Székelyföld, 1923 (25. évfolyam, 1-197. szám)

1923-01-04 / 1. szám

XXV. évfolyam, 1. szám 1 tm Tg .Váras-m.-vásárhely. 1923. jan. 4. Csütörtök. m«s Bla fizetési dl­i­­­a Égés* évre 160 Lei. Két évre 80 Lei. Negyed évre 4. Hirdetéseket árszabás szerint felvesz a kiadóhivatal. Kéziratokat nem adunk vissza. Jeles szirkeszírt : J2DX7 ZSrr­^r^LX­T. Kiadó tulajdonos :­­ Irodalmi Intézet és Könyvnyomda R. T. Sseifses Ő­röség­ és Vadóh­ivats.­ Targu Mures — Marosvásárhely, Piata Regele Ferdinand (Fő­ tér) 7. szám. TELEFON S­Z­Á­Mó : 101. Hadüzenet a magyar szónak Marosvásárhelyt. Dandea polgármester székfoglalója. — A városi közigazgatásban nem ii ír magyar szót. — Fegyelmi eljárás a tisztviselők ellen. — Aki nem tud románul, pusztuljon. Szomorú újéve van e város magyar közönségének. A román impérium átvétele óta sorstragé­diájában a legkeserűbb, mert egyet­len kincsünket, nyelvünk haszná­latának lehetőségét konzu­skálják el városi életünkből, melyet megfe­szített munkával és áldozattal építettünk magunknak. A m­agyar tisztviselői kart száműzik a ma­gyar beadványokat nem fogadják el ezentúl, ebben a kilencvenöt százalékban magyarok által lakott városban. Dandea primár jelentette be ezt a váratlan újítást székfog­lalójában, melyet az ó­év utolsó napján tartott meg szembetűnő külsőségek mellett. A székfoglaló, mintha egy meg­szálló hatalom proklamációja lett volna, kínos pörölycsapásokat tar­talmazott minden, ellen, ami ben­nünk reményt keltett egy jobb jövőre, hitet a megértés órájának közeledtére ebben az országban. Kíméletlenül markolt behegedt se­­bekbe s anélkül, hogy szükség lett volna arra, állítólagos szemé­lyi sérelmeket sorolt fel, hogy azokból kiindulva, e város ma­gyarságát is felelőssé tehesse azok­ért. De tovább ment a minden politikai bölcseséget és tapasztalatot nélkülöző polgármesteri székfog­laló. Kétségbe vonta e város ma­gyar történelmi eredetét s „erő­szakkal csinált“ — székely fővá­rosnak — deklarálta ezt a Mihály vajda által is székelynek és ma­gyarnak elismert várost. Mindezt pedig azért, hogy szélsőséges állás­pontját és türelmetlenségét meg­indokolja mindennel szemben, ami magyar. Belső ellenségekről beszélt, mi­kor romániai magyar állampolgá­rokról kellett volna szólnia és­­ an­nak kidomborítására, hogy a ki­sebbségi elveket írott malasztnak tekinti csak, kijelenti, hogy ezen­túl magyar tisztviselőnek, aki még oly mérvben nem beszéli a román nyelvet, hogy referálni és intézkedni képes, ennek a ma­gyar városnak a vezetésében helye nincsen. Feltűnt az is, hogy az installáción kiemelkedő szerepe volt a hadseregnek, melynek képviselői különös számban jelentek meg a tanácsteremben, holott egy polgári jellegű esemény lefolyásá­éi, mint a polgármester változás is, más időkben csak átiratban értesítették a katonai hatóságokat. Hogy a magyar városi tanács halálos ítéletét hozta ma­gával az új primár, arra már az ízelítőt az installáció előtt megkaptuk, amikor a prefektus beszent Nagy Imre polgármester helyetteshez, aki az előzetes megbeszélései­ szerint Dandeát üdvözölte volna, álljon el a beszédtől, mert magyar felszólalás az installáción nem lesz. Erre dr. Vanceát kérte fel a tanács, hogy ősi tradíciók szerint a tanács nevében fogadja az új polgármestert. Majd Popovics prefektus szólalt fel, aki után­­Muntean tábornok beszélt, bölcseségre és a polgárság­gal való megértő munkára híva fel Dandeát. Az új polgármester székfoglalója már nem volt oly békés, mint a parancs­nokló tábornok üdvözlete azt számára kijelölte. Mérges falánkja és éle volt minden kitételének, minden ellen, ami magyar. — Számoltam a nehéz helyzettel, — kezdte szavait — melyet küzdenem kell, mikor polgármesteri kinevezésemet el­fogadtam. Fáj elszakadnom régi mun­katársaimtól, akikkel négy év előtt a román közigazgatást a, román dara­boncok védelme alatt, — akik akkor Budapest felé voltak előnyomulóban, — átvettem. Ha mégis eleget tettem a meghívásnak, (?) abban az erős meg­győződésben tettem ezt, hogy négy év alatt szerzett tapasztalataimat, — me­lyeket román Kolozsvár adminisztráció­jának konszolidálása terén szereztem — ebben a városban is hasznosítsam, az ország és a polgárság javára. — Ha Kolozsvár most jobban van ad­minisztrálva, mint amikor nem tartozott Romániához, — pénzügyi helyzete any­­nyira konszolidált, mint semmi más vá­rosé, ezt annak köszönheti, hogy a­ felsőbb hatóságok mindig megértően tá­mogatták a város vezetőségét céltuda­tos munkájában. A lehetőségek határán belül akarom itt folytatni Kolozsvárt megkezdett munkámat. A támogatásért pedig tiszteséges munkát ígérek. — Anti ezt a várost illeti — folytatta beszédét Dandea — szomorú­ emlékeim lesznek úrrá fölöttem. Boldogult néhai édes atyám itt szenvedett román érzel­meiért hat havi börtönt. És itt szenved­tem én, mint katona (?) két hónapig, amikor a frontra indítottak, hogy olyan ügyért harcoljak, melynek bukásától várta minden román lélek vágyainak tel­jesülését. — Az álmok teljesedtek, hála a ro­mán nép lelkű idének, őfelsége bölcses­ségének. Hála a román daraboncok bá­torságának és önfeláldozásának, akik­nek szobra minél hamarább ennek a városnak a piacát kell, hogy díszítse. — A megvalósult ideál világossága azonban szétoszlatja szomorú emlékei­met. Ma ígérhetem, ameddig e város élén leszek, célom egyedül e város vi­rágzása és harmonikus bekapcsolása lesz az új keretbe , Nagyromániába. — Ezen munkával párhuzamosan kell haladnia a város fejlesztésének minden téren. A magyar kormány ebben utat mutatott nekünk, mikor hatalmas szub­vencióval mozdította elő a város jelen­tőségét. Ami érthető is, mikor a szé­kely perifériák szélén fekvő várost szé­kely főváros­­nak igyekezett kiépíteni- Hiszem­, hogy a román kormány is meg fogja érteni e város jelentőségét és teljes erejével támogatja ennek kul­turális, ipari és kereskedelmi felvirágoz­tatását. Ehhez pedig elsősorban pénzre van szükség. Hivatkozott a Kolozsvárt elért ered­ményekre, ahol kifizettette a magyar közigazgatás adósságait, egy húsz mil­liós kölcsönt szerzett s most van fo­lyamatban egy általa megszerzett har­minc milliós városi kölcsönnek a lebo­nyolítása. Itt Marosvásárhelyt is a város pénzügyeinek konszolidálása fogja fő­feladatát képezni. Ezért elsősorban az adóügyeket rendezi, mert csak így biz­tosíthatja egy olcsó kölcsön felvételét. De ki akarja építeni a vízvezetéket is s minden lehetőt elkövet, hogy a föld­gázt végre bevezethesse a városba. Csak kivételes esetekben akar községi pót­adóval dolgozni s itt is mindig oda fog törekedni, hogy a terheket azok fizes­sék, akiknek érdekében a beruházás történt. — A városház falai közül a politikát száműzni fogom — adott fordulatot be­szédének Dandea — kivéve, ha az ha­zafias, vagy a város jólétére irányul. Ám itt nyomban külső és „belső ellen­ségekről“ beszél, akikkel szemben a román nép életerejére hivatkozik. Majd frappáns fordulattal küldi el hadüzene­tét Marosvásárhely nagyszerű tisztvise­lői karának, akiknek ebben a gyönyörű kulturvárosnak a megteremtésében oroszlánrészük volt. Aki négy év múlva sem ébredt valóságra — szólt a fenyegetés — az a román közigazgatásban produktive nem is tud dolgozni. Következésképen nincs is helye a román közigazgatás keretében. Más mondani­valóm nincsen — fe­jezte be caesári hanglejtéssel — kérem támogassanak munkámban. A székfoglaló a legkínosabb benyo­mást tette azokra a magyarokra, akik azt megértették. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez nyílt hadüzenet a város régi tradícióinak, halálharangja a ma­gyar tisztviselői karnak, melynél kép­zettebb és derekabb munkásai a köz­nek, egész Nagyromániában egyetlen városban nincsenek és nem is lesznek soha. A városban éppen ezért a legna­gyobb­ lehangoltság vett erőt a magyar­ságon s kedden délelőtt egy küldöttség jelent meg az új primár előtt, akit mér­sékletre kért a tisztviselő kérdésben. Da Jea azonban elhárította magától a kérést és azt mondta, hogy aki nem tud románul, azt fegyelmi úton moz­dítja el. Állítólag már intézkedés is tör­tént, hogy a fegyelmi vizsgálatot meg­előző vizsgálat a hivatalnoki kar ellen folyamatba tétessék s akire a polgár­­mester a vétót kimondja, annak máról­­holnapra távozni kell helyéről, melyet általános becsülés és tisztelet között töltött be mindeddig. Természetesen nyugdíjukat is elvesztenék az illetők, akiknek így évtizedes munkássága dőlne halomba és koldusbottal kezük­ben kellene elhagyniok a várost, mely­nek virágzása körül halhatatlan érde­meik vannak. r II-2.I-II 53 A magyarság tisztelgése dr. Bernády Györgynél az új évben. Marosvásárhely polgársága, mint év­tizedeken át tette, ez újévben is üdvö­zölte nagy fiát dr. Bernády György ka­marai képviselőt. Az idei tisztelgésbe azonban szomorú akkordok zendültek­ abba az igazán meghitt benső megnyi­latkozásba, mely a város polgárságának meleg háláját tolmácsolta Erdély egyik legnagyobb magyarja előtt. Bernády sú­lyos betegen fekszik. Állapota nagyobb aggodalomra nem adhat okot, azonban ez a lekötöttség nagy fájdalommal tölti el az ő tettekre vágyó munkás lelkét, de lehangolta azt az impozáns küldött­séget is, mely­ a marostorda megyei és marosvásárhelyi magyarság nevében új év első napján fölkereste, hogy az itteni magyarság szívéből fakadó őszinte sze­­retetét és jókívánságait kifejezze. A kül­döttségben — melyet Bürger Albert vezetett — részt vett nemcsak a ma­gyarpárt, de a város társadalmának csaknem minden vezetője nagy szám­ban, az iparos polgársággal képviselve . Pont fél egykor jelent meg a kül­döttség Bernády lakásán, hol tagjai kö­rülvette a beteg ágyat, nagyobb része pe­dig a szomszédos ebédlőt töltötte meg. Bürger Albert a beteg ágya mellett üdvözölte Berttádyt, többek között a következőket mor­­va :

Next