Székely Szó, 1941. december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1941-12-11 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BOLYAl-UTCA 11. SZERKESZTŐSÉGI TELEFON 306. KIADÓHÍVATALI TEL. 531. FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ : SZÁSZ FNDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 2'30, NEGYED ÉVRE 728, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Szingapúrt fenyegeti a Japán előrenyomulás A Fűlőp-szigeteken megtört az amerikai ellenállás Német és, olasz állampolgárokat tartóztatnak le az Egyesült Államokban - Clane gróf találkozott Darlan francia helyettes Elsüllyedt a King George brit csatahajó Tagadhatatlan, hogy az euró­pai embert a távolkeieti, más szó­val csendesóceáni háború éppen olyan mértékben érdekli, mint az európai háború eseményei, mert bár az Atlentióceánkörnyékét a Csendesóceánitól többször tízezer kilométer választja el, a két had­színtér eseményei lényegükben összefüggjek. Mindkét fronton ugyanazok az erők folytatják a harcot és lényegében a Távolke­leten sem történik egyéb, mint az uj világot akaró nemzetek álla nak szemben az angolszász és a tőke ereje révén hozzájuk láncolt hatalmakkal. Ezek a hatalmak semmiféle hockázattól sem riad­nak vissza, csakhogy ne keljen lemondaniok világuralmukról. Az 1941-es asztendő utolsó he­teire úgy alakult a helyzet, hogy mostmár nemcsak elszigetelt euró­pai, illetve afrikai háborúról be­szélhetünk, hanem bátran elmond­hatjuk, hogy a dráma, amely sze- münkelőtt lejátszódik, minden, még névleg semleges államot is közvetlenül érintő világháború. Elképesztően nagy területen tört ki néhány nappal ezelőtt a távol­keleti háború Hogy valami foga), mat alkothassunk magunknak a hadszíntér nagyságáról, elég lesz, ha csak emlékezetbe idézzük a Csendes-óceán területének nagy­ságát, amely megközelít! a 200 millió négyzetkilométert. Hogyha mostmár ehhez hozzávesszük, hogy a távolkeieti háború, amely Japán és az angolszász, illetve a vdlük szövetségben álló hatalmak között folyik, nemcsak az óceá* non zajlik le, hanam a környező szárazföldeken is, bátran leszö­gezhetjük, hogy hasonlóan nagy hadszíntérről a világtörténelem még nem tett sohasem említést. Amikor először érkezett hir ar­ról, hogy Tokió kifejezett kezde­ményezésére Japán és az Egye­sült Államok között tárgyalások indultak meg, az európai földré­szen mindenütt otthonos suttogó propaganda azt igyekezett elhitetni a világgal, hogy Japán nem mer ujjat huzni Amerikával és Angliá­val, mivel földrajzi fekvésénél fogva teljesen be van kerítve Ami a bekerítést illeti, a susogóknak igazuk volt. A Felkelő Nap or szága tényleg körűi van véve el­lenséggel, illetve ellenséges tá maszpontokkal. A japán szigetek­től keletre terül el az óceán, ben ne ezernyi-ezer brit és amerikai támaszpontot jelentő szigettel. Tő­le délre ott vannak -a Fülöp szi­getek, amelyekre az Egyesült Ál­lamok kizárólag hadászati szem­pontok miatt tette rá annakidején a kezét. E szigetektől délre viszont ott van az ausztráliai szigetvilág a brit és az azóta angol befolyás alá kerülő holland-indiai gyarmati területekkel együtt. Japántól nyu­gatra terül el Kina és Madzsuria, amely felől nem fenyegeti már semmiféle veszély, mert évek óta tartó nagy harcban, az angolszász intrika ellenére, Japán a maga közvetlen környékéről hátra űzte a esunkingi kormány csapatait és hozzásegítette Madzsuriát is ahhoz, hogy önálló államformát létesítsen a japán érdekkörön belül. Észak­keleten pedig ott van a Szovjet­unió, amelynek Kelet Szibériában minden bizonnyal vannak még rendelkezésre álló erői. Ezek ha esetleg a szárazföldi csapatok te­kintetében nem is jelentősek, de a tengeri haderő szempontjából mindenesetre tekintélyesek lehet­nek. Mindezek ellenére Japán meg­indította támadását az angolszász hatalmak ellen, mert kénytene! volt belátni, hogy ‘ velük semmi* féle egészséges megoldást nem köthet. Felmerül igy a kérdés: miért szorgalmazta Tokió a Was­hingtonnal való megegyezést? A magyarázat kézenfekvő és ugyan­olyan iermészetü, mint amilyent annakidején Hitler kancellár be­szédeiből is láttunk. Japán kerülni akarta a felesleges vérontást. Tette ezt az emberi műveltség iránt ér­zett felelősségének teljes tudatá­ban, akkor, amidőn tisztában volt hatalmas katonai erejével és biz­tosan tudta, hogy a siker biztos jegyében felveheti a harcot fojto­gató és létét fenyegető ellenségei­vel. Még nem lehet teljesen tiszta képet kapni a távolkeleti háború jelenlegi állásáról. Az elmúlt na­pok eredményeiből azonban vilá­gosan kitűnik, hogy a vitéz japán nép teljesen megfelel azoknak a vá­rakozásoknak, amelyeket az egész világ katonai felkészültségéhez fű­zött. Már eddig is olyan óriási si­kereket értek el a japánok, hogy semmi kétség sem lehet a végle­ges siker felől. A mostani hadvise­lésnek szinte természetrajza az, hogy az győz, aki meglepetéssze­rűen támad és folyton támad. Alig telt el 48 óra a japán légi tengeri és szárazföldi egységek hatalmas sikereket értek el. Mialatt Indokiná­ból előretörve a japán szárazföldi csapatok gyorsan haladnak előre Szingapúr felé és maguk előtt hajt­ják a megvert brit csapatokat, az­alatt a légierő kötelékei egymás után, sürü rajokban intéztek táma­dásokat az ellenséges témaszpon tok ellen és ledobott ejtőernyős osz­tagaikkal teljes fejetlenséget idéztek elő a brit, illetve amerikai szigetek katonaságának -soraiban. A Fülöp- szigeteken ejtőernyővel leszálló, fp“ Ára lO fillér. illetve azóta ki is hajózott japán csapatok, a Döméi iroda jelentése szerint, máris megtörték az ellen­ség ellenállását, ugyanakkor pedig Guam szigetén is japán csapatok jelentek meg. A legbámulatramél- tobb eredményeket azonban mégis a japán tengeri erők érik el. Egy­másután küldik a tengerfenékre a hatalmas brit és amerikai hajókat s ezáltal pótolhatatlan vesztesége­ket okoznak az ellenségnek. A nagy sikerek szinte pánikszerű hangulatot idéztek elő Washing­tonban, ahol messzemenő óvintéz­kedéseket tettek. Ez teljesen érthető is, hiszen éppen a japán hadihajók bizonyították be az elmúlt napok­ban, hogy nem ismerik ezt a szót: lehetetlenség. Hiába rendkívüli szé­les a Csendes-óceán, hiába van tele brit és amerikai támaszpon­tokkal, az Egyesült Államok nyugati partjainak közelében már feltűntek a japán csatahajók és az ameri­kaiak a támadás lázában égnek. Washington, illetve Roosevelt éli nők és barátiköre: az amerika- háborus uszítok álma beteljesedett. Az Egyesült Államok egycsapásra belesodródott a háború kellős kö­zepébe, de Roosevelt sem képzelte el, hogy ilyen körülmények között. Nem kepzelte el, hogy a kicsiny japán sziget rövid nehány nap le­forgása alatt ilyen hatalmas csa­pásokat mérhessen rá. Amerika most már feloldja azt a határoza­tot, amely megtiltja, hogy a nyugati földgömbön kivüleső területekre szállithason amerikai csapatokat. Az ilyen határozatok azonban nem menthetik meg szorongatott hely­zetéből. Ezt a háborút nem a ha­tározatok, hanem a fegyverek dön­tik el. A fegyverek pedig a jelek szerint csak a tengelyállamok ke­zében állanak biztosan.

Next

/
Thumbnails
Contents