Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-01-15 / 1. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 3-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 1-SŐ SZám. Vasárnap, január 15-én. 1865. Tartalom : Szemtükörreli vizsgálat. II. — A corrosiv hatása szivárványlob ellen. — Ütérdag a szemüregben. — Aqua chlori. — Atropin- csüppentés mérgezési tüneteit elhárító műszer. A szemtükörreli vizsgálat. II. A szemháttér kóros állapotaiban észlelhető szemtükrö­zési leleteknek színes ábrái az ujabb szemészi irodalomnak kissé drága ugyan, de kiegészítő részét képezik. — Sok, újab­ban megjelent kézikönyvhöz vannak ily ábrák csatolva, de 1 éteznek külön művek is, melyek kizárólag csak a szemhát­tér képes ábrázolását tartalmazzák E művek közt első helyet érdemel: „Liebreich, Attas der Ophtalmoscopie“ (megje­lent 1863-ban). Az ábrák oly kitűnő hivséggel, oly jellemze- tesen vázolják a hátsó szemszervek élettani s kóros lejeteit, a műnek egész kiállítása oly pompás, hogy azt olvasóinknak különösen ajánljuk. Igaz ugyan, hogy a legjobb ábrák sem pótolhatják a beteg szervnek közvetlen, eleven szemlélését, mindazonáltal igen nagy hasznukat veheti a kezdő, a ki gyakran „a sok fa miatt az erdőt nem látja“, s ki bizonyára könyebben fogja a szemtükrözési leletet értelmezhetni ha azt mindig a megfelelő ábrával összvehasonlitja, s az ezekhez csatolt részletes leírásokat kellő figyelmére méltatja. Ily munkálkodás mellett csakhamar fog oda jutni, hogy minden előforduló esetnél kórisméjét egész önállósággal s teljes sza­batossággal fogja megállapíthatni, s hogy egyszersmind új, saját észleleteken alapuló adatokkal fogja gyarapithatni ös- mereteinket, mert azon uj tudomány, mely a szemtükörnek köszöni léteiét, oly nagy kiterjedésű és kimerithetlen, hogy önbuvárlatokra tág alkalom nyílik. Lapjaink szűk volta nem engedi meg, hogy kimerítő részletességgel vázoljuk a szemháttér kóros leleteit, hanem ez alkalommal is az irodalomnak idevágó legújabb termé­keire utalunk, s különösen Schweig&rnek már egyszer fölem­lített müvére (Vorlesungen über den Gebrauch des Augenspiegels 1864), továbbá Stellwagnak új kiadásban megjelent szemé­szi kézikönyvére. E czikksorozatom által csak azt akárnám elérni, hogy egy eléggé világos átnézetet szolgáltassak a szemtükrözésröl a mennyiben már kellően meghatá­rozott gyakorlati becscsel bir, különösen pedig, hogy könnyítsék a kezdőnek amúgy is nehéz mun­káján, a mi, reményiem, hosszas öntanulmányaim után, s e téren szerzett bő tapasztalataim mellett sikerülend is. Főtö­rekvésem az leend, hogy a t. olvasó útmutatásom segedelmé­vel kikerülhesse azon számos tévutakat, mellőzhesse azon hi­bákat, melyekbe én is estem, midőn a szemtükrözést megkez­dettem, daczára annak, hogy szorgalmasan olvastam az ide­vágó müveket s kellő figyelemre méltattam az illető rajzo­kat. Eleve fogom tehát figyelmeztetni a kezdőt az általok ren­desen elkövetett hibákra. Mindenekelötte szükséges, hogy az ép szemnek szemtükrözési tüneteit teljesen ösmerjük, mert különben min­den lépten azon hibába esnénk, hogy kóros tünetnek tartanók azt, a mi az élettani megjelenésnek csupán egyik különféle- sége. Ily tévedésekre legtöbb alkalmat az érhártya festenye szolgáltat, mert annak mennyisége, minősége, s halmazati módja oly sokféle változásokat mutat a különféle egyénisé­gek szerint, s az albinokhoz közel álló világos szőkétől le a sö­tét barnáig oly sok fokozat létezik, hogy nem csodálkozha­tunk azon, ha a szemtükrözés első idejében sok ily tünet helytelenül magyaráztatott meg. Vegyük csak a szivárvány­hártyát, nézzük változatos rajzait, tekintsük a gyakran rajta látható csikókat és foltokat, melyeket a gyakorlatlan sze­mész kórosoknak tarthat, s átlátandjuk mennyivel könnyebben vezethetnek tévútra az érhártyáfestenynek hasonnemű külön- féleségei, hozzájárulván még a szemtükörnek fényes s szo­katlan világítása. A rendes szemháttér pompás látványa három részből alakul. Az egyik a látideg kijöveteli helyének, a másik az ezt környező hártyák kiterjedésének, a harmadik az edények­nek felel meg. Mind ezen három rész élettani különféleségei- vel jól kell meg ösmerkednünk. A szemháttérnek színe, mely majd világos, majd sötétpiros, majd kicsit barnába játszó, mind a három hártyáról eredő fényvisszaverődés szüleményé­nek tekintendő. De mivel a reczehártya átlátszó, s legfölebb bizonyos fényt kölcsönözhet a képnek, a fehér tülkhártya pedig nagyobb részt a festenyes érhártyától födetik, tulaj­donképen csak az utóbbi, illetőleg az edényeitől visszatükrö­zött piros fény eszközli a szemhátter színét, mely az é r h á r- t у a föstenyének különféle rétegesedése mellett, igen külön­féle leend. Tudjuk, hogy az érhártya egész telepébe (Stroma), mely az edényeket foglalja magában, nagy festenysejtek van­nak lerakodva, azonfelül az érhártya benső fölületén is, a hol a reczehártyával határos, festenynyel megtelt hámsejtek képe­zik a legfelsőbb réteget. A mint tehát vagy a telep, vagy a hámréteg festenye van jobban kifejlődve, vagy is a mint a kettő ritkábban vagy sűrűbben van elhelyezve, az edényeknek legkülönfélébb alakzatai, s a szemháttér színének legkülön­bözőbb árnyalatai támadnak. A fehér tülkhártya csak akkor fog a szemháttér színére befolyhatni, ha kevés föstenynyel bir az érhártya. Ily esetben, ha t. i. az érhártya mind telepében mind fölhámréte­gében csak kevés festenynyel van ellátva, edényeinek összves elágazásait fogjuk áttekinthetni, tehát nemcsak a te­lepnek sűrű edény-hálózatát, hanem e fölött még a chorioca- pillars (membrana Ruischiana) legfinomabb s egyszersmind az alatta elágazó és a tülkhártyát átfúró örvényes ereknek nagyobb ágait (vasa vorticosa). Ha most e leletet egybeha- sonlitjuk azzal, melyet festenydus szemeknél nyerünk, a hol t. i. a nagy mennyiségű fölhámfesteny miatt az alatta elterülő edényekből mi sem látható, legfölebb gyöngéd piro­1 SZEMESZET.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents