Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1923
Az 1923—24. tanév története. Óriási viharban küzködik egy vitorlás. Célt nem tévesztett. A nélkülözésben edzett matrózok erős akarattal, teljes erőkifejtésükkel biztos révbe vezetik hajójukat utasaikkal. Ehhez a hajóhoz hasonlít intézetünk, melyben a tanári kar, példa és oktatás útján, mélyen és elterülhetetlenül beoltja a tanítványok lelkébe a mély vallásosságot, a keresztény erkölcsi világfelfogást, a tiszteletet a magyar nemzeti történet nagy hagyományai iránt és az ezeréves Magyar haza területi integritásához való törhetetlen ragaszkodást. A tanári testület, mint megcsonkított hazája, tűr, szenved, de a reá bízott ifjúságot eljuttatta ez évben is a kitűzött célhoz. Változások a tanári testületben. A f. iskolai évben a halál két kortársunkat ragadta el körünkből. Farkas Antal nyug. r. tanár, c. igazgató a természet rendje szerint érett gyümölcsként vált le az élet fájáról. Ritter Jenő r. tanárt pedig a háború vihara verdeste meg annyira, hogy élte derekán kellett sírba szállania. Farkas Antal középisk. tanulmányai elvégzése után a kegyes tanítórendbe lépett. Léván és Nyitrán kezdte tanári pályáját. A rendet, mint nem felszentelt pap hagyta el és 36 évig működött intézetünknél. 1876-ban az akkor még városi főreáliskolánál kezdte meg tanári pályáját. Kezdetleges volt az intézet, hiányos a felszerelése. Tanárainak lelkesedése, tanító és nevelő munkája azonban felemelő szellemet vitt a szerény keretek közé. Farkas Antal tanártársaival vállvetve s teljes odaadással működött az iskola felvirágoztatásán. A nm. VKM.-nak 1882-ben és 1883-ban is az iskolának kifejezett elismerése és dicsérő méltánylása nagyban szólt az akkor fiatal lelkes tanár, Farkas Antal ügybuzgóságának és áldozatkészségének is. 1906. dec. 10-én c. igazgató lett, miután előbb egy évig mint h. igazgató vezette az intézetet. Egész tanári pályáján megmaradt olyannak, amilyen a kezdetén volt. Szerette az ifjúságot. Szeretete nem öltözött szavakba, hanem tettekben, fárasztó munkát kívánó erőkifejtésben nyilvánult meg. A mennyiségtan igazságait azért becsülte olyan nagyra, mert az ifjúság világos, rendszeres gondolkodásának felépítésére nagyon alkalmasak. Az ész elvont kiművelésével soha be nem érte. Lényének, tanársága ellenére is féllábbal a valóság talaján járó alkatánál fogva fontosnak tartotta