Székely Nép, 1944. július-augusztus (62. évfolyam, 146-198. szám)

1944-07-01 / 146. szám

Budapest arca két légitámadás után Riadó után időzített bombák robbannak a romok között . Rég porladó csontokat tépnek ki a földből a bombák s ugyanakkor géppuskatűz zúdul a temetőbe menekülőkre Budapest, jún. 30. Éjjel van. Fá­radtan ulunk a rádió mellett. Vá­runk ... A készülék némán hallgat. Néhány perccel ezelőtt érkeztünk vissza lakásunkba, miután a saját szemünkkel győződtünk meg arról a kíméletlen és vak terrorról, amellyel az angolszász pilóták újra bombáz­ták a fővárost. Megint lakóházak dőltek romba, békés családi ottho­nokban robbantak a bombák, egy életen keresztül gyűjtögetett holmik lettek a lángok martalékává. A rádió híreit hallgattuk éppen, amikor halk kattanás után megszó­lalt az ismert férfihang: Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk ... Teltek a percek, az órák. Éjféltáj­ban — szinte a rádióban elhangzott „vigyázzál” egyidejűleg — megszó­laltak a szirénák ... Így kezdődött... Az eddig néma csendben levő há­romemeletes bérházban hirtelen em­beri hangok hallatszanak. Ajtók nyílnak, ablakok csattannak, vala­honnan gyerm­eksírás hallatszik. Né­­hányan aggodalmas arccal néznek a felhőtlen világos égboltra és a hold fényes korongjára. A lépcsőházban a gyenge légó­­világítás mellett emberek sietnek le­fele. Egy édesanya pokrócba csa­vart kisgyermekével megy mellet­tünk.­ Lent a dongaboltozatos és még külön gerendákkal is kitámasztott pincéban csend van. Mindenki elfog­lalja a szokott helyét. A gyermeke­ket bebugyolálva nyári heverőszé­kekbe fektetik. A ház légoltalmi parancsnoka — „civilben” egy derék magyar ipa­ros felesége — kiadja rendelkezé­seit s perceken belül már felszere­léssel a kézben állanak a tűzoltó és mentőörsök, hogy szükség esetén azonnal működésbe lépjenek. Csendes beszélgetés indul, né­­hányan olvasnak. Éjjel tizenkét óra huszonöt perc .. . Kívülről alig hal­latszik be­­valami ... S most mégis. Tompa puffanások reszketnek a le­vegőben. Lőnek a nehéz légvédelmi ágyúk ... A bömbölő hangok közé — mint kutyacsaholás — beleugat­nak néha hosszú sorozatokban a gép­ágyúk is ... Valahol fent a messzi magasból halk motorzúgás hallat­szik. Tüzes csíkok szaladnak az ég felé, fényszórók sugárkévéi tapoga­tóznak végig a magasban ... A lég­elhárítás teljes erővel dolgozik ... Hirtelen megvilágosodik a fejünk fölött az ég ... Vakító fehérségű világító rakéták gyúlnak ki a ma­gasban. Bombabecsapódások Gépágyúink egymásután küldik tüzes csíkot maguk után hagyó lö­vedékeket a lebegő „sztálin-gyer­­tyák” felé. Újra sötétség lesz. De nem sokáig ... Hirtelen süvítő hangot hallunk és tompa dörrenést. A közelben rob­bant egy bomba. Pár perc múlva déli irányban pirossá válik az ég. Valahol a közelben kigyulladt egy ház. Újabb dörrenések. A föld re­meg a lábunk alatt. Percek múlnak el. Lent az óvóhe­lyen néma csend. Az előbbi beszél­getés, olvasás abbamaradt. Minden­ki figyel vagy a szomszédját nézi. Egy anya magához szorítja az alig hároméves kisfiát s a mindenre el­szántak kemény arcvonásával ül a padon. Kintről újabb robbanások hallat­szanak. Megérkezett az újabb tá­madó hullám­­a A villanyfény hu­Felsietünk a lakásainkba s lerak­juk hollasainkat, majd gyors léptek­kel a bombasújtott városrészek felé sietünk. Az egyik utcában, közel a bom­ba becsapódásokhoz, üvegcserepeken járunk. A légnyomás betörte az ab­lakokat, kiszakította az ablakredő­nyöket. A belváros úgynevezett „legelő­kelőbb utcájában a Dunapartra néző hatalmas kegyesrendi gimnázium egyik sarkát telitalálat érte. A bom­ba a tető alatt rézsűt a harmadik ” emeletre csapódott és az egész sa­roképítményt rombadöntötte. Por száll a magasba a serényen dolgozó munkáskezek csákányai alól. Az óvóhelyek bejáratát szaba­dítják k­i a faltörmelékek alól. Tovább megyünk. Az egyik híres nyorogni kezd, k­i majd elalszik. Újabb tíz végtelennek tetsző perc. Majd csend. Mintha az élet meg­szűnt volna. Elmentek ... A tapasz­taltabb lakók készülődni kezdenek s a nemsokára felhangzó „kellemes” szirénahang valóban annak a bizony­sága, hogy fölöttünk nincsen több halált és pusztulást okozó ellensé­ges, repülőgép, női kiafca előt az úttestre esett több bomba. Feltépte a burkolatot, széthajlította a villamossíneket. A szerterepülő szilánk és kődarabok a környező épületek összes ablakait betörték. Tovább igyekszünk a hajnali szür­kületben. A lábunk alatt valóságos üvegcserép tenger. Az ismert körúti kávéház épületé­be is bomba csapott. Az emeletek leszakadtak s a tető most csonkán mered a lassan derengő égbolt felé. Mindenütt pusztítás, rombolás. A légibanditák tervszerűen dobták bombáikat, — de nem hadifontossá­gú célpontokra —, hanem békés családi otthonokra, a főváros olyan lakónegyedeire, amelyeknek a kö­zelében még négy-öt kilométer tá­volságra sincsen katonai célpont. Rom és pusztulás mindenütt Újabb támadás ... Kedd délelőtt éppen a postára indultam, hogy a vasárnapi terror­támadásról szóló tudósítást elküld­­jem, amikor újból felüvöltöttek a főváros szirénái A rádió már korábban fejezte a várható eseményeket, így a lakos­ság fegyelmezetten, nyugodt ide­gekkel ment le az óvóhelyekre, hogy átéljen egy olyan támadást, amely kíméletlen pusztításaiban ta­lán az eddigieket is felülmúlta. Ezúttal a főváros területének több része ellen szőnyegbombázást alkalmaztak a légiterroristák. Az egyik nagy fővárosi pályaud­varnál kezdődött a pusztítás. A pályaudvar homlokzata sértet­len maradt, de a nagy üvegcsarnok beomlott. Telitalálatot kapott a ki­rályi váróterem és az érkezési oldal egész épü­letsora. A csarnokban sok ember tartóz­kodott s ezek egy része sajnos, a támadás ádozatává vált A pályaudvarra hulló bombák kö­zül több időzített is volt és ezek csak a riadó lefúvása után robban­tak. A pályaudvar forgalmi beren­dezéseit nem érte nagyobb kár, úgy, hogy a közlekedést hamarosan helyre lehetett állítani. Nincs kímélet még a halottaknak sem A legszörnyűbb látvány a közel­ben levő nagy temető. Az ellenséges repülők még a halottakat sem kí­ A SZÉKELY NEMZETI MÚZEUM IGAZGATÓ VÁLASZTMÁNYA őszinte megindultsággal jelenti, hogy Itolalll SIPOS sasuki nyugalmazott árvaházi igazgató, a Múzeum igazgató-választmányának tagja és egykori pénztárnoka áldásos életének 91. évében folyó hónap 30.-án elnyugodott. A megboldogult 37 éven keresztül lelkes odaadással és szeretettel kísérte múzeumunk minden munkáját s csak­nem ugyanannyi ideig fáradhatatlan és önzetlen hűséggel gondozta anyagi javait. Egész egyéniségével példát muta­tott mindannyiunk számára. ÁLDOTT LEGYEN JÓSÁGOS EMLÉKE! Végtisztességtétele Horthy­ Miklós-út 54 szám alatti gyászháztól július 2.-án (vasárnap) délután 5 órakor tör­ténik. Sepsiszentgyörgy, 1944. június 30.-án. r­ fee&ef off Sn 1944 JULIUS f Ifim ■ • -ini’ii Tn»«ii—r I­­'** mélték. A temetővel szemben levő közintézmény épületét a riadó miatt ki kellett üríteni s az emberek nagy része a suhantok között kere­sett menedéket. Az amerikai pilóták valóságos bombazáport zúdítottak a temetőre. A bombák felszaggatták a sírokat, szétdöntötték a kripták márványfa­lát. Ártatlanul elpusztult emberi tes­tek keveredtek itt össze az évtize­dek óta békében pihenők most újra napvilágra került csontjaival. A legnagyobb megdöbbenést azon­ban az keltette, hogy a második bombázó hullámból kivált az utolsó két gép és alacsonyan leereszked­ve géppuskatűzzel árasztotta el riadtan a sírkövek mögé húzódó em­bereket Bombadőlt lakótelepek Ettől a területtől kifelé újabb vár­­­­­osrészt borított el a bomba­szőnyeg. Egy hosszú, nagy útvonalon súlyos találatok értek néhány gyártelepet, azok között pedig munkáslakótele­­peket A legnagyobb pusztítás ezúttal is a munkások apró kis házaiban esett. A légnyomás ereje többszázméteres körzetben egyetlen házat sem ha­gyott épen. Az úttesteken mindenütt bomba­tölcsérben egész családi házak tűn­tek el, berendezéssel együtt. Mindenütt rom, pusztulás, porfel­hő. Rendőr-sorfal zárja el az el­pusztított részeket a kíváncsikodók elől. A sorfal mögött, síró, zokogó asszonyok, gyermekek, felnőttek. Az összedőlt házak között teljes iramban dolgoznak légó-segédszol­­gálatosok, tűzoltók, romeltakarító osztagok. A bennszorultakat, eltemetetteket keresik. Az egyik összedőlt ház romjai alól hét embert szabadíta­nak ki. Porosak, szakadt ruhájuk, de szemükben ott van a hála és az öröm könnye is: élve szabadultak meg abból a pokolból, amelyet az az ellenfél szabadított rájuk, aki hangzatos szavakkal jelentette be nemrég, hogy fel akarja „szabadí­tani” Európa „rabságban élő” né­peit. Az ilyen „felszabadítás” azonban nem kell sem a magyarság, sem Európa más népei számára. Küz­dünk ellene, marokba szorított fegyverrel a végsőkig! (p. i.y ........ +■ -------­Hamis bejelentéssel elért fejadagemelés miatt kétszáz pengő büntetés Csíkszereda, jun. 30. Bartalis József­­fné cukvacsárosi asszony „terhes árnya­ként“ jelentette be iMag.Hr. a község élelmezési hivatalában s ezen a címen nagyobb cukor- és lisztadagot vett fénybe. Később kiderült, hogy a beje­lentés nem felel meg a valóságnak, mire bűnvádi eljárást indítottak elle­ne. Most foglalkozott az üggyel a Csík­szeredai törvényszék uzsora egyesbí­­rája s Bartai isnét — az enyhítő szaka­szok alkalmazá­t­sával — jogerősen 209 pengő pénzbüntetésre ítélte. Szerkesztői üzenetek Gy. D. Monorfalva. Verse, bár tisz­ta érzésből fakad, kissé kezdetleges, ezért nem közölhető. Olvasson sokat. A küldött összeg ellenében a kiadó­hivatal megindítja címére a lapot.

Next