Székely Nép, 1944. július-augusztus (62. évfolyam, 146-198. szám)
1944-07-01 / 146. szám
Budapest arca két légitámadás után Riadó után időzített bombák robbannak a romok között . Rég porladó csontokat tépnek ki a földből a bombák s ugyanakkor géppuskatűz zúdul a temetőbe menekülőkre Budapest, jún. 30. Éjjel van. Fáradtan ulunk a rádió mellett. Várunk ... A készülék némán hallgat. Néhány perccel ezelőtt érkeztünk vissza lakásunkba, miután a saját szemünkkel győződtünk meg arról a kíméletlen és vak terrorról, amellyel az angolszász pilóták újra bombázták a fővárost. Megint lakóházak dőltek romba, békés családi otthonokban robbantak a bombák, egy életen keresztül gyűjtögetett holmik lettek a lángok martalékává. A rádió híreit hallgattuk éppen, amikor halk kattanás után megszólalt az ismert férfihang: Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk ... Teltek a percek, az órák. Éjféltájban — szinte a rádióban elhangzott „vigyázzál” egyidejűleg — megszólaltak a szirénák ... Így kezdődött... Az eddig néma csendben levő háromemeletes bérházban hirtelen emberi hangok hallatszanak. Ajtók nyílnak, ablakok csattannak, valahonnan gyermeksírás hallatszik. Néhányan aggodalmas arccal néznek a felhőtlen világos égboltra és a hold fényes korongjára. A lépcsőházban a gyenge légóvilágítás mellett emberek sietnek lefele. Egy édesanya pokrócba csavart kisgyermekével megy mellettünk. Lent a dongaboltozatos és még külön gerendákkal is kitámasztott pincéban csend van. Mindenki elfoglalja a szokott helyét. A gyermekeket bebugyolálva nyári heverőszékekbe fektetik. A ház légoltalmi parancsnoka — „civilben” egy derék magyar iparos felesége — kiadja rendelkezéseit s perceken belül már felszereléssel a kézben állanak a tűzoltó és mentőörsök, hogy szükség esetén azonnal működésbe lépjenek. Csendes beszélgetés indul, néhányan olvasnak. Éjjel tizenkét óra huszonöt perc .. . Kívülről alig hallatszik bevalami ... S most mégis. Tompa puffanások reszketnek a levegőben. Lőnek a nehéz légvédelmi ágyúk ... A bömbölő hangok közé — mint kutyacsaholás — beleugatnak néha hosszú sorozatokban a gépágyúk is ... Valahol fent a messzi magasból halk motorzúgás hallatszik. Tüzes csíkok szaladnak az ég felé, fényszórók sugárkévéi tapogatóznak végig a magasban ... A légelhárítás teljes erővel dolgozik ... Hirtelen megvilágosodik a fejünk fölött az ég ... Vakító fehérségű világító rakéták gyúlnak ki a magasban. Bombabecsapódások Gépágyúink egymásután küldik tüzes csíkot maguk után hagyó lövedékeket a lebegő „sztálin-gyertyák” felé. Újra sötétség lesz. De nem sokáig ... Hirtelen süvítő hangot hallunk és tompa dörrenést. A közelben robbant egy bomba. Pár perc múlva déli irányban pirossá válik az ég. Valahol a közelben kigyulladt egy ház. Újabb dörrenések. A föld remeg a lábunk alatt. Percek múlnak el. Lent az óvóhelyen néma csend. Az előbbi beszélgetés, olvasás abbamaradt. Mindenki figyel vagy a szomszédját nézi. Egy anya magához szorítja az alig hároméves kisfiát s a mindenre elszántak kemény arcvonásával ül a padon. Kintről újabb robbanások hallatszanak. Megérkezett az újabb támadó hulláma A villanyfény huFelsietünk a lakásainkba s lerakjuk hollasainkat, majd gyors léptekkel a bombasújtott városrészek felé sietünk. Az egyik utcában, közel a bomba becsapódásokhoz, üvegcserepeken járunk. A légnyomás betörte az ablakokat, kiszakította az ablakredőnyöket. A belváros úgynevezett „legelőkelőbb utcájában a Dunapartra néző hatalmas kegyesrendi gimnázium egyik sarkát telitalálat érte. A bomba a tető alatt rézsűt a harmadik ” emeletre csapódott és az egész saroképítményt rombadöntötte. Por száll a magasba a serényen dolgozó munkáskezek csákányai alól. Az óvóhelyek bejáratát szabadítják ki a faltörmelékek alól. Tovább megyünk. Az egyik híres nyorogni kezd, ki majd elalszik. Újabb tíz végtelennek tetsző perc. Majd csend. Mintha az élet megszűnt volna. Elmentek ... A tapasztaltabb lakók készülődni kezdenek s a nemsokára felhangzó „kellemes” szirénahang valóban annak a bizonysága, hogy fölöttünk nincsen több halált és pusztulást okozó ellenséges, repülőgép, női kiafca előt az úttestre esett több bomba. Feltépte a burkolatot, széthajlította a villamossíneket. A szerterepülő szilánk és kődarabok a környező épületek összes ablakait betörték. Tovább igyekszünk a hajnali szürkületben. A lábunk alatt valóságos üvegcserép tenger. Az ismert körúti kávéház épületébe is bomba csapott. Az emeletek leszakadtak s a tető most csonkán mered a lassan derengő égbolt felé. Mindenütt pusztítás, rombolás. A légibanditák tervszerűen dobták bombáikat, — de nem hadifontosságú célpontokra —, hanem békés családi otthonokra, a főváros olyan lakónegyedeire, amelyeknek a közelében még négy-öt kilométer távolságra sincsen katonai célpont. Rom és pusztulás mindenütt Újabb támadás ... Kedd délelőtt éppen a postára indultam, hogy a vasárnapi terrortámadásról szóló tudósítást elküldjem, amikor újból felüvöltöttek a főváros szirénái A rádió már korábban fejezte a várható eseményeket, így a lakosság fegyelmezetten, nyugodt idegekkel ment le az óvóhelyekre, hogy átéljen egy olyan támadást, amely kíméletlen pusztításaiban talán az eddigieket is felülmúlta. Ezúttal a főváros területének több része ellen szőnyegbombázást alkalmaztak a légiterroristák. Az egyik nagy fővárosi pályaudvarnál kezdődött a pusztítás. A pályaudvar homlokzata sértetlen maradt, de a nagy üvegcsarnok beomlott. Telitalálatot kapott a királyi váróterem és az érkezési oldal egész épületsora. A csarnokban sok ember tartózkodott s ezek egy része sajnos, a támadás ádozatává vált A pályaudvarra hulló bombák közül több időzített is volt és ezek csak a riadó lefúvása után robbantak. A pályaudvar forgalmi berendezéseit nem érte nagyobb kár, úgy, hogy a közlekedést hamarosan helyre lehetett állítani. Nincs kímélet még a halottaknak sem A legszörnyűbb látvány a közelben levő nagy temető. Az ellenséges repülők még a halottakat sem kí A SZÉKELY NEMZETI MÚZEUM IGAZGATÓ VÁLASZTMÁNYA őszinte megindultsággal jelenti, hogy Itolalll SIPOS sasuki nyugalmazott árvaházi igazgató, a Múzeum igazgató-választmányának tagja és egykori pénztárnoka áldásos életének 91. évében folyó hónap 30.-án elnyugodott. A megboldogult 37 éven keresztül lelkes odaadással és szeretettel kísérte múzeumunk minden munkáját s csaknem ugyanannyi ideig fáradhatatlan és önzetlen hűséggel gondozta anyagi javait. Egész egyéniségével példát mutatott mindannyiunk számára. ÁLDOTT LEGYEN JÓSÁGOS EMLÉKE! Végtisztességtétele Horthy Miklós-út 54 szám alatti gyászháztól július 2.-án (vasárnap) délután 5 órakor történik. Sepsiszentgyörgy, 1944. június 30.-án. r fee&ef off Sn 1944 JULIUS f Ifim ■ • -ini’ii Tn»«ii—r I'** mélték. A temetővel szemben levő közintézmény épületét a riadó miatt ki kellett üríteni s az emberek nagy része a suhantok között keresett menedéket. Az amerikai pilóták valóságos bombazáport zúdítottak a temetőre. A bombák felszaggatták a sírokat, szétdöntötték a kripták márványfalát. Ártatlanul elpusztult emberi testek keveredtek itt össze az évtizedek óta békében pihenők most újra napvilágra került csontjaival. A legnagyobb megdöbbenést azonban az keltette, hogy a második bombázó hullámból kivált az utolsó két gép és alacsonyan leereszkedve géppuskatűzzel árasztotta el riadtan a sírkövek mögé húzódó embereket Bombadőlt lakótelepek Ettől a területtől kifelé újabb városrészt borított el a bombaszőnyeg. Egy hosszú, nagy útvonalon súlyos találatok értek néhány gyártelepet, azok között pedig munkáslakótelepeket A legnagyobb pusztítás ezúttal is a munkások apró kis házaiban esett. A légnyomás ereje többszázméteres körzetben egyetlen házat sem hagyott épen. Az úttesteken mindenütt bombatölcsérben egész családi házak tűntek el, berendezéssel együtt. Mindenütt rom, pusztulás, porfelhő. Rendőr-sorfal zárja el az elpusztított részeket a kíváncsikodók elől. A sorfal mögött, síró, zokogó asszonyok, gyermekek, felnőttek. Az összedőlt házak között teljes iramban dolgoznak légó-segédszolgálatosok, tűzoltók, romeltakarító osztagok. A bennszorultakat, eltemetetteket keresik. Az egyik összedőlt ház romjai alól hét embert szabadítanak ki. Porosak, szakadt ruhájuk, de szemükben ott van a hála és az öröm könnye is: élve szabadultak meg abból a pokolból, amelyet az az ellenfél szabadított rájuk, aki hangzatos szavakkal jelentette be nemrég, hogy fel akarja „szabadítani” Európa „rabságban élő” népeit. Az ilyen „felszabadítás” azonban nem kell sem a magyarság, sem Európa más népei számára. Küzdünk ellene, marokba szorított fegyverrel a végsőkig! (p. i.y ........ +■ -------Hamis bejelentéssel elért fejadagemelés miatt kétszáz pengő büntetés Csíkszereda, jun. 30. Bartalis Józseffné cukvacsárosi asszony „terhes árnyaként“ jelentette be iMag.Hr. a község élelmezési hivatalában s ezen a címen nagyobb cukor- és lisztadagot vett fénybe. Később kiderült, hogy a bejelentés nem felel meg a valóságnak, mire bűnvádi eljárást indítottak ellene. Most foglalkozott az üggyel a Csíkszeredai törvényszék uzsora egyesbírája s Bartai isnét — az enyhítő szakaszok alkalmazátsával — jogerősen 209 pengő pénzbüntetésre ítélte. Szerkesztői üzenetek Gy. D. Monorfalva. Verse, bár tiszta érzésből fakad, kissé kezdetleges, ezért nem közölhető. Olvasson sokat. A küldött összeg ellenében a kiadóhivatal megindítja címére a lapot.