Székely Szó, 1941. december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1941-12-11 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BOLYAl-UTCA 11. SZERKESZTŐSÉGI TELEFON 306. KIADÓHÍVATALI TEL. 531. FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ : SZÁSZ FNDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 2'30, NEGYED ÉVRE 728, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Szingapúrt fenyegeti a Japán előrenyomulás A Fűlőp-szigeteken megtört az amerikai ellenállás Német és, olasz állampolgárokat tartóztatnak le az Egyesült Államokban - Clane gróf találkozott Darlan francia helyettes Elsüllyedt a King George brit csatahajó Tagadhatatlan, hogy az európai embert a távolkeieti, más szóval csendesóceáni háború éppen olyan mértékben érdekli, mint az európai háború eseményei, mert bár az Atlentióceánkörnyékét a Csendesóceánitól többször tízezer kilométer választja el, a két hadszíntér eseményei lényegükben összefüggjek. Mindkét fronton ugyanazok az erők folytatják a harcot és lényegében a Távolkeleten sem történik egyéb, mint az uj világot akaró nemzetek álla nak szemben az angolszász és a tőke ereje révén hozzájuk láncolt hatalmakkal. Ezek a hatalmak semmiféle hockázattól sem riadnak vissza, csakhogy ne keljen lemondaniok világuralmukról. Az 1941-es asztendő utolsó heteire úgy alakult a helyzet, hogy mostmár nemcsak elszigetelt európai, illetve afrikai háborúról beszélhetünk, hanem bátran elmondhatjuk, hogy a dráma, amely sze- münkelőtt lejátszódik, minden, még névleg semleges államot is közvetlenül érintő világháború. Elképesztően nagy területen tört ki néhány nappal ezelőtt a távolkeleti háború Hogy valami foga), mat alkothassunk magunknak a hadszíntér nagyságáról, elég lesz, ha csak emlékezetbe idézzük a Csendes-óceán területének nagyságát, amely megközelít! a 200 millió négyzetkilométert. Hogyha mostmár ehhez hozzávesszük, hogy a távolkeieti háború, amely Japán és az angolszász, illetve a vdlük szövetségben álló hatalmak között folyik, nemcsak az óceá* non zajlik le, hanam a környező szárazföldeken is, bátran leszögezhetjük, hogy hasonlóan nagy hadszíntérről a világtörténelem még nem tett sohasem említést. Amikor először érkezett hir arról, hogy Tokió kifejezett kezdeményezésére Japán és az Egyesült Államok között tárgyalások indultak meg, az európai földrészen mindenütt otthonos suttogó propaganda azt igyekezett elhitetni a világgal, hogy Japán nem mer ujjat huzni Amerikával és Angliával, mivel földrajzi fekvésénél fogva teljesen be van kerítve Ami a bekerítést illeti, a susogóknak igazuk volt. A Felkelő Nap or szága tényleg körűi van véve ellenséggel, illetve ellenséges tá maszpontokkal. A japán szigetektől keletre terül el az óceán, ben ne ezernyi-ezer brit és amerikai támaszpontot jelentő szigettel. Tőle délre ott vannak -a Fülöp szigetek, amelyekre az Egyesült Államok kizárólag hadászati szempontok miatt tette rá annakidején a kezét. E szigetektől délre viszont ott van az ausztráliai szigetvilág a brit és az azóta angol befolyás alá kerülő holland-indiai gyarmati területekkel együtt. Japántól nyugatra terül el Kina és Madzsuria, amely felől nem fenyegeti már semmiféle veszély, mert évek óta tartó nagy harcban, az angolszász intrika ellenére, Japán a maga közvetlen környékéről hátra űzte a esunkingi kormány csapatait és hozzásegítette Madzsuriát is ahhoz, hogy önálló államformát létesítsen a japán érdekkörön belül. Északkeleten pedig ott van a Szovjetunió, amelynek Kelet Szibériában minden bizonnyal vannak még rendelkezésre álló erői. Ezek ha esetleg a szárazföldi csapatok tekintetében nem is jelentősek, de a tengeri haderő szempontjából mindenesetre tekintélyesek lehetnek. Mindezek ellenére Japán megindította támadását az angolszász hatalmak ellen, mert kénytene! volt belátni, hogy ‘ velük semmi* féle egészséges megoldást nem köthet. Felmerül igy a kérdés: miért szorgalmazta Tokió a Washingtonnal való megegyezést? A magyarázat kézenfekvő és ugyanolyan iermészetü, mint amilyent annakidején Hitler kancellár beszédeiből is láttunk. Japán kerülni akarta a felesleges vérontást. Tette ezt az emberi műveltség iránt érzett felelősségének teljes tudatában, akkor, amidőn tisztában volt hatalmas katonai erejével és biztosan tudta, hogy a siker biztos jegyében felveheti a harcot fojtogató és létét fenyegető ellenségeivel. Még nem lehet teljesen tiszta képet kapni a távolkeleti háború jelenlegi állásáról. Az elmúlt napok eredményeiből azonban világosan kitűnik, hogy a vitéz japán nép teljesen megfelel azoknak a várakozásoknak, amelyeket az egész világ katonai felkészültségéhez fűzött. Már eddig is olyan óriási sikereket értek el a japánok, hogy semmi kétség sem lehet a végleges siker felől. A mostani hadviselésnek szinte természetrajza az, hogy az győz, aki meglepetésszerűen támad és folyton támad. Alig telt el 48 óra a japán légi tengeri és szárazföldi egységek hatalmas sikereket értek el. Mialatt Indokinából előretörve a japán szárazföldi csapatok gyorsan haladnak előre Szingapúr felé és maguk előtt hajtják a megvert brit csapatokat, azalatt a légierő kötelékei egymás után, sürü rajokban intéztek támadásokat az ellenséges témaszpon tok ellen és ledobott ejtőernyős osztagaikkal teljes fejetlenséget idéztek elő a brit, illetve amerikai szigetek katonaságának -soraiban. A Fülöp- szigeteken ejtőernyővel leszálló, fp“ Ára lO fillér. illetve azóta ki is hajózott japán csapatok, a Döméi iroda jelentése szerint, máris megtörték az ellenség ellenállását, ugyanakkor pedig Guam szigetén is japán csapatok jelentek meg. A legbámulatramél- tobb eredményeket azonban mégis a japán tengeri erők érik el. Egymásután küldik a tengerfenékre a hatalmas brit és amerikai hajókat s ezáltal pótolhatatlan veszteségeket okoznak az ellenségnek. A nagy sikerek szinte pánikszerű hangulatot idéztek elő Washingtonban, ahol messzemenő óvintézkedéseket tettek. Ez teljesen érthető is, hiszen éppen a japán hadihajók bizonyították be az elmúlt napokban, hogy nem ismerik ezt a szót: lehetetlenség. Hiába rendkívüli széles a Csendes-óceán, hiába van tele brit és amerikai támaszpontokkal, az Egyesült Államok nyugati partjainak közelében már feltűntek a japán csatahajók és az amerikaiak a támadás lázában égnek. Washington, illetve Roosevelt éli nők és barátiköre: az amerika- háborus uszítok álma beteljesedett. Az Egyesült Államok egycsapásra belesodródott a háború kellős közepébe, de Roosevelt sem képzelte el, hogy ilyen körülmények között. Nem kepzelte el, hogy a kicsiny japán sziget rövid nehány nap leforgása alatt ilyen hatalmas csapásokat mérhessen rá. Amerika most már feloldja azt a határozatot, amely megtiltja, hogy a nyugati földgömbön kivüleső területekre szállithason amerikai csapatokat. Az ilyen határozatok azonban nem menthetik meg szorongatott helyzetéből. Ezt a háborút nem a határozatok, hanem a fegyverek döntik el. A fegyverek pedig a jelek szerint csak a tengelyállamok kezében állanak biztosan.