Székely-Udvarhely, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
2. oldal SZÉKELY-UDVARHELY. 1 szám, támogassanak azok is, kik eddig elé közönynyel nézték törekvésünket. Hisz minden időben szem előtt tartottuk és tartjuk jövőre is, hogy t. olvasóink a rendes menynyiségü olvasmányt megkapják s e végből nem csak papirt adva, mint sok más vidéki laptárs, hanem a főlapot mindig sűrűn szedve, igen sokszor a nagy költséggel járó mellékletektől sem riadtunk vissza, hogy olvasóink igényeit a csekély összeg fejében is, mentél jobban kielégítjük. Ne vegye továbbra is zokon senki, hogy lapunk megkezdésekor mindenkinek mutatványszámot nem küldhettünk s ne magyarázza azt félre, mert személyválogatás nélkül mindenkinek bármikor készséggel szolgál kiadóhivatalunk mutatványszámmal, ki e végett hozzá fordul. Nagy ünnepek elé nézünk. Nemzetünk millenáris napjaira. Igyekezni fogunk, hogy e nagy jelentőségű napokról biztos értesítéseket nyerjen közönségünk, külön rovatot szánunk ennek s azon leszünk, hogy a legszükségesebbekről kellő tájékozódást nyújthassunk. Végül köszönetet mondva munkatársaink lelkes gárdájának, kérjük, tartsák meg jövőre is jóindulatukat lapunk irányában, hogy egy vállvetve munkálhassunk egymásnak s hazánknak javára Lapunk előfizetési ára továbbra is változatlanul : Egész évre.................................4 frt Félévre ......................................2 frt Negyedévre....................... . 1 frt Papoknak és tanítóknak ... 3 frt Külföldre egész évre .... 6 frt A vármegyei tanító-egylet tagjainak egész évre csak 2 frt 60 kr. Mindazok, kik egyszerre a 4 frt egész évi előfizetést beküldik, kedvezményként ts korona 4 0 fillérért kapják a Deresi „Élet könyve“ állandó háziorvost. Teljes tisztelettel: a szerkesztőség és kiadóhivatal. KÜLÖNFÉLÉK. Tekintettel a Budváron felállítandó milieniáris emlékoszlop érdekében megindult mozgalomra, lapunk állandó rovatot nyit s a befolyt adományokat hétről-hétre nyugtázza. Az új ezredévben mintha lelkesitőbb erővel járna a régi nyomában, budvári emlékoszlopunk tőkéje ismét szép összeggel gyarapodott. Újabban adakoztak : Nyitra vármegye közönsége 25 frt, Fás Gyula főerdész ur 324. számú ivén: Fás Gyula 2 frt, Héjas Kálmán 1 frt, Ráduly János 1 frt, Lukácsfy Elek 1 frt, Krauss Ernő 1 frt, Esztegár Bálint 1 frt, dr Ráczkövy Sámuel 3 frt, Gyöngyössy Béla 2 forint, összesen 12 forint. A helybeli kalapos ipartársulat 3 forint. A szentferenczrendi zárda (Kolozsvárt) 1 frt, Róbert Gyula postatiszt (Budapest) 5 frt, Szabó Gergely 44, ivén Zetelakán 15 frt 50 kr. dr Vorsatz Antal albiró 206. ivén, Kőhalom, 3 frt 25 kr. Fogadják úgy a lelkes gyűjtők, mint az áldozatkész adakozók, a mill. bizottság leghálásabb köszönetét. Főösszeg: 2796 frt 2 kr. — Újévi üdvözletek. Az újév beálltával az előző évekhez hasonlóan a megye fő- és alispánjánál tisztelgések folytak le. A megye tisztikarát Jakab Gyula főjegyző vezette. A főispánnál a helybeli iparos önképző és betegsegélyző egylet küldöttsége is tisztelgett. A küldöttség szónoka Solymossi Endre egyi. elnök volt. Beszédére, melyben különösen a polgárság óhajait tolmácsolta, a főispán válaszolt, kegyesen biztosítván az egyletet jóakaró támogatásáról. — Az újév beköszöntése. Sylveszter napján a felső és alsó kath. templomokban isteni tisztelet volt. A felső templomban J. Cseke Lajos apátplébános egy eszmékben gazdag beszédet mondott , az újév küszöbén fölhívta a hallgatóság figyelmét a millenáris jubileumra. Éjjel az összes harangok megkondultak, jelezvén a nevezetes és eseményekben gazdag millenáris év beköszöntését. Mindenki át van hatva az ezeréves jubileumi ünnepség fönséges gondolatától s a székelyek szive is hangosabban dobogott midőn bekövetkezett azon év első percze, melyben Magyarországon lételének a nemzet ezeréves fordulóját ünnepelheti. — Udvarhelymegye a kiállításon. A milleniumi kiállításon megyénk is résztveszen s e tekintetben, dicséretreméltóan foly az előkészület. László Gyula m. vásárhelyi iparkamarai segédtitkár jelenlétében dr. TörökAlbert elnök vezettése mellett gyűlés volt, mely a főbb teendőket megállapítja. Az ülésen részt vett Ugrón János alispán, Solymosi Endre az iparos önképző elnöke, dr Vajda Emil alelnök és Demeter Lőrincz dr, az értekezlet jegyzője, ezen kívül a kiállító iparosok. Főbb megállapodások : 1) a kiállítandó tárgyak beküldésének határideje márczius 15-ike. 2) 16 — 20 áig helyi kiálitás, amidőn a kiállításra küldendő tárgyak kő szemlére lesznek kitéve az iparos önkép nagy termében s tetszés szerinti k lépti dij mellett megtekinthetők lesznek. A kiállításra készülő tárgyak felülvizsgálása, ellenőrzése s a helyi kiállítás rendezésére három tagú bizottságot külöttek ki: Scheffler Nándor kő-és agyagipar isk. igazgató, Solymossi Endre és dr. Vajda Emil személyében. — A kiállítás a megye egész területére szól. E kiállításon be lesznek mutatva a helyi kő- és agyagipariskola érdekes és szép tárgyai is. — Kik vesznek részt a millenniumi kiállításon Udvarhely vármegyéből ? Udvarhely vármegye közönsége. Városunkból: Hodor Károly, Berkeczi Lajos, Balaska Károly, bádogosok; Bartók István, Pap Gyula, lakatosok; az állami kő és agyagipariskola ; Pál Márton fazakas, Ferenczi Lukács fényképész, Szabó Gyula könyvkötő, Fischer Ferencz kefekötő, ifj. Asztalos Lajos csizmadia, Bodrogi Sándor, Benedek Géza, Orbán Dénes és Nagy János czipészek, Szabó József szabó, Ugrón Ákos orsz. képv. Vidék: Bereczki Imre Küsmöd, Homorod Lövéte község, Lántzky Sándor Szb.-Keresztbánya, Csog András fazakas, M.-Hermány közbirtokosság Bibarczfalva, Sándor Albert Oláh-Andrásfalva, Fazakas Róza és Barabás Juli Vágás, Baczó Mózes bíró Bágy, H.-Lövéte község. — Tisztelgés az udvarhelyi uj főszolgabírónál. Szombatfalva községének elöljárósága és önkéntes tűzoltói, id. Györffy Ferencz községi biró vezetése mellett, tisztelegtek m. hó 30-án, d. u. 1 órakor, Demeter Lőrincz drusonan megválasztott udvarhelyi főszolgabíró lakásán. Az üdvözlő beszédet a község érdemes birója tartotta, melyre a főszolgabiró hosszasabban válaszolt, megígérvén, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is Szombatfalva érdekeit szivén fogja viselni. A Székely hangszer diadala. A timbora, melyet Hogygyai László etódi lakos a helybeli dalegylet múlt évi karácsonyi dalestélyén bemutatott, a néprajzi társaság által rendezendő hangversenyen is bemutatásra kerül. Annak idején lapunk főszerkesztője ismertette ez érdekes hangszert a «Zenelapban» s egyik példányát e hangszernek föl is küldötte a néprajzi múzeumnak. A darabok, melyeket Hogygyai és Lörinczi játszanak érdekes székely apróságok. A Kossuth húsa és vigja, erdőn mezőn elhullott már a virág; Marosszéki pirospáris; Csürdöngölő; Rákóczy indulója; Lengyel induló; Orbán Balázs nótája; fel fel vitézek; Sóvidéki Butyka Imre nótája mind specialitás, mely érdemes a bővebb ismertetésre. Lapunk valamelyik közelebbi számában bővebben foglalkozunk e hangszerrel. — Helyi iparos tanonczok a kiállításon. A helyi alsófoku iparos iskola tanonczai közül a jelesebbek munkálataikkal részt vesznek az 1896-iki milleniumi időleges kiállításon, mely julius és agusztusban lesz megszemlélhető. A bejelentési határidő ez év jan. 31-ike. Helyétt nem kell fizetni s a tárgyak visszaküldését is a kiállítás igazgatósága eszközli Csak a felküldés fedezetéről kell gondoskodni. — Iparosok naptára! Az »Iparosok naptára* nem hiányozhatik egy iparos asztaláról sem! Oly dolgok vannak e naptárban tárgyalva, melyet iparosnak nem tudni kár és szégyen. A múlt év ipari története; Az iparosok múlt évi halottjai; Az iparosok vezérférfiai; Ipari közügyek ; Az ipari stiltanitásál; A magyar szocziálisták; A tan- és munkásviszony szabáyozása ; A hazai ipartestületek ; A képesítéshez és engedélyhez kötött iparágak; A hazai kereskedelmi és iparkamarák és kerületeik; Iparoktatási intézetek; Az ezredévi kiállítás; mind oly dolgok, melyek az iparosokat közvetlenül érdeklik és érintik s melyeket semmiféle más naptárban meg nem kap. A szépirodalmi I réssz is egészen az iparosok életéből van merítve. Tessék csak meggondolni, hogy nem kisgazdák, a hivatalnokok, tanítók stb részére irt naptárak, sem a Mokány Bérczi, Pokrócz Ádám vagy Pikáns naptárak valók az iparosoknak, hanem egyedül csak az »Iparosok naptára.« A nagy gonddal és szakértelemmel összeállított naptárt dr Horváth János — az »Iparügyek« szerkesztője — szerkesztette. Negyven krajczárért Gyertyánt könyvkereskedésében kapható. — Gyermek-színház volt múlt hó 29-én a rom. kath. főgymnasium tornacsarnokában. A bibliai József dramatizált képekben megható történetét adták elő a kath. elemi iskola növendékei, nagyon szabatos, sok türelmet igénylő s dekoratio tekintetében is igen élvezhető előadásban. A felölelt cselekvény tág köre s az ezzel kapcsolatos elem s képek nagy száma miatt majdnem négy óra hoszszat tartott az előadás anélkül, hogy az apró növendékek játszó kedvét, vagy az egymás hátán tolongó közönség érdekeltségét megcsappantotta volna. A darabot nemcsak rendezte páratlan buzgalommal s önzetlen lelkesedéssel, hanem érzékeny jelenetében igazán színpadi rutinnal meg is irta P. Kory Ottó szerzetes és helybeli tanitó. Dicséretet érdemelt Herman György, városunk érdemes festője, ki az ügy iránti czélból nem egy diszletet ingyen készített. A darab isk. és egyházi czélra többet jövedelmezett 100 írtnál s tekintettel az érdekeltség nem csekély voltára, ma ismételt bemutatásra kerül, miért is ajánljuk a tö kösönség becses pártfogásába, hogy másnap este pont 6 órakor — en parade — a Gentrálba gyülekezzenek és várjanak rá. — Szent megváltó, mi lesz ebből? tördelékezett Martonossy Elemér a többi siránkozó hadfi között. Egyik a mástól kérdezte, mi fog velük történni. Végre, miután nem tudtak a tájékozatlanság sötétségéből kigázolni, Schwarzot, a zugstührert vették körül. Schwarz tudott esetet, hogy a nagy bűnt elkövetett katonákat este állították haditörvényszék elé, hogy annál könnyebben lehessen őket kivallatni. Ez volt még legtisztább minden kombináczió közt. Az elkeseredett fiúk nem reméltek már semmi jót, meg voltak győződve szentül, hogy a második esztendőt még a római pápa sem emeli le a nyakukról. Nagy Béla végig dőlt a strodzsákon s káromkodott, mint egy zupán tűzmester, összehordván minden szentjét lájdinánt ur Sturmnak. Szabados Kálmán levelet irt édes anyjának, melyben lassanként, gyöngéden készíti elő a történendőkre s bűneinek bocsánatát kéri egyetlen mamájától. Martonossy is levelet irt, de nem szüleihez, hanem attól vesz búcsút, kinek még meg sem mondotta hogy mennyire szereti ■ folyton csak ő rá gondol. Határozottan kijelenti, hogy az éjjel, ha tíz inspekcióst állítanak is mellé, okvetlenül agyon lövi magát. A revolvere már ki is van tisztítva. Néhányan a kantinos söre mellett igyekeztek felejteni a jövő keserűségeit s átkozták a lelkét, aki a 25. §-t kigondolta. Minden nagyobb rázkódtatás nélkül jött el a a hirdetett esti 6 óra. Kifényesítve, kilubiczkolva jelentek meg a Czentrál kávékéiban. Hallgatott mindenki, szomorúan ültek egy nagy kerek, márvány asztal mellett, csak egy-egy sóhaj s egy-egy elfojtott káromkodás szállt fel a mindenhatóhoz. Pár perczczel 6 után nagy zajjjal beront Hellebérg főhadnagy. — Szervusztok. Ilyen csendben vagytok ? Azt hinné valami filiszter, hogy vesztett csatát mirattak. Gyerünk be inkább az extrazimmerbe s igyunk valamit. Néhány pillanat múlva a társaság már a chambre séparée ajtaja körül foglalt helyet. Ivott mindenki mintha mestersége lenne, de azért sehogy sem ízlett, egynek is. A társalgást maga a főhadnagy vitte, de kérdéseire is alg kapott ,ígyegy vontatott választ. Úgy fél nyolcz felé otthagyták a kávé árat s leindultak a disznódi utczán a főtér felé. Hanem itt újabb meglepetés várt rájuk. A főhadnagy, ahelyett, hogy egyenesen a tüzérkaszárnyának tartana, a Habermann-palota előtt jobbra tért egyik szűk utczába, melynek végén a kerületi fogda zordon épülete fekszik. — Te zupás, béke oldalba Martonossy a mellette bandukoló másodévest, ide költöztettük valahová a regiments-irodát a kadétiskolából, vagy egyenesen garnisonba visznek midnyájunkat ? Hej istenem — sóhajtott újra — rég megmondta az öregem, hogy előbb utóbb a kártya miatt pusztítom el magam. S lám, mennyire igaza van, sohse hittem volna, hogy ilyen kiváló jóstehetséggel áldotta meg az úristen. A kicsi títerv melancholikusan panaszolta, hogy ő a legszebb zsidó Branyicskán s neki is igy kell csúfosan elveszni. Ezalatt leértek a Gesellschaftshausig, melyben Szeben előkelősége minden vigalmat rendezni szokott. A bejáratnál a kocsik egymásután álltak meg s robogtak ismét tovább. Elegáns hölgyek, frakkos-czilinderes urak, feszesre vattázott katonatisztek szálltak le s a fényesen kivilágitott bálterem felé tartottak. Hellebérg is arra vette az irányt s szótlanul lépett be a kert vasrácsos kapuján ; a fiuk olyan ember némaságával követték, a ki nem tudja mi történik vele. A szűk sétányokon csak úgy hemzsegett a nép; két bakatiszt kis vasalt raffeurokban, új, aranyos portepével, kardjukat rettenetesen csörgetve rohant el mellettük. Az egyik adjutáns lehetett, mert sarkantyú is pengett utána. Előttük meg egy vadász kadét simult egy gazdag szalámigyáros leánya mellé, szerelmes szavakat suttogva fülébe, talán nem is minden mellékgondolat nélkül. Hellebérg előre ment néhány lépést s igy az önkénytesek visszamaradtak. (Folyt. köv.)