Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-02-05 / 1. szám

dik elem lévén, melyre a két fényponttól kiinduló fény vagy épen nem vagy kevésbé hat;­ez pedig csak akkor történhetik, ha a két képnek vagy legalább azok középpontjainak egymástóli távola nagyobb mint egy reszegelemnek szélessége. — Ennyit a tu­­lajdonképeni elméletből. De nevezetes, hogy mind a kísérlet mind a boncztani ku­tatások ezen elméleti következtetésekkel tökéletes összhangzás­ban találtatik. Mint fennt említve volt, Hooke csillagokkal tett kísérleteinél 60% lázszögletet talált mint minimumot. Más bú­várok, kik nem csillagokkal hanem fehér vonalokkal vagy négy­szögekkel tették kísérleteiket, kisebb látélességet találtak, ugyan­is E. H. W­e­b­e­r 73", Helmholtz kissé többet mint 63“. L­i­ff­fing elméleti szemében (schematisches Auge) pedig a réczegen megfelel egy 73" látszöglet 0,00526 Mm térfogatnak . 63" , 0,00464 , „ 60" , 0,00438 „ K 6 11 i­k­e r mérései szerint a csapoknak vastagsága a sárga folton 0,0045—0,0054 Mm-re megy, mely számok majdnem tökélete­sen ugyanazonosak a kísérletekben számítás által találtakkal, úgy hogy épen az említett kísérletek és mérések újra igazolják azon feltevényt, hogy a csapok a reczeg utolsó fényérző elemei. Meg­jegyzendő, hogy M. S c­h u 11 - e és H. M . 11 e r mérései szerint a csapoknak vastagsága csak 0,0025—0,003 mm, hol azután a 60' látszögletnek megfelelő 0,00438 mm. reczegkép körülbelöl mésfél csaj felület térfogató volna, miért is Donders* úgy véli, hogy két kis fénypont akkor vehető észre mint kettő, ha képeiknek kö­zéppontjai körülbelül másfélszer távolabb esik egymástól, mint egy reszegelemnek szélessége. Ezekkel tehát meg volna állapítva az élettani lázélesség absolut mértéke: ez t. i. a csapok vas­tagsági átmérete. Itt még megjegyzendő, hogy ama látszöglet értéke, mely alatt a szem meghatározott tárgyakat bír látni, tulajdonképen a fényérző csapok számától függ, melyre a reczegkép esik; a csa­poknak száma pedig nincsen egyaránt elosztva a reczegen, hanem bizonyos mértékben a sárga folttól kezdve a reczeg körzete felé csökken. Szigorúan véve tehát, a látélesség megfordított viszony­ban áll a csapok számához, melyekre a reczegkép a legkisebb megkívánt látszöglet alatt esik. Ha tehát, mint szokásos, a lát­élességet tekintjük mint megfordított viszonyban állót a leg­kisebb látszöglethez, ezen kifejezésnek nem absolut hanem csak relatív értéke lehet. Ha tehát most kérdezzük, váljon mit értünk látélesség alatt, csak úgy felelhetünk, hogy a látélesség a szem azon ké­pessége, mely szerint megkülönböztethet egymástól kis tárgyakat aránylagos nagy távolságban. Mérhetjük pedig a látélességet a látszöglet által, t. i. azon viszony által, melyben a kis tárgyak egymástóli távola a szemtől való távolakhoz áll. A látszöglet, mely alatt a szem képes, egyes érzeteket mint olyanokat felismerni, már a rendes viszonyok mellett is igen vál­tozó. Egészen eltekintve a világítástól, mely roppant befolyással van, még a kor is eredményez nagy különbségeket, részint az át­látszó közegek tisztaságának csökkenése, részint a fényérző szerv bekövetkező változatai folytán. (Úgy látszik hogy az érhártya szerkezetlen határhártyájának (Memoratia limitans Chor.) a kor­ral beálló megvastagodásai itt nagy szerepet játzanak). Erre vo­natkozólag Dr. H­a­a­n igen szép nyomozásokat tett, melyekből kiderül, hogy a látélesség a 7-ik évtől egész a 27-ikig 30/10-t tesz, de azután fogy fokonként egész a 80-ik évig, melyben már csak 10/10. Gyakorlati czélokra a megkívánt látszöglet nyomozására nyomtatott betűkkel járunk el. Miután ezeknél mindig csak kis szögletről van szó, megtaláljuk az illető szögletet, ha a betűnek magasságát osztjuk a távolság által melyben a szem azt még jól látja. Tapasztalás utján kiderült, hogy 5'-nyi látszöget elégséges a betűknek jó felismerésére. Azért nevezzük azt a rendes látéles­­s­égű szögletet, fejezzük pedig ki a látélességet a viszony által, mely létezik a távolság, melyben az illető szem meghatározott magasságú betűt még jól lát és azon távolság között, melyben 5'-nyi szöglet alatt megjelen, h 2h 3h T ’ 2d-’ 3d~ = tan®‘ 0 ’ mely egyenlítésben k­ jelenti a betű magasságát, d pedig a szemtőli távolt. Ha a szem 2d-re nem 2h-t, hanem csak 4h-t, 4d-re nem 4h-t hanem csak 3h-t tisztán lát, akkor ^­­ 2 tang 5'; a megkívánt látszöglet felülmúlja a rendes látszögletet kétszer, a látélesség tehát felére volna le­szállítva, mivel a látélesség annál kisebb, minél nagyobb a meg­kívánt látszöglet.* Továbbá mindjárt itt említendő, hogy közönségesen látélesség alatt azon látképesség fokát értjük, melyet a fényérző szerv kö­zéppontja (sárga folt) mutat, tehát azon része, mely a tárgyra közvetlen van irányozva; egészen különböző a körzeti részekben előforduló látélességtől, melyet német könyvekben S e-r­e t jelölnek. A mai szemészeti gyakorlatban szokássá vált a látélesség fokát az itt röviden előadott alapelv szerint meghatározni, s te­sszük azt nevezetesen Donders tanítványa S n e 11 e n** útmu­tatása szerint, kinek próbanyomtatmányai 1862-ben első kia­dásban jelentek meg, azóta pedig a szerző által több lényeges ja­vításban és tökéletesbítésben részesültek. A­helyett, hogy minden egyes esetben keressük a megkívánt látszögletet számítás által, Snellen tábláiban oly betűk sorozatát találjuk, melynek mind­egyikét a rendes szem bizonyos meghatározott távolságban 5'-nyi lát­szöglet alatt tisztán látja; tehát nem kell egyebet nyomoznunk mint a távolságot, melyben azokat a megvizsgálandó szem tisztán látni bírja. A két távolság közti viszony fejezi ki az illető szem látélességi fokát. Snellen a legkisebb látszöglet nyomozására római négy­­szögű betűket használt, melyek egyes vonalainak vastagsága a betű magasságának ötödrészét teszi. Számos kísérlet folytán ta­pasztalta, hogy ily alakú betűket a rendes ép szem 5'-nyi látszög­let alatt tisztán ismer fel. Aztán hasonló betűknek egész skáláját készítette növekedő nagyságban I-től CC-ig, de oly módon, hogy az egyik betűsor nagysága sokszorosa a másik betűsorának, az egyes sorokat számmal jelölvén, mely szám a távolságot lábokban fejezi ki, melyben az illető betűsor 5'-nyi látszöglet alatt jelenik meg, így CC kétszászszor nagyobb mint I, XX tízszer nagyobb mint N­ stb. Ezen próbabetűkkel a vizsgálandó egyén látélessége igen könnyű és egyszerű számítás útján puhatolható ki és — a­mi igen fontos — még számmal kifejezhető. Ha az illető XX-et csak 10-­­nyira képes tisztán látni, akkor látélessége a rendes szeméhez úgy áll mint 10 : 20, vagy 10/ao látélességgel bír, ha III-et csak 1'­­nyire, akkor 1/3, ha C-at csak 20'-nyira, akkor ao/ioo- Atalában mondva a látélesség (eddig S-el a német szó: Sehschärfe első be­tűje szerint jelöltetik, ezentúl jogosultabban V-es visus szó szerint) V = mely törtszámban a számla jelenti a távolságot, mely­ben a szem a betűt látja, a nevező pedig a távolságot, melyben 5 -nyi látszöglet alatt megjelenik, tehát melyben a rendes szem azt tisztán látja. V == —ugyanis kifejezi a viszonyt, melyben a tiszta látásra szükséges távolság azon távolsághoz áll, melyben a betű 5 -nyi látszöglet alatt megjelen. Ha d,D, akkor V­l, azaz a látélesség tökéletes. Miután sok egyén a betűket még 5'-nyinál kisebb látszöglet alatt tisztán látja, előfordulnak esetek, hol d nagyobb mint D, pl. V — 25 XX,mely esetben tehát a látélesség­e 1W20 vagy ll/4. De közönségesen a látélességet csakugyan kisebbnek találjuk, hol aztán egyszerű törtszámmal fejezhetjük ki. Megjegyzendő, hogy ezen kísérleteknél csakis a tökéletesen tiszta látás vétetik tekintetbe, nem pedig a szórási körökben való látás, miből következik, hogy e nyomozásoknál a netán jelenlevő *) Die Anomalien der Refraction und Accommodation des Auges. Übersetzt on Dr. Otto Becker 165 1. * Stellwag Handbuch der praktischen Augenheilkunde 4-te Auflage 76 t 1. ** Probebuchstaben zur Bestimmung der Seschärfe 1862. Dritte Aufl. 1868.

Next