Székely Tanügy, 1910 (12. évfolyam, 2-20. szám)

1910-01-15 / 2. szám

K, 1, ii /. y.$_ XII. évfolyam.1')10.,| Maros-Vásárhely, 1010. januárius 15 NEVELÉS OKTATÁSÜGYI LAP. A MAROS TORDAVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Megjelenik havonként kétszer. .­ Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. /. Szerkesztőség: Bethlen Gábor­ ut. 11­zám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. .­. Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 7. szám, hova az előfizet­ői és hirdetési dijak küldendők Pályázati hirdet­mények ára soronként 10 fillér. .. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkeszztó: MÁTHÉ JÓZSEF. Segédszerkesztő: FÖLDES FERENC. r • • o* 9® I •­­ Tömörüljünk. Amikor az 1907. évi népok­tatási törvényjavaslat, mint szen­tesített törvény napvilágot látott, a magyar tanítóságnak egy régi óhaja ment teljesedésbe. E törvény keltette lázas izga­­­lom azonban, korántsem tartotta oly huzamosan lefogva a kedélye­ket, amint azt a törvény nagy­­szerűsége megérd­emli . Nem, mert a tanítóság hama­rosan belátta, hogy az a sok és nemes intenció, mely a t­rvény­­ben lefektetve van, az 1907. évi népoktatási törvénycikkek betető­zése nélkül keresztül nem vihető. Csak az egész országra kiter­jedő általános és egységes munka, — csak a különféle jellegű — állami-, községi-, felekezeti-, kincs­tári-, társulati- stb. — iskolák ta­nítóinak összehozása, tömörítése, s végül csak a meglevő és kor-­­­hadt alapokon kínlódó, a sablo­nos munkában teljes a kimerült tantestületek újjászervezése, vagy legalább is a meglevők gyökeres reformálása biztosíthatja azt a si­kert, melyet a törvény szelleme megkövetel. Általános volt e nézet a múlt­ban s az a jelenben is­ . A tanu­lság legjobbjai szálltak síkra (már a törvényjavaslat meg­jelenésekor s azután is i­s kérték, követelték a tanítótestületek tör­vényhozási úton való újjászer­vezését.. Azóta évek teltek el s e té­r­­­ren — fájdalom — meg semmi sem változott. De, ha már a tantestületek lé­nyegileg a régiben maradtak, leg­alább rendeleti úton kellene gon­doskodni a tanítóság tömörítésé­­ről, mert e nélkül egységes mun­káról szó sem lehet. Vagy elképzelhető-e, hogy az az oláh tan­ító, aki a magyar nyel­vet maga sem beszéli tökéletesen, képes lesz a havasi lakosok fél­vad gyermekeit a törvény köve­telménye értelmében magyar be­szédre sikerrel oktatni?I­bolia! Már­pedig akkor a magyar szó­val elmarad a földrajznak, törté­­nelemneknek, számtannak, pol­­­gári jogok és kötelességeknek a magyarnyelvű ismeretnyújtása is. De akkor, hol a törvény végre­hajtása ? A nemzetiségi felekezeti isko­lák legtöbbje fenn fog állani a jövőben is.­­Gondoskodnak erről a nemzetiségi ,,kulturális bankok“. Viszont ezek megkövetelnek vé­denceiktől olyan ,se ne ártson, se ne használjon“-féle magyar nyelvtanítási munkásságot, nehogy a zül­ött tanításmenet a törvényes beavatkozásra megérett legyen. Eminens érdeke tehát népokta­tásunknak, ennek idejében nyak­­­szegni. E sorok írója, már 1­907 év tavaszán egyik köri gyűlésen egy hason intenciója indítványt tett, melyben sürgette a vármegye te­rületén levő össztanítóságnak a megyei általános tanítótestületbe leendő felvételét, illetve a belé­­pés szorgalmazását.­­Akkor az indítvány egyhangú határozatba s egyszersmind örök feledésbe is ment. Nem kételkedünk, hogy vala­mint akkor, úgy­­m­st is átlátja a tanítóság annak szükségességét, hogy a vármegyei általános tanító­­testületnek minden rez­dű és rangú tanító kell hogy tagja legyen. E nélkül nincs egység, nincs egyesülés egyesülés nélkül pedig nincs erő! De nincs meg a legszüksége­sebb tényező sem: a tanítói köz­­szellem A szétforgácsolt úgyne­­ve­­tt egyed-munkásság lehet bár­mennyire nemes, soha sem oly értékes, mint a tanítóság egyete­mének vállvetett munkája. Csakis igy fejlődhetik ki tanító­ és tanító között az a nemes verseny, mely­­ből a legfőbb hasznot a haza me­ríti. A vármegyei általános tanító­testületben alkalma t­eend a nem­zetiségi tanítónak hazaszeretetet tanulni, vagy annak gyakorlásá­ban öregbedni. Ha az ilyen tan­­testületi gyűlésekről az össztaní­­tóság a hazafias munkásság és hivatás nemes öntudatával oszolna szét, milyen más eredményekről számolhatnánk be akkor, nem, mint így, a­mikor még egyik ré­sze a vármegyei tanítóságnak csend­ben munkálkodik több-kevesebb eredménnyel, addig a másik rész­e (ugyanaz napon) titokban, a ta­nítói gyűlés leple alatt a dáko p ik­ tw 57

Next