ki! — Maradj csöndesen — figyelmeztette az őrszem —, mert lekötlek. — Gazember! ... úgy látsz, nem tudod kivel beszélsz. Bezártatok ide, mint valami tolvajt. Parancsolom, nyisd ki az ajtót. Mussolini vagyok! Erre egy ideig csönd lett, a katona fülelt, aztán elmosolyodott. — Mit beszélsz? — Nyisd ki az ajtót! Mussolini vagyok. A katona hangosan felkacagott. — Adok én neked Mussolinit, nem maradsz csöndben. — Értsd meg: Mussolini vagyok bezártak ide az árulók. Nyisd ki ajtót. III. A betegszállitókocsi a távoli laktanyába érkezik Mussolini természetesen semmit nem látott és semmit nem hallott abból, ami az utcákon történt. A betegszállító gépkocsi azonnal elhagyta a várost s egy messze fekvő tüzérlaktanya udvarán állott meg. A laktanyában sorakozót hivattak s a legénységet a szobába parancsolták. Még a kapuőrséget is kivezényelték az utcára, a kapu elé, hogy senki ne láthassa a betegszállítókocsi lakóját. Mikor a kaszárnyaudvar teljesen elcsendesedett, a tisztek az autóból kiszálltak, az egök legénységi szobából lepedőt hoztak, letakarták vele az elkábított foglyot s a két fiatal orvos, aki szintén a kocsiban volt, Mussolinit hordágyra tették s bevitték egy cellába, az ajtót lezárták, felállították a fegyveres őröket, egy tiszt ottmaradt, a többiek — más közlekedési eszköz hiányában — beültek a betegszállító kocsiba s elhajtattak. A legénység ezután elhagyhatta a szállakat, a kapuőrség elfoglalta korábbi helyét, de itt, ezen a távoli helyen, Mussoliniról senki sem beszélt. A szenzációs fordulat hírei ide még mégsem érkeztek, azt viszont, hogy kit őriznek a fogdában, senki sem sejtette. „Adok én neked Mussolinit, ha nem maradsz csendben.. A morfiuminjekció, amelyet a Dui felébredt Mussolini. A környezetére karjába adtak, igen hosszú ideig amelyet maga körül látott, lesujtotéreztette hatását s addig, ameddig ta. A fogdában félhomály volt, mind a fogoly aludt, nem is történt semmi össze az ajtó felett világított egy mi baj. A szűk rácsos ablak, ez azonban nem A késő délutáni órákban azonban volt akadálya annak, hogy a fogoly Az őrszemet tisztek váltják fel... A katona kiakasztotta az ajtó külső kapcsát, egy keskeny résen belesett, úgy látszik felismerte a Dúcét, mert az ajtót hirtelen behúzta, beakasztotta a kapcsot s tétován, sápadtan állt, mintha sóbálvánnyá vált volna. Néhány pillanat múlva tért, magához, intett a napos káplárnak, súgva, remegve jelentette, hogy a cellában Mussolinit őrzik. A káplár lesietett a néhány ló- így beszéltek . Amikor Mussolini újból megdöngette az ajtót, az egyik tiszt közel hajolt s ezeket mondotta: — Kérem, a saját érdekében kérem, maradjon csöndben és nyugodtan. — Kivel beszélek? — Egy őrtiszttel. Ismétlem: a saját érdekében kérem, maradjon nyugodtan. *5.*» «Lépésnyire levő főbejárathoz, jelentette az ügyeletes tisztnek, hogy az őrszem mit mondott. Ekkor látta, hogy a kapu alatt egész csomó tiszt áll, az őrség fegyverben van és a kapu előtt egy szakasz gyalogos táborozik feltűzött szuronnyá). Az ügyeletes tiszt, két másik tiszttel a fogda elé sietett, az őrszemet eltávolították s helyében a két tiszt állott a fogdaajtó elé, de saját tisztjei alább azt engedjék meg, hogy őfelségével telefonon beszéljek. — Sajnos, ezt nem áll módomban megtenni. — És itt akarnak engem tartani? Ebben a piszokban? — Efelől nem én határozok. Én csupán figyelmeztetni óhajtom Nagyméltóságodat, a saját érdekében tartjuk itt és ajánlatos csöndben 1 mufato ■ rongva járja az utcákat, tudornak szerez az ön tartózkodási helyétől’ félő, hogy megrohanja a laktanyát — Engedjenek a tömeg elé. — Sajnos, nekem más irányú Parancsaim vannak. Mussolini többet nem válaszolt'' egy ideig csönd volt a cella körül ■ A napos káplár azonban, aki ipur már tudomást szerzett a magas sí' mélyiségis fogolyról, végigjárta a legénységi szobákat s izgatottan*resztelte, hogy kit tartanak a Wdában. Rövid idő múlva, már egész laktanya olyan volt, mint felbolygatott méhraj: a katonák udvarra tódultak s a fogda alól tömegbe verődtek. Izgatottan gyalták a nagy eseményt, sokan úgy hitték el a lehetetlennek látszó h*1’” mások viszont, akik érzelmileg közelebb állottak a fasizmushoz, mertatlankodni kezdtek. Egyikük, egy továbbszolgáló tiszt, elkiáltotta magát: ^ —- Éljen a Duce! *