Székely-Udvarhely, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

Második évfolyam. I. szám Székely-Udvarhely, 1896. január 5. / KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI, KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. — UDVARHELYVÁRMEGYE, az UDVARHELYVÁRMEGYE KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYLETE ÉS AZ UDVARHELYMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési dijak! Egész évre t frt. Fél évre 2 írt. Negyed , Felelős szerkesztő: Fömnnkatárs: A lap szellemi részét illető közlemények a tőszerkesztőhez in­évre 1 fit. Egy példány ára 8 kr. Papoknak és tanítóknak egész j 1) p Vajda Ellái. PogállJ' IÍOl'nél. tézendok. Kéziratok nem adatuak vissza. — Hirdetmények érre 3 frt — Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz . Társszerkesztök: olcsó árszabály szerint számíttatnak—ISg-yes példányok kap­(Betegh Pál könyvnyomdája) intézendők Selymesei Endre. Embery Árpád. hatók Gál János dohánytőzsdéjében. Megjelenik hetenkint egyszer: vasárnap. Kiadó- és laptulajdonoa: Betegh Fái. j Myilttér petit sóra IS kr. — Bélyeg-dij külön 30 kr A székely kivándorlás. (V) Ismét fölütötte fejét ez ügy, mely mint tengeri kigyó kisérti a magyar nem­zetet. A székelyek érdekének megvédése az állam érdekét képezvén, szükséges s föl­tétlenül meg kell történnie az államkormány részéről a legkihatóbb intézkedésnek e baj orvoslása érdekében. Az állam hatalma azonban még nem elég, a székely társadalomnak kell támo­gatnia, hogy az üdvös intézkedéseknek meg legyen a kellő foganatjuk. Az ujabbi években a székelységnek, a magyarság race-jának tömeges kivándor­lása csökkenést mutatott s a számadatokból azt lehetett remélni, hogy a kivándorlás évről-évre szükebb határok közé szorul. Az 18ÍJ4-ik évről szóló számadatok fáj­dalom, szomorú képet nyújtanak nekünk. Megdöbbenéssel kell olvasnunk a Székely­föld keleti határszélén fekvő öt vámhivatal­tól nyert s a marosvásárhelyi iparkamara jelentésében közölt számadatokat. E szerint Bodzán kilépett; 3857, belépett; 3831. kül. 26. "Csikgyimesen k.: 4054, b. . 3880. kül. 174. Ó-Sánczon k.: 1093, b.: 1079. kül. 14. Sósmezőn k.: 21,794, b : 17,201. kül. 4593. Tölgyesen k.: 4668, b; 4149. kül. 519. E szerint az 1894-ik évben kilépett 35,466, b.: 30,140, e szerint 5326-tal jött kevesebb vissza. E számadatok megdöbbentő képét tár­ják fel a székely kivándorlásnak. Az 1894 iki évi kivándorlás 110% al emelkedett az előző évvel szemben. Ide nincs beleszámítva azok­nak száma, kik Predeálon át vasúton távoz­tak el s nagy részben vissza se jöttek. S hol kell keresnünk e kivándorlás el­szomorító jelenségének kutforrását ? Sehol máshol, mint a székelység mostoha közgaz­dasági viszonyaiban. Az állam szó sincs róla, megteszi a ma­gáét, de még ez intézkedések nem elegen­dők arra, hogy a nagy veszélyt elhárítsák. Rendkívüli s nagyszabású intézkedé­sekre van itt elkerülhetetlenül szükség, ha megakarjuk óvni Magyarország védő bástyá­ját s a magyarság zömét. A nép sanyarú helyzetén kell első sor­ban segíteni, módot, alkalmat kell nyújtani a kenyér szerzésre, hogy igy ne legyen kénytelen vándorbotját kezébe venni. A mezőgazdaság- aránylag szűk keret­ben mozog, a termelési viszonyok nehezek, termés fölöslege nincs s a kellő szakértelem is hiányzik. Utóbbinak fejlesztése, a hitelviszonyok rendezése, a kerti művelés, zöldség- és gyü­mölcstermelés meghonosítása, a rengeteg erdőségek kihasználása, gyárak létesítése, házi-ipar, kézmii-ipar versenyképessé té­tele stb. mind a legfontosabb kérdések, me­lyek a közel jövőben megoldásukat várják. A marosvásárhe’E'-i iparkamara részéről föltárt kép nagyon szomorú, de remélhető, hogy az állam a magyarságot fenyegető iszonyú veszély elhárítására mindent meg­fog tenni. Az állam első érdeke követeli, hogy a székely kivándorlás kérdése valahára ko­molyan tárgyaltassék s gyökeres orvoslá­sára nézve minden legszükségesebb intéz- kedés megtétessék. Addig tegyünk, mig késő nem leszen. Felhívás előfizetésre. A »Székely-Udvarhely« szerencsésen eljutott a második évfolyam küszöbéhez. Nehéz és küz­delmes volt ez év, mint minden kezdet, de az igaz ügy, melyet szolgálunk, a szent őzéi, melyet ma­gunk elé tűztünk, erőt ad^ak a kitartáshoz. Fölkaroltuk vármegyénk s városunk min­den fontosabb tényét s szolgáltuk annak érdekeit híven, őszintén. Nem latolgatjuk, mily szolgálato­kat tettünk a közn üvelödésnek, a székely érde­keknek, ennek elbírálását olvasóinkra s a mélyen tisztelt közönségre bízzuk. Annyit vagyunk bátrak jelezni, hogy nem volt vármegyénkre, vagy városunkra nézve fontos kérdés, melyhez hozzá ne szóltunk volna, hol buz­dítva, hol föltárva a hiányokat, hol tervekkel я ja­vaslatokkal előállva. S tettük ezt minden sze­mélye .kedés nélkül, csupán az ügy érdekét tartva szem előtt, Az eddig követett elv megtartásával, önzet­len, becsületes munkát óhajtunk jövőre is végezni s igy szolgálni első sorban szükebb hazánk, a Szé­kelyföld érdekeit. Hogy a magunk elé kitűzött czélt elérhes­sük, két tényezőre van különösen szükségünk ; a közönség anyagi pártolására s a munkatársak ed­digi támogatására. Nem panaszolhatunk egyik ellen sem. A megye vezórférfiainak tartozunk elsösorbau hálá­val, kik lapunk megélhetése érdekében buzgóau működtek. A közörnég sem volt közönyös irán­tunk, sőt érdeklődéssel kisérte munkásságunkat. Azonban fájdalom, most is sokan vannak, kik a vi­déki sajtó munkásságát kicsinyük s 'egkevésbbé sem méltányolják. Ezek a jó emberek nem bírják fölismerni azon szoros kapcsot, mely a műveltség terjesztés e gépezetének egyes részei között, létezik. Egy gépnek szervezetében minden kis szegnek megvan a maga rendeltetése s gyakran egy ily» csekély­ségnek látszó rész hiánya megbénítja az egész működést. í Tegye tehát lehetővé a t. közönség, hogy e gépezet hasznos részecskéjét képezhessük mi is T Á R C Z A, ....... vTf Kerekes 8 a in u h a 1 á 1 á r a. 8z. 1817. -j- 1895. deczember lm 13-án. „Multis idle bonis 1'lebiH» occidit“. . , Samu pajtás! eldobtad a sulykot. . . Utósó »rögtönzésed« lesújtott! . . . Szivünkre szállt — derű helyett — boru . . . 8 köuyezünk ... mert a borostyái! felett — Váratlauul, köriti im, fejed : Gyászfátyolos — halotti — koszorú . . .!-----Törpe koruuk romlottsága bántott. . . ? Hol: — nem érték a szent tiszta lángot, Mely mosolygó ajkkal dalra kószte ;.. — S mig zengő lantod bűvös szavára Szivünk búja kedv — s örömre vála: . . Titkon a láng ... téged fölemészte ... Kaczajra rákásztál . . . s sirt a lelked ...! Izzó vulkán volt az a te kebled, Feledhetleu, vándor hegedősünk ! . . . Te ... mint hajdan, bujdosó Tinódi — Nem is tudtál mást — ; Gsupáu dalolni És szeretni;... meg sem értve tölünk !. .. Hejh! mért kelle kora sírba szálluod . . . Most se hiszszük el gyászos halálod, Mely szivünket szörnyű váddal sújtja.! .. . Oh, feledd a sok hálátlanságot — Ezt a magyart földre sújtó átkot. — Mely — egy — ok volt bízvást, a nagy útra! Vagy — — megtréfálni vélted a halált..? — Ki . . . nem is sejtve, tán : kire talált: — Bizonyára csak úgy botlott beléd. . . S hogy szólüá — Emelgetve ajkad, — Rádsókajtva fagyos lehelletét — Az áluok . .. lám, — ö fogott ki rajtad ! . . . Hát biz erre »cadentia« itten Nincsen is más — ; csak ott fönn... az Isten, Kinek szine előtt állsz az égben . .. Nosza, Samu ! rukkolj ám ki ottan — Szokás szerint — ékes „rigmusokban“ ! S kérd öt: szép hazánkra gondja légyen ,.. Az Ur met fog érteni, s szeretni — Nimbuszával körül fog vétetni, Mint aféle vig magyar poétát... Majd — odaint.ve az öreg »"Tétért«, Eléparancsoltat egy cométát: S együtt utazzátok be az — aétnert... Biró Pál. Az önkéntes. — Irla: Gagyi Dénes. ­Hetet rendelt, raportra Iíellebéry von Tisza- bér főhadnagy ur a nagyszebeni tüzér önkéntesi iskola növendékei közül. A fiuk meg voltak szép- penve, mi lesz most ? Úgy is sok már a tört cserép. Tegnap is, a korrepetició ideje alatt ép akkor I lépett a kaszárnya iuspekcziós tiszt a Lehrsaal ba, mikor egy másodéves káplár a frauczia négyes I ötödik figuráját rendezte, melyhez a zenét egy, I Batterie-dudássá avanzsirozottudvarhelyi czigány I és az iskola trombitása szolgáltatta ; a terem egyik sarkába hordott asztalokon elnyúlva hevert a ren- i des ferbli kompánia. A nagy zaj és lárma miatt észre nem vette senki a belépő hadnagyot addig, j mig közét a szolgálatvezető zugsfühi er sapkájában | í lévő bankra rá nem tette. Ekkor egyszerre har- ! mincz toiok kiáltott haptákot s egy minutá alatt állt mindenki, mintha nyársat nyelt volna. A hadnagy ur vitéz ajkairól aztán a legvá- logatottabb titulusok százai zúdultak az önkénte­sek fejére, kijelentvén egyszersmind, hogy az ekvitáezió istállójában épen annyi stand fa van, mint a hány frájvilligoi az iskolában s mindenikre í rá lehet egyet kötni. Nagy volt a rémület Nem attól féltek, mintha I az egész abtheiluugot kikötnék, hanem — lévén az idő már márczius elején — tartottak attól, hogy ha ez a féleszű tartalékos lajdinánt megtalálja az j ezrednek jelenteni, nem lesz ám csillaghullás, de 1 lesz — második esztendő. Az inspekcziós tiszt ur, első dühében, a ze­nélő két dudást, az ordinánczokat s valamennyi ott található puczczert a napos által egyenesen aristomb’a küldötte. Haragja csillapultával nyája­sabb képet öltött arcza s kezét a korpusz delikti gyanánt szolgáló bankról észrevétlenül felemelte s távozóban igy szólt: sie zugsführer, hamég egyszer ilyesmit tapasztalok, magát rögtön degra­dált,atom, a többit pedig anzeigolom a regiment­nek. Ezzel kicsörtet'ett az ajtón. E kompromittáló esemény jutott a raportra czitáltak miudenikének eszébe. Hátha az a próba­szolgálatos hadnagy mégis besúgta az ezredes urnák. Volt tehát gotnbpuczolás; kefélkedés s a raport. öss/.eállitásánál reszketett valamennyi, mint a nyárfa-levél, Végre jött a főhadnagy. — Habtacht — kommandirozta a zugsfüh­rer — rapport rechts und links schaut! A főhadnagy átvevő a jelentést, meghallga­tott miudenkit, kivéve a remegő szeptemvirátust. , — Az általam rapporlri rendelteken kívül a többi abreteu, szólt H«llebéry. Az előirt szalutálai után. felhívja egyenkiut,

Next

/
Thumbnails
Contents