Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-01-03 / 1. szám
113 esetet Julius hava azonban, mint följebb említők, már járványos jelleget viselt. Az egy- és kétoldali bántalmak egymáshoz viszonya pedig itt még mindig igen közel áll a nemjárványos időszak viszonyához, t. i. 1862/3-ki december —mártiusban 24:52, 1863-ki április—júliusban 34:79. A dolog akképen értendő , hogy csakugyan már tavaszszal számosabban fordult elő a heveny hurutos kőthártyaláb, mint máskor, de többnyire csak enyhéb alakokban, mi épen egyoldali föllépésében talál igen világos kifejezésre. Azért is legjellemzőbbek a kétoldali bántalom számai a következő időszakokban : 1862-iki augustus—november — 49 ; 1862/;,-iki december— martius = 52; 1863-iki április —julius = 79; végre 1863-iki augustus—november = 140. Az utolsó két időszakra nézve következő viszony áll elő : A járványos 4 hónapban a szembetegek összes száma 100-zal kisebb, a kétoldali heveny hurutos kőthártyalob eseteinek összege 60-nal nagyobb, mint az előtte való nem-járványos 4 hóban A kétoldali eseteknek s következőleg a járványnak arányszáma még magasabbra rúg, ha július hó is számba vétetik, mit azonban, a fenn említett oknál fogva, szándékosan nem tevék. A betegeknek a tavaszi hónapokban mutatkozó nagyobb összege egyrészt az idegenek nagyobb számában leli magyarázatát , másrészt pedig azon körülményben, hogy ezen évszakban a genytüszős alak nagy fokban szokott uralkodni gyermekeknél és görvélyes felnőtteknél; ezen alakú esetek száma áprilistól júliusig 117-re, de már december — mártiusban is'84-re rúgott. A szóban forgó oly igen ismeretes körfolyamat jellemzésére a legjelentékenyebb tünetekből elég lesz néhányat röviden megemlíteni, melyek által a járvány folytán a legtöbb eset kitűnt. Majdnem valamennyiben a szemteke köthártyája különösen meg volt támadva, úgy hogy sűrű foltos pir borita a tekét egész terjedelmében a szaruhártyáig. Ezen pir az első napokban csaknem kizárólag vérömlenyes volt, midőn ugyanis kisebb-nagyobb, gyakran a teke felét elfoglaló vérszüremek jelentek meg rajta Egyszersmind a szövet részletesen megduzzadt, különösen a szaruhártya széle felé, mely körül egy vagy több vonalnyi távolságra kender mag, egész babnagyságú fehér, lapos, némileg bolyhos lábtermények rakódtak le, melyek sok tekintetben a genytüszős kőthártyalob terményeihez igen hasonlítottak. Gyakran több, néha csak egy ily fehéres lerakodmány volt jelen, s ezek közelében a köthártya vérszüreme és duzzanata mindig a legnagyobb fokot érte el. Nem ritkán a lokhártya alatti sejtszövet vizenyős beszűrődése is mutatkozott részleges áttetsző chemosis alakjában. Maga a szaruhártya csak igen ritka esetekben volt bántalmazva. A szemhéjak köthártyája, szélétől egészen az átmeneti redőig, sűrűn be volt lövelve , továbbá részint bársonyszerűen megduzzadva, részint vizenyősen beszűrődve és átlátszatlan. Az igen bő váladék fehér nyakból állott, alvadékszálak alakjában. A szemhéjak majdnem mindig vizenyősek, gyakran tetemesen dagadtak valának. A kor folyamában leginkább feltűntek a szemür fölötti jelentékeny fájdalmak, melyek egészen jellemét viselték az úgynevezett sugárzsábának (neurosis ciliaris), milyen a szivárvány- és érhártya-, ritkábban szaruhártyaloboknál szokott előfordulni. hurutos köthártyalobnál azonban csak kivételes tünetként szerepel Ezen fájdalom, bár gyakran jelentéktelen volt, majdnem valamennyi esetnél előfordult, és fokára nézve aránylagosnak látszott a lábfolyamat hevessége a fehér lerakodmányok és a vérömlenyek mennyiségével. E fájdalom továbbá hideg borogatások alatt múlhatatlanul növekedett, s néha oly fokra hágott, hogy a felháborodott sugáridegrendszert csak nagy nehezen lehete kábítószerekkel lecsillapítani. Ezen körülmény figyelembe vételének elhanyagolása miatt néhány esetben csekély kezdődő szivárványhártya-lábbal kellett bűnhődni, czélszerű kezelés mellett azonban a körfolyamat 8—20 nap alatt káros következmények nélkül érte el végét. Felületes fekélyek a szaruhártya szélén nem ritkán észleltettek. Említésre méltó, hogy némely betegek nemcsak idegen test érzéséről panaszkodtak a szemhéj és szemteke között — mely tünet köthártyaláboknál elég gyakori s mindenki előtt ismeretes —, hanem egész biztossággal is álliták, hogy valami szemükbe esett. Ezen állítást azonban a legszorosabb vizsgálat sem igazolta, a másik szemnek csakhamar bekövetkező hason bántalma, valamint az idézett jellemző kórtünetek az állapot valódi volta felől kétséget úgy sem engedvén. Néhány esetben kevés nap múlva a szemhéji körhártya szemcsésedése (Granulation) fejlődött ki, mely több heti enyhe edző szerelést igényelt. Csak egy esetben lépett föl diphtheriticus, azaz terimbeles lábfolyamat a közhártyában, s ezen szövevénynek megfelelően az eset könnyen múló utólagos genytakárral (blennorrhoea) végződött. A szerelést illetőleg a szokottól egészen eltérő gyógykezelés bizonyult be czélszerűnek a járvány tetőpontján. Mindenekelőtt az egyébkor kezdetben igen üdvös hideg borogatásokat a betegek egyátalán nem tűrték. Valahányszor a kísérlet ismételtetett, a daganat, vizenyő és sugárzsába egyre nőtt. Sőt az enyhéb hatású ólomvízzeli borogatások sem vézethettek többnyire foganatba, kivéve langyosan. Épen oly kevéssé mutatkozott eredményesnek a szemhéj-köthártyának akármily töménységű pokolkő-oldattali (Sol. arg. nitrici) edzése ; az alkalmazást itt is a tünetek súlyosbodása nyomban követte. Nyugatom, kissé elhomályosított szobában, sós hashajtó és a szemnek száraz befedése volt az első 2—3 nap alatt a legalkalmasabb eljárás a kórfolyamat megszüntetésére. Kenőcs alakjában külsőleg alkalmazott kábítószerek gyakran mitsem használtak Atropin oldat becsöppentése ellenben majdnem kivétel nélkül enyhítette a fájdalmat , úgy hogy a betegek ismételt becsöppentésekért több esetben jóformán esedeztek. Hosszadalmas a körfolyamatnál, midőn a makacs fájdalom az éjjeli nyugalmat állandóan zavarta, többször kelle folyamodnom szunyáinak (morphium) bőr a 1á fecskendőjéhez, eszközölve a Pravaz-féle fecskendővel, mely mindannyiszor sikeres hatású volt. Míg a fent említett körülírt lábtermények és vérömlenyek a szemtekén főtünetekként szerepeltek, a langyos ólomborogatások. Acetat, plumb, bas. sc r . p. — dr. semis, Ag. dest. inc. quatror, igen jótékonyan hatottak, csakhogy nem volt szabad azokat folytonosan alkalmazni. Miután a szemteke köthártyáján az izzadmányok s vérömlenyek fölszívódtak, bátran lehete a szemhéji köthártyát egyszer napjában légsavas ezüstéreg-oldattal beecsetelni. (Nitrat argent cryst. gr. 4—6, Ag. dest. unciam), mely szerelés a körfolyamatot kevés nap alatt majdnem teljesen megszüntette. A szaruhártya szélén levő fekélyek igen jól tűrték