Székelység, 1902. július-szeptember (5. évfolyam, 150-224. szám)

1902-07-02 / 150. szám

V. évfolyam. Előfizetési díj helyben: Egész évre 10 kor. — fill. Egy hóra . . — „ 90 , Egy hétre . — , 20 , -IK­Vidékre postai szétküldéssel Egész évre ... 11 kor Fél évre..................7 Egyes szám 4 fillér. POLITIKA 1 NAPIl­AP Kiadja a marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt támogatásával a „8 I É K E K Y S É G" lapkialt^állalat. ISO. számn. M­­osvásárhely, 1902. julius 2. szereda. ______._.................. ...*- - .•__________ Felelős szerkesztő: S2. SZill^fiTS PÉTER*. Szerkesztőség és kiadóhivatal Főtér ?. szám alatt.­­Mi-Hidetések Cs czm 8 Alléi, iparosok és kereskedők ked­vezm­ényben rés­zesü­lnek. Nyilttér soronként 40 fill. ot. kéziratok nem adan­ak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja 101. sz. Hirdetési- és nyílttéri dijak előre fizetendők. Az az átkos kiegyezés. (62.) Istenem — várjon mi lesz ve­lünk ?! Magyarország lebeg az ég és föld között, mint a Mohamed koporsója. Közgazdaságilag teljes bizonytalanság­ban. De a­m­íg a Mohamed koporsójához évente millió számban vándorolnak az igaz hivő muzulmánok, hogy attól a koporsótól ihlettséget nyerjenek és erőt merítsenek rengeteg birodalmuk vé­­delmezésére és föntartására, addig a szintén ég és föld között lebegő, kol­dussá tett Magyarorságból ezrivel ván­dorolnak ki az éhező polgárok jobb hazát keresni. Egymás iránt gyűlölettel viseltető házastársak még sohasem voltak bol­dogok, vagyonilag tönkre mentek s tönkre mennek. Mindenki előtt teljesen világos, hogy mi gyűlöljük az osztrákokat s ők is gyűlölnek minket. Mégis 1867-ben kényszer házassá­got csináltak a két állam között az akkori államférfiak s a házassági szer­ződést az ugyanazon évi XII. t.-cz-be foglalták. Harminczöt év keserű tapasztalata igazolja ezen kényszer házasság átkos voltát s még­sem tudunk már egyszer megszabadulni ettől az általunk — aka­ratunk ellenére is — kitartott, festett arczu dámától, Ausztriától. Azt reméltük, hogy most már mégis csak lerázhatjuk a nyakunkról ezt az átkos kolonczot, de ezen reményünk — fájdalom — hova­tovább halványo­dik. Miként tudjuk a kiegyezés az 1867. évi XII. t.-cz. sarkalatos rendelkezé­seinek kijátszásával és a mi törvény­­hozásunk egyoldalú intézkedésével, 1907-ig mesterségesen meg van hosz­­szabbitva. De azt is tudjuk, hogy té­teles törvény intézkedik a felől, hogy ha a két állam között a kiegyezésre nézve 1902-ben sem jönne létre köl­csönös megegyezésen nyugvó s hazánk érdekeinek mindenben megfelelő ki-­­ egyezés, akkor köteles a magyar kor­mány a Magyar-Osztrák birodalomnak a külállamokkal fennálló s 1903-ban lejáró szerződéseket Magyarországra nézve 1902. végéig felmondani s az önálló vámterület sorompóit fölállítani. Már júliusban vagyunk s még se­hol semmi megegyezés nincs a két állam között. A létező viszonyok mel­lett nem is képzelhető, hogy egyhamar legyen és mégis nincs semmi­­előké­­szület az önálló berendezkedésre nézve. Igaz, hogy Széli miniszterelnök ki­jelentette, hogy minden intézkedés megtörtént ez irányban, de ez ránk nézve nem megnyugtató, mert nem látjuk annak a jeleit. Az osztrákok pedig még mindig azzal ijesztgetnek, hogy a kiegyezés létre­jön, így pl. a N. Fr. Pr. egy „kiváló osztrák államférfi“ következő nyilat­kozatát közli a kiegyezésre nézve : „Se Ausztriában, se Magyarországon nem lesz kormányválság, mert mind Széll, mind pedig Láng határozottan barátja a kiegyezésnek. Tagadhatatlan azonban, hogy a kiegyezésnek igen nagy nehézségei vannak, még­pedig csupán a vámtarifa miatt. A magyar kormány a nyersanya­gokra óriási vámot követel, nem tö­rődve azzal, hogy ezek a vámok tönkre fogják tenni például az osztrákok szé­pen fejlődő magyarországi gyapjú­ipa­rát. A magyar kormány által követelt vám föltétlenül agyonsújtaná az osztrák­­ lenipart is.­­ Az osztrák államférfin azt hiszi,­­ hogy a magyar kormány csak taktikai­­ okból követel oly magas vámot, a­­­melyről lemond majd — más enged­mények fejében.­­ A tarifa­ügyekben a megegyezésnek már nincsen akadálya.“ Ha olyan kiváló az az osztrák ál­lamférfi, mint a minő zavaros az itt idézett nyilatkozata, akkor kiválósága legfelebb annyit jelent, hogy a poli­tikai számtételeknél se nem oszt, se nem szoroz. Nyilatkozatában egy helyt azt mondja, hogy csupán a vámtarifa miatt vanna­k a kiegyezésnek nagy nehézségei, vé­gül pedig azt, hogy a tarifa­ügyekben a megegyezésnek már nincsen aka­dálya. Máshol ismét az osztrákok szé­pen fejlődő magyarországi gyapjú­ipa­ráról beszél. Mi éppen ebből a zavaros nyilatko­zatból is azt látjuk, hogy nem va­gyunk se kint, se bent. Mi föltétlenül azt óhajtjuk, hogy maradjunk bent a saját portánkon s csináljuk önállóan a saját gazdasági dolgainkat. Mit törő­dünk mi az osztrákok len- és más iparával, mikor tudjuk, hogy ők foj­tották meg a mi iparunkat. Minek oltsuk mi a más házát, mi­kor a mienk is javában ég. De hát istenem várjon mi is lesz velünk ? Nem fogunk-e bent égni sa­ját hajlékunkba? mert a mentésnek nem látjuk még semmi jeleit. Pedig nagyon égnek és ropognak már ál­­lamépületünk ezer éves gerendái. Saison. Irta: K- Kovács István. Száz és száz ifjú áll most pályaválasz­tás előtt. Száz és száz szülőt foglalkoztat a gond, kiknek fiai most fejezték be tanul­mányaikat és most akarnak neki indulni az életnek, a kenyérkereset megtanulásá­nak. A pályaválasztásnál különösen 4 dolgot ajánl megfontolásra egy jeles paedagogus. 1. Határozott hajlam valamely pályára. 2. Az ezen pályán megkivántató tehetség. 3. Legalább nagyjábani ismerete azon pályának, melyre lépni akarunk. 4. A kiképzésben megkivántató költségek. Mindezeknek megfontolása azonban még nem biztosit a csalódástól. Mert a hajlam és tehetség nem járnak karöltve , a tehet­ség igen gyakran változó vágyakkal páro­sul, végre az anyagi áldozat és kitartó szorgalom is hiányozhatik. A szülők főleg kettőt tartsanak szem előtt. Első az, hogy ne kényszerítsék, ne

Next