Székely Tanügy, 1910 (12. évfolyam, 2-20. szám)
1910-01-15 / 2. szám
K, 1, ii /. y.$_ XII. évfolyam.1')10.,| Maros-Vásárhely, 1010. januárius 15 NEVELÉS OKTATÁSÜGYI LAP. A MAROS TORDAVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Megjelenik havonként kétszer. . Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. /. Szerkesztőség: Bethlen Gábor ut. 11zám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. .. Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 7. szám, hova az előfizetői és hirdetési dijak küldendők Pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. .. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkeszztó: MÁTHÉ JÓZSEF. Segédszerkesztő: FÖLDES FERENC. r • • o* 9® I • Tömörüljünk. Amikor az 1907. évi népoktatási törvényjavaslat, mint szentesített törvény napvilágot látott, a magyar tanítóságnak egy régi óhaja ment teljesedésbe. E törvény keltette lázas izgalom azonban, korántsem tartotta oly huzamosan lefogva a kedélyeket, amint azt a törvény nagyszerűsége megérdemli . Nem, mert a tanítóság hamarosan belátta, hogy az a sok és nemes intenció, mely a trvényben lefektetve van, az 1907. évi népoktatási törvénycikkek betetőzése nélkül keresztül nem vihető. Csak az egész országra kiterjedő általános és egységes munka, — csak a különféle jellegű — állami-, községi-, felekezeti-, kincstári-, társulati- stb. — iskolák tanítóinak összehozása, tömörítése, s végül csak a meglevő és kor-hadt alapokon kínlódó, a sablonos munkában teljes a kimerült tantestületek újjászervezése, vagy legalább is a meglevők gyökeres reformálása biztosíthatja azt a sikert, melyet a törvény szelleme megkövetel. Általános volt e nézet a múltban s az a jelenben is . A tanulság legjobbjai szálltak síkra (már a törvényjavaslat megjelenésekor s azután is is kérték, követelték a tanítótestületek törvényhozási úton való újjászervezését.. Azóta évek teltek el s e térren — fájdalom — meg semmi sem változott. De, ha már a tantestületek lényegileg a régiben maradtak, legalább rendeleti úton kellene gondoskodni a tanítóság tömörítéséről, mert e nélkül egységes munkáról szó sem lehet. Vagy elképzelhető-e, hogy az az oláh tanító, aki a magyar nyelvet maga sem beszéli tökéletesen, képes lesz a havasi lakosok félvad gyermekeit a törvény követelménye értelmében magyar beszédre sikerrel oktatni?Ibolia! Márpedig akkor a magyar szóval elmarad a földrajznak, történelemneknek, számtannak, polgári jogok és kötelességeknek a magyarnyelvű ismeretnyújtása is. De akkor, hol a törvény végrehajtása ? A nemzetiségi felekezeti iskolák legtöbbje fenn fog állani a jövőben is.Gondoskodnak erről a nemzetiségi ,,kulturális bankok“. Viszont ezek megkövetelnek védenceiktől olyan ,se ne ártson, se ne használjon“-féle magyar nyelvtanítási munkásságot, nehogy a zülött tanításmenet a törvényes beavatkozásra megérett legyen. Eminens érdeke tehát népoktatásunknak, ennek idejében nyakszegni. E sorok írója, már 1907 év tavaszán egyik köri gyűlésen egy hason intenciója indítványt tett, melyben sürgette a vármegye területén levő össztanítóságnak a megyei általános tanítótestületbe leendő felvételét, illetve a belépés szorgalmazását.Akkor az indítvány egyhangú határozatba s egyszersmind örök feledésbe is ment. Nem kételkedünk, hogy valamint akkor, úgymst is átlátja a tanítóság annak szükségességét, hogy a vármegyei általános tanítótestületnek minden rezdű és rangú tanító kell hogy tagja legyen. E nélkül nincs egység, nincs egyesülés egyesülés nélkül pedig nincs erő! De nincs meg a legszükségesebb tényező sem: a tanítói közszellem A szétforgácsolt úgynevett egyed-munkásság lehet bármennyire nemes, soha sem oly értékes, mint a tanítóság egyetemének vállvetett munkája. Csakis igy fejlődhetik ki tanító és tanító között az a nemes verseny, melyből a legfőbb hasznot a haza meríti. A vármegyei általános tanítótestületben alkalma teend a nemzetiségi tanítónak hazaszeretetet tanulni, vagy annak gyakorlásában öregbedni. Ha az ilyen tantestületi gyűlésekről az össztanítóság a hazafias munkásság és hivatás nemes öntudatával oszolna szét, milyen más eredményekről számolhatnánk be akkor, nem, mint így, amikor még egyik része a vármegyei tanítóságnak csendben munkálkodik több-kevesebb eredménnyel, addig a másik része (ugyanaz napon) titokban, a tanítói gyűlés leple alatt a dáko p ik tw 57