Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-02-17 / 1. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 7-dik számához. Hirschler Ignác z tudortól. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. VI. Repülő foltok (Mouches volantes). Ezen ismeretes tüneménynek oka és székhelye az üvegtestben lévén, legczélszerűbbnek látszik tárgyalását közvetlenül az üveg- testbeli homályok által okozott látzavar után s mint ennek pótlé­kát szemügyre venni. Eddig csak oly látzavarokról volt szó, melyek bizonyos beteg állapotnak tünetét képezték , az imént szóba hozott látzavar pedig már maga teszi az egész betegséget, ha egyátalán ez esetben betegségről szó lehet. Itt valóban oly tüneménynyel van dolgunk, mely inkább a physiologiai élet keretébe tartozik, s csak bizonyos körülmények között szokott kórtani jelentőségre emelkedni. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy e röpülő foltok még akkor is, ha semmi lényeges rendellenességgel nincsenek összekötve, a bennök szenvedő egyént néha a legnagyobb aggodalomba ejtik, sőt legyőzhetlen ijedelemmel töltik el, úgy annyira, hogy azok egyik szemésztől a másikhoz fordulnak a látszólag fenyegető vak­ság elhárítása végett, természetes, hogy ezen többnyire ártatlan látzavar gyakran válik az orvosi gyakorlat tárgyává, jóllehet az eset egyebet nem kíván tőlünk, minthogy a beteget szorosan vizs­gáljuk és moraliter megnyugtassuk. Minden gyakorló szemorvos­nál számos oly eset fordul elő, melyekben az úgy szólván egészsé­ges beteg a félelem minden külső jeleivel esengve folyamodik segélyért oly tünet miatt, melyet ő a kezdődő fekete hályog első jelenségének tekint, s még a bizodalmával biró szakember meg­nyugtató szavaiba is csak nehezen hisz, oly annyira ijesztő benyo­mást gyakorol kedélyére a véletlenül először észrevett röpülő foltok tüneménye , melyek azonban már előbb is ugyan oly mennyiségben voltak jelen, csak hogy az illetők figyelmét kikerülték. Nevezetesen emlékszem egy északamerikai fiatal collegára, ki orvos léte daczára Európa valamennyi szemészeti intézetét röpülő foltjai gyötrelme alatt bejárta, s még csekélységemet is, ki akkor Párisban Desmar- res kórodáján működtem , a nagy mesterek után felkeresett, hogy semmit el ne mulaszszon, mit hypochondricus rémképe meggyógyi- tása tekintetében tenni lehetne. Tiszt, olvasóim közt kétségkívül szintén vannak olyanok, kik saját szemeikben a kellemetlen tünetet tapasztalják, azért annak minden bővebb leírását nélkülözhetik. Azok számára pedig, kik röpülő foltoktól mentek, elég, ha említjük, hogy ezen foltok a szem előtt röpülni vagy lógni látszanak, részint apró gyűrűk, részint ilyen gyűrűkből álló olvasóforma csíkok, részint egyes gyű­rűk és kígyónként csavart csíkokból összehalmozott bonyolódott tömegek alakjában, mely különféle tárgyak a láttér több részeit elfoglalva, ezeket többé-kevésbé homályosokká teszik, s a szemteke minden mozgásaival helyeiket bizonyos gyorsasággal változtatják. Legfeltűnőbbek lesznek a foltok, ha az ég vagy az ablak felé nézünk, különösen midőn a nap nem süt, továbbá ha világosan mázolt falra vagy feliér papírra irányozzuk tekintetünket. Sajátsá­gos mozgásuk van e foltoknak. Ha a szemtekét hirtelen felfelé for­dítjuk, akkor azokat gyorsan felfelé egész a láttér határán túl lát­juk repülni, a legközelebbi másodperczben pedig, ha szemünk töké­letesen nyugodtan marad is , megint felülről lefelé lassan sülyed- nek; ebből következik, hogy a rájuk átszármaztatott lökési moz­gáson kívül még saját mozgásuk is van, s pedig áléiról felfelé, mit a reczeg természetesen megfordított irányban felülről lefelé lát. De egyik oldalról a másik felé is szoktak azok átröpűlni, miáltal a tünemény kissé kellemetlenebb lesz, mint a fel- s lefelé mozgás által. Megkülönböztető főjele e röpülő foltoknak, miáltal másnemű foltoktól lényegesen eltérnek, az, hogy soha sem helyezvék a út­tengelyben , úgy hogy a rögzített pontot soha sem képesek beborí­tani vagy csak homályossá is tenni. Ugyanezen oknál fogva törté­nik , hogy ha az ekként a láttérben oldalt fekvő foltot rögzíteni akarjuk, az soha sem sikerül, mert ugyanazon perczben midőn a úttengelyt azon irányba fordítjuk, mindig ugyanazon irányban előttünk futni látszanak. Fokra nézve, vagy is mennyiségöket illetőleg igen különbözők e foltok; némely ember csak gyéren útja, s azért nem is aggódik, ha bár elébb nem is szokta volt meg; mások ellenben oly nagy mennyiségben veszik észre, hogy szinte megbocsátható, ha némileg meghökkennek s bal jóslatú dol­gokat vélnek látni. Annál inkább megbocsátható ez, minthogy ez­előtt pár évtizeddel még a szakemberek is komolyabban vették a dol­got s mintegy kapcsolatban hitték lenni a röpülő foltot az oly belső elváltozások beköszöntésével, melyek idővel amaurosissal végződnek. A közönségre átszármazott ezen téves nézet onnan eredt, hogy a mór különféle nemeit megelőző stádiumokban csakugyan szintén előjön­nek sötét pontok és foltok, melyekkel aztán a röpülő foltokat fel­cserélték, habár ezektől lényegesen különböznek az által, hogy ezek helyüket nem változtatják, s a tárgyak bizonyos részét — bár­mely irányban forgassa a beteg szemét — eltakarják. Ezen ál­landó foltokat, melyek a láttért egy bizonyos módon megsza­ka s z t j á k, egy bizonyos terjedelemmel bírnak, és vagy középpon­tiak vagy körzetiek, Scotoma névvel szoktuk jelölni. Összezavarták azonkívül a repülő foltot még az üvegtest bizonyos finomabb homályosodásával is, melyek valóban szintúgy mozognak a láttérben mint a repülő foltok, de tőlük részint sűrű­ségűk által különböznek, minélfogva a láterő általuk bizonyos mér­tékben mindig csökken, holott röpülő foltoknál még a legfinomabb s legapróbb tárgyak tökéletesen kivehetők ; részint az által, hogy szemtükörrel feltalálhatók, mi a röpülő foltoknál soha sem sikerül. Az egyik szem ugyanis beteg, a másik egészséges. A röpülő foltokban szenvedő szemet, ha máskülönben bán- tatlan, egészségesnek azért nevezzük, mert ugyanezen foltokat, bár különböző mennyiségben veheti észre minden egészséges szem , ha azt bizonyos viszonyok közzé helyezzük, észreveszi ugyanis akkor, midőn a reczegen nagyobb szóródási kör (Zerstreuungskreis) támad, a világosság sugarai tehát nem egy pontban térnek össze a törés után. Mindenki, a ki górcsőbe először néz, meglepetik azon kis 1-SŐ szám. Vasárnap, február 17-én. 1867. Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. VI. Kepülő foltok (Mouches volantes). — Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVI. Hangy- halvag használata szemműtéteknél. XVII. Szemfáradás a belső egyenes izmok elégtelensége folytán. (Asthenopia muscularis). — Irodalom. — Szemészeti észlelések choleránál. — Bujasenyves visszatérő középponti reczeglob. — Szaruhártyapusztulás a gyermekek agylobjánál. — A könymirígy egyik kivezető útjának tömlőalakú tágulata (Dacryops). — A mellső csarnokban 14 évig időzött kődarabnak kivétele. — Min­dennapos kettős álczás váltóláz mór alakjában. — Nyomás által előidézett mór. SZEMÉSZET.

Next

/
Thumbnails
Contents