Székelység, 1903. október-december (6. évfolyam, 224-299. szám)

1903-10-01 / 224. szám

VI. évfolyam. 224. szám. Maros-Vásárhely, 1903. október. 1. csütörtök. Kiadja a m.-vásárhelyi fü­gg. at 48-as párt támo­atásával „SZÉKELYSÉG“ lapkiadóval. Szerkesztőség Főtér 7 sz. hová a lap szellemi részét érintő közlemények kül­dendők. ■TI* Arák­h­ivatal Főtér 7. szám ■’N Szerkesztőség telefonja 1OI Kiadóhivatal telefonja löl. Előfizetési dij helyben Egész évre 10 kor. — fill. Egy hóra — , 90 , Egy hétre — , 20 , Vidékre postai szétküildéssel Egész évre ... 14 kor. Fél évre ... 7 . Negyedévre . . . 3 „ 50 Egy hóra ... 1 „ 50 Egyes szám ... 4 fillér. Világosságot. A nehéz helyzet, az a sötét félho­mály, mely már olyan régóta nem, csak nem akar megszűnni,­­ hogy hová vezet, ki tudná azt mon­dani. Első csapás volt a C'cppyban reánk már hatalmas poft­a, utánna követke­zett az, a­mi az ütés erejét simoga­­tással akarta enyhíteni, de a simoga­­tás vaskesztyűvel történt, nem puha kacsokkal. A harmadik lépés volt, amely már a „megbékített nemzeti önérzetet a régi kerékvágásban tovább akarta ve­zetni“, az, hogy gróf Khuen Hédervá­­ryt megtették kormányelnöknek. Hogy mennyire elhibázott újabb faktum ez, mutatja az útonsült (de már kétszer­­sültnek nevezhető) miniszterelnök be­mutatkozása, illetőleg első mutatko­­zása a parlamentben. Emlékezünk, mily örömmel fogadták a megtért új­kori tékozló fiút a képviselők. Szép, de korántsem érzékeny jelenetek ját­szódtak le az ülésen. A függetlenségiek egyenesen azt kívánták tőle, hogy azonnal hagyja ott a házat, de ő to­vább morzsolgatta beszédét, a­miből alig értett valaki valamit. De a­mit megértettek, az elég volt a vihar fo­kozására, az izgalom növelésére. Na­gyobb elkeseredést, csak ritkán muta­tott a parlament. Barabásra az izga­lomban ráütik a királysértés, a haza­árulás bélyegét, s mint a gomba te­remnek a lovagias ügyek. A legutolsó ülésen már lecsilapod­­tak a kedélyek, higgadtan tisztázhatja magát Barabás a magyar képviselő­házban még elő nem fordult főbenjáró vád alól. Tehát a képviselőházban aka­ratlanul is hazaárulás, felségsértés vád­ját dobják egy képviselőre azok, a­kik csakugyan árulják a hazát, meg­csalják a magyar nemzetet! Mire vezet ez? Ha már a vádasko­dás, rágalmazás útján tovább hala­dunk, meddig fogunk jutni, mikor ál­lunk meg? A velenczei köztársaság fénykorá­ban a dogek palotájának egyik szo­bája falára kis nyílást vágtak, a me­lyen egy papirszeletke épen beférhet. Ezen a nyíláson dobták be a velencei pátr­jcziusok a titkos feladásokat. S a tanács ezeket a sötétségből kikelő un­dok férgeket, ezeket a feladásokat elolvastatta s jöttek a poroszlók a megkötözött „árulóval“. Ha az új or­­szágház czifra falát nem sajnálják megbontani, oda is kellene egy ilyen nyílást vágni. Bizonyára gyakran dobnának be azon amolyan velenczei stílusú levél­kéket. Azután még csak a sóhajok híd­jára és ólom­kamarára lesz szükség. Ha így haladunk tovább, alattomos olasz delásztorrá válik a nyiltszivü magyar nemzet. D. K­ A kamarilla Magyarországon. Végre hát ez is megtörtént! A Bécs­­ből másodszor is ránk tukmált grani­­csár olyan csúfos kudarczot vallott, a­minőre m­ég a magyar história nem emlékszik. Rövid négy hónapon belül kétszer vetett bukfenczet a bécsi politika fe­kete-sárga színpadán a felébredt nem­zeti közszellem hatása alatt a horvát granicsár, a­ki sohasem moshatja le magáról azt a vádat, hogy Bécs érde­kében kész volt még a legaljasabb lé­pésre, a lélekvásárlásra is. A­ki ilyen hazafiatlan és piszkos ügyletnek beavatott tagja, sőt — bír sze­rint (a­mi való is lehet) — fejeként szerepel a lélekvásárló bandának, az nem állhat meg Magyarország élén, még akkor sem, hogyha a korona vi­selőjének meri lieber Karl-oi­ is. Khuen első bukását a vesztegetés piszkos manőverének kipattanása okozta. Egy olyan politikai perverzitás, a­mi más embert örökre erkölcsi halottá tett volna, ám a granicsárt a korona kegye ismét visszaültette a piros bár­sony­székbe, a­melytől a tegnapi napon a legcsúfosabb kudarcz árán kellett megválnia. Khuen úr természetesnek találta, hogy törvényeink világos és hatá­rozott tilalma ellenére is, idegen államfők a mi országunk ügyeibe avatkozzanak, sőt a tegnapi ország­gyűlésen olyan forma kijelentést tett, mintha Körber osztrák miniszterel­nöknek joga is volna a mi ügye­inkbe avatkozni.­­ Ám a magyar nemzet törvényhozói, még a Bécs érdekében mindenre kész mameluk sereg is, nem igy véleked­tek — Így esett aztán meg az a pá­ratlan és felemelő eset, hogy Khuen urat hazafiatlan és törvénytelen okos­kodásával az egész Ház leszavazta. Letörött hát végképp a granicsár. Megmenekült az ország egy mindenre kész bábtól. Politikailag halott a kamarilla­­ legbizalmasabb embere. A bécsi poli­­t­­ika utolsó ütőkártyáját játszotta ki. És ezzel vége a kísérletezéseknek is.­­ Most már Bécsben is beláthatják, hogy Magyarországgal paczkázni nem lehet. Nyelvünket elsikkasztani nem enged- l jük. Törvényes jogainkat fel nem adjuk. Most már­ csak követeléseink kielé­gítése jöhet. De jöjjön bármi is, jöjjön bár az erőszak, jöjjön az abszolutizmus , min­ket készen talál, mi térdel­ fejet az osztrák­ császárnak nem hajtunk soha, soha, soha! Mi csak az al­kotmányos magyar királynak hó­dolunk. Szenner József: Az elsikkasztott Rákóczi ünnep. Szinte szégyenletes csendben folyt le tegnap délelőtt városunkban a Rákóczi­­ü­nnepély. Nem is számolhatunk be arról, mint hazafias ünnepről, mert hiszen arról csak a legszűkebb körű beavatottak tudtak. Nekünk úgy tetszik, mintha a nemes város m­agisztrátusa szégyenlette volna­­ (most utólag) azt, hogy itt a város falain­­ belül kiáltották ki erdélyi fejedelemmé Rá­kóczit ezelőtt 200 esztendővel.­­ S hogy állításunk nem áll messze a tény­­­­től, nagyon is beigazolta az a halálos csönd­ben lefolyt tegnapi Rákóczi díszközgyűlés. Pedig tán magyarok volnánk mi is, vagy mi? Ez ünnepélyből részt kívánt az egész város lakossága, hát miért zárták ki őket a magasztos, hazafias ünnepből. Úgy tetszik nekünk, hogy ebből a párt­­politikát csináltak s a legnagyobb körülte­kintéssel zárták ki a közönséget ebből az ünnepélyből, nehogy kár essék a hű mame­luk nimbuszon.

Next