Székely Szó, 1943. január-március (3. évfolyam, 1-72. szám)

1943-01-01 / 1. szám

‘jt y a t# Marocvisárhely, 1943 január 1. Péntek 111 ivfolTcm l »iám Sierkesztőség és kiadóhivatal: Sa»QM Gábor utca 17. (Telefon.* 263.) (Kéziratokat nem adunk vissza) imii'w- .........................i iHi'Miii«cm«imuiiniwr"ii' Főszerkesztő: BIRŐ ISTVÁN dr. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE Előfizetési árak: egy hónapra 3.20, negyed évre 9.20, fél évre 18.40, egész évre 36.80 pengő. 1942 december 31 ^ "... ! Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyarsághoz Az áldozat és a kötelesség jogán hivok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres részt ve" vője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen aka­ratából egyideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk ; meglátogatott bennünket a Minden­ható s mi mindnyájan egye v vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meg1 gyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket em­beri erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a sziveket, egyen- kint szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a ha­záért, enyhitetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, család­juk támaszát és reménységét, vagypedig egyetlen kenyér- keresőjüket veszítették el a becsület mezején ? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán: cselekedetekkel. Amikor ezév augusztusában azzal a kéréssel fordul­tam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részere, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadba vonultak családjaiknak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthon- maradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddi­ginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk : a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényeb­bektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a tár­sadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül sová­nyabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással ál­doz naponkint a magyar igazságnak; mert hozzátarto­zója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itt­hon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szüksé­ges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozat­ban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s en­nek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van : a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint az emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, meny­nyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden­egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok ! Avassa a magyar társadalom ezt az alkal­mat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Ad­jatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyerme­keit minél erőssebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet é3 a jóság erőit is mozgósítani tudták ! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöve­teléért imádkozunk! Budapest, 1942. december hó 31. napján. Horthy Miklósné. Ötezer harcikocsit veszteit a szovjet téli offenzivájában A fogaskerékhez hasonló arcvonalon a bolsevisták nem tudnak összefüggő vonalat létesíteni — Giraud francia tábornok ellen is merénylet készült Uj esztendő hajnalán az me bér szeretne titkot fejteni. Sze­retné kitudni a jövendőt átlát- hatatlanul beburkoló homályból, hogy milyen események várnak ránk ebben az uj esztendőben, milyen meglepetéseket tartogat az elkövetkező 365 nap ? A lapok politikai rovatai uj esztendő első napján fel szok­ták állítani az elmúlt esztendő mérlegét. Latolgatják az elért eredményeket, hogy belőlük kö vetkeztetéseket vonjanak le a jövőre nézve. Politikában azon­ban minden jóslás meddő és könnyen felborítható. Megtör tént eseményekből szabályokat felállítani lehetetlen, mert úgy a diplomácia, mint a háború uj, meg uj fordulatok elé állíthatja a szemben álló feleket. Az elmúlt nap JB eriinfoen is felállítottak az elmúlt hábo­rús év mérlegét. Ez a mérleg nem időzik sokat a harctéri eseményeknél, hiszen azokat még mindenki pontosan ismeri, in kább jellemezni akarja az uj esztendő hajnalán a politikai helyzetet. A német főváros dip­lomáciai köreiben három pont­ban foglalják össze a jellem­zőbb körülményeket. Legelső­sorban is megállapítják, hogy a háromhatalmi szövetség államai nak együttműködése szorosabbá változott és Kelet. Á z s i á b a n ugyanazokért a célokért folyik a küzdelem, mint az európai térségben. Európa változatlanul szétbonthatatlan, szoros egység­ben folytatja a küzdelmet az uj rend ellenségei ellen és az európai egység megteremtésé­nek szempontjából döntő jelen­tősége van annak, hogy Fran­ciaországból kiküszöbölték azt a lehetőséget, hogy az ellenség bázisául szolgálhasson. Francia- ország elérkezett a történeimé­12 lilléf

Next

/
Thumbnails
Contents