Székelyföld, 1923 (25. évfolyam, 1-197. szám)
1923-01-04 / 1. szám
XXV. évfolyam, 1. szám 1 tm Tg .Váras-m.-vásárhely. 1923. jan. 4. Csütörtök. m«s Bla fizetési dlia Égés* évre 160 Lei. Két évre 80 Lei. Negyed évre 4. Hirdetéseket árszabás szerint felvesz a kiadóhivatal. Kéziratokat nem adunk vissza. Jeles szirkeszírt : J2DX7 ZSrr^r^LXT. Kiadó tulajdonos : Irodalmi Intézet és Könyvnyomda R. T. Sseifses Őröség és Vadóhivats. Targu Mures — Marosvásárhely, Piata Regele Ferdinand (Fő tér) 7. szám. TELEFON SZÁMó : 101. Hadüzenet a magyar szónak Marosvásárhelyt. Dandea polgármester székfoglalója. — A városi közigazgatásban nem ii ír magyar szót. — Fegyelmi eljárás a tisztviselők ellen. — Aki nem tud románul, pusztuljon. Szomorú újéve van e város magyar közönségének. A román impérium átvétele óta sorstragédiájában a legkeserűbb, mert egyetlen kincsünket, nyelvünk használatának lehetőségét konzuskálják el városi életünkből, melyet megfeszített munkával és áldozattal építettünk magunknak. A magyar tisztviselői kart száműzik a magyar beadványokat nem fogadják el ezentúl, ebben a kilencvenöt százalékban magyarok által lakott városban. Dandea primár jelentette be ezt a váratlan újítást székfoglalójában, melyet az óév utolsó napján tartott meg szembetűnő külsőségek mellett. A székfoglaló, mintha egy megszálló hatalom proklamációja lett volna, kínos pörölycsapásokat tartalmazott minden, ellen, ami bennünk reményt keltett egy jobb jövőre, hitet a megértés órájának közeledtére ebben az országban. Kíméletlenül markolt behegedt sebekbe s anélkül, hogy szükség lett volna arra, állítólagos személyi sérelmeket sorolt fel, hogy azokból kiindulva, e város magyarságát is felelőssé tehesse azokért. De tovább ment a minden politikai bölcseséget és tapasztalatot nélkülöző polgármesteri székfoglaló. Kétségbe vonta e város magyar történelmi eredetét s „erőszakkal csinált“ — székely fővárosnak — deklarálta ezt a Mihály vajda által is székelynek és magyarnak elismert várost. Mindezt pedig azért, hogy szélsőséges álláspontját és türelmetlenségét megindokolja mindennel szemben, ami magyar. Belső ellenségekről beszélt, mikor romániai magyar állampolgárokról kellett volna szólnia és annak kidomborítására, hogy a kisebbségi elveket írott malasztnak tekinti csak, kijelenti, hogy ezentúl magyar tisztviselőnek, aki még oly mérvben nem beszéli a román nyelvet, hogy referálni és intézkedni képes, ennek a magyar városnak a vezetésében helye nincsen. Feltűnt az is, hogy az installáción kiemelkedő szerepe volt a hadseregnek, melynek képviselői különös számban jelentek meg a tanácsteremben, holott egy polgári jellegű esemény lefolyásáéi, mint a polgármester változás is, más időkben csak átiratban értesítették a katonai hatóságokat. Hogy a magyar városi tanács halálos ítéletét hozta magával az új primár, arra már az ízelítőt az installáció előtt megkaptuk, amikor a prefektus beszent Nagy Imre polgármester helyetteshez, aki az előzetes megbeszélései szerint Dandeát üdvözölte volna, álljon el a beszédtől, mert magyar felszólalás az installáción nem lesz. Erre dr. Vanceát kérte fel a tanács, hogy ősi tradíciók szerint a tanács nevében fogadja az új polgármestert. Majd Popovics prefektus szólalt fel, aki utánMuntean tábornok beszélt, bölcseségre és a polgársággal való megértő munkára híva fel Dandeát. Az új polgármester székfoglalója már nem volt oly békés, mint a parancsnokló tábornok üdvözlete azt számára kijelölte. Mérges falánkja és éle volt minden kitételének, minden ellen, ami magyar. — Számoltam a nehéz helyzettel, — kezdte szavait — melyet küzdenem kell, mikor polgármesteri kinevezésemet elfogadtam. Fáj elszakadnom régi munkatársaimtól, akikkel négy év előtt a román közigazgatást a, román daraboncok védelme alatt, — akik akkor Budapest felé voltak előnyomulóban, — átvettem. Ha mégis eleget tettem a meghívásnak, (?) abban az erős meggyőződésben tettem ezt, hogy négy év alatt szerzett tapasztalataimat, — melyeket román Kolozsvár adminisztrációjának konszolidálása terén szereztem — ebben a városban is hasznosítsam, az ország és a polgárság javára. — Ha Kolozsvár most jobban van adminisztrálva, mint amikor nem tartozott Romániához, — pénzügyi helyzete anynyira konszolidált, mint semmi más városé, ezt annak köszönheti, hogy a felsőbb hatóságok mindig megértően támogatták a város vezetőségét céltudatos munkájában. A lehetőségek határán belül akarom itt folytatni Kolozsvárt megkezdett munkámat. A támogatásért pedig tiszteséges munkát ígérek. — Anti ezt a várost illeti — folytatta beszédét Dandea — szomorú emlékeim lesznek úrrá fölöttem. Boldogult néhai édes atyám itt szenvedett román érzelmeiért hat havi börtönt. És itt szenvedtem én, mint katona (?) két hónapig, amikor a frontra indítottak, hogy olyan ügyért harcoljak, melynek bukásától várta minden román lélek vágyainak teljesülését. — Az álmok teljesedtek, hála a román nép lelkű idének, őfelsége bölcsességének. Hála a román daraboncok bátorságának és önfeláldozásának, akiknek szobra minél hamarább ennek a városnak a piacát kell, hogy díszítse. — A megvalósult ideál világossága azonban szétoszlatja szomorú emlékeimet. Ma ígérhetem, ameddig e város élén leszek, célom egyedül e város virágzása és harmonikus bekapcsolása lesz az új keretbe , Nagyromániába. — Ezen munkával párhuzamosan kell haladnia a város fejlesztésének minden téren. A magyar kormány ebben utat mutatott nekünk, mikor hatalmas szubvencióval mozdította elő a város jelentőségét. Ami érthető is, mikor a székely perifériák szélén fekvő várost székely fővárosnak igyekezett kiépíteni- Hiszem, hogy a román kormány is meg fogja érteni e város jelentőségét és teljes erejével támogatja ennek kulturális, ipari és kereskedelmi felvirágoztatását. Ehhez pedig elsősorban pénzre van szükség. Hivatkozott a Kolozsvárt elért eredményekre, ahol kifizettette a magyar közigazgatás adósságait, egy húsz milliós kölcsönt szerzett s most van folyamatban egy általa megszerzett harminc milliós városi kölcsönnek a lebonyolítása. Itt Marosvásárhelyt is a város pénzügyeinek konszolidálása fogja főfeladatát képezni. Ezért elsősorban az adóügyeket rendezi, mert csak így biztosíthatja egy olcsó kölcsön felvételét. De ki akarja építeni a vízvezetéket is s minden lehetőt elkövet, hogy a földgázt végre bevezethesse a városba. Csak kivételes esetekben akar községi pótadóval dolgozni s itt is mindig oda fog törekedni, hogy a terheket azok fizessék, akiknek érdekében a beruházás történt. — A városház falai közül a politikát száműzni fogom — adott fordulatot beszédének Dandea — kivéve, ha az hazafias, vagy a város jólétére irányul. Ám itt nyomban külső és „belső ellenségekről“ beszél, akikkel szemben a román nép életerejére hivatkozik. Majd frappáns fordulattal küldi el hadüzenetét Marosvásárhely nagyszerű tisztviselői karának, akiknek ebben a gyönyörű kulturvárosnak a megteremtésében oroszlánrészük volt. Aki négy év múlva sem ébredt valóságra — szólt a fenyegetés — az a román közigazgatásban produktive nem is tud dolgozni. Következésképen nincs is helye a román közigazgatás keretében. Más mondanivalóm nincsen — fejezte be caesári hanglejtéssel — kérem támogassanak munkámban. A székfoglaló a legkínosabb benyomást tette azokra a magyarokra, akik azt megértették. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez nyílt hadüzenet a város régi tradícióinak, halálharangja a magyar tisztviselői karnak, melynél képzettebb és derekabb munkásai a köznek, egész Nagyromániában egyetlen városban nincsenek és nem is lesznek soha. A városban éppen ezért a legnagyobb lehangoltság vett erőt a magyarságon s kedden délelőtt egy küldöttség jelent meg az új primár előtt, akit mérsékletre kért a tisztviselő kérdésben. Da Jea azonban elhárította magától a kérést és azt mondta, hogy aki nem tud románul, azt fegyelmi úton mozdítja el. Állítólag már intézkedés is történt, hogy a fegyelmi vizsgálatot megelőző vizsgálat a hivatalnoki kar ellen folyamatba tétessék s akire a polgármester a vétót kimondja, annak márólholnapra távozni kell helyéről, melyet általános becsülés és tisztelet között töltött be mindeddig. Természetesen nyugdíjukat is elvesztenék az illetők, akiknek így évtizedes munkássága dőlne halomba és koldusbottal kezükben kellene elhagyniok a várost, melynek virágzása körül halhatatlan érdemeik vannak. r II-2.I-II 53 A magyarság tisztelgése dr. Bernády Györgynél az új évben. Marosvásárhely polgársága, mint évtizedeken át tette, ez újévben is üdvözölte nagy fiát dr. Bernády György kamarai képviselőt. Az idei tisztelgésbe azonban szomorú akkordok zendültek abba az igazán meghitt benső megnyilatkozásba, mely a város polgárságának meleg háláját tolmácsolta Erdély egyik legnagyobb magyarja előtt. Bernády súlyos betegen fekszik. Állapota nagyobb aggodalomra nem adhat okot, azonban ez a lekötöttség nagy fájdalommal tölti el az ő tettekre vágyó munkás lelkét, de lehangolta azt az impozáns küldöttséget is, mely a marostorda megyei és marosvásárhelyi magyarság nevében új év első napján fölkereste, hogy az itteni magyarság szívéből fakadó őszinte szeretetét és jókívánságait kifejezze. A küldöttségben — melyet Bürger Albert vezetett — részt vett nemcsak a magyarpárt, de a város társadalmának csaknem minden vezetője nagy számban, az iparos polgársággal képviselve . Pont fél egykor jelent meg a küldöttség Bernády lakásán, hol tagjai körülvette a beteg ágyat, nagyobb része pedig a szomszédos ebédlőt töltötte meg. Bürger Albert a beteg ágya mellett üdvözölte Berttádyt, többek között a következőket morva :